133 NAPOS LELKI DIÉTA

Keresztények között van egy divatos teológiai vita: tudniillik hogy hány „részből” áll az ember. Vannak akik azt mondják: test és lélek, míg mások megkülönböztetik a lelket a szellemtől.

Azonban az ember sokkal több még ennél a háromnál is – és akárhány ilyen „részt” is különböztetünk meg, az ember mégis egyetlen egész – és ugyanakkor valahogy sokkal több, mint ezeknek a részeknek az „összessége”.

És bár e néhány sornyi bevezető után szinte értelmetlennek is tűnne ezzel a témával foglalkozni, mégis tanulságos lehet számba venni a „részeinket” pár gondolat erejéig. Főképpen a holnapi gondolatmenetünk miatt lényeges ez a kis „alapozás”.

Az embernek tehát van SZELLEME.

Valami természetfeletti, valami megmagyarázhatatlan, ami a nem-anyagi világgal összekapcsolja. Amennyiben mi emberek csupán magasabbrendű állatok vagyunk, az evolúciós véletlenek eredménye, akkor természetesen ennek nincs sok jelentéstartalma. Azonban a hitünk szerint Isten teremtményei vagyunk – amikor tehát a szellemi életünkről beszélünk, akkor az Istennel, illetve a szellemi dimenzióval való kapcsolatunkról van szó.

Az embernek vannak GONDOLATAI.

Itt elsősorban a gondolkodásmódunkról van szó, a hozzáállásunkról, arról a belső meggyőződés-rendszerről és gondolkodási szokásrendszerről, ahogyan a világot „lefordítjuk” magunknak a fejünkben. Erről már sokszor beszéltünk ebben a tanulmánysorozatban.

Van KÉPZELETÜNK.

Míg a gondolkodásunk alapvetően „leíró” tevékenység, a képzeletelvont és absztrakt – képeket, víziókat jelenít meg. A képzelet szerepe elsősorban a jövő megjelenítése és felvázolása – legyen szó a következő 10 percről, vagy a nyugdíjas éveinkről, a kertünket érő kártevőpusztítástól a globális felmelegedés hatásáig az életünkre nézve. A képzelet nem leír valamit, ami létezik, helyzetet, kapcsolatot, problémát – hanem megjelenít valamit, ami nem létezik. És természetesen nem csak a jövőről van szó, hanem a félelmeinkről, az „árnyainkról”, az álmainkról vagy épp rémálmainkról.

A negyedik „szelete” az embervoltunknak az ÉRZÉSEINK.

Az érzéseink meghatározására találtam egy nagyon jó képet: az érzéseink az életünk írásjelei. A tapasztalatainkat leíró mondatok utáni írásjelek. A kérdőjel jelentheti a bizonytalanságunkat, a félelmeinket, a felkiáltójel az örömünket vagy a rettenetünket, a pont a kiegyensúlyozott, helyes reakciókat… lehetne folytatni a sort, ez csak egy „példázat”. Az érzelmeink megmutatják és egyben meghatározzák az objektív tényekhez, történésekhez, a rajtunk kívül álló létezőkhöz, a többi emberhez, Istenhez fűződő viszonyunkat.

Az ötödik a TESTÜNK.

Ezt a „részt” a keresztények hajlamosak leértékelni. Ennek teológiai, annak pedig elsősorban okkult, gnosztikus gyökerei vannak (sajnos). A rengeteg dogma, téves tanítás és hiedelem azt eredményezte, hogy a keresztényeknek a 21. századra nincs gyakorlatilag szinte semmiféle testkultúrájuk, szexkultúrájuk, étkezési kultúrájuk (leszámítva egy-egy felekezetet, az utóbbira például az adventisták lehetnek példák). A test a hagyományos kereszténység számára bűnös, gonosz, illetlen – ez van a fejünkben, és teljesen más jellemző az életünkre, ami ráadásul teljesen hiteltelenné is tesz bennünket.

Szóval ezen a téren óriási problémák vannak. Pedig Isten a testünket a Szentlélek Templomaként látja, ajándéknak mondja, amit óvnunk kell, és amiben örömöt találhatunk.

És még valami: ez alapvetően a fiziológiát is magában foglalja, aminek két nagyon lényeges vetülete van – szintén agyonhallgatva és alulértékelve a kereszténységben: az egyik az egészséges életmód, a másik pedig a pszichoszomatikus betegségek komolyan vétele.

És végül a hatodik a VISELKEDÉSÜNK.

Az ember CSELEKVŐ lény – a gondolatait, érzelmeit, képzeletét megjeleníti a fizikai világban: azaz cselekszik. Itt fontos szerepe van az AKARATNAK és a LELKIISMERETNEK – amelyek a viselkedés két mozgatórugója.

Oké, nos egészen biztosan lehetne tovább is bontogatni-boncolgatni emberi valónkat, de egyelőre bőven elegendő ez a hat terület.

Ez a hat terület szerves kölcsönhatásban és függőségben van egymással. Vagyis egyik sem létezhet a másik nélkül, és olyan sincsen, hogy csak az egyik terület sérül vagy fejlődik, és ennek nincsen semmiféle kihatása és következménye a többire nézve. Sajnos pont ez az, amit olyan sokszor figyelmen kívül hagyunk, akár a saját életünkről van szó, akár a mások felé való szolgálatról.

Holnap kifejezetten lelkigondozási szempontból fogunk ezekkel a területekkel még kicsit foglalkozni, ezért ma mindössze két kérdésem lenne:

1.) A személyes oldal: mennyire vagy egészséges ezeken a területeken?

Gondold végig életed ezen hat területét:

– áldozol-e elegendő időt ezeknek a tudatos építésére és ápolására?
– melyik területen vannak problémáid?
– melyik terület a legerősebb / és a leggyengébb az életedben?
– melyik területet milyen módon tudod fejleszteni?

2.) A másik érdekesebb kérdés, ami kicsit más megvilágításba helyezi ezt az egész témát:

Gondold végig, hogy a gyülekezeted hogyan tud segíteni az embereknek abban, hogy ezen a hat területen épülhessenek és növekedhessenek?

– Van-e ezekre a területekre kidolgozott programotok?
– Amit csináltok, az hogyan hat ezeken a területeken?
– A missziómunkában „le tudjátok-e fedni” emberi mivoltunk ezen hat területét?

Holnap tehát folytatjuk ezt a témát!