133 NAPOS LELKI DIÉTA

AZ ÖTÖDIK TÉVEDÉS

„A munka nemesít”

Richard Nixon mondta: „A munkavégzés már önmagában is hasznos. A munkát végző ember nem csupán embertársaival tesz jót, hanem a munkavégzés által önmaga is jobb emberré válik.”

Az a baj ezekkel a szlogenekkel és idézetekkel, hogy így önmagukban szinte mindig csak féligazságokat tartalmaznak, és a másik, hazug felük sokszor rejtve marad. Mert természetesen van olyan munka, amely „nemesíti” azt, aki végzi – ha a megfelelő ember végzi. Mert a munka egyeseknek örömöt, önmegvalósítást és sikert jelent – míg ugyanaz a munka másokat maga alá temet, és csak kudarcot hoz.

Nem minden válik „nemessé” csak attól, hogy beleadunk mindent és keményen dolgozunk érte.

Talán már említettem, de ide is passzol: a Biblia kultúrájában és fogalom-használatában a „jó” és a „rossz” nem pusztán erkölcsi fogalom, mint a mi kultúránkban. Nem az a jó feltétlenül, ami erényes és nemes – és nem az a rossz, ami fájdalmas és károkat okoz. Mert lehetséges, hogy jó a gyilkosság vagy a betegség, és rossz az imádkozás. Mert ha Isten ítéletét valakinek végre kell hajtania, vagy ha egy betegség azért jön, hogy istenfélelemre neveljen – akkor az jó. És a farizeus imádsága – hiába szól Istenhez és szívből – teljesen hibás Jézus szerint, amikor a vámszedőével hasonlítja össze.

A jó és a rossz egy viszonyulás következménye a Bibliában: jó az, ami Istennek „kompatibilis”, ami az Istennek való engedelmességből fakad, és „rossz” az, ami Istennel szemben áll – függetlenül a „mi” erkölcsi megítélésünktől!

Vagyis: nem minden munka „jó” önmagában – mert ha mi azon a helyen dolgozunk teljes erőbedobással, ami nem a mi helyünk, olyan dolgot végzünk, amit nem tudunk jól végezni, amit más jobban tudna – de miattunk az nem teheti – akkor lehet, hogy valamilyen értéket teremtünk ugyan, de nem a jó munkát végezzük, és összességében rossz, amit csinálunk.

Tehát a munka nemesít. Igaz – de egészítsük ki azzal, hogy az a munka nemesít minket (engem), ami pontosan rám van szabva, ami az „enyém”. Ez így van az életben és a gyülekezetben egyaránt.

 A HATODIK TÉVEDÉS

„A munka nem szórakozás!”

Ez az előzőből tévedésből fakad. Ha ugyanis rossz munkát végzünk, ha nem vagyunk a helyünkön, akkor valóban nem szórakozás. Akkor csak kín, gond, stressz, frusztráció…

Az ószövetségben a munka a bűnbeesés következményeként került be a „köztudatba” – teljességgel rosszul! És ezt muszáj kiigazítani a gondolkodásunkban, főképp, mert bibliaolvasó keresztények vagyunk (a legtöbben, akik ezt a tréninget végezzük). Ugyanis a munka első említése az Édenben történik, és az ember eredeti funkciója is egyben: őrizni és művelni a kertet, vagyis Isten alkotását! A munka ezért istentisztelet is egyben.

Az igaz, hogy a bűnbeesés után ez a munka Ádám számára kínkeserves és verítékes büntetéssé vált, és átkozott lett a föld számára – de ez az átok az özönvíz után vissza lett vonva!!! Isten azt mondta: többé nem átkozom meg a földet! És a munka újra az istentisztelet módja lett, amely által gondoskodhatunk magunkról, a szeretteinkről, amelyen keresztül szolgálhatunk másokat és jótékonykodhatunk, bemutatva Isten jóságát a „pogányoknak”. Ennek külön teológiája van a Bibliában!

Tehát akkor a munka mégis szórakozás?

Említettem az előbb: részigazságok…

Ha a szórakozást felelőtlen, kicsapongó bulizásként fogjuk fel – akkor természetesen nem!

De ha a szórakozás valami olyasmi, amiben örömünket leljük, felüdít, segítségével megvalósíthatjuk önmagunkat, alkothatunk, másoknak is örömöt okozhatunk – akkor igen! Lehet a munka ilyen is! És azt hiszem, a legnagyobb tékozlás és veszteség, amikor valaki végigdolgozik akár egy életet olyan szakmában, amit utál, olyan munkahelyen, ahová bejárni utál… napi 8 óra, havi 80 és évi 880 óra, ami 10 év alatt közel 10.000 óra rosszul eltöltött időt jelent az életünkből. Tudom, hogy nem egyszerű a megoldás, de hiszem, hogy Istennek nem az az akarata, hogy az életünk nagy részét utáljuk, és alig várjuk, hogy vége legyen. Nem ez a munka célja és szerepe az életünkben! Nem szabad hagyni, hogy ez legyen!

 HETEDIK TÉVEDÉS

„Járt utat a járatlanért el ne hagyj!”

Vagyis ne változtass, ne változz, ne kísérletezz, ne kockáztass!

Van egy mondás, amit nagyon szeretek: „Boldogok a rugalmasok, mert alakjuk nem torzul el!”

Nem biztos, hogy az a jó, ahogy eddig csináltuk! Nem biztos, hogy nincs más, hatékonyabb megoldás annál, amit már ismerünk és alkalmazunk. Ha ez így lenne, ha senki nem vállalna kockázatot azzal, hogy változik vagy változtat – akkor elvágnánk az útját a fejlődésnek is. Igaz, hogy a változásnak mindig meg kell fizetni az árát – de olykor az árával össze sem mérhető a haszna és értéke annak az újnak, ami így létrejön!

Mr. Bell-t kinevették, amikor feltalálta a telefont – de ma elképzelhetetlen lenne az élet nélküle. Sok újító és újítás járta be ugyanezt a pályát. És sokan közülük tekertek egyet a világ kerekén azzal, amit megalkottak – és ami teljesen más volt, mint ami korábban létezett.

 

Ne kockáztass esztelenül és felelőtlenül – de józanul, bátran, felkészülve és a nagyobb célért harcba szállva igenis el kell hagyni sokszor a kitaposott és megszokott utakat! Munkában, az életünkben, a missziónkban egyaránt.

 ÉS EGY UTOLSÓ TÉVEDÉS:

Több fegyelem = hatékonyabb munka

Mi volt a legfegyelmezettebb munkavégzési mód az emberiség történelmében? A rabszolgaság és a kényszermunka. Tény, hogy nagy dolgok születtek így. Azt a kérdést, hogy mennyire volt ez etikus és nemes, felesleges is feltenni. De vajon ez volt a leghatékonyabb is?

A legtöbb ember számára a „fegyelem” szó negatív előjelű fogalom. Nem szeretjük, és általában azt gondoljuk, hogy ahol fegyelem van, ott az mindig a szabadság kárára jelenik meg.

A fegyelem és a szabadság összefüggéseit legalább négyféle viszonyban írhatjuk le:

1. kevés fegyelem, kevés szabadság: gondoljunk azokra a rossz hírű városrészekre, amelyeken nagy a bűnözés, hírhedten rossz a közbiztonság – mert nincs fegyelem. Ennek az az eredménye, hogy félünk kimenni az utcára is – tehát nincs szabadság sem.

2. kevés fegyelem, nagy szabadság: ez lenne sokak számára az eszményi állapot. Azonban ezt kevesen engedhetik meg maguknak, és nem biztos, hogy legálisan és erkölcsösen. Így általában csak azok élnek és élhetnek, akiknek van elég hatalmuk és pénzük ahhoz, hogy a szabadságuk korlátait kitolják vagy ledöntsék, mert túl fegyelmezetlenek ahhoz, hogy azokon belül maradjanak.

3. kevés szabadság, óriási fegyelem: ezt mindenki ismeri: ez a börtön.

4. óriási szabadság és óriási fegyelem: ez pedig az az állapot, ami csak keveseknek van meg – és szándékosan nem „adatik”! Mert ez a mi kezünkben van! Az óriási fegyelem itt az ÖNFEGYELEM, nem egy kényszerítő külső hatalom – hiszen akkor nem lenne szabadságunk sem! Amikor valaki önfegyelmet gyakorol, akkor a szabadsága kulcsa is a saját kezében van. Ez lenne az érett magatartás. És ez lenne a biblikus életmód is.