133 NAPOS LELKI DIÉTA

Ma csak egyetlen dologról fogok írni: mégpedig a hitünkről.

Ugyanis a kiválóság hetedik titka, hogy az élet egy önbeteljesítő jóslat – vagyis nem feltétlenül azt kapod, vagy kapod meg, amit akarsz, de alapvetően, hosszú távon és nagy vonalakban azt kapod, amit vársz. Vagyis olyan életed lesz, amilyen életet a fejedben, a hozzáállásodban és a hitedben élsz!

A Ludington Daliy News 1980. október 31-i számában megjelent egy rövid híradás (fenn van a neten is, itt elérhető!): Egy építési telken gyerekek játszottak, és elszabadult egy óriási öntöttvas cső, és rágurult Philiph Toth-ra. A közelben sétált egy szívbeteg, 56 éves férfi, Arnold Lemerand. Amikor meghallotta a gyerek sikolyát, odarohant, és gondolkodás nélkül megemelte a csövet, és kiszabadította a fiút. Az eset érdekessége – és ez most komoly! – hogy a cső több mint öt méteres, és kb. 900 kg-os volt!!! A férfinak pedig hat éve volt infarktusa, és az orvosai minden komolyabb fizikai terheléstől eltiltották. Na most ha tudjuk, hogy a súlyemelés olimpikonjai a 200 kg körül emelgetnek, akkor ez igen-igen elgondolkodtató eset.

Természetesen vannak csodák – amilyen ez is volt. Az eset után Arnold és két felnőtt fia meg se bírta moccantani a csövet. De amikor kellett, akkor megvolt az elképzelhetetlen erő is.

Mi a tanulság mindebből?

Az, hogy egy ilyen szituációban mindenki dönt: segít-e vagy sem. Képes-e rá, vagy sem? Megéri-e kockáztatni, főleg egy szívinfarktus után, vagy sem? Lehet, hogy egy pillanat áll csak rendelkezésre egy ilyen esetben, és nincs idő hosszas mérlegelésekre, de megszületik egy döntés, ami sokszor valóban önbeteljesítő jóslatként működik. Meg tudom tenni – és megteszem. Vagy: „képtelen vagyok rá” – és nem teszem meg.

Talán ez a legfontosabb különbség ebben a tekintetben az emberek között. Az emberek egy nagy csoportja azt gondolja: „nekem nem fog menni…, nem vagyok elég jó, ügyes, okos…, képtelen vagyok rá…, kudarcba fog fulladni… – vagyis tele van negatív próféciákkal a feje és a gondolatvilága. Míg vannak, akik magabiztosak, és pozitív várakozással állnak hozzá mindenhez: „igen, menni fog!” Nem kell ehhez sem pszichológusnak, sem agykutatónak lenni, hogy belássuk, melyiknek van nagyobb esélye a győzelemre. Ha nem is abszolutizálhatjuk, de igaz, hogy a hozzáállásunk, a beállítottságunk, a várakozásaink sokszor önbeteljesítő jóslatokként működhetnek az életben.

Sok helyen olvashattunk már olyan kísérletekről, amelyek igazolták, hogy a hitünk és a hozzáállásunk befolyással lehet akár a testünk fizikai és fiziológiai működésére is. Gondolhatunk akár a placebó-kísérletekre, amelyekben azt mondták a pácienseknek, hogy gyógyszert kaptak, és gyógyulni kezdtek, pedig voltaképpen semleges és hatástalan pirulákat etettek velük, vagy arra, hogy a nevetés illetve az imádság mennyire jelentősen befolyásolja akár a rákos betegségekből való felépülést is. Egyszerűen azok, akik jót várnak, nagyobb eséllyel fogják átélni, megkapni a jót, mint akik mindig a rosszat várják.

Jézus többeknek mondta: „legyen a te hited szerint!” Vagyis szinte csak rátette a pecsétet arra, amit a vele szembenálló ember hitt. A pozitív hozzáállás természetesen nem egyenlő a bibliai értelemben vett hittel, de van jelentősége! És nagyon érthetetlen, és egyben szomorú is, hogy a keresztény emberek sokszor érthetetlenül pesszimisták, negatív gondolkodásúak, gyanakvóak, mintha Isten csak valamiféle elmélet lenne a számukra, de semmiképpen nem a mindennapjaik aktív részese.

Néhány tanács, amelyek a helyes, pozitív gondolkodás irányába terelhetnek bennünket – egészen gyakorlati módon megfogalmazva:

1. Szárnyalj a sasokkal! Vagyis vedd körül magadat olyan emberekkel, akik a hit beszédeit szólják, akik pozitívan, várakozóan, optimistán, örömmel élik az életüket, és kerüld a kesergő, pletykáló, cinikus és pesszimista embereket és társaságot! Ne hallgasd a negatív beszédeket, hanem „ami jó, építő, nemes, azokra figyelj!” (Filippi 4,8-9)

2. Keress inspiráló, motiváló embereket, olvass ilyen könyveket, hallgass ilyen zenét, látogass ilyen közösségeket! Tulajdonképpen a gyülekezetnek éppen ilyen „feltöltő állomásként” kellene funkcionálni, ahol naponta, hetente feltölthetjük érzelmi tankjainkat rengeteg bátorító, ösztönző, előre mutató inspirációval! És nem arról van szó, hogy nem lehet a bűnről beszélni – de nem bűnközpontúan, moralizálva, lelki terrorként használva, és úgy, hogy az istentisztelet végén csak egy mocskos bűnösként érezzük magunkat – hanem mindig megoldás- és kegyelem-centrikusan!

3. Tudatosan változtass a hozzáállásodon! Amikor észreveszed, hogy a gondolataid vagy a beszéded negatív, pesszimista, akkor kezdd el tudatosan felülbírálni magad, és helyettesítsd a negatív gondolatokat és megnyilatkozásokat pozitívakkal!

4. Keresd az örömöt és a hálaokot az életben, a mindennapokban, még a nem túl bíztató eredményekkel vagy körülményekkel járó pillanatokban is! Próbálj még a rosszban is jót találni, és azután arra koncentrálj, mint valamiféle kapaszkodóra!

5. Építsd a hitedet! Ehhez kell a gyülekezet, az Istennel való közösség megélése, és kell a kiegyensúlyozott kapcsolatrendszer, házasság és család, és a szilárd, egészséges önértékelés.