133 NAPOS LELKI DIÉTA

A konfliktusokat nem tudjuk elkerülni, az életünk részei. A konfliktusok jelentős része vita(tkozás) formájában nyilvánul meg. A vita lehet építő és romboló, attól függően, milyen céllal és milyen módon veszünk részt benne.

Ma a vita romboló és hiábavaló módjáról lesz szó, arról, hogy hogyan nem szabad és nem érdemes vitatkozni.

A Példabeszédek könyvében öt olyan elemet találunk, amelyek a vitákat pusztító erejű konfliktusokká teszik, és így vagy úgy, de romlást hoznak a vitatkozó felekre. Az ilyen vita általában két vesztest termel ki, de az se jobb sokkal, ha a végeredmény egy legyőzött és egy legyőző, vagyis tipikusan a nyertes-vesztes felállás lesz.

1. BÜSZKESÉG ÉS GŐG

Számtalan vitát és konfliktust generál a büszkeségünk. Az, hogy egyszerűen nem vagyunk hajlandóak elismerni azt, hogy a másiknak igaza van, vagy hogy nem úgy történnek az események, ahogyan azt mi akartuk.

A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van.
Példabeszédek 13,10

Miért vitatkozunk? – Ha hajlandóak vagyunk őszintén tükörbe nézni, és azt kell beismernünk, hogy azért, mert azt akarjuk, hogy nekünk legyen igazunk, hogy bármilyen szempontból a másik elé vagy fölé kerülhessünk, akkor a konfliktust a büszkeségünk okozza. Csak akkor érdemes egy konfliktusba belemenni, vitába bocsátkozni, ha annak valódi oka van, és a konfliktus egy magasabb szintű állapotot fog eredményezni mindkét fél számára, mert megoldást fog jelenteni a vitás kérdésben. Minden más esetben a vita egyetlen lehetséges nyeresége a saját egónk növekedése, de ez mindig egy másik ember legyőzésébe kerül. Ez viszont minden esetben rombolja a kapcsolatot! Könnyen lehetséges, hogy megnyerünk egy vitát – de elveszítünk egy barátot. Ennyit pedig nem biztos, hogy megér egy pillanatnyi győzelem!

2. DÜH

A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el.
Példabeszédek 29,22

Sok vita csak azért robban ki, mert az egyik fél egyszerűen elveszíti az önuralmát, nem tudja kontrollálni az érzelmeit, a szavait vagy a tetteit, és a düh, ami kirobban belőle, elsöpör minden észérvet, felelősséget, és nagyon sokat árt a kapcsolatnak is. Ilyen esetben ki kell térni a vita elől, mert egyszerűen nincs értelme vitatkozni, a konfliktus ebben az állapotában nem kezelhető, mert az indulatkitörések lehetetlenné tesznek bármiféle közös megoldást.

Amennyiben ránk jellemző ez, mi se akarjunk ilyenkor megoldást találni, inkább próbáljunk meg elvonulni és lenyugodni, majd az önuralmunk visszaszerzése után, józanul és nyugodtan próbáljuk megoldani a konfliktust.

3. BÁNTÓ SZAVAK

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.
Példabeszédek 15,1

Amikor indulatok kísérnek egy vitát, nagyon könnyen mondunk ki olyan dolgokat, amiket nem szeretnénk, vagy amiket később nagyon megbánunk, mert vagy nem voltak igazak, vagy csak azért mondtuk, hogy fájdalmat okozzunk a másiknak, és ez a megadásra kényszerítse őt. A legtöbb bántó mondatban szerepel a „mindig” és a „soha” kifejezés – mert általában a túlzásokkal és az általánosítással tudjuk megbántani még azokat is, akiket egyébként szeretünk.

Az érdemi vitához önuralomszükséges, és az az őszinte törekvés, hogy ne a másik felet akarjuk megsemmisíteni, legfeljebb az érveit! A szavaink mögött lévő indulatot egyébként mindig itt lehet tetten érni: amíg tárgyilagosan érvelünk, addig nincs baj, de amikor elkezdünk az érvek helyett személyeskedni, akkor a vitát már nem szabad folytatni, mert az nem fog megoldást adni, és a kapcsolatunkat is csak rombolni fogja.

4. MEGGONDOLATLANSÁG

Sok konfliktus és vita azért robban ki, mert meggondolatlanul cselekszünk vagy szólunk, túlreagálunk valamit, és ennek a következményei ártalmasak lesznek másokra. Salamon ezt tanácsolja:

Ne állj ki elhamarkodottan, amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a végén, ha ellenfeled megszégyenít?
Példabeszédek 25,8

5. BELEÁRTJUK MAGUNKAT MÁSOK VITÁJÁBA

Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze.
Példabeszédek 26,17

Rengeteg vita lenne elkerülhető, ha egyszerűen befognánk a szánkat, és nem avatkoznánk bele mások dolgaiba! Sokszor ezt valóban jóindulatból, segítő szándékkal tennénk, de ha nem vagyunk felhatalmazva arra, hogy mások konfliktusaiba beleavatkozzunk, akkor egyszerűen nincs ott a helyünk! Mert mi az, ami ilyenkor megtörténik? A vita kitágul, és eggyel több szereplő kerül be a konfliktusba. Márpedig ebből ritkán szokott jó kisülni.

Jegyezzük meg: mások vitájába csak akkor avatkozhatunk be, ha – lehetőleg – mindkét fél kéri ezt és felhatalmaz rá! Kerüljük el, hogy az egyikük mellett beszállunk a harcba, mert az sem szokott általában segítséget jelenteni, legalábbis a győztes-győztes végeredményű megoldásoknál nem!