133 NAPOS LELKI DIÉTA

Még egy kicsit maradunk az érettségnél. Az érett ember tudja, hogy a világ dolgaira – az emberekre, eseményekre, a természetre, a körülményekre, az önmagára – vonatkozó állításokat két nagy csoportra oszthatók: TÉNYEKRE és a tényekről alkotott VÉLEMÉNYEKRE.

A tények az objektív igazságok, a vélemények a tények szubjektív értelmezései.

A tények és a vélemények összekeverése sajnos túlságosan elterjedt „betegség” az emberek között. Vagy nem tudják megkülönböztetni a kettőt, vagy összekeverik őket.

Milyen eshetőségekkel lehet ilyenkor számolni?

1. A véleményeket úgy állítják be, mintha tények lennének. Ez a politika és a média egyik nagy és tudatos eszköze a megtévesztésre. Az egyik verzió szerint, ha egy bennfentes ezt vagy azt állítja, az ténnyé válik. A másik verzió szerint ha a többség állít valamit, akkor az válik ténnyé. Az igazság azonban az, hogy a tényeket nem a többség, és nem is a hatalom állapítja meg, mert azok függetlenek azok véleményétől. Tehát a tényekről nem szavazhatunk – a szavazatunkkal csak véleményt nyilváníthatunk a tényekről.

A szolidabb és hétköznapibb előfordulása ennek a kórnak az, amikor valakinek a véleményét mi tényként vesszük – általában magunkra, vagy mondjuk másokra. Ha nem megy a nyelvtanulás, megállapítjuk, hogy „nincs nyelvérzékünk”. Ugyan lehetséges, hogy ez igaz, de az esetek nagy részében a szorgalom, a tudatosság vagy csak egyszerűen a hozzáértés hiánya miatti sikertelenségből egy olyan tényt kovácsolunk magunknak, ami nem igaz! Vagy ha valaki más mondja rólunk, hogy nincs nyelvérzékünk, és a véleményét tényként kezeljük, akkor máris lenullázzuk saját magunkat, és abbahagyjuk a nyelvtanulást.

A mai nyugati társadalom nagy része kisebbrendűségi komplexusban szenved. Alulértékeli saját magát, és amiatt a lehetőségeinek nagy részét nem használja ki – azért, mert mások véleményeit tényként kezeli!

2. A másik oldala ennek a kórnak, amikor tényeket véleményekként kezeljük. Így lehet például egy súlyos tényt a súlyától megszabadítani – ha az „csak” véleménnyé degradálódik. Ez a manipulálás másik nagy lehetősége.

Amikor nem szándékos csalás van ebben a cserében, akkor „csupán” éretlenségről beszélünk. (Ez persze az előző verzióra is igaz!) Lássunk egy jószándékú példát erre is: egy veszélyes dologra próbálunk figyelmeztetni valakit, mondjuk hogy túl gyorsan vezet lakott területen, és ebből baleset lehet. Nos, amennyiben az autó sebessége a 100 km/h körül van a megengedett 50 helyett, akkor ez vaskos tény. Azonban sok sofőr egy ilyen megjegyzésre csak elvigyorodik, hogy „tudok én vezetni, ne aggódj…!” Ez az az eset, amikor a tényeket véleménnyé alacsonyítjuk, és ebből akár súlyos közlekedési baleset is lehet.

Van egy nagyszerű bibliai példa ennek a kettősségnek az érzékeltetésére – és ez egyben nagy bátorítást is jelenthet nekünk, hogy ha helyén kezeljük a dolgokat, ha a megfelelő „fiókba” tesszük a tényeket és a véleményeket, akkor győztesek lehetünk.

Dávid és Góliát története erre a tanulságos példa.

Miről is van szó?

Góliát azt állítja, hogy ő legyőzhetetlen. Izráel hadserege pedig ezt a véleményt tényként kezeli, beijed, és megrettenve nyüszít. Miközben Isten azt állította, hogy vele győzni fog a népe – ez tehát tény, amit meg nem fogadnak el tényként, csak egy olyan véleményként, aminek éppen most nem hisznek.

Jön Dávid, és megfordítja az állításokat: az a vélemény, amit Góliát mond saját magáról, és az a tény, amit Isten megígért. Lehet Góliátnak olyan véleménye, hogy legyőzhetetlen, tény azonban, hogy egy 17 éves, Istennek engedelmeskedő pásztorgyerek egy perc alatt legyőzte, mert Isten kijelentett tényeit vette figyelembe.

Összegezzük a tanulságokat: ha valaki nem tanulja meg helyesen kezelni a véleményeket és a tényeket, akkor két dolog történhet vele:

HA minden véleményt tényként kezel, akkor hiszékeny lesz,

HA pedig a tényeket véleményekként kezeli, akkor pedig önigazult és önfejű, aki azt hiszi, hogy átlépheti a tények korlátait, és ha ezt teszi, egészen biztosan el fog bukni.

Hogyan lehet meggyógyulni ebből a lelki betegségből?

Először is bátorság kell hozzá, józanság, becsületesség és egy konzekvens hozzáállás, hogy a tényeket és a véleményeket elkülönítsük egymástól. A tényeket sokszor azért kezeljük véleményekként, mert kényelmetlenek számunkra, mert megijedünk a „súlyuktól” – a véleményeket pedig azért kezeljük tényekként, mert megelégszünk a gyors és felszínes válaszokkal. Az első lépés tehát egy tudatos hozzáállás „kifejlesztése”.

A második lépés a gyakorlás. Például olvass újságot, és húzd alá a cikkekben a tényeket és a véleményeket. Gyakorold a kettő megkülönböztetését!

Törekedj a tárgyilagosságra és az előítéletek levetkőzésére. Amikor beszélgetsz valakivel, és elbizonytalanodsz, kérdezz rá, hogy ezt úgy állítja, mintha tény lenne, vagy csak a véleménye. A tényeket objektíven lehet bizonyítani – ez teszi őket ténnyé! Objektív bizonyítékok nélkül tudd, hogy csak véleményekről lehet szó!

És végül keresztény emberként tudd, hogy amit a Biblia állít, az nem Isten véleménye, hanem tények, amelyekhez muszáj hozzárendelnünk az életünket, ha Jézusnak nem csak szimpatizánsai, hanem követői is akarunk maradni!