133 NAPOS LELKI DIÉTA
Most egy nagyon fontos terület következik, amely a céljainkról és a célkitűzéseinkről fog szólni. Ehhez azokat az ismereteket veszem elő, amelyeket Brian Tracy-től és Michael LeBoeuf-tól tanultam, és persze vezérfonalnak megmarad a Biblia előttünk. Ez egy nagyobb lélegzetvételű, elsősorban önismereti jellegű időszak lesz ennek a tanulmány-sorozatnak a keretén belül, amelyhez nem csak elolvasni kellene ezeket a napi leckéket, hanem meg is tenni mindazt, amiről szó lesz.
A mai napon nem is lesz semmi más dolgunk, csak egy gyakorlatot becsületesen végigcsinálni.
Íme a feladat:
1. Vegyél elő papírcetliket – legalább 10-15 darabot.
Írd le mindegyikre ezt a mondatot: „Én __________ vagyok.”
A kihagyott helyre pedig írd le azokat a szavakat, amelyek eszedbe jutnak. Például: apa, férj, segédmunkás, tanár, alkoholista, focista, diák, hívő, lelkész, zenész, szervező, webmester, blogíró, netfüggő, evangélista… stb. stb. – Minden válasz jó! Azonosítsd be magad a lehető legtöbb egyszavas kifejezéssel, amely beleillik ebbe a mondatba (Én … vagyok.), és igaz is, mert az valóban vagy, illetve valóban te vagy. 10-15-20 válasz is jó. Ha nem jut eszedbe több 4-6 szónál, akkor ne add fel, hanem gondolkozz, erőltesd meg magad!
És most ezt jó lenne meg is csinálni, csak pár perc. Mielőtt tovább olvasol.
Vagy kérlek hagyd itt abba, és nyisd meg a mai leckét akkor, amikor lesz erre időd!
2. Miután megvannak a cetlik, rendezd őket fontossági sorrendbe!
Ez már hosszabb időt fog igénybe venni – már ha komolyan veszed a feladatod.
Legelöl legyen a legfontosabb „része” az identitásodnak, az önmeghatározásodnak, és azután sorban a többi.
3. Ha ezzel is megvagy, mindegyik cetli hátoldalára fogalmazd meg egy mondatban, miért fontos, hogy ez vagy! Az első párnál azt is, hogy miért ezek a legfontosabbak. Miért lényeges számodra az, aki vagy – az aktuális mondatban. És miért van elől vagy hátul a fontossági sorrendedben. Mindkét rész-válasznak benne kellene lennie a lapok hátuljára írt mondatodban.
Például:
- webmester – „A gyülekezetem honlapját kezelem, rám bízták, számítanak rám, de csak a szabadidőmből tudok rá áldozni.”
- szülő – „Két gyermekem van, és ők számomra a legfontosabbak. Mindent megtennék értük.”
- tanár – „Ez a munkám. Szeretek tanítani, és fontosak nekem a diákjaim.”
Az első mondat egy definíció: „én ez vagy az vagyok” – a második feladat ennek a definíciónak a „megmagyarázása”: miért vagy az, aki vagy, miért fontos számodra, és mennyire fontos?
4. És most jön a legnehezebb része a mai feladatnak: add oda a kártyáidat egy barátodnak, aki időt tud rád szánni, hogy olvassa el őket, és adjon tanácsot: ha csak egy éve lenne hátra ennek az embernek, mit mondana neki, hogyan élje a legtartalmasabban az életét.
Ha nincs senki, akivel együtt csinálhatnád meg a tesztet, akkor fogalmazd meg te saját magadnak – bár kevés embernek van közülünk annyi önfegyelme, hogy ezt meg is tegye. Ezért jobb valakit megkérni rá. Nem is kell megmondani feltétlenül, hogy kiről van szó – hátha nem jön rá azonnal. J
Tehát a kérdések:
– Milyen ember lehet ő? Mik a prioritások az életében?
– Ha csak egy éve lenne hátra, milyen tanácsot adnál neki: mit tegyem ebben az egy évben, ami a legfontosabb lenne számára, vagy ami a legboldogabbá tenné?
Miután ezzel megvagy, gondold át a tanácsokat és a válaszokat – és tedd el a kártyákat, mert még szükség lesz rájuk a napokban!
Kérlek most láss hozzá, csináld meg ezt a kis önismereti tesztet!
És csak egy ötlet: a házastársaddal vagy családoddal, kiscsoportban, baráti körben közösen is el lehet végezni ezt a feladatot, egymásnak segítve a 4. pontban.
Holnap egy kis elmélet, majd folytatjuk a munkát is!
És csak egy fontos gondolat a mai naphoz: „Egyetlen igazi siker létezik, ha úgy élheted az életed, ahogyan szeretnéd.” Christopher Morley-től származik ez a mondás, és arról szól, hogy a legtöbb ember egész életében egy más életről álmodozik, mint amit él. Más szakmáról, más családról vagy légkörről otthon, más környezetről, már lehetőségekről… és leéli az életét úgy, hogy sosem volt az, akinek lennie kellett volna. És ez nagy baj, nagy tékozlás! Az életünket ne éljük úgy, hogy nem érezzük jól magunkat a bőrünkben! Nem buddhisták vagyunk, akik számára az élet szenvedés, és csak az a lényeg, hogy kiléphessünk belőle – hanem keresztények, akik számára értéket, és egyszeri, megismételhetetlen lehetőséget jelent ez a földi életünk. Jól kell vele sáfárkodnunk. És ha valamit eddig nem jól csináltunk, vagy valamelyik területen többre, másra vagyunk hivatva, akkor itt az ideje annak, hogy tegyünk is érte valamit!
Innen folytatjuk holnap!
