133 NAPOS LELKI DIÉTA

3. ÉLESÍTSD A KAPCSOLATAIDAT!

Nem egyedül küzdünk! Nem egyedül fogunk célba érkezni sem. Az ember kapcsolatra teremtett és a kapcsolataiban élő lény, nem tudja függetleníteni magát ettől. Sok szintje van a kapcsolati hálónknak:

– Istenünk (akivel a kapcsolatunk teljesen valóságos és személyes)
– a családunk és a rokonaink
– a közvetlen munkatársaink
– a legközelebbi baráti körünk
– a gyülekezetünk tagjai, a testvéreink
– a lakókörnyezetünk, a szomszédaink
– az ismerőseink: akiknek a neve és száma benne van a telefonkönyvünkben, de jó, ha évente csak párszor hívjuk fel őket
– a mentoraink, támogatóink, példaképeink; a forrásaink, akiktől tanulunk és akik segítik a céljaink elérését

Amikor tervezzük az életünket, a jövőnket, akkor tudnunk kell, hogy velük együtt fogunk az úton járni, és a célba beérkezni. Társaink lesznek a küzdelmeinkben, és vagy támogatnak, vagy visszahúznak bennünket. Vagy segítenek, vagy akadályoznak. Vagy a támaszaink lesznek, vagy a bukásunk okai. Nem hagyhatjuk ki az életünk, küldetésünk, jövőnk tervezéséből őket sem!

Mire gondolok?

Nem kell túl bonyolult dolgokra számítani – csak tudatosítani kell mindazt, amiben amúgy is benne élünk.

Például: ha olyan távlati célt tűzünk ki magunk elé, amelyhez fel kell áldoznunk a hétvégéinket is, rendszeresen és huzamosabban, akkor hihetetlenül sokat számít, hogy családban élünk-e, gyerekekkel, vagy még egyedülállóak vagyunk. Mert lehet, hogy elérjük a célunkat családdal is – de ha közben elidegenedünk a házastársunktól vagy a gyerekeinktől, mert sosem tudunk velük lenni szombatonként, esetleg eltávolodunk a gyülekezeti közösségtől, mert a vasárnapokat is be kell áldoznunk – akkor valószínűleg sokkal többet fogunk veszíteni emberileg, mint amennyit nyerünk szakmailag.

Ha olyan lakókörnyezetben élünk, mondjuk egy lakótelepen, ahol vékonyak a falak, akkor egy esti házicsoport bevállalása az otthonunkban lehet „keresztényi” a gyülekezetünk felé – de valószínűleg nem lesz túl jó bizonyságtétel a szomszédaink felé.

És csak még egy példát hadd mondjak – amire kevesen gondolnak manapság: a társválasztásban hihetetlenül fontos, hogy legyen küldetés-tudatunk, jövőképünk. Sok házasság romlik meg és hűl ki azért, mert amikor elmúlik a szerelem, kiderül, hogy nem is illik egymáshoz a két fél, és ahelyett, hogy segítő társai lennének egymásnak, sokkal inkább csak a meg nem értés és a keserűség forrása lesz a házasság, ahol nem feltöltődnek egymás által a felek, hanem inkább lemerülnek és kiégnek – és a saját küldetésüket sem tudják betölteni. Jó dolog a szerelem, de főleg manapság talán túl sok egymáshoz nem illeszkedő házastársi kapcsolat van, és nem csak a „világban”, hanem gyülekezeteinkben belül is.

De menjünk tovább.

A küldetésünk beteljesítéséhez nem csak társakra van szükségünk, hanem tudatos partnerekre! Nem csak nézőkre vagy szurkolókra, akik éljeneznek egy-egy sikerünk láttán, hanem olyanokra, akik támaszaink, támogatóink, forrásaink lehetnek a jövőnk beteljesítésében.

Mit jelent mindez?

Aki házasságban él, az eleve csak a párjával tervezheti a jövőjét – hiszen ketten egy testté lettek. Olyan célokat kell találni, amely mindkét félhez egyaránt passzol. Nekem olyan küldetésre van szükségem, amelyet a feleségem szívből helyesel, és amit támogatni is tud – amelyben engem támogatni tud.

Ezen túl élesítenem kell a kapcsolataimat a munkahelyemen, a gyülekezetemben, a baráti körömben, mindenütt. Vagyis lesznek olyanok, akiket ha tudatosan bekapcsolok a küldetésembe, akkor biztosan előbbre jutok, mert a tapasztalatuk, a forrásaik, a segítségük, az imádságuk, a lehetőségeik mind-mind előbbre vihetnek engem is. Ezekkel az emberekkel nagyon tudatosan építeni kell a kapcsolatot. Több időt kell szánnom rájuk, mint azokra, akik a küldetésemmel kapcsolatban közömbösek. Ez a kapcsolati hálónk tudatos „használatát” jelenti. Ha van olyan ember, akinek a tanácsa, a rálátása elengedhetetlen a számomra, akkor igenis ki kell alakítanom, hogy rendszeresen beszélgethessek vele – még akkor is, ha térben távol van tőlem. Természetesen én is ugyanígy válok mások küldetésének támogatójává.

De tudnunk kell, hogy vannak és lesznek olyanok is, akik inkább csak akadályoznak, visszahúznak, terhelnek. Az ilyen kapcsolatokkal óvatosan kell bánnunk! Ha van olyan munkatársad, a gyülekezetben szolgatársad, aki csak elkedvetlenít, akkor próbáld inkább kerülni. Kegyetlenül hangzik? Vannak partnerek – és vannak nem-partnerek az életünk minden területén. Olyanok, akikkel fontos a kapcsolatot tudatosan építeni, és akikről éppen az előzőek miatt le kell mondanunk!

Mondok megint példát, személyeset.

A szolgálatom egy szakaszában egy gyülekezet vezetőségével dolgoztam, és nagyon sok időm ment el arra, hogy a vezetőket felkészítsem, tanítsam. Anyagokat kellett kidolgoznom, vezetőségi tanfolyamot tartottunk, amire készültem, amit megtartottam, rengeteg megbeszélésünk volt. A gyülekezetben amolyan másodlelkészként szolgáltam. És tudattuk a gyülekezettel, amikor ebbe belekezdtünk, hogy nekem most nem lesz időm és lehetőségem családokat látogatni, mert kifejezetten a vezetők felé kell szolgálnom, kérjük ezt értsék meg. Ha az estéim a családlátogatásokkal telnek, nem marad idő a vezetőség felkészítésére. Most mások a prioritások, van, amit nem tudok végezni, akikkel a következő egy évben nemigen fogok „törődni” – most egy másik módon, közvetve fogok értük dolgozni, nem közvetlenül. És elfogadták.

Különösen azokkal az emberekkel, akikre elengedhetetlenül szükség van a küldetésem betöltéséhez, nagyon tudatosan ápolnom kell a közösséget. Ilyen emberek a házastársam, a mentorom, a szakmai főnököm, a közvetlen munkatársaim. De mivel véges idővel rendelkezem, ez azzal is együtt jár, hogy van, akiről (és nem csak amiről) le kell mondanom egy-egy időszakban.

Ígyis-úgyis ezt teszem, mert enélkül a tudatosság nélkül sincs időm mindenkire. De a kapcsolatom élesítésével rendszert és célt viszek életem ezen területébe is.

Érdemes átgondolni ezeket, és a küldetésünkhöz most hozzárendelni a legfontosabb személyeket. Ez a következő feladatunk az életünk tervezésében: tedd meg most! Írd össze azokat az embereket, akikre szükséged van a küldetésed teljesítéséhez! Majd mindegyikükkel alakítsd ki a folyamatos és céltudatos kapcsolat- és közösségápolás idejét és módját!