133 NAPOS LELKI DIÉTA
Ezek egyszerű tanácsok, amelyeknek az óriási jelentősége éppen a mindennapok „szürkeségében” van. Ha megfogadjuk őket, sokat nyerhetünk, gazdagabbá tehetjük a többi emberrel való kapcsolatainkat – ha nem, bár jelentéktelennek tűnő csatákban, de mégis rengeteget veszíthetünk!
A listát Dale Carnegie írásai alapján állítottam össze.
1. TANULD MEG AZ EMBEREK NEVÉT!
Nem tudom, észrevetted-e, hogy mennyire nehéz megjegyezni a másik nevét, amikor bemutatkozunk valakinek. A legtöbb ember csak a saját nevét jegyzi meg ilyenkor. Ugyanígy vagyunk a telefonszámokkal is – ma már tele van a mobilunk, de sokan a saját számukat sem tudják, nemhogy bárkiére fejből emlékeznének.
Az az igazság, hogy elszoktunk attól, hogy FIGYELJÜNK az ilyen „apróságokra” is, és hogy MEMORIZÁLJUNK dolgokat. Emiatt ha nincs nálunk a mobil, akkor végünk, és ha meg kell szólítani valakit, akivel pár perce ismerkedtünk meg, máris bajban vagyunk.
Jegyezd meg az emberek nevét! Mert ez a legszebb szó a számukra! Ha néven szólítod őket, akkor azt már önmagában bóknak fogják venni. Ha azonban tévedsz, vagy helytelenül írod le, akkor lehet, hogy rögtön bizalmatlan vagy ellenséges benyomással indul a kapcsolatotok – és ez túl nagy veszteség, hogy ilyen apróság miatt szenvedjük el!
A legtöbb ember figyelmetlen, és azért nem emlékszik a nevekre, mert sajnálja az időt és a fáradságot, amely a GONDOLATOK ÖSSZPONTOSÍTÁSÁHOZ ÉS AZ ISMÉTLÉSHEZ, amely például a nevek bevéséséhez is szükséges. A mentségük: „nagyon elfoglalt emberek” – de figyelni sem tudnak?! Sajnos ezzel a saját kapcsolataikat építik le!
2. NE VITATKOZZ!
Ha társaságban beszélgetünk, és valaki nyíltan kimondja: „Tévedsz, neked nincs igazad!” – óhatatlanul beindul egy reakció a lelkünkben, amely dacosan szembeszegül ezzel az önértékelésünket megsemmisítő kinyilatkoztatással. És ilyenkor már „csakazértis” érvelünk az utolsó lélegzetvételünkig, és már meg sem halljuk az „ellenünk” felhozott logikus és tényszerű érveket, mert az egész már egy harc, amely nem az eredeti kérdésről, hanem a becsületünkről, a szavahihetőségünkről, az elfogadásunkról és az értékünkről szól. „Megtámadtak” bennünket – és úgy érezzük, muszáj megvédenünk magunkat – vagyis muszáj legyőznünk a támadónkat.
Bár ez kissé túlzónak tűnik, mert sokszor mindebből semmit nem mutatunk ki, mindent elrejtünk a hallgatásunk és a „mosolyunk” mögé, de a lelkünk mélyén bizony ilyen mély viharok dúlnak.
Mert nem szeretjük így érezni magunkat.
Akkor ne okozzunk másoknak se ugyanilyeneket!
A „NE VITATKOZZ!” tanács nem azt jelenti, hogy mindennel egyet kell értenünk, hogy le kell mondanunk az igazságról, meg kell hunyászkodnunk és az egyet nem értés első megnyilvánulásától is úgy kell félnünk, mint egy fertőző betegségtől. Nem – szó sincs róla! Sokkal inkább egy másfajta hozzáállást jelent a MÁSIK EMBERHEZ!
Cseri Kálmántól hallottam egy történetet. Eszerint férfiak beszélgettek a kórházi folyosón. Mindenki mutogatta a felesége fényképét. Ekkor odasántikált egy púpos, csúnyácska férfi, és mutatta ő is a felesége képét. Egy gyönyörű nő volt a képen. Mindenki elámult, és az egyiküknek kiszaladt a száján: „Egy ilyen csúnya férfinak hogy lehet ilyen szép felesége! El se hiszem…” A púpos erre szó nélkül visszavette a képet, és könnyekkel a szemében némán elbotorkált onnan. Mire az, aki beszólt, csak megvonta a vállát: „Miért, nincs igazam?”
Lehet, hogy igaza volt, de ez az igazság senkit nem épített, semmit nem használt, sokkal inkább csak rombolt. Az ilyen igazságban a tények igazságtartalmát elhomályosítja a kapcsolatok igazságtalansága. Ezért nem éri meg vitatkozni. Mert hiába „nyerünk”, veszíteni fogunk! A tények szintjén miénk lesz a győzelem – de mit ér mindez, ha összetörünk vagy elveszítünk egy kapcsolatot, esetleg egy másik embert?!
Mit lehet tenni?
A másikkal való szembehelyezkedés helyett maradjunk az ő oldalán, és próbáljunk meg együtt megoldást találni! Vitapartnerek helyett legyünk egymás segítői az igazság megtalálásában! Beszéljünk így: „Lehet, hogy én tévedek, ez gyakran előfordul, nézzünk utána együtt!”
3. KÉSZÜLJ FEL A MÁSIKBÓL!
Theodore Roosevelt elnököt mindenki széles látókörű, művelt és igényes embernek ismerte, aki mindenkivel tudott beszélgetni, a legegyszerűbb farmerektől kezdve az akadémikusokig. Mi volt a titka? Az, hogy mielőtt találkozott volna valakivel, mindig felkészült abból a tárgyból, amiről tudta, hogy érdekli őt. Tudatosság, odafigyelés, a másik megtisztelése – ez volt a titok.
Készülj fel a másikból!
Keresd meg, miért lelkesednek a barátaid, az ismerőseid, és ha csak pár perc erejéig szóba hozod azt, ami ŐT érdekli, azt nagyon meg fogja hálálni – és leginkább a kapcsolatotok mélysége fog ettől növekedni! Tehát beszélj mindig olyan dolgokról, amik a beszélgetőpartneredet érdeklik. Ma már nem kell sok idő, sok forrás, az internet előtt ülve szinte bármilyen témában „körbe tudunk nézni” percek alatt. Nem kell szakértőkké válnunk olyan témákban, amik nem a „mieink” – elég csak annyi, hogy a beszélgetés fonalát ki tudjuk bontani, és a többit rábízhatjuk beszélgető partnerünkre. Ő boldog lesz, hogy érdeklődsz az iránt, ami őt érdekli, és szívesen fog beszélni saját szenvedélyeiről – nekünk ilyenkor már csak jó hallgatókká kell válnunk. Ez előkészíti a talajt a kapcsolatunk mélyítésére.
Tehát a mai három tanács:
1. Tanuld meg az emberek nevét!
2. Ne vitatkozz, hanem keresd a másikkal együtt az igazságot!
3. Készülj fel a másik érdeklődési területéből, és mindig adj neki lehetőséget és egy kis időt, hogy arról beszélhessen, ami őt érdekli!
Holnap folytatjuk!
