133 NAPOS LELKI DIÉTA

Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj, még szántáskor és aratáskor is pihenj!
2Mózes 34,21

Az életnek megvan a maga rendje és ritmusa. És ez mindenre érvényes. Minden, ami a saját rendjének, ritmusának megfelelően működik, az egészségesen működik. Képes elérni a célját, betölteni a rendeltetését. A Biblia szóhasználatával élve: „áldott”. Azonban ha valami kiesik a maga ritmusából, akkor egészségtelenné válik, és az egészségtelenség magában hordozza a céltévesztés, az eredménytelenség, a veszteség és a kár következményeit is.

Ahogy a természetnek, úgy az emberi életnek is megvan a maga ritmusa. Ezt fogalmazza meg Isten a negyedik parancsolatban: hat napon át dolgozz, a hetediken pihenj. Minden körülmények között – aratáskor, vizsgaidőszakban, projekt-leadáskor, leltárkor – nincs kivétel!

Munkapszichológusok megállapították, hogy ha egy ember hat napon keresztül napi nyolc órában teljes értékű fizikai vagy szellemi munkát végez, akkor pszichikus energiáinak a tartalékait éli fel- Viszont a hetedik napon már a „tőkéhez” nyúl hozzá – már abból „költ”. Olyan ez, mintha lenne egy bankbetéted, aminek a kamataiból kényelmesen meg tudsz élni. De ha túlköltekezel, akkor le kell faragni a tőkéből is, és ez előbb-utóbb oda fog vezetni, hogy a kamat már nem fogja fedezni a megélhetést, feléled a tőkédet is, és a végén nincstelen leszel.

Sok ember él ugyanígy lelki értelemben. Túlköltekezik, akár éveken-évtizedeken át. Nem ügyel az Isten által alkotott, és a tudósok, orvosok által is igazolt rendre, felborítja a saját életének, szervezetének, lelkének egyensúlyát – és idő előtt megöregszik és meghal, összegyűjt egy csomó betegséget, hosszú távon nem lesz maradandó, amit elér, és minden látszólagos sikere mellett elidegenedik a szeretteitől, tönkremegy a házassága, és belül, a lelkében megüresedik és kiég. Ez a boldogtalanság lényege.

Gyökössy Endre fogalmazta meg, hogy a mai emberek zömmel „alatta” vagy „felette” élnek a saját hétköznapjaiknak, élet-ritmusuknak. Az egyik csoport (talán ők vannak többen) alatta él – vagyis inkább nyög. Mert a hétköznapok számukra túl súlyosak, túl hosszúak, mindent bekebeleznek és maguk alá temetnek. Hétnapos munkahét, 10-12 órás munkanapok, otthon sincs megállás, valódi kikapcsolódás és felüdülés helyett kimerítő és lemerítő bulik, szenvedélyek, függőségek. Állandóan feszültek, aggódnak, idegesek, zsörtölődnek, ingerültek, frusztráltak, elégedetlenek, elkeseredettek. Nagyon hamar belefáradnak az életbe.

A másik oldalon vannak, akik „felette” élnek a hétköznapoknak: felületesen, felelősség nélkül „repdesnek”. Van valamilyen „könnyű pénzük”, olyan életvitelük, amiért nem kellett tisztességesen és becsületesen megdolgozniuk, mert kapták, lopták, ügyeskedték. Hiányzik az életükből a becsületes munka jóleső és kiérdemelt fáradtsága. Csak átúsznak az életen, igazából semmit nem alkotnak, semmi nem lesz az életművük, a munka számukra szükséges rossz, a mit lehetőleg kerülni kell, és szinte lesajnálják azokat, akiknek „rendesen” dolgozniuk kell. Főleg a fiatalabb korosztályban egyre több van ebből is. Ők nem fáradnak bele az életbe – de belül üresek, felszínesek és tartalmatlanok. Mert az ember egyszerűen nem egy ilyen üres életre lett megteremtve. A munka nem választható opció – hanem a létezésünk kivetülése, és az istenképűségünk kifejezése.

Szóval nagyon kevés ember életében van rend és rendezettség ezen a területen. És sajnos ez alól a keresztények sem kivételek. Ugyanolyan túlhajszoltak, mint nem keresztény társaik, sőt, az ő időbeosztásukat még tetézi a számtalan gyülekezeti elfoglaltság – és nem egy családot láttam már, ahol a hétvége ezerszer hajtósabb és könyörtelenebb volt, amint a munkahely, és szinte enni is alig maradt idő.

Istennek nem ez a terve az életünkkel. Nem biblikus, nem is egészséges, és nem is eredményes.

Meggyőződésem, hogy a legfőbb probléma egy kulturális és korjelenségben rejlik. A mai ember FEGYELMEZETLEN. REND-ETLEN. Rend nélküli. Mert nem lehet kötelezni a rendre, a fegyelemre, a szervezettségre, az önfegyelemre, ilyen világot élünk, és elszokott attól (a fiatalabbak pedig hozzá sem szoktak), hogy önmagát irányítsa és fegyelmezze. A mai ember sodródik, sodorja a média, a közössége, a pillanatok lehetőségei, a hangulata… Márpedig a fegyelem belülről fakad. Ha onnan nem, akkor kívülről hiába is próbálnánk erőltetni – mert csak erőlködés lesz.

Rend és ritmus nélkül felborul az életünk, zilált lesz – és furcsa következményeként ahelyett, hogy a mindenből habzsolni akarásunk eredményeként egyre gazdagabbak lennénk, hihetetlen mértékben és iramban üresedik ki az életünk.

Ma a legtöbb ember identitás-hiánnyal vagy identitás-zavarral él. Nem találja a saját élete rendeltetését. Mert nem tudja, vagy elfelejtette, hogy a rendeltetés magában hordozza a REND-et, és csak a renden belül található meg. Rend nélkül, rendszertelen élettel nem lesz rendeltetése az életünknek sem. Másnak sem – a munkánknak, a hitünknek, a missziómunkánknak…

Az életünkben lévő egészséges rend és ritmus lehetőségeket teremt az életünk kiteljesítésére. Szükségünk van egy egészséges ÉLET-RITMUSRA, amelynek az ütemeit meg kell töltenünk tartalommal.

A mai kérdés: mennyire jellemző a rend, a rendszeresség, a fegyelmezettség és az önfegyelem az életedben? Melyik területeken működik – és melyeken nem?

Mi az oka ennek – és mit tehetnél azért, hogy ez megváltozzon?