133 NAPOS LELKI DIÉTA
Ha tovább olvassuk Salamon példabeszédeit, négy egyszerű és biztos tanácsot találunk a HOGYAN-ra nézve. Ma ezeket vegyük sorra:
ELSŐ LÉPÉS: NÉZZ SZEMBE A VALÓSÁGGAL!
„Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.”
Példabeszédek 6:9-11
Az egyik legnagyobb emberi gyarlóság a fontos, szükséges dolgok halogatása. „Ej, ráérünk arra még…” És mindig eltervezzük, hogy holnap, a jövőhéten vagy a jövő hónapban majd hozzálátunk ahhoz, ami már tegnap is késő lett volna.
Salamon első tanács: ÉBREDJ FEL az álmodozásból, a halogatásból! Nézz szembe önmagaddal, a körülményeiddel, a céljaiddal, a felelősségeddel, a kötelességeiddel! Ne bújj el az igazság elől! Ne várd meg, amíg késő lesz!
Túl sokszor túl későn jön el a valósággal való szembesülés. Amikor már nem tudunk változtatni, amikor már nem tudunk minden negatív következményt visszafordítani, amikor legfeljebb már csak arra vagyunk képesek, hogy mérsékeljük a biztosan bekövetkező károkat annyira, amennyire tudjuk.
A saját magunk folyamatos, becsületes és őszinte megmérése segít abban, hogy elkerüljük az önbecsapás, a hamis illúziókban való ringatózás súlyos következményeit.
Ha egyedül nem megy, kérjünk segítséget abban, hogy megláthassuk, hol is tartunk valójában, mi az igazság, a valóság az életünket, a jellemünket, a teljesítményünket és az eredményeinket illetően!
MÁSODIK LÉPÉS: TISZTÁZD LE A CÉLJAIDAT!
„Ha nincs kijelentés (látás), elvadul a nép…”
Példabeszédek 29:18
A „kijelentés” azt a víziót, hosszútávú célt, látást jelenti, ami miatt érdemes reggelente felkelni és munkába indulni, ami miatt érdemes kitartóan küzdeni, legyűrni a nehézségeket. A látás motivál, irányban tart, emlékeztet arra, hogy miért is csináljuk azt, amit éppen csinálunk, és értelmet ad a részleteknek is.
A szorgalom sokszor azért hiányzik, mert nincs látás. Mert tulajdonképpen nincs miért szorgalmasnak lenni. Nincsenek célok, nem tudjuk, milyen irányba is tartunk, mert valójában nem is tartunk semerre, csak sodródunk. Az pedig mindig demotiváló – akkor is, ha a karrierünkről van szó, akkor is, ha a gyülekezetünkről vagy missziós munkánkról.
Igazán és őszintén csak azok az emberek szorgalmasak, akiknek nagyon erős küldetéstudatuk van. Az ilyen emberek tudják, hová akarnak eljutni, és készek mindent megtenni azért, hogy célba érkezzenek.
HARMADIK LÉPÉS: KERESS TÁRSAKAT, AKIK SEGÍTENEK CÉLBA JUTNI!
„Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó.”
Példabeszédek 15:22
Már láttuk, hogy önhittség, jobb esetben „csak” önbecsapás, rosszabb esetben kifejezetten lelki gőg azt gondolni, hogy egyedül is boldogulni tudunk. Egyszerűen nem a magányos harcokra és a magányos győzelmekre vagyunk teremtve!
Az igazi szorgalom megköveteli tőlünk, hogy minden területen, a munkánk minden részletében a lehető legkiválóbban dolgozzunk. Azonban nem vagyunk minden területen kiválóak! Nem rendelkezünk minden szükséges készséggel, tudással, lehetőséggel vagy erővel. És ha a miénk nem elég, akkor segítséget kell kérnünk.
A bölcsen szorgalmas ember szorgalmasan gyűjti a bölcs embereket maga körül! Mentorokról, tanácsadókról van szó, akikhez fordulhatunk, akiknek kérhetjük a segítségét, támogatását. Szomorú, hogy a legtöbb embernek egyáltalán nincs ilyen mentora. Sokszor lelkészek, vezetők mögött sem áll senki. Így viszont a legszorgalmasabb ember is kifullad előbb-utóbb, mert eljut a saját korlátaihoz, ahonnan egyedül már nem biztos, hogy tovább tud lépni. A magányos ember sosem fog olyan messze jutni, mint az, aki mögött a háttérben valódi potenciálokkal rendelkező és elkötelezett társak támogatnak.
Ez azonban még egy dolgot jelent. Azt, hogy nekünk is be kell állnunk mások mögé! Így becsületes és így hiteles. Ezt ne felejtsük el, mert ez is hozzátartozik a sikerhez!
ÉS VÉGÜL: TEDD MEG, AMIT NEKED KELL MEGTENNI!
Vannak dolgok, amit nem tolhatunk át másra, mert az a mi terhünk. Ezeken a területeken kell kialakítanunk a szorgalmas munka jó szokását. Mert a szorgalom csak akkor ér valamit, ha SZOKÁSSÁ válik az életünkben, vagyis beépül a jellemünkbe, és ezáltal jellemző lesz ránk.
