133 NAPOS LELKI DIÉTA
A kitartással kapcsolatos legfontosabb lecke ez: a sikeres és a sikertelen ember között nem a kudarcok száma a különbség – hanem mindig a kudarcokhoz való hozzáállás! Ez pedig mindig az identitásunkból fakad! Tanulj a hibáidból és a bukásaidból, és kezdd újra, ezúttal igazabb, bölcsebb, hatékonyabb módon!
Tehát akárhogy is állsz vagy áll a csapatod – soha ne add fel!
INKÁBB:
1. ADD BELE A MAXIMUMOT!
Sokan vannak, akik azért nem adják bele a maximumot egy közös munkába, mert úgy gondolják, hogy a „maximum” több, mint amire képesek. Pedig nem több, hanem annyi, amennyire képesek! Mások azt gondolják, hogy ha a többiek beleadják a maximumot, akkor nekik nem kell, így erőt spórolhatnak a csapaton kívüli feladataikra. Ezzel két probléma van. Az egyik, hogy valószínűleg mások is gondolkodnak ugyanígy, tehát a csapat teljesítménye alul fogja múlni a várakozásokat. Másrészt, ha valaki félszívvel, a lehetőségei és képességei alatt teljesít a közös munkában, az a többieket is demoralizálja, ami megint csak folyamatos teljesítményromláshoz fog vezetni. És végül, aki a csapatmunka alatt is már a csapaton kívüli egyéni céljaira fókuszál, az eleve nem alkalmas a csapatjátékra. Egyszerűen nem becsületes a többiekkel szemben.
2. LEGYÉL MINDIG AZ ELSŐ, AKI LÉP!
Minden csapatban, minden közös tevékenységben valaki van legelöl is. Valaki kimondja az első ötletet, valaki elsőként vállal el egy feladatot vagy vállalja a felelősséget, valaki diktálja a tempót, és valakihez mindig viszonyítják a többieket. Nem könnyű és sokszor nem is hálás feladat elöl lenni – de ez a vezetés lényege. Hosszú távon és becsületesen mindig azok vannak elöl, akik szorgalmasak, kitartóak, és készek küzdeni a célért. És hosszú távon azok lesznek a csapatot meghatározó, jó értelemben irigyelt példaképek is a többiek előtt, akikhez szívesen hasonlítanánk. Miért? Mert célba értek, győztek és/vagy másokat is győzelemre segítettek. Elsőnek lenni tehát nem könnyű – de megéri!
3. NE VÁRJ MÁSRA!
Az előzőből fakad ez is: az igazi csapatjátékos nem vár, amikor cselekedni is lehet – hanem teszi a dolgát! Nem várja a jó lehetőséget, hanem kitartóan dolgozik a megteremtésén. Nem várja a szerencséjét, hanem kiváltja azt szorgalommal, kitartással, önképzéssel, munkával! Érdekes megfigyelni, hogy a lottómilliomosok 80-90%-a egy éven belül elveszíti, elkölti, feléli, elszórja a megnyert vagyonát. Nem alkalmas arra, hogy jól gazdálkodjon a sok pénzzel és az abból fakadó jó lehetőségekkel, mert sosem dolgozott meg annyi pénzért és azokért a lehetőségekért, és a jelleme nem növekedett fel az ezzel járó felelősséghez sem.
És még egy gondolat: a jó csapatjátékos nem várja, hogy játékba hozzák, hanem folyamatosan azon dolgozik, hogy ő maga játékba hozza a csapattársait is. Mert akkor a csapat győzni fog, és így ő mindenképpen nyertes lesz.
4. NEM AKKOR KELL ABBAHAGYNI, AMIKOR MÁR BIZTOSNAK LÁTSZIK A GYŐZELEM – HANEM AMIKOR KÉSZEN VAGYUNK!
Ez szemlélet kérdése. Természetesen nem arról van szó, hogy nem pihenhetünk meg, hanem a cél eléréséért tett erőfeszítéseink abbahagyásáról beszélek! Vagyis nem lazíthat egy focicsapat csak azért, mert rúgott már két gólt az első félidő közepéig – nem egyszer láttunk ilyen elbizakodott csapatokat kikapni a végére. Végig kell játszanunk a meccset, míg azt le nem fújják – és meg kell nyernünk a bajnokságot, míg tart az utolsó forduló! Csak ezzel a hozzáállással lehet győztes egy csapat!
