133 NAPOS LELKI DIÉTA

„A cselekedet mindig abból születik, amit erőteljesen kívánunk.”

Harry A. Overstreet

A legtöbb ember általában arról beszél, amit Ő AKAR. Ezzel a hozzáállással tárgyal, kommunikál, kapcsolódik az emberekhez, tervezi és hajtja végre a cselekedeteit. Alapvetően mindenki saját magából indul ki, és arra fókuszál, ami NEKI magának fontos.

Ez természetes – azonban meg lehet tanulni valami nagyon fontos dolgot, hogy miközben én akarok valamit a másiktól, ő mégsem az én akaratom kiszolgálója és „áldozata” legyen, hanem velem együtt ő is nyerjen, és győztesként kerüljön ki az interakciónkból.

Mi a titok tehát?

Az, hogy mindazt, amit én akarok, csomagoljam be abba, amit a másik akar!

Ezzel többletértéket viszek bele a saját céljaimba, és megosztom a győzelmemet a másikkal is.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Olvastam egy nagyon frappáns történetet Andrew Carnegie-ről.

A sógornője sokat kesergett amiatt, hogy két egyetemista fia egy árva sort sem ír neki soha, mert annyira el vannak foglalva a tanulmányaikkal és a saját életükkel, hogy hiába ír egyre keservesebb leveleket a fiainak, egyszerűen semmiféle választ nem kap tőlük.

Andrew fogadott a sógornőjével, hogy ír egy levelet nekik, és postafordultával azonnal válaszolni fognak neki – ANÉLKÜL, hogy ő ezt, vagy akármi mást is KÉRNE tőlük!

Megírta a levelét, amelyben üdvözölte, bátorította a két fiút, és mintegy mellékesen az utóiratba beírta, hogy a levélhez csatolva küld nekik egy kis pénzt is. Azonban a pénzt – szándékosan – elfelejtette csatolni a levélhez.

Gondolhatjátok, postafordultával mindkét fiú levele megérkezett, amelyben meleg hangon érdeklődtek bácsikájuk hogyléte felől…

Ennyi az egész. Ha szeretném, hogy válaszoljanak, csináljam úgy, hogy ők is akarjanak válaszolni, levelet írni…

Ez egy szemlélet, amelynek a lényege (az előbbi példában torzított, hogy fogadásból történt, de a hatásmechanizmus ugyanaz), hogy a másik szemén keresztül nézem és tálalom a saját szempontjaimat és céljaimat.

A mai modern marketing felismerte, hogy a profitszerzés már nem kifizetődő célkitűzés. Nem nagyobb profitot kell termelni, hanem több elégedett és boldog vásárlót. Mert ha megtanulunk a vevők igényeivel törődni, és arra fókuszálunk, hogy a legjobb kiszolgálást kapják, szívesen fognak vásárolni is tőlünk.

A legjobban ez a szemlélet éppen Jézus tetteiben mutatkozott meg – és ezt nagyon fontos lenne megértenünk, különösen nekünk, misszió-orientált keresztény embereknek.

Jézus azt akarta, hogy kövessék őt az emberek – mert tudta, hogy csak így fognak Istenhez eljutni.

Tehát Jézus célja az volt, hogy az emberek kövessék őt.

Azonban ezt úgy érte el, hogy meggyógyította őket, bátorította és tanította őket, megbocsátotta a bűneiket, vagyis szolgálta őket – és ezért az emberek maguk akarták követni Jézust! Nem kellett győzködni, manipulálni, sarokba szorítani az embereket azért, hogy Jézus követőivé váljanak, nem kellett hozzá politikai hatalom, diktatúra, még csak a pokollal való állandó fenyegetőzés sem (azt Jézus mindig fenntartotta a farizeusoknak!) – csak SZOLGÁLNI kellett őket!

Ez a szemléletváltás döbbenetes változást és eredményeket jelentene a keresztény misszió számára! Nekünk nem legyőznünk kell az embereket az üzenetünkkel, hogy végre tegyék, amit mi akarunk – egyébként teljesen jó szándékkal! El kell érnünk, hogy ők akarjanak Jézus követőivé válni. Ehhez azonban nekünk is meg kell tanulnunk azt tenni, ami nekik fontos! Az ő szemükön keresztül nézni a világra.

Mások pozitív befolyásolásának és meggyőzésének egyik legegyszerűbb és legnagyszerűbb módja, ha arról beszélünk, azt adjuk, amit ők akarnak, és segítünk nekik abban, hogy azt elérjék.

Nem a rosszat kell tiltani, hanem a jót felemelni és célként kitűzni.

A legtöbb példa erre talán épp a gyereknevelésben van.

Az egyik családban a gyerek nem szeretett reggelizni. És minden reggel jött a fesztivál: a szidás, könyörgés, fenyegetés, kényszerítés – de nem használt. Ekkor a szülők elkezdtek a gyerek fejével gondolkozni. Épp olyan életkorban volt a kicsi, hogy nagyon szeretett felnőtteset játszani, ezért kitalálták, hogy az anyuka az egyik reggel megkéri, hogy segítsen neki elkészíteni a reggelit. A kislány nagyon megörült, hogy ilyen felnőtt feladatra kérték, és az apuka a legmegfelelőbb időzítéssel megérkezett a konyhába, a kicsi büszkén mutogatta, hogy ezt ő készítette. Aznap reggel dupla adagot evett.

Ennyire egyszerű az egész.

A saját céljainkat csomagoljuk bele a másik céljaiba. Hagyjuk őt győzni, segítsük és támogassuk a saját akaratának megvalósításában – és ha ahhoz hozzá tudtuk kapcsolni a miénket is, akkor úgy érjük el a célunkat, hogy azzal egy másik cél beteljesítéséhez is hozzájárulhattunk. Ez az egymás gazdagításának egy nagyszerű lehetősége!