133 NAPOS LELKI DIÉTA
„A kudarc 99%-ban olyan emberekre jellemző, akik szeretnek kifogásokat gyártani.”
G. W. Carver, kémikus
Volt már szó arról, hogy az áldozat-mentalitás mennyire káros. Ha olyan életet szeretnénk, amilyet szeretnénk, akkor 100%-ig felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért. Isten előtt is, embertársaink előtt is, és természetesen a tükörbe nézve, önmagunk előtt is.
Ha valami másképpen alakul, mint ahogy terveztük, magától értetődő a kérdés: hogyan is történhetett ez? Ki a felelős érte?
Dr. Robert Resnick, pszichoterapeutának van erre nézve egy roppant egyszerű „matematikai” képlete:
E + R = K
E – az esemény
R – a mi reakciónk az eseményre
K – a következmény
Vagyis ebben a képletben van egy olyan tényező, amely 100%-osan tőlünk függ – mégpedig az, hogyan reagálunk arra, ami történik.
Hadd hozzak erre egy nagyon ismert bibliai példát.
Izráel seregét sakkban tartja egy szó szerint óriási filiszteus katona, Góliát. Izráel katonái a félelemtől teljesen harcképtelenné váltak. Még senki nem ütközött meg vele, még csak a fenyegetés látszik és hallatszik, de a katonák érzelmi reakciója a rettegés és a harcképtelenség.
Ekkor megérkezik egy 17 éves pásztorgyerek a táborba, szembesül a fenyegetéssel, és teljesen másképpen reagál, mint mindenki más: „Miért féltek tőle, ez csak egy ember, mellettünk viszont Isten áll?!” Megküzd a filiszteussal, és pár kövecskével leteríti, majd a saját karjával vágja le az óriás fejét.
Ennyi.
Az esemény azonos volt, a Góliát az Góliát – a következmény 100%-ig az eseményre adott reagálástól függött. Akik félelemmel reagáltak, azok harcképtelenül nyöszörögtek – aki hittel reagált, az simán győzött.
Egyszóval, amikor nem vagyunk elégedettek azzal a következménnyel, amivel az élet, a környezetünk, az eredményeink szembesítenek, akkor két választási lehetőségünk van.
Az egyik, hogy elkezdjük az eseményeket, illetve az azt előidézőket okolni. Ezek lehetnek az emberek, az időjárás, a politikai vagy gazdasági környezet, a házastársunk – bárki. Sőt, az az igazság, hogy a keresztényeknél ennek az áthárításnak van egy nagyon kegyesnek kinéző, kánaáni típusa is, amikor mindenért Istent okoljuk. A mantránk pedig a római levélből van ehhez: „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van.” És félreértés ne essék, nem az igevers igazságtartalmáról van szó – hanem arról, hogy ezt sokan arra használják, hogy kibújjanak a saját felelősségük alól. És most eszembe jut még egy ilyen kegyes hazugság, amit sokszor hallottam már: „a békesség fontosabb az igazságnál.” Vagyis a lelkem békessége Istennel fontosabb az igazságnál és a felelősségvállalásnál.
A lényeg tehát: az eseményeket nem mindig tudjuk befolyásolni – de azt, hogy miképpen reagálunk rájuk, mindig! EZ mindig rajtunk múlik. Ha az esemény kedvezőtlen, addig kell módosítanunk a reakciónkat, a hozzáállásunkat, a gondolkodásmódunkat, a felelősségvállalásunkat, a viselkedésünket – amíg a megfelelő következményhez nem érkezünk meg. Mert ez a cél – a következmény az, ami igazán számít.
Minden, amit ma tapasztalunk, egy-egy múltbéli választásunk, reagálásunk következménye. Ezt a Biblia a vetés-aratás törvényének hívja.
Ha volt 100.000 forintunk, és azt egy nap alatt elszórakoztuk, ma szegények vagyunk.
Ha volt 100.000 forintunk, és azt befektettük, akkor ma nagy eséllyel több pénzünk van, mint amennyivel indultunk.
Az életben mindössze három dologba van 100%-os beleszólásunk – bár ezek egymástól elválaszthatatlanok: a világképünkbe/hitünkbe, a gondolkodásmódunkba és a viselkedésünkbe. Mindaz, ami történik velünk, ezeknek a következményei lesznek – mivel nem minden eseménynek vagyunk vagy lehetünk mi a kiindulópontjai az életben. De mivel a képletben van egy olyan változó, amely 100%-ban tőlünk függ, ez azt jelenti, hogy 100%-osan hatással lehetünk a következményekre! És ez óriási lehetőség, amit nem szabad eltékozolnunk!
„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.”
Jakab levele, 1:2-4
