133 NAPOS LELKI DIÉTA

A társak, akik támogatnak, segítenek bennünket, akik megosztják velünk bölcsességüket, akiktől erőt, kitartást, bátorságot meríthetünk, értékesebbek minden anyagi haszonnál. Azonban nem mindenki alkalmas arra, hogy társad legyen. Ez azt jelenti, hogy óriási felelősség társakat választani az utunkhoz – vagy ugyanígy mások útitársává szegődni. Vannak olyan emberek, olyan tanácsok, olyan segítségek, amelyektől akkor is érdemes óvakodni, ha ingyen adják!

A példabeszédek könyvében Salamon nem csak arról beszél, hogy a mentorok, segítők értékesebbek minden kincsnél – de arra is figyelmeztet, hogy a rossz tanácsadó, a rosszul megválasztott társ előbb-utóbb romlásba fog dönteni. Így van ez a házasságban, az üzleti életben, a baráti kapcsolatokban egyaránt.

Tehát kik azok, akiktől nem szabad tanácsot kérni?

1. A BECSÜLET HIÁNYA

Aki a tolvajjal tart, önmaga ellensége, és az is, aki átkozódást hall, de nem jelenti.
Példabeszédek 29,24

Egy nagyon jó definíciót olvastam Steven K. Scott könyvében ezzel kapcsolatban: minden olyan személy tolvaj, akinek a jelleme alárendeli, elnyomja vagy figyelembe sem veszi a becsületet annak érdekében, hogy önmagának örömöt szerezzen vagy a saját (és ezáltal önző) ambícióit megvalósítsa. Az az ember, aki mások kárára, másokat kihasználva gyűjti a jövedelmét, aki úgy él együtt a házastársával, hogy közben titokban folyamatosan csalja, aki a munkaidő alatt a saját ügyeit intézi vagy csak más munkát végez, mint ami a feladata lenne, ugyanolyan tolvajnak számít, mint aki ellop egy pénztárcát, egy autót vagy épp bankot rabol.

Nem a bukás a probléma, mert minden ember eleshet kísértésekben – hanem a becstelenséggel való békés együttélés. És ez sajnos ma korjelenség, a becsületes ember majdnem hogy nevetség és sajnálat tárgya a többiek szemében. Lehetséges, hogy nem is azok okozzák a legtöbb kárt, akiket a rendőrségi hírekben köztörvényes bűnözőkként mutatnak be, hanem a „fehérgalléros” bűnösök, akikkel látszólag minden rendben van, csak valahogy mégis megengedik maguknak, hogy becstelenül éljenek.

A becsület az egyik legfontosabb jellemvonás, amikor társat keresel – legyen szó bármilyen kapcsolatról: szerelemről, házasságról, barátságról, szolgálatról vagy munkáról. Miért? Mert egy kapcsolatban sokkal inkább meghatározó a jellem, a személyiség, az attitűd, mint egy-egy konkrét cselekedet. És nem feltétlenül a konkrét tanácsok vagy a tettek lesznek ragadósak, hanem az a példa, amit látunk a „tanácsadóink” életében.

2. AZ ÖNKONTROLL HIÁNYA

Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel, mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát!
Példabeszédek 22,24-25

A düh a legpusztítóbb erő minden kapcsolatban – különösen a házasságokban. Az olyan emberek, akiknek a jellemét, a személyiségét átitatja a bosszúszomj, a harag, a düh, aki túl könnyen vagy túl sokszor elveszíti az önuralmát, az előbb-utóbb magával ránt bennünket is. „Megszokjuk az ösvényeit…” – ahogy írja Salamon, vagyis olyanná fogunk válni, mint amilyen ő. Az olyan ember, aki nem képes önuralmat gyakorolni, akinek dühkitörései vannak, mindenen megsértődik, az ilyenkor lerázza magáról az ésszerűséget, a felelősséget, a lelkiismeretet, nincs tekintettel se a másik emberre, se a kapcsolatra – és hihetetlen károkat tud okozni, olyanokat, amelyek túlmutatnak a kapcsolaton is, és átterjednek a kívülálló emberekre is.  Az ilyen embereket szerethetjük, de kölcsönös, bizalmi kapcsolatot nem szabad velük felépíteni, mert alkalmatlanok rá. Ilyen embert ne válasszunk társunkként, partnerünkként, mentorunkként, semmilyen területen! Ez a bibliai alapelv!

3. OSTOBASÁG

Menj el az ostoba ember elől, mert nem szerzel ajkáról tudást!
Példabeszédek 14,7

Ha társat keresünk, bölcs embert válasszunk – ez az egyik legtöbbször visszatérő tanácsa Salamonnak a Példabeszédek könyvében. A bölcsesség azonban nem feltétlenül a magas IQ-t, a diplomákat vagy a társadalmi státuszt jelenti, sőt, még nem is jár együtt minden esetben a korral – bár mindezek általában mégis jellemzőek a bölcs emberekre. A bölcsesség kezdete a helyes és helytelen, a hasznos és haszontalan, a hatékony és a felesleges közötti különbségek meglátásánál kezdődik – és mindig az építés, a gazdagítás, a prosperálás a gyümölcse.

Az ostoba ember nem feltétlenül az egyszerű, a tanulatlan ember – hanem aki egyszerűen nem gondolkodik, nincs értékrendje, amihez hozzáigazítaná a szavait és tetteit, és nem vállal felelősséget sem. Az ostobaság jellemzője a beszűkült, korlátolt gondolkodásmód, a bigottság, az önhittség is.

4. HÍZELGÉS

Aki hízeleg embertársának, hálót vet annak lába elé.
Példabeszédek 29,5

Mi a különbség a hízelgés és a dicséret között?

Sokféleképpen meg lehet fogalmazni. Az egyik a tartalmára utal: a hízelgés általában nem az, amit valóban gondolunk – míg a dicséret mindig a valóságos jót nevezi meg. A célját tekintve a dicséret célja a másik megerősítése, a hálánk kifejezése, tehát mindig a másik felemelése – míg a hízelkedés mindig önző célból táplálkozik, a hízelgés által valamit el akarok érni. Ebben az értelemben a hízelgő valóban hálót dob az emberre, hogy megszerezze magának. Az ilyen ember nem alkalmas arra, hogy építő és gazdagító kapcsolatot építsünk fel vele. És megint nem arról van szó, amikor valaki ezt egyszer megteszi, hanem amikor a jelleme és alaptermészete ilyen.

5. PLETYKÁLKODÁS

A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz!
Példabeszédek 20,19

Ez is az önuralom hiányának egyik megnyilvánulása. A legnagyobb probléma az, hogy egy bizalmi kapcsolatban óhatatlanul olyan információk kerülnek megosztásra, amelyek nem adhatók tovább a másik – vagy mások – megsértése és a bizalommal való visszaélés nélkül. A bizalom amúgy is olyan dolog, aminek a felépítéséhez hosszú idő kell – de sajnos pillanatok alatt romba tud dőlni. Nem éri meg ezt kockáztatni!

VÉGEZETÜL:

Szeretném megismételni, nem arról van szó, hogy az ilyen jellemhibákkal rendelkező emberekkel szóba se álljunk! Arról volt szó, hogy ne ilyen embereket kérjünk fel arra, hogy mentoraink, segítőink, vezetőink legyenek!