133 NAPOS LELKI DIÉTA

Szeretnék írni a bűnről – de kicsit más szemszögből, mint ahogyan a szószékekről prédikálnak róla.

A bűn az eredeti görög szövegben CÉLTÉVESZTÉST jelent – a negatív erkölcsi megítélés csak a következménye ennek. Elsősorban nem is erkölcsi fogalom a Biblia eredeti gondolkodásmódjában, hanem viszonyulásbeli, kapcsolati és iránybeli. Vagyis arról van szó, hogy van egy adott cél, amely konkrét, ellenőrizhető, és Istennel kapcsolatban abszolút helyes és objektív – és ha ezt a célt „eltalálom”, elérem, betöltöm – akkor „igaz” módon cselekedtem, ha viszont nem, akkor „bűnösen”.

A bűn tehát a cél eltévesztése. De bűn a cél hiánya is, a cél-nélküliség, a cél-talanság is. Bűn a rossz cél kiválasztása, a rossz célba való beérkezés is.

Amit ebből látunk, hogy a CÉL alapvető fontosságú.

A Bibliában a célokat Isten határozza meg. Ez az engedelmesség lényege: ő mutat irányt, mi pedig követjük azt. Persze ez nem jelenti azt, hogy Isten helyettünk leéli az életünket, és mi csak egy dróton rángatott bábúk lennénk, akiknek gondolkodniuk, dönteniük sem kell, és így felelősségük sincsen. Az Isten által mutatott távlati célokat le kell bontanunk apró, mindennapos célokká, és életünk minden területén felelősséggel tartozunk, hogy a ránk bízott javakat, időt, kapcsolatokat, anyagiakat hogyan használjuk Isten dicsőségére, illetve mások és a magunk hasznára és örömére.

Szeretnék tehát segítséget adni a helyes célkitűzés begyakorlásához. És most nem a „teológiai” részére fókuszálunk, mert Isten vezetését mindenkinek a saját Istennel való kapcsolata szerint kell megélnie, és ez alapvetően hitbeli, „kegyességi” kérdés – és erről rengeteg tanítás, prédikáció, áhítat, könyv és bizonyságtétel érhető el. Inkább a célkitűzés emberi oldalával szeretnék foglalkozni, amit hozzá kellene tennünk az imáinkhoz és az igeverseinkhez, hogy ez a téma se legyen annyira elszellemiesítve, hogy a végén kihúzhatjuk magunkat, lerázhassuk a felelősségünket, áthárítván mindent Istenre, hogy „így értettem az Igét”, „nekem márpedig ezt mondta Isten”, stb. stb.

Isten velünk együtt akar munkálkodni – tehát szükség lesz ránk is, a józanságunkra, a „megszentelt józan eszünkre”, amely Isten Igéjének vezetése alatt, a Szentlélek segítségével iránytűje lehet az életünknek.

Oké, akkor néhány egyszerű és általános alapelv a célok kitűzésével kapcsolatban – bevezetésként,  és a következő napokban ezt a témakört fogjuk alaposan körüljárni.

1. NEGATÍV CÉLOK HELYETT POZITÍVOKAT FOGALMAZZ MEG!

Sokszor esünk bele abba a hibába, hogy negatív módon gondolkodunk, fogalmazunk. Szeretnénk valamit, és voltaképpen azzal van a fejünk tele, hogy mi az, amit nem szeretnénk. Persze ugyanarról van szó, csak rossz irányból közelítjük meg a dolgot, és akármennyire is nem gondoljuk, ennek mégis van jelentősége!

Nézzünk példákat:

– Nem akarok hadarni többé!
– Csak annyit szeretnék, hogy ne kelljen mindig számolni a boltban, mire elég a pénzem, s mire nem!
– Nem akarok gyümölcstelen keresztény életet élni!
– Ne bántódjak meg minden kritikán!
– Ki akarom fizetni az összes adósságomat, hogy ne érezzem rosszul magam miattuk!
stb.stb.

Amikor valaki arra fókuszál, amit nem akar, akkor a probléma lesz állandóan a szeme előtt. Ez telíti a gondolatait. Ez a nagy problémája a probléma-centrikus gondolkodásmódnak. Átitatnak a negatív érzések, a félelmek – holott éppen ezeket akarjuk elkerülni.

Fogalmazd át a céljaidat, hogy azok pozitív állítások legyenek, és NE szerepeljenek bennük a „ne”, „nem” szavak!

Az előző példáknál maradva:

– Szeretnék szépen, hangsúlyosan, érthetően beszélni, hogy mindenki megérthessen!
– Szeretnék kiegyensúlyozott anyagi létbiztonságot!
– Gyümölcsöket akarok teremni, méghozzá sokat, mert ez Isten akarata és terve az életemmel! És ez egy nagyszerű lehetőség, amivel élni is fogok!
– Minden kritikát hálaadással fogok fogadni, megköszönöm, és tanulni fogok belőle, hogy jobbá válhassak általa!
– Vissza fogom fizetni az összes tartozásom, mert ez a kötelességem! Első helyre teszem ezt anyagi céljaim közül!

stb.

2. ÚGY FOGALMAZD MEG A CÉLJAID, HOGY AZOKAT TE MAGAD ELÉRHESD, NE MÁSOKTÓL FÜGGJÖN A SIKERÜK!

Olyan célok esetén, amelyeknél másoknak kell változniuk vagy változtatniuk, általában kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetünk. Ez rombolja a motivációnkat, és objektíven is kivon a cél eléréséért való küzdelemből.

Például nem túl jó célként kitűzni azt, hogy „Azt akarom, hogy a gyülekezetben ne kritizáljanak többé!”. Ez egyrészt negatív cél, másrészt pedig a főszereplője ennek a célkitűzésnek a gyülekezet többi tagja – és nem én! A gyülekezetnek kell változnia, hogy ez a cél teljesüljön – ez pedig nem az én hatásköröm, legalábbis ebben a formában.

Ha viszont úgy fogalmazod meg ugyanezt a célt, hogy „akkor is csinálom, és mindent megteszek, ha kritizálnak, mert az odaszánásom nem a beszólásoktól függ, hanem a saját meggyőződésemből!” – akkor ezzel a cél a saját ellenőrzésed alá került.

„Szeretném, ha XY a barátom lenne!” – ez a cél a másiktól függ. De ha úgy fogalmazod meg, hogy „Én szeretnék az XY barátja lenni, és ezért megteszek minden tőlem telhetőt!” – így máris a te kezedben van a cél elérésének esélye.

Ez az egész az önértékelésünkről szól. Sokszor azért gyenge az önértékelésünk, mert olyan célokba „bukunk bele”, amelyeknek elérése nem is rajtunk múlt.

3. LEGYEN BIZONYÍTÉKA ANNAK, HOGY ELÉRTED A CÉLODAT!

Ennek a lényege, hogy mindig konkrét és mérhető célokat tűzzünk ki. Erről már többször volt szó ebben a tanulmány-sorozatban. Ahelyett, hogy „többet szeretnék olvasni” – tűzd ki célul, hogy „hetente egy könyvet elolvasok!” Ez máris mérhető és konkrét megfogalmazás!

Sok ember célokat tűz ki, de fogalma sincs, hogy elérte-e már, vagy sem, és egyfajta örökös bizonytalanságban éli az életét. Ha nem mérhető, akkor nincs módja lemérni, vajon elérte-e már a célját, és hogy a pillanatnyi viselkedése közelebb viszi-e, vagy éppen gátolja benne. És sosem éli át annak az örömét és motiváló érzését, hogy „igen, sikerült, megcsináltam!” – pedig ez nagyon fontos alkotóeleme a motivációnak, amely előre visz bennünket az életünkben.

Ez különösen az olyan elvont fogalmaknál jellemző, mint amilyen a „siker”, a „győzelem”, a „boldogság” – amikor ilyen célokat tűzünk ki magunk előtt. Ha nincsenek „bizonyítékaid” arra, hogy sikeres vagy, lehet, hogy csak folyamatosan teljesítesz, miközben a szívedben egy állandó elégedetlenség és csalódás van. Az ilyen célokat is fel kell bontani konkrétan megfogalmazható és mérhető kisebb célokra!

Holnap még írok pár ilyen általános alapelvet, mára elég lesz ezeket átgondolni!