133 NAPOS LELKI DIÉTA

A gondolkodás és a cselekvés egyensúlya

Most szeretném folytatni a tegnapi témát, egyfajta megoldási javaslattal.

Előtte azonban tisztáznunk kell valamit: a tegnap említett kétféle embertípus, az, amelyik inkább vagy jellemzőbben gondolkodik, és amelyik cselekszik, bennünk él.  Vagyis egyensúlyra törekedni csak ennek a figyelembevételével lehet. Be kell ismernünk, hogy melyik jellemzőbb ránk, hogy tudjuk, melyik oldalon van szükségünk nagyobb odafigyelésre és korrigálásra az egyensúly eléréséhez.

Két gyakorlatot szeretnék ajánlani ehhez.

Az első gyakorlat lényege, hogy az élményeinket tudatosan feldolgozzuk, és tapasztalattá alakítjuk. Ez ugyanis nem fog mindig automatikusan megtörténni, de megfelelő hozzáállással és tudatossággal sokat fejlődhetünk ezen a téren. Különösen azok számára fontos gyakorlat ez, akik inkább cselekszenek, mint gondolkodnak.

Képzeljünk el egy szituációt.

Egy társaságban vagyunk, épp nyaralunk, és reggel arról beszélgetünk, hogyan töltsük el ezt a napot. Neked már megvan az elképzelésed, de mielőtt belekezdenél, valaki megelőz, és olyan programot ajánl, ami neked nem tetszik. A többieknek ráadásul tetszik az ötlet. Erre te is bemondod a tiédet, de az nem nyer tetszésre, a többiek már döntöttek. Te elkezdesz vitatkozni, mire néhányan megharagszanak rád. A társaság elindul a választott programra, te eleinte nem is akarsz velük menni, de aztán meggondolod magad, bár a nap első részében még duzzogsz, és zsörtölődsz, amivel elrontod néhány barátod kedvét.

Elképzelhető eset?

Az „élményed” ebben a történetben, hogy volt egy terved, amit a többiek nem fogadtak el, és emiatt egy jónak induló nap rosszul sült el.

Hogy lesz ebből tapasztalat?

Este elvonulsz egy kis elmélkedésre. Sorra veszed a napodat, felidézed, hogy milyen élményeid voltak. Előkerül a reggeli kis vita, a napközbeni beszólásaid, mert nem úgy alakult, ahogy te szeretted volna, és a barátaid rossz kedve, amiért bizony te voltál a felelős.

Felteszed magadnak a kérdést: miért viselkedtem így?

Ha megpróbálsz rá őszintén válaszolni, akkor valami ilyesmi lesz a válasz: mert önző voltam… (persze ennél árnyaltabban is válaszolhatsz)

Ezután tovább gondolkozol: miben szoktam még ugyanilyen önző módon viselkedni?

Ha erre is válaszoltál, akkor jön a kellemetlen MIÉRT? kérdés.

Ez pedig elvezethet egy 5-10 perces őszinte önértékeléshez, amelyben átgondolhatod a motivációidat, a kapcsolataidat a többiekkel.

A végén pedig hozol egy elhatározást, hogy legközelebb egy ilyen szituációban mit fogsz másképpen csinálni.

Ennyi.

Ha ebbe bevonod Isten Igéjét, a Szentlelket, és imádkozol is, akkor ezt nevezhetjük csendességnek!

Isten ki tudja egészíteni a saját gondolataidat, a Biblia pedig utat tud mutatni a helyes cselekvések irányába.

Az ilyen esti elmélkedések másik témája lehet az, hogy végigvesszük, mit tettünk, milyen eredménnyel, és mit nem tettünk meg, és miért.

Ilyen kérdéseket tehetünk fel magunknak:

– Mit terveztem mára, ami elmaradt? Miért maradt el?
– Volt-e olyan fontos dolog, ami elől ma elbújtam?
– Milyen dolgot tettem ma, aminek jó eredménye volt, ami másoknak is örömöt okozott?
– Mit tettem ma a céljaim megvalósítása érdekében?
– Mit tettem ma, ami által növekedtem a jellememben, hitemben, kapcsolataimban?
– Tettem-e valamit, amivel ártottam ezeknek?
– Milyen értelmetlen és haszontalan, bűnös dolgokat tettem ma?
– Hogyan fogom ezeket holnap korrigálni?
stb. stb.

Ezt is bevonhatjuk Isten „jelenlétébe”.

Amit kell, valljunk meg bűnként, amiért lehet, adjunk hálát, és mindenképpen tanulságokkal, tapasztalatokkal „szálljunk ki” ebből az elcsendesedésből.

Érdemes leírni, megfogalmazni azokat a dolgokat, amiket ilyenkor tanulhatunk, vagy a másnapra tervezett fontos dolgokat leírni, nehogy elfelejtsük – és holnap majd ezzel kelljen kezdenünk a hiányosságok felsorolását.

A lényeg megint az érett, tudatos szemlélet és életvezetés. Egy kis odafigyeléssel nagyon sokat fejlődhetünk, és a napi csendesség sem rutinszerű vallásoskodás lesz, hanem tartalmas és hatékony jellemformálás.