133 NAPOS LELKI DIÉTA
Hibázunk. Most nem a „bűnről” beszélek, amolyan teológiai értelemben, hanem a hibás döntéseinkről, amikor valamit elfelejtünk vagy rosszul csinálunk, és emiatt kárt okozunk, lelkit, anyagit, kapcsolatit – bármilyet. Keresztényként megtanultuk, hogy Istenhez forduljunk, és kérjük az ő bocsánatát. Azonban itt nem lehet megállni! Mert ettől önmagában még nem áll helyre, ami miattunk elromlott, és az az igazság, hogy sokszor a saját lelkünkben sem lesz rend és békesség csak azért, mert imádkoztunk. Íme néhány tanács, ami segíthet ilyenkor – mit csináljunk, ha hibáztunk:
1. Vállald és ismerd be, hogy hibáztál, mielőtt arra bárki más rájönne! Vagyis leplezd le önmagad, legyél az első, aki lerántja a leplet a saját szennyeséről! Ne várd meg, míg valaki más kezd beszélni róla.
A legtöbb ember szeretné, ha nem derülnének ki a hibás döntései és tettei. Csakhogy minden döntésünknek és tettünknek van következménye – és ezeket valakinek magára kell vállalnia. Ha mi nem vállaljuk, más lesz kénytelen. Ez pedig egyrészt becstelen, másrészt pedig gyakran nem működik, mert ritkán veszi magára valaki más a mi terhünket – mivel igazságtalannak fogja tartani, ráadásul jogosan.
Ezen túl ha „kiderül”, vagyis valaki más beszél róla ELŐSZÖR, akkor neked máris VÉDEKEZNED kell, reagálsz, szaladsz az események után, amelyek meghatároznak és irányítanak téged – ebből a pozícióból pedig nehéz győztesen kijönni. Ne várd meg, hanem menj elébe: legyél te az első, aki leleplezi a saját hibáját! Ráadásul ez sokszor szimpatikus, mert bátor és becsületes dolog. Sőt, ezzel másokat is magad mellé állíthatsz, akik a szimpátiájukkal és segítőkészségükkel, amelyek kísérik az ilyen őszinte beismerést, segítségedre lesznek a hibád orvoslásában és a negatív következmények felszámolásában. Mennyire más ez, mint amikor „kiderül” a hiba, és azt csak a csalódás, a rosszallás, a keserűség követi! Nem éri meg!
2. Soha ne akard a szőnyeg alá söpörni, ha hibáztál! Ez mindig csak rövid távon működik (ha működik egyáltalán), hosszú távon soha nem kifizetődő. A sok szőnyeg alá gyűrt szemétben előbb-utóbb úgyis hasra esik valaki. Vagy te magad, vagy – rosszabb esetben – valaki más, aki ártatlanul bukik el miattunk, a mi szemetünk miatt. Nem méltó ez hozzánk!
A titkolózás voltaképpen hazugság. És ha belemegyünk ebbe az önáltatásba, hogy úgyse fog kiderülni, egyrészt magunkat csapjuk be, másrészt duplán veszítünk: nem csak a hibánknak lesz negatív következménye, de a titkolózásunk miatt is megrendül a bizalom bennünk. A hibát, tévedést mindig könnyebb orvosolni, mint a bizalom elveszítését!
3. Kérj bocsánatot! Őszintén. Minden hibázás kárt okoz valakinek. Személyesen, anyagiakban, erkölcsiekben, bizalomban, közösségben – sokféle módon és helyen lehet negatív következménye, ha valamit elrontunk. A károk felszámolásában és a megoldásban mindig sokat segít, ha mindenki számára egyértelmű – mert ki is fejezted – hogy őszintén bánod, és szeretnél mindent megtenni, hogy helyrehozd, ami miattad tönkre ment. Ez a hozzáállás elengedhetetlen a folytatáshoz és a felálláshoz.
4. Elemezd ki a hibádat, és tanulj belőle, hogy még egyszer ne kövesd el! Kérj tanácsot másoktól, ha szükséges, vonj be segítőket, és tegyél meg mindent, hogy „ne lépj még egyszer ugyanabba a folyóba”!
5. Fogadd el a segítséget! Lehet, hogy nem is kéred, de ha őszintén bocsánatot kértél, sokszor maguktól felajánlják a körülötted lévők. Ilyenkor nagy kísértés, hogy büszkeségből vagy valamiféle hamis bűntudatból egyedül akard megoldani a miattad keletkezett problémát. Ne tedd! Egyrészt mert biztosan könnyebben boldogulsz, ha elfogadod mások segítségét. Másrészt, ha hibáztál, ezzel valamilyen módon kárt okoztál a társaidnak – ha segítenének, és visszautasítod őket, tetézed a kárt, ahelyett, hogy csökkentenéd! Engedd meg, hogy kifejezzék irántad a szeretetüket és hűségüket, és segíthessenek. Ettől nem leszel kevesebb, sőt, inkább máris hozzákezdesz a megsérült kapcsolatok, bizalom és közösség újraépítéséhez. Méltányold a felajánlott segítséget, és élj vele! Neked is, a többieknek is könnyebb és jobb lesz így!
6. Azonnal kezdj hozzá a hibád okozta káros következmények felszámolásához! Azonnal! Nem érsz rá pihenni, szórakozni, mással foglalkozni, ha miattad valaki vagy valami kárt szenvedett. Nagyon visszataszító, ha valakinek nem ég a talpa alatt a föld, hogy helyrehozza, amit elrontott. Tartozunk azzal, hogy az általunk okozott tűz oltásában az első sorban álljunk, és a legkeményebben dolgozzunk! Tehát keress megoldásokat, méghozzá gyorsan és hatékonyan!
7. Öntsd ki a szíved! Ne engedd, hogy emésszen az önvád és a keserűség! Amikor az ember hibázik, az leterheli a lelkiismeretét, sokszor napokig gyötrik a gondolatait, és beárnyékolják az érzelmi világát is. Néha muszáj kibeszélni magunkból ezeket a dolgokat. Keress egy barátot, és öntsd ki előtte a szíved, mondd el neki mindazt, ami nyomja a lelked, és engedd, hogy megvigasztaljon, átöleljen, éreztesse veled, hogy tovább lehet lépni!
8. Tudatosítsd mindenkiben, hogy megoldottad a miattad keletkezett problémát! Ha hibázunk, annak általában gyorsan híre megy. Az emberek sajnos a rossz híreket valahogy szeretik továbbítani. Azonban fontos, hogy a jó hír is ugyanilyen hatékonyan terjedjen. Nem csak beismernünk kell a hibánkat nyilvánosan, hanem gondoskodnunk arról is, hogy ne a negatív állapot rögzüljön az emberekben, hanem a kijavított, helyreállított pozitív is! Ezért nagyon tudatosan kommunikáld a hibád helyreállítását is!
