133 NAPOS LELKI DIÉTA

Most az elméleti kifejtés helyett inkább egy bővebb gyakorlati tanács-csokrot szeretnék adni, mert a nagylelkűség és az önzetlenség aprópénzre váltása bizony nagyon ránk fér! Kilenc olyan konkrét és megvalósítható dolgot szeretnék mutatni, amellyel „kitágíthatod a lelked”, fejlesztheted az önzetlenséget – mert ez az önző, bűnös emberi természetünk miatt bizony nagyon tudatos és folyamatos feladatunk, és amely segíthet abban, hogy az egymásra figyelő csapattársak nagylelkűsége egy összetartó, nagyszerű közösséggé formáljon benneteket!

1. LEGYÉL HÁLÁS MINDENÉRT ÉS MINDENKIÉRT!

Senki nem tud nagylelkű lenni, ha közben tele van elégedetlenséggel. A nagylelkűség a megelégedésből fakad, amit viszont az önző harácsolás soha nem hoz el az ember számára. Hány multimilliomos embert láttunk már kiégve, elégedetlenül akár az öngyilkosság küszöbén vagy azon túl, miközben anyagi mércével mérten nincstelenek boldogan és elégedetten élik az életüket. A megelégedés soha nem a GDP-vel mérhető, hanem a szívünk állapotával. A hálaadás egy pozitív, örömteli, elfogadó viszonyulás afelé, amiért hálát adunk – így minél több dologért vagyunk hálásak, annál több öröm költözik az életünkbe!

2. EMBEREKBEN GONDOLKOZZ!

Néha hajlamosak vagyunk összetéveszteni az ügyeket az emberekkel, a célokat az eszközökkel. Nekünk nem ügyekért kell élnünk, hanem emberekért, akiknek ügyeik vannak. A nagylelkűség mindig emberekre fókuszál: az emberek válnak fontossá számodra, fontosabbá az ügyeknél, a nyereségnél, néha még saját magunknál is.

3. NE BIRTOKOLNI AKARJ, HANEM GAZDAGÍTANI!

Minden kincs, amit megszereztünk, és a trezorunkba kerül, amit elrejtve őrizgetünk – értékét veszíti. Lehet, hogy anyagi értékét nem, de a hasznosságát és így a rendeltetését mindenképpen! Ez a legfontosabb tanulsága a tálentumok példázatának a Bibliában. Az a harmadik szolga, aki elásta a neki adott kincset, nem veszítette el a kincs értékét, számszerűen azon hűséges maradt – de a lényeget elrontotta. A kincs rendeltetése ugyanis az, hogy másokat gazdagítson, és megsokszorozza önmagát. Ami erre nem alkalmas, az nem méltó arra sem, hogy őrizgessük! Ne akarj birtokolni – hanem használd és sokasítsd azt, amid van. És ha már több, mint amire neked szükséged van (és valljuk be, ezt minden téren nagyon gyorsan teljesíteni lehet!) akkor engedd, hogy abból mások is gazdagodjanak!

4. AJÁNDÉKOZZ EL VALAMIT – MOST RÖGTÖN!

Alkalmazd, amit eddig tanultál! Tisztázd le magadban, milyen viszonyban vagy azzal, amit birtokolsz! keress valamit, amit értékesnek tartasz, és gondolj valakire, akit szeretsz, és akit értékesnek tartasz – és ha jó hasznát venné annak, ajándékozd oda neki! A nagylelkűség és az önzetlenség nem egy elméleti fogalom, tettekben nyilvánul meg. Azok nélkül nem több önámításnál!

5. NE POLITIZÁLJ!

Ez kifejezetten a csapat szempontjából fontos, politizálni ugyanis csak közösségben lehet illetve érdemes.

Az önzés egyik legvisszataszítóbb formája, amikor egy csapatban valaki elkezd politikai játszmákat játszani. Vagyis a saját érdekeit és céljait elkezdi pozícionálni, és a csapatot a saját érdekében használja fel a saját céljai elérésére. Ez mindig megrongálja és megrontja a közösségen belüli kapcsolatrendszereket. Aláássa a bizalmat, és gyakran a csapat klikkesedéséhez, széteséséhez vezet. Az igazán jó csapatjátékosok viszont nagylelkűek és önzetlenek, ami azt jelenti, hogy jobban törődnek a többiek és a csapat érdekeivel, mint a sajátjukéval, sőt, azt akár fel is tudják áldozni a közös győzelemért.

6. TANUSÍTS LOJALITÁST!

A lojalitás azt jelenti, hogy kiállsz a csapatért, a csapattársaidért. Vállalod a közös szenvedést és áldozatot, talán a megaláztatást és a vereséget akkor is, amikor megtehetnéd, hogy kiszállsz, és mented magadat. De a lojális ember nem száll ki a nehézségek idején! Mert az igazi csapat nem olyan, hogy abba csak jó időkben érdemes beletartozni – mert a csapat értékét nem pusztán a közös teljesítmény vagy a körülmények határozzák meg, hanem a csapat tagjai, azok a hús-vér emberek, akiket szeretünk, akik mellett elköteleztük magunkat, akikkel együtt küzdünk, együtt örülünk és együtt sírunk. Ahogyan a test tagjai Pál apostol bibliai példájában: együtt részesülnek dicsőségben és együtt szenvednek – mert összetartoznak. És az összetartozásuk alapja nem az egyéni siker vagy érdek, hanem a „test”, a „fej”, a csapat és az egymás iránti elkötelezettség.

7. DICSEKEDÉS HELYETT DICSÉRJ!

Ha szokásod, hogy a közösségben szívesen beszélsz a saját eredményeidről, ha szereted reklámozni magadat mások előtt (és hogy így van-e, azt hamar megmondják neked a társaid, ha megkérdezed őket), akkor határozd el, hogy két hétig nem dicsekszel semmivel, hanem minden dicsekedési roham alkalmával magad helyett elkezdesz valaki más érdemeiről beszélni, és dicsérsz másokat! Keress magad körül olyan embereket, akik méltók a dicséretre, akiknek elismerheted a tudását, szorgalmát, eredményeit, akikről érdemes beszélni, akiket szívesen állítasz mások elé is példának, mert téged magadat is inspirálnak és motiválnak.

8. VÁLLALJ VALAMILYEN ALÁRENDELT SZEREPET!

Minden ember olyan, mint a víz alá nyomott parafadugó: önkéntelenül is mindig egyre feljebb törekszik. Különösen bizonyos pozíciókban, bizonyos életkor vagy tapasztalat után egyre nehezebbé válik alárendeltnek maradni. Vannak, akik megszokták, hogy irányítanak, vezetnek, feladatokat osztanak ki és számonkérnek, és már elfelejtették, hogy ők hogyan kezdték. Ezért ha ez jellemző rád, keress legalább egy olyan helyet, funkciót, pozíciót, feladatot, ahol biztosan lesz valaki fölötted, akinek alárendelheted magad – nehogy elszokj ettől az érzéstől, a felelősségre vonhatóságtól, a megfeleléstől, mert ezek nélkül könnyen „elszáll” az ember. Ez pedig nem tesz jót sem a jellemének, sem a kapcsolatainak, sem a csapat egészének!

9. ADJ TITOKBAN!

John Bunyan, a Zarándok útja szerzője mondta ezt: „nem volt maradandóan sikeres a mai napod, hacsak nem adtál valamit olyasvalakinek, aki soha nem tudja azt visszafizetni neked!” – Jézus is erről beszélt: ne olyanokkal tegyünk jót, akiktől számíthatunk a viszonzásra, hanem azokkal, akiktől biztosan nem számíthatunk semmire sem, talán még egy köszönömre sem. Hogyan lehet ezt kivitelezni? Úgy, hogy titokban adsz! Ha nem tudnak róla, hogy tőled kapták, nincs az elkötelezettség érzése, nincs semmi kényelmetlenség az elfogadásban – ez az adakozás, az önzetlenség és a nagylelkűség igazi szintje. Sajnos erre nagyon kevesen képesek, mert ha már adunk, szeretnénk legalább elismerést kapni érte – de már ez sem önzetlenség, csupán a cserekereskedelem egy módja.