133 NAPOS LELKI DIÉTA

Ez egy olyan alapelve az emberi tiszteletadásnak, amelyet manapság egyre többször vesznek/veszünk semmibe – az adózási kérdésektől kezdve a házassági kapcsolatig minden területet átitat már a gyanakvás, a bizalmatlanság, a pesszimizmus, vagyis a rossz előfeltételezése. Sokszor hallani azt is, hogy „inkább feltételezek rosszat, mint jót, mert akkor legfeljebb kellemesen csalódok, és nem kellemetlenül…” – Azonban így, eleve rosszat feltételezve hogyan fogom érezni magam, hogyan fogok élni és gondolkodni, kapcsolatokat építeni?! Amikor már eleve mérgezek valamit, ok nélkül?!

Ha nagyon leegyszerűsítem a két fogalmat, az optimizmus a jó várása, a pesszimizmus pedig a rosszé.

Hogyan érdemes élni? Mivel érdemes telíteni a mindennapjainkat, az érzéseinket, a gondolatainkat vagy az emberi kapcsolatainkat? Pozitív várakozással, az öröm várásával, reménnyel – vagy gyanakvással, mérgelődéssel, csalódással, bizalmatlansággal?

És ha ennyire egyszerű erre most „elméletben” válaszolni, vajon miért olyan nehéz eszerint is élni?!

A mai tanácsom: tiszteld meg a másik embert azzal, hogy mindig becsületesnek tartod, és mindig a jót várod tőle! És ezt fejezd is ki felé!

Hihetetlenül pozitív eredménye tud lenni ennek a nagyvonalú hozzáállásnak!

Két példa – még mindig Dale Carnegie-től:

Egy albérlő fel akarta mondani a kötött időtartamú szerződést annak lejárta előtt, és természetesen kártérítés nélkül el akart költözni. A főbérlő jogi úton érvényt szerezhetett volna jogos követelésének – de ez pereskedéssel, rengeteg idővel és még több stresszel, kellemetlenséggel járt volna.

Mit tett?

Elment az albérlőjéhez, és ezt mondta: „Kedves Uram, megértem elhatározását, mégsem hiszem, hogy el akar költözni. Az üzleti életben eltöltött éveim megtanítottak egy-két dologra az emberi természettel kapcsolatban, és Önt én a megbízható üzletfelek közé soroltam. Annyira megbízom Önben, hogy hagyja függőben az elhatározását még néhány napig, és gondolja meg újból. … Ha mégis el akar költözni, az elhatározását véglegesnek tekintem. Nem gördítek akadályt a távozása elé, és bevallom magamnak, hogy rosszul ítéltem meg Önt. De bízom benne, hogy állja a szavát, és megtartjuk a  megállapodást.”

Az albérlők természetesen maradtak, mert átgondolva arra jutottak, hogy az egyetlen becsületes megoldás az, ha betartják a megállapodást.

Az emberek általában becsületesek akarnak lenni – és mi induljunk ki ebből. Van, amikor nem tudnak azok lenni – talán van olyan reális ok, ami miatt nem maradhatnak abban a lakásban, és nem tudják kifizetni a különbözetet a szerződés szerint – akkor meg kell tanulnunk megbocsátani és elengedni. A „nem tudok” és a „nem akarok” között ugyanis óriási különbség van. Addig, amíg nem győződtünk meg a „nem tudok” valóságtartamáról, addig ne feltételezzük, hogy „nem akarnak”, mert ezzel személyiségükben alázzuk meg és romboljuk le az embereket, és már nem csupán anyagi kárunk lesz, hanem kapcsolati is.

Feltételezzük és várjuk a jót! Fejezzük is ezt ki! És sokszor ez „csodákat tehet”!

A másik példa:

Egy hölgy alkalmazni akart egy bejárónőt. A jelentkezőről referenciát kért, és bizony nem túl kedvező véleményt kapott. Bár jól főzött, szerette a gyerekeket is, viszont nem szeretett takarítani, rendetlen és bizonyos dolgokban megbízhatatlan volt. Amikor jelentkezett az állásra, az új munkaadója így fogadta: „A napokban beszéltem egy barátnőmmel, akinél korábban dolgozott. Azt mondta, maga becsületes, jól főz és jól vigyáz a gyerekekre. Azt is mondta, hogy nem igazán szeret takarítani és rendetlen. De én azt hiszem, mégsincs igaza, hiszen mindenki láthatja, hogy maga milyen csinosan öltözködik. És fogadni mernék, hogy éppolyan rendben és tisztán tartja a házat is, mint önmagát. Biztosra veszem, hogy nagyszerűen megleszünk egymással!”

És így is lett, mert ez a bejárónő meg akart felelni a róla alkotott pozitív képnek. Szívesen takarított volna akár még többet is, csakhogy méltó legyen mindahhoz, amit házigazdája alkotott róla.

Tehát előlegezd meg a becsületességet, a jó véleményt, legyél nagyvonalú és ezt fejezd is ki! Ahogyan Shakespeare mondta: „Mutass erényt, ha még nincs is!” (Hamlet) – És majd lesz! És mi lenne a mi feladatunk, lehetőségünk, ha nem ez! Hogy az emberekből kihozzuk a jóságot, hogy megtanítsuk őket arra, hogy jó dolog „jónak” lenni! Előlegezd meg a bizalmat, ha kell, újra és újra! Ezzel életeket, sorsokat lehet megváltoztatni – és nekünk semmibe nem kerül!