133 NAPOS LELKI DIÉTA

A munkához való viszonyunk rögtön kiderül abból, hogy hol és hogyan fogunk hozzá. Aki szereti a munkáját, mert életének fontos része, az mindig a „vastagján” kezdi. Innen a mai lecke címe is. Az belevág, és hasogatja a munkáját, szívvel-lélekkel csinálja. Nem „túllenni” akar rajta, hanem bevégezni, felépíteni, megalkotni akarja azt. És közben élvezi minden percét. Mert ez a munka lényege: önmagunk kiteljesítése és beteljesítése is egyben.

Vannak olyanok, akiknek a munka nyűg, átok, betegség, büntetés. Az ilyenek csak „nyammognak”, babrálnak, mindenféle mellékes apróságokkal foglalkoznak, húzzák-halasztják… mert voltaképpen nem szeretik, amit csinálnak.

Volt már szó a munkáról: például a 19. leckében – érdemes újra átolvasni azt is. A legtöbb ember számára a délelőtt a „munka vastagjának” az ideje.  Ilyen az egészséges életritmus. Egy frissen és tartalmasan kezdett reggel folytatása a dinamikus és produktív délelőtt és koradélután.

Célszerű a munkavégzést optimalizálni, tervezni és ellenőrizni. Ebben nagy segítséget nyújtanak a feladatlisták. Tervezzük meg a munkanapunkat, írjuk le és tűzzük ki a szemünk elé az elvégzendő feladatokat, fontossági sorrendben, időrendben. Ha megtanuljuk menedzselni a munkaidőnket, többszörösére nőhet a hatékonyságunk. A hatékonyság következménye az eredményesség, az eredményesség pedig elégedettséget, örömöt okoz nekünk, mert átéljük, hogy „haladnak” a dolgaink.

Néhány tanács ezzel kapcsolatban – talán mára, talán minden napra:

MINŐSÉG

 Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát. (Kolossé 3,22-24)

Olvastam egy lakatos mesterről, akinek odaszóltak a brigádja tagjai: „Leállhatsz Pali bácsi, kiment a góré!” Mire ő csak ennyit felelt: „Az enyém ugyan nem!”

Nem a főnökünknek dolgozunk, vagy a cégünknek – hanem elsősorban Istennek szolgálunk, és a munkánkkal istentiszteletet mutatunk be. Mert a „munka” és az „istentisztelet” szava a bibliai héber nyelvben ugyanaz! És ahogyan az istentisztelet sem kedves, ha csalással, ügyeskedéssel, nemtörődömséggel, felszínességgel vagy felelőtlenséggel terhelt – a munkánk sem lehet az.

Másodszor pedig önmagunknak tartozunk a jó, sőt, a kiváló munkával! Mert a munkánk a saját lényünk testet öltése. És lehet, hogy nem lesz tökéletes, de az mindig meglátszik, kiérzik belőle, hogy beleadtuk-e a tőlünk telhető legtöbbet, vagy sem. Mert ennyi elég!

FELÜDÜLÉS

Nem lehet nyolc órát egyfolytában végigdolgozni. Mindenkinek vannak holtpontok a munkavégzésében. Van, akinél az ebédidő előtt, másnál koradélután. Semmi baj, ez is hozzátartozik a ritmushoz – kellenek a szünetek is az ütemek közé. Egy kis mozgás, levegőzés, egy nagy pohár hideg víz sokat segít!

MUNKATÁRSAK

Sok ember egyáltalán nem a végzett munkába fárad bele – sokkal inkább a munkatársaival való feszültségeibe. És ez már nem munkaügyi, hanem személyes, emberi probléma. Sokszor nem tudunk koncentrálni a feladatunkra, vétünk a munkánk során, mert tele van a fejünk, a szívünk a munkatársunkkal való emberi konfliktusainkkal. És sajnos gyakori, hogy egyáltalán nem a feladatok sokasága vagy a fizetés elégtelensége miatt váltanak munkahelyet emberek, hanem az elgennyesedő és megbetegítő munkatársi kapcsolatok miatt.

Mi a munkahelyünkön is keresztények vagyunk! Elsősorban emberek, akik emberekkel vannak közösségben. Természetesen a kialakult emberi konfliktusokat nem munkaidőben, a munkavégzés helyett kell rendbehozni – de rendbe kell hozni. Mert ez is hozzátartozik a munka „istentisztelet” jellegéhez, és egyben bizonyságtételi lehetőség is. Szolgálhatjuk embertársainkat, és ezt nem csak a gyülekezetben tehetjük, hanem a munkahelyünkön is.