És akkor még néhány lecke az emberekkel való helyes bánásmóddal kapcsolatosan – még mindig Dale Carnegie nagyszerű könyvét feldolgozva és alapul véve.
7. GYŐZZÖN A MÁSIK!
A legtöbb ember, amikor meg akar győzni valakit a maga igazáról, hajlamos arra, hogy túl sokat beszéljen. Rosszabb esetben belevágjon a másik szavába, amikor az megszólalna. Ez egyrészt nagyon tiszteletlen dolog, másrészt hiába is tesszük, félbeszakítottuk a gondolatmenetét, és ő még mindig a sajátjával van elfoglalva, úgysem fog figyelni ránk.
Meg kell tanulnunk engedni, hogy hadd beszéljen a másik. Bátorítsuk, hogy fejtse ki a véleményét, és hallgassuk meg figyelmesen, félbeszakítás nélkül. Erősítsük meg őt abban, amit mond. Ne képmutatásból, hanem abból a meggyőződésből, hogy ez az ő szempontja, és az ő szempontjából egészen biztosan igaza van, és helyesen lát mindent.
A másik ezzel kapcsolatos tanács, ami összefügg ezzel: ne csak beszélhessen, nyerhessen is!
Lao Ce ezt mondta:
A folyók és a tengerek azért nyelik el száz és száz hegyi patak hódolatát, mert mélyebben fekszenek, mint emezek, így uralkodhatnak a hegyi patakok felett. Ugyanígy a bölcs is, aki az emberek fölött akar állni, alájuk helyezi magát, s ha előttük akar járni, mögéjük áll. Így bár felettük lenne a helye, azok nem érzik a súlyát, és bár előbbre való náluk, létét nem érzik sértésnek.
A Bibliában pedig Jézustól így tanuljuk az aranyszabályt:
Amit akartok, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is azt tegyétek velük! (Máté 7,12)
Ennek a mostani sorozatnak éppen ez a lényege: úgy bánjunk az emberekkel, ahogyan szeretnénk, hogy ők bánjanak velünk. Sőt, nekünk keresztényeknek még sokkal érzékenyebbeknek kellene lennünk minderre, hogy udvariasságban, előzékenységben, tiszteletben, nagyra értékelésben és nagylelkűségben bemutassuk azt a mintát, ahogyan Isten kezel minket. Pál is beszél erről:
…a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok
Róma 12,10-11
Tehát hadd legyen a győzelem a másiké! Éljünk úgy, hogy az életünkkel másokat teszünk győztesekké – és ne irigyeljük a sikereiket, hanem osztozzunk bennük!
Sajnos ez a hozzáállás a mai irigy, önző és versengő világban nagyon-nagyon ritka. Mindenki a saját dicsőségét keresi, mintha egy focimérkőzésen mindenkinek az lenne a célja, hogy gólt rúgjon. Holott a győzelemhez ugyanolyan fontos a gólpassz – mint maga a gól. Legyünk azok, akik beadjuk a gólpasszokat, és őszintén ünnepeljük, aki berúgja azt – hiszen egy csapatban játsszunk, és az ő győzelme a miénk is!
Mire gondolok?
Nyugodtan engedjük másoknak, hogy a mi gondolatainkat a sajátjukként tekintsék, vagy akár hirdessék. Engedjük, hogy felhasználják az ötleteinket, hogy megvalósítsák a javaslatainkat, és nem baj, ha közben meg is feledkeznek rólunk. Ha nyernek vele, ha mások is nyernek vele, akkor értéket teremtettünk. És talán erre is igaz, amit a Biblia ír: a mennyei atyánk látja, mi maradt titokban, mit tettünk úgy, hogy abból a látványos rész, a földi elismerés másoknak jutott – és bízzunk Benne, ő majd megjutalmaz! És nem csak a mennyben, hanem már itt a földön s, ebben biztos vagyok. Mert az ilyen embert hosszú távon mindig megbecsülik, és a barátságát, az önzetlenségét mindig értékként fogják tartani. Mert az önzetlenség, a feltétel nélküli szeretet és segítség nagyon ritka kincs a világunkban!
