133 NAPOS LELKI DIÉTA

Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartoztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.

1Korintus 9:25-27

„Megsanyargatom és szolgává teszem a testemet…” – olyan kifejezések ezek, amelyek a mai ember számára elég idegenül hangzanak. Hozzá vagyunk szokva, hogy mindent gyorsan és könnyen akarjunk: az instant levesek, a két hónap alatt elsajátítható nyelvtudás, a piruláktól várt könnyű fogyókúrák és a pár könyv elolvasásából álló szaktudás kora ez. Ráadásul nem hiszünk a becsületes kemény munka és a szorgalom erejében, inkább bízunk a kapcsolatok, a pénz és az érdekek hatalmában.

A gepárdot az egyik leggyorsabb szárazföldi állatként tartjuk számon. Akár 120 km/h-s sebességre is képes, ami nem kis teljesítmény egy négy lábbal a földön járó (száguldó) élőlénytől. Azonban van valami, amit ritkán gondolunk végig, amikor a gepárdok kimagasló teljesítményét emlegetjük. Hogy mindössze néhány tíz másodpercig képesek erre a csúcsteljesítményre! A gepárd tipikusan rövidtávfutó: és ha elvéti a zsákmányt, akkor gyakran egész napra éhen marad, mert nincs ereje még egy ekkora teljesítményre.

Amikor zoológusok vizsgálták ezt a tényt, hamar rájöttek ennek az okára: a gepárdnak a testméretéhez, és főleg a szükséges igénybevételhez képest túl kicsi a szíve! Ezért képes csak rövid távon erre a csúcssebességre. De talán igazságtalan is lenne a „természettől” egy hosszútávon is rakétasebességű ragadozó.

Mindenesetre mai világunkban túl sok ember hasonlít a gepárdokhoz: csak pillanatnyi kimagasló teljesítményekre képes, mert túl kicsi a szíve! És egyik sikeres pillanattól a másikig él, a közben lévő hullámvölgyeket pedig igyekszik nem tudomásul venni.

Kicsi a szíve, mert nem fér bele a nagy elkötelezettség egy erős és időtálló értékrend mellett, a társai mellett, a szerettei mellett, a munkája vagy a munkatársai mellett, a céljai mellett. Kicsi a szíve, mert nem fér bele Isten sem. Kicsi és erőtlen, nincs benne kitartás, ragaszkodás, elkötelezettség. Nem tudja, milyen az, amikor „meg kell sanyargatni” a testünket, a lelkünket, a szellemünket, amikor küzdeni kell az utolsó erőnkkel is – mert már régen feladja valahol az első és a harmadik akadály között.

Pál apostol arról beszél, hogy a győzelemnek ára van! És ezt az árat csak az fizetni meg, akinek mindennél fontosabb a győzelem. Az igazság az, hogy vannak néhányan, akik ott állnak az olimpiai dobogókon, és akiket sokan ünnepelnek. Vannak néhányan, akiknek az alkotásait sokan csodálják, néhányan, akiknek a gondolatait sokan idézik, néhányan, akiknek a példáját sokan emlegetik, akiknek a sikereit sokan irigyelik. A néhányak és a sokak közötti leggyakoribb különbség pedig nem a páratlan tehetség, a kivételes adottságok vagy körülmények, hanem bizony a kitartás, az elszántság, a céljuk melletti állhatatos elkötelezettség.

Ha úgy érzed, tanácsra, segítségre van szükséged, hogy kitartóbb lehess, fogadd meg ezeket:

1. DOLGOZZ TÖBBET!

Nem az ésszerűtlen workaholic-ról beszélek, hanem egy józan döntésről. Ha úgy érzed, hogy le vagy maradva, akár a tanulmányaidban, az önképzésben, akár a rád bízott vagy elvállalt munkáidban, határozz meg egy konkrét időintervallumot, és dolgozz napi 30-60-90 perccel többet! Kelj korábban, vagy maradj benn tovább, és hozd be a lemaradásod! Ha ezt becsületesen csinálod, meglátod, hogy egyrészt sokkal hatékonyabbá tudod tenni a saját munkádat, és ennek következtében később egyre több időt tudsz felszabadítani – míg végül ráeszmélsz, hogy sokkal kevesebb idő alatt is el tudod végezni a feladataidat, mint korábban!

2. DOLGOZZ OKOSABBAN!

Sokszor azért haladunk lassabban, mert a munkánk valós végzéséhez szükséges készségeket nem birtokoljuk. Nagyon egyszerű példát mondok erre: én most írom ezt az e-book-ot, van egy vázlatom hozzá, rengeteg tapasztalatom, néhány már kidolgozott szakaszom, de a munkám alapvetően abban áll, hogy a gondolataimat be kell gépelnem a laptopomba. Namármost nagyon nem mindegy, hogy a gépelési sebességem, amivel a gondolataimat valóságos e-book-ká alakítom, mekkora! Ha csak egy-egy ujjal gépelnék, bizony ennek a munkának az elvégzése napokkal, talán hetekkel több időbe telne, mint így, hogy viszonylag komoly sebességgel tudom beírni a számítógépbe a gondolataimat. Mit akarok ezzel mondani? Hogy ha például sokat gépelsz klaviatúrán, akkor valószínűleg meg kellene tanulnod a 8-10 ujjas gépelési technikát, amit néhány tízezer forintos tanfolyamokon megtanítanak neked egy életre, és az az idő, anyagi ráfordítás talán egy-két hónap alatt vissza fog jönni számodra abból, hogy ugyanazt a munkát negyed- vagy tizedannyi idő alatt tudod elvégezni. Vagyis ugyanannyi idő alatt 4-6-10-szer többet tudsz elvégezni. EZ IS szemlélet és hozzáállás kérdése: vagy-e eléggé elkötelezett és kitartó ahhoz, hogy a munkád sikeréhez szükséges készségeket, háttértudást IS elsajátítsd?!

3. LEGYÉL SZÁMONKÉRHETŐ!

A kitartás és a szorgalom leggyakrabban akkor sikkad el, amikor azt nem várják el és nem kérik számon! Tipikus példája ennek az egyetemi tanulmányokhoz való hozzáállás: elméletileg mindenki tudja, hogy ha évközben bejár az órákra, folyamatosan tanul, akkor különösebb izgalom nélkül lazán veszi a vizsgákat is. Ennek ellenére évközben a többség nem tanul szorgalmasan, szisztematikusan és kitartóan, és amikor jön a vizsgaidőszak, akkor egyben jön a stressz és a kétségbeesés is. És a lényeg: mindkét társaság nagyjából ugyanúgy teljesíthet a vizsgákon, azonban van egy óriási különbség köztük! Aki egy fél év anyagát két hét alatt magolja be, az rendszerint a vizsga után két héttel már el is felejti. Nem épül be a gondolkodásmódjába, nem mélyül el az ismeret és nem válik alkalmazható tudássá és készséggé – így hosszútávon MINDIG azok lesznek sikeresek, akik az egész tanévben állhatatosan, kitartóan, becsületesen tanultak és dolgoztak!

Tehát ha baj van a kitartásoddal, tedd számonkérhetővé magadat! Készíts feladatlistát, és add oda másnak, hogy a határidőket vasalja be rajtad! Voltaképpen egy csapat objektív ellenőrzési és viszonyítási pontok nélkül nem is képes előre haladni, de ha ez belső igénnyé és személyes üggyé válik, akkor a jellemünk is változik és fejlődik majd!