133 NAPOS LELKI DIÉTA

Az érett, egészséges lelkű ember nyitott az újdonságokra, nem fél az ismeretlentől, és befogadó mentalitású. Bármennyit is tud már, tisztában van azzal, hogy még több az, amit nem ismer még, és ez nem töri le, hanem ellenkezőleg, motiválja, és tettekre serkenti.

Ez az egészséges nyitottság két dologban nyilvánul meg:

– kíváncsiság
– és csodálat képességében.

A KÍVÁNCSISÁG

Ez azt jelenti, hogy állandóan ismeretei és tapasztalatai gazdagítására törekszik. Keresi azokat a lehetőségeket, ahol ismereteit és tudását alkalmazhatja, a maga vagy mások javára használhatja. Az érettség mértékét tehát igazából nem is a tudás mennyisége adja meg, hanem az, hogy mit kezd a tudásával! Ez lényeges különbség!

A kíváncsiságot sokan gyerekes tulajdonságnak tartják, negatív jellemzőnek. Ennek azonban többnyire az az oka, hogy összekeverik az egészséges, fejlődést hozó, nyitott kíváncsiságot a kíváncsiskodással.

A KÍVÁNCSISKODÁS

A kíváncsiság mögött egy olyan egészséges vágy rejlik, amely többet szeretne tudni a világról, önmagáról, a környezetéről, hogy azt beépítve tudásába és készségei közé, értéknövekedéssé generálja, vagyis ő maga is, és mások is gazdagodhassanak a megszerzett tudásból.

A kíváncsiskodó embert azonban nem egészséges motivációk mozgatják. A kíváncsiskodás alapvetően a negatív dolgokra fókuszál, míg az őszinte kíváncsiság a pozitív értékek megismerésére. Ez is lehet egy fontos különbségtétel. A kíváncsiskodás általában egy másik emberre irányul, és többnyire annak hibáira, hiányosságaira, bűneire. A kíváncsiskodó célja, hogy önmagához hasonlítva a megfigyeltet, a saját önértékelését mások hibáin táplálja.

A másik lehetőség a kettő megkülönböztetésére az, hogy az egészséges kíváncsiság mindig legális. Vagyis nem kell titokban történnie, hanem nyílt, egyenes, őszinte, és mert egészséges, nem ütközik senki ellenérzésébe, nem sérti senki magánéletét, személyiségét, jogait, titkait. A kíváncsiskodás ezzel ellentétben mindig illegális! Olyan dolgokat akar tudni, amik nem nyilvánosak, vagy legalábbis rá nem tartoznak.

A gyerekek folyton kérdeznek – mert kíváncsiak: miért?, hogyan? Sokan félnek feltenni az ilyen egyértelműen nyílt és becsületes kérdéseket, mert azt hiszik, ha beismerik a tudatlanságukat, akkor mások majd lenézik őket. Inkább maradnak tudatlanságban, és tudás látszatával. Azonban az ilyen ember megáll a növekedésében. A gyerekek addig nőnek és érnek, amíg nyitottak arra, amit még nem tudnak. Ilyen a kíváncsi ember is: növekedésben, fejlődésben lévő, még nem befejezett.

A kíváncsiskodónak előfeltételezései vannak, amelyeket bizonyítani akar. Ő már tud – valódi, tényszerű ismeretek nélkül – és előbb állít valamit, és csak azután kérdez, de azt is titokban, hiszen a kérdése már nem őszinte, mivel már rég megvan az a válasz, amit hallani akar.

VAKMERŐSÉG

A kíváncsiság skálájának másik véglete a vakmerőség. Az a fajta kíváncsiság, amely már elszakad a realitástól, és olyan dolgokat is tudni, tapasztalni akar, amelyek számára nem reálisak, vagy egyenesen tilosak. A vakmerő ember kíváncsisága ilyen értelemben megint illegális, egészségtelen, káros és bűnös. A vakmerő ember nem törődik a tudásvágyának az árával, hogy milyen esetleges negatív következményeket okoz ez a már teljesen önző, egyoldalú tudniakarása saját magának vagy másoknak.

És egy utolsó gondolat a Bibliából.

A kíváncsiságra igazából nincs külön szó a Bibliában, legalábbis abban az értelemben, ahogyan mi használjuk. A Példabeszédek könyvének az eleje a tudás utáni egészséges vágyakozásról szól, ami talán betudható ennek. A vakmerőség azonban többször előkerül. A görög kifejezés nagyon érdekes, amit az Újszövetség eredeti nyelve használ itt: valami olyasmit jelent, hogy amikor le kellene borulni imádkozni, térdet kellene hajtani, akkor állva maradunk. Vagyis megtagadjuk a tekintély kötelező erejét. És ez a tekintély lehet Istené, lehet a tények makacs és objektív tekintélye, a társas vagy társadalmi elvárások vagy a fizikai teljesítőképességünk vége – a vakmerő ember nem hajtja meg magát ezek előtt a tekintélyek ellen – és többnyire éppen ezért elbukik.

A tudás, a fejlődés, a növekedés utáni egészséges vágy – amennyiben ez a kíváncsiság egyik meghatározása – egészséges, kívánatos és hasznos tulajdonság, amit nem szabad sem szégyellni, sem feladni. A kíváncsiskodás és a vakmerőség azonban illegális, veszélyes és romboló hatású – éretlen és felelőtlen tulajdonság.