133 NAPOS LELKI DIÉTA

A mai napon csupán egyetlen, ám annál fontosabb szempontról lesz szó: a céljaink „ökológiájáról”.

Néha annyira összpontosítunk egy-egy nagy célkitűzésünkre, hogy megfeledkezünk miatta az életünk többi területéről. Belemerülünk az eredmény hajszolásába, és elfelejtjük, hogy nem mi vagyunk a céljainkért, hanem a céljaink vannak étünk – általuk fog kiteljesedni a küldetésünk, és tartalmasabbá, boldogabbá válni az életünk!

Van erre egy kifejezésünk: „minden áron!” Van, amit „minden áron” el akarunk érni, meg akarunk valósítani. Sok ember vállalta már ezt be, és a legtöbbük talán el is érte a célját – de közben megromlottak a házasságaik, tönkrementek a baráti kapcsolataik, felőrlődött a lelki békességük és egészségük, elidegenedtek tőlük a saját gyermekeik. Kiderült, hogy túl nagy árat kellett fizetniük, mert a céljaikat kiemelték a környezetükből, és mindenhatóvá tették azokat. És amikor beköszöntött a siker, mégsem tudták élvezni, mégsem jött vele együtt az elégedettség és a boldogság, csak valamiféle keserű csalódás és feneketlen űr nyelte el őket.

A célok helyes kitűzésének a következő és kihagyhatatlan lépcsője azok ökológiájának vizsgálata. Vagyis hogy a kitűzött céljaid hogyan illeszkednek össze az életed többi szereplőjével és dimenziójával:

– a házastársaddal
– a családoddal (szüleid, gyermekeid)
– a baráti kapcsolataiddal
– a kollégáiddal
– a gyülekezeteddel
– Isten tervével és Igéjével

Vajon a kitűzött céljaid megvalósítása hagy-e elegendő időt, energiát, motivációt, lehetőséget életed többi területén is arra, hogy helyt állj, fejlődj, épülj és építs? Hogyan fogja befolyásolni az emberi kapcsolataidat, vagy az Istennel való kapcsolatod naponkénti megélését? Gondold végig becsületesen, a negatív és pozitív következményeket, eshetőségeket. Mérd fel, milyen nehézségekre kell számítanod közben, milyen áldozatokat kell meghoznod – és hogy érdemes-e, hasznos-e, becsületes-e ezeket meghoznod! Mérd fel, mit kell kockáztatnod a sikerért – és hogy megéri-e! És hogyan tudnád a céljaidat úgy csiszolgatni, hogy a lehető legtöbb negatív és káros mellékhatását kiküszöböld?

Sok élet megy tönkre amiatt, hogy az álmainkat kiszakítjuk az életünk valós környezetéből. Sokszor nem is azért rosszak, helytelenek, irreálisak a kitűzött céljaink, mert lehetetlen lenne őket elérni – hanem mert nem számolunk a következményekkel, amelyek más területen, mintegy nem kívánt mellékhatásként fognak jelentkezni. Márpedig a célok sohasem válhatnak öncélúvá az életünkben – mert azok voltaképpen csak eszközei egy beteljesedett, elégedett, boldog életnek.

Ugyanerről szól a másik ilyen közmondásunk is: „A cél szentesíti az eszközt!” – De ez sem igaz! Nem áldozhatunk fel minden mást, az életünk alapvető értékeit a céljaink elérésének oltárán, mert ezzel a céljainkat mindenek fölé helyezzük.

A Bibliában is látunk erre példát, nem is egyet. Amikor Dávid igazolni akarta magát a Betsabé-affér után, megölette annak férjét. Ez volt a „bármi áron”. Nem érdekelte, mibe kerül a célja elérése, nem foglalkozott a körülményekkel, a következményekkel. És sokszor éppen ez a baj: hogy a céljaink hajszolása megvakíthat az igazán fontos értékekre, amik miatt bármilyen valamire való célt egyáltalán érdemes kitűzni és elérni: hogy egy teljesebb, igazabb, boldogabb és boldogítóbb, Istennek tetsző és áldott életet élhessünk. A céljaink voltaképpen ennek a legnagyobb célnak kellene, hogy eszközei legyenek. De néha sajnos elfoglalják a trónt. És ez a bűn lényege. Ez a céltévesztés.