133 NAPOS LELKI DIÉTA
„Minden tőlem telhetőt megtettem…”
„Ennél jobban egyszerűen nem tudom csinálni…”
„Nem az én hibám…”
„Én soha nem leszek képes erre…”
Ezek a mondatok ugyanarról a nagy igazságról tanúskodnak: hogy végesek az erőforrásaink, a lehetőségeink, a készségeink, nem értünk mindenhez és nem tudunk mindent jól. Ennek ellenére a legtöbb ember mégis egyedül akar szembeszállni az élet kihívásaival, a feladatokkal, a nehézségekkel, mint valamiféle modern Don Quijote, vívjuk a magányos szélmalomharcunkat a nálunk sokkal nagyobb erőkkel szemben.
Ez a hozzáállás nagyon gyakori, különösen a férfiaknál. Gondoljunk csak bele, mikor kérünk segítséget, ha idegen helyen utazunk, és nem biztos, hogy jól tudjuk az utat? A legtöbben csak akkor hajlandóak a helyiektől kérdezősködni, amikor már reménytelenül eltévedtek, és már nem is az a kérdés, hogy melyik a jó irány, hanem hogy miképpen tudnánk legalább az utolsó biztos pontig valahogy visszatalálni.
A legtöbb ember egyedül küzdi át magát az életen, valahogy úgy, mintha az olimpián indulna az aranyéremért, de nem lenne edzője. Sajnos azonban így győzelem sincsen!
Túl későn szoktunk segítséget kérni. Tanácsért, útmutatásért már csak akkor szaladgálunk kétségbeesetten, amikor már beütött a baj, és a romok alól kellene visszahoznunk azt, amit maga alá temettek a kudarcaink.
Salamon azt tanítja (Példabeszédek 15:22):
„Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó.”
Vagyis nem vagyunk képesek igazán nagy dolgokat véghez vinni egyedül – mert egészen egyszerűen túl kicsik vagyunk a nagy dolgokhoz! Ha nincsenek tanácsadóink, mentoraink, segítőink, akik jártak már azon az úton, ahol épp mi botladozunk, és valóságos útmutatást tudnak adni nekünk, akkor sokkal lassabban fogunk haladni, mint ahogyan haladhatnánk, és kétséges, hogy célba érkezünk-e egyáltalán.
Milyen szempontok alapján keressünk tanácsadókat?
1. Álljon „felettünk”
Ösztönösen olyan kapcsolatokat keresünk, amelyekben mi magasabb pozícióban vagyunk a másiknál. Okosabbak, tapasztaltabbak, idősebbek, tanultabbak szeretünk lenni, mert ez kapcsolati előnyt jelent számunkra. Érdemes ezt megfigyelni a kapcsolatrendszerünkben. Kevés ember gyűjti tudatosan az olyan barátokat, akiknél ő „kevesebb”. Legalábbis a közeli barátaink valamilyen szempontból mindig alattunk vannak, vagy legfeljebb egy szinten állunk.
De ahhoz, hogy valaki tanácsot, méghozzá jó tanácsot tudjon adni nekünk, mindenképpen „felettünk” kell állnia. Az ilyen kapcsolataink aranybányák. Megtisztelő a nálam okosabb, bölcsebb, erősebb, tapasztaltabb ember barátsága és tanácsa.
2. Bizalom
Olyan tanácsadó tud segíteni nekünk, akinek megengedjük, hogy a valóságot lássa az életünkben. A valódi céljainkat, a terveink teljességét is láthassa. Nem szeretünk egy bizonyos körön belülre embereket beengedni az életünkbe, céljainkba, terveinkbe, mert egyrészt félünk, hogy megismernek minket olyannak, amilyennek a felszín alatt vagyunk, és ez negatívan hat majd a kapcsolatunkra, másrészt féltjük az álmainkat. Mindkettő gyökere a bizalmatlanság. Enélkül azonban nem lehet segíteni. Olyan ez, mintha elmennénk orvoshoz, de nem mondanánk el a valódi panaszokat, mert szégyelljük, mert nem bízunk az orvosba, mert nem akarunk kiszolgáltatottá válni… De így nem is lesz gyógyulás!
3. Elkötelezettség
A mentori, tanácsadói kapcsolat elkötelezettséget jelent, mindkét fél részéről. Nem alkalmi tűzoltásra van szükségünk, hanem valakire, aki rendszeresen, hosszútávon mellettünk és mögöttünk áll, és aki vállalja a tanácsaiért a felelősséget is.
4. Minőségi idő
A tanácsadás és a tanács megfogadása időigényes feladat. És manapság talán a legtöbb ember felszínesen pont erre hivatkozik: azért nincs mentora, mert nincs ilyesmire ideje. Ez azonban pont úgy hangzik, mintha valaki azt mondaná, nincs ideje enni, mert állandóan dolgoznia kell. Ez csak rövid távon magyarázat. Nagyon rövid távon! Mert evés nélkül nem lesz erő dolgozni. Tanács nélkül pedig nem épül fel semmilyen terv az életünkben. Vannak fontos dolgok az életben, amikre muszáj időt áldoznunk – ez ilyen. Akinek nincs ideje rá, annak pont azért nincs, mert senki nem áll mögötte, hogy megállítsa a nagy rohanásban, és felemelje a tekintetét a magasabb rendű és távolabbi célokra.
Neked van ilyen mentorod?
Ha nincs, vedd elő a mobiltelefonodat, és lapozd végig a címtáradat, hátha találsz valakit, akinek a tanácsa, a rendszeres tanácsai segíthetnének abban, hogy jobb ember légy, és messzebbre juss mindannak megvalósításában, amit Isten rád bízott!
Holnap maradunk még ennél a témánál, és megnézzük, miért is éri meg tanácsot kérni, mentorokat keresni.