133 NAPOS LELKI DIÉTA
Sokan azt gondolják, hogy jónak lenni nem éri meg. Főképpen manapság nem. Nagyon önző világban élünk, ahol mindenki magával törődik – vagy először magával, azután másokkal.
Sokféle jóság létezik.
Van az a fajta, amikor azért teszünk valami jót, mert azzal célunk van, vagy mert érdekünk fűződik hozzá. Jók vagyunk azért, hogy jók legyenek hozzánk. Ne ítéljünk rögtön, mert van, amikor ez egészen egyszerűen így működik. Jó, ha ezt tudomásul vesszük, és jó, ha nem élünk vissza vele – mert nagyon vékony a határvonal az ilyen fajta jóság érthető és elfogadható, valamint a valóban önző, visszás oldala között. Kívülről nem is mindig látszik. De Isten a szívünket ítéli meg – a lelkiismeretünk pedig úgyis jelzi, ha valami nem korrekt. (Aztán hogy ezzel mit csinálunk, az már más kérdés.)
Aztán van az a fajta jóság, amit hálaképpen adunk. Jók voltak velünk, és ezért mi is jók leszünk ugyanazokhoz az emberekhez, vagy épp teljesen másokhoz. Ez már nem érdek, inkább hála. Egyáltalán nem rossz dolog. Talán csak akkor „szürkülhet be”, ha kizárólag akkor vagyunk jók, amikor hálásak vagyunk.
A jóság harmadik fajtája az, amikor teljesen önzetlenül adunk. De ennek is van egy krízisvonala, ami kettéosztja az önzetlenségünket. A kezdő szint az, amikor a feleslegünkből vagyunk önzetlenek. Vagyis azzal, hogy adunk, mi magunk nem leszünk szegények, nem vallunk kárt. Van két meleg kabátunk, egyszerre csak az egyik fér ránk – hát odaadjuk a másikat annak, akinek nincsen.
És van egy haladóbb verziója ennek az önzetlenségnek: amikor csak egy kabátunk van, és azt adjuk oda a másiknak – és így nekünk már nem marad! Amikor már nem a sajátunkból „jóságoskodunk”.
És most a keresztények többsége azt mondaná: IGEN, ez a legutolsó méltó hozzánk! Ilyeneknek kell lennünk mindannyiunknak, mert ez a bibliai norma!!!
De szerencsére ez nem egészen így van! Isten nem várja el tőlünk „egyetemesen”, hogy a magunk kárára legyünk jók! Persze vannak kivételek, van, amikor igen – de ÁLTALÁNOSSÁGBAN NEM! Miért? Mert azzal nem oldódik meg senki. Idáig volt egy kabátos meg egy fázó, kabát nélküli, aki kabát nélkül megfagy. Ha a kabátos keresztény, és odaadja a kabátját a másiknak, azzal az eredmény nem fog megváltozni, továbbra is egy kabátos és egy kabáttalan marad – csak a nevek cserélődnek ki.
A jóság nem abban áll, hogy a javak átvándorolnak az egyik térfélről a másikra – az egyik embertől a másikhoz. Hanem hogy a gazdagabb javaiból részesül a kevésbé gazdagabb is, hogy egyenlőség legyen közöttük. EZ A JÓSÁG LÉNYEGE!
A Biblia ezt mondja erről:
„Mert ha megvan a készség (az adakozásra, adásra), az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs. Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; amint meg van írva: „Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje.” 2Korintus 8:12-15
Ismétlem: vannak kivételek. Van, amikor az életünket is odaadhatjuk másokért. De a jóságnak, az adásban megnyilvánuló jóságnak nem ez az ára.
Hanem valami egészen más. Bizonyos szempontból sokkal-sokkal nehezebb.
Jónak lenni úgy, hogy azt nem mondjuk el senkinek!
Mert mindannyian várunk valamit a legönzetlenebb jóságunkért is! Talán nem várunk köszönetet sem – de azt igen, hogy észrevegyék. Hogy tudjanak róla. Hogy tudják: mi voltunk a jók. Mi tettük, mi adtuk.
Az igazi jóság igazi ára erről lemondani!
„Amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” Máté 6:3-4
Legyél jó, adj, segíts minden nap, akármilyen kicsi dologban is, legalább egy embernek – és tartsd titokban! Élvezd annak az örömét, ahogy a másik a hála, az elismerés, a viszonzás kényszere nélkül teljesen szabadon örül annak, amit valakitől kapott!
