Filippi levél

Magyarázó bibliafordítás
Fordította: Szűcs Sándor © 2006-2011.
Letöltés PDF-ben

ELSŐ FEJEZET

Pál és Timóteus, Jézus Krisztus szolgái, mindazoknak a keresztényeknek, vezetőknek és gyülekezeti tagoknak, akik Filippiben élnek:
kegyelem és békesség legyen áldásotok Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Hálás szívvel és örömmel imádkozom értetek,
és rendszeresen közbenjárok mindnyájatokért Istenem előtt könyörgéseimben,
mert látom, mennyire szeretitek és követitek az evangélium igazságát attól a naptól, hogy megismertétek mindezidáig.
Éppen ezért teljesen nyugodt vagyok felőletek, és biztos abban, hogy a Szent Szellemnek az a munkája, amely elkezdődött bennetek, be fog érni és megtermi a maga gyümölcsét az Úr Jézus eljövetelének idejére.
Így gondolok rátok (…)
Isten látja szívem, mennyire vágyom veletek lenni.
Imádkozok értetek, hogy a krisztusi szeretet egyre jobban áradjon ki először bennetek, majd általatok a környezetetekben, és hogy az Isten iránti szeretetetek mellé társuljon az ismeret és az istenélmények bősége is.
Csak így együtt tudjátok megítélni, hogy mi az, ami Isten szerint is helyes, és mi helytelen.
Ez a három, a szeretet, az ismeret és a tapasztalat kell ahhoz, hogy felkészültek legyetek Krisztus megjelenésére, és hogy bővölködő, gyümölcstermő életet tudjatok élni Isten dicsőségére.
Szeretném, ha nem aggódnátok miattam, testvéreim, tudva, hogy az én mostani helyzetem, hogy börtönben vagyok, Isten akaratából történt, és az evangélium terjedését szolgálja.
Így legalább az egész helyőrség hallott már Krisztusról, akiről én bátran bizonyságot teszek.
Sok gyülekezetbe jutott el ennek a híre, és az én példámból erőt merítve még nagyobb bátorsággal és nyíltsággal hirdettetik az evangélium.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy vannak olyanok is, akik csak érdekből, emberi pozíciót vagy elismerést hajszolva állnak be a missziómunkába, de mit bánom én. Csak hirdessék az evangéliumot, a többit úgyis elszámolja velük az élő Isten!
Szerencsére sokan vannak olyanok is, akik szívből evangélizálnak, nekik nem csak a szavaikat, hanem az életüket is követni lehet.
És vannak olyanok is, akik csak azért álltak most szolgálatba, mert azt hiszik, hogy én beleőrülök a féltékenységbe itt börtönbe bezárva. Szánalmasak, és Isten látja a motivációikat.
De én nem aggódok emiatt. Az evangélium önmagában is megáll, azzal, hogy azt hirdetik, rosszat nem tesznek. Akár szívből, akár csak érdekből, de ha Krisztust prédikálják, annak én csak örülök.
A fogságommal kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy ez is javamra fog válni, és eszköz lesz Isten munkájában. Nekem ennyi elég.
Csak azért imádkozzatok értem, hogy ki tudjak tartani, akármi is lesz a sorsom, és meg tudjam dicsőíteni az én Uramat, Jézus Krisztust, vagy azzal, ahogy kikerülök innen, vagy azzal, hogy meghalok Őérte.
Mert akár élek, akár meghalok, mindkettőt Krisztus dicsőségéért vállalom.
Persze tudom, hogy ha kikerülnék, még nagy missziómunkát tudnék elvégezni, és erre is vágyom. Hogy mi lesz a legjobb, azt majd eldönti az Úr.
Sokat gondolkodok ezen: egyrészt vágyom már nagyon az Úr jelenlétében lenni, ezért sem rémiszt a halál,
ugyanakkor szeretnék még minél több embert Jézushoz vezetni.
Úgy érzem, Isten még itt akar használni közöttetek, és egyre inkább az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy nemsokára kiszabadulok a börtönből, és nemsokára találkozhatunk,
és a szabadulásom fogja hirdetni Jézus Krisztus hatalmát és dicsőségét, amit majd magatok is láthattok.
De bárhogy is lesz, szeretném mindig azt hallani felőletek, hogy hűségesen kitartotok Jézus Krisztus mellett, és bátran hirdetitek az evangéliumot,
és hogy semmi és senki nem gátolhat meg benneteket ezekben. Ha támadások érnek benneteket Jézus nevéért, tudjátok, hogy Isten az ellenségeiteket úgyis elszámoltatja, benneteket pedig úgyis kiment és megdicsőít.
Mert nem csak az örömök és a boldogság jár együtt a Krisztusban megnyert üdvösséggel, hanem ezt kiegészítik a harcok és a küzdelmek, amelyekben én is benne vagyok. De higgyétek el, az öröm és a boldogság ezzel együtt is megmarad, mert az soha nem a körülményeinktől függ!

MÁSODIK FEJEZET

1-2. (……. HIÁNYZIK ……….)

Semmit ne motiváljon önzés, érdek vagy hiúság, mert ezek nem méltók Isten gyermekeihez. Legyetek inkább alázatosak, akik mindig feljebb emelik a másikat, legyetek előzékenyek és nagyvonalúak egymással, és tartsátok egymást mindig különbnek magatoknál.
Ne a magatok érdekeit hajszoljátok, hanem szolgáljátok egymást, és meg fogjátok látni, hogy ti magatok is előbbre juttok minden téren.
Az a belső hozzáállás és motiváció legyen bennetek, ami Jézus Krisztust is jellemezte, és amiből az egész élete táplálkozott:
Ő Istennel egyenlő volt, de soha nem élt vissza ezzel,
letette hatalmát és lehetőségeit, és ahelyett, hogy jogosan uralkodott volna felettünk, önként szolgálni kezdett felénk. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, emberekhez, vállalta a sorsunkat és a velünk való közösséget,
megalázta magát, és ebben az állapotában bemutatta, hogyan kell Istennek engedelmeskednie az embernek születésétől kezdve egészen a haláláig, mégpedig az igazságtalan és szörnyű kereszthalálig.
Ezért Isten igazolta és megdicsőítette Őt halála és feltámadása után, leleplezte Isteni mivoltát, és Nevét minden név fölé emelte,
és azóta Jézus neve előtt kell térdet hajtania minden élőnek, akár ember, akár mennyei vagy bukott angyal.
Minden-minden ezen a világon Jézus Krisztus hatalmát visszhangozza az Atya Isten dicsőségére.
Ennek az alapja egy belső, láthatatlan motiváció volt, amely minden hívő emberre jellemző, és nem csak akkor, amikor valaki látja a cselekedeteit, hanem akkor is, amikor senki nem látja, csak az élő Isten. Ezért figyelmeztetlek benneteket: soha ne játszatok és ne éljetek vissza a kegyelemmel!
Isten az, aki bennetek munkálkodik (a Szent Szellem által).
Éppen ezért zúgolódás, vonakodás és halogatás nélkül legyetek készen az azonnali engedelmességre, ha Isten megszólít benneteket,
hogy az Istennek való rendelkezésre állásotok úgy üssön el a bűnös emberek istentelenségétől, mint ahogyan a sötét égen vakítóan ragyog egy csillag.
Ha ti így tudtok élni, nekem is lesz mivel dicsekednem, mert a munkám nem volt hiábavaló!
Sőt, én leszek a ti hitetek legnagyobb bizonyságtevője Isten és az emberek előtt egyaránt.
Nagyon örülök nektek!
Remélem, Timóteus hamarosan útnak tud indulni hozzátok, hogy még több hírt hozzon felőletek.
Mert senki sincs a környezetemben olyan, akinek annyira fontosak lennétek, mint neki,
mert itt a legtöbben még mindig inkább a maguk ügyeivel vannak elfoglalva, mint a Krisztuséval. Ő azonban nem ilyen.
De hisz ismeritek őt ti is, tudjátok, hogyan szolgált velem együtt már édesapjával együtt gyermekként az evangélium munkájában.
Remélem hamarosan útnak indulhat,
és bízok Istenben, hogy nemsokára már én is szabad leszek, és mehetek hozzátok személyesen is.
Úgy döntöttem, hogy visszaküldöm hozzátok Epafroditosz testvért is, akit azért küldtetek hozzám, hogy segítségemre legyen mindenben.
Köszönöm ezt nektek. De látom, mennyire vágyódik haza, súlyosan meg is betegedett, úgy, hogy majdnem meghalt,
de Isten megkönyörült rajta és meggyógyította őt. Ez nekem is nagy öröm volt, mert más se hiányzott volna itt a börtönben, hogy még ő is meghaljon.
Hazaküldöm tehát őt, neki is és nekem is ez okozná a legnagyobb örömet.
Fogadjátok őt nagy örömmel, ha megérkezik, és nagyon becsüljétek meg őt,
mert a Krisztusnak való engedelmessége miatt került halálos betegségbe, és az életét sem sajnálta azért, hogy engem szolgáljon fogságomban a ti nevetekben.

HARMADIK FEJEZET

Egyébként pedig barátaim, legyetek mindig örömteliek, mert van miért örülni a Krisztusban!
Szeretnék néhány figyelmeztető dolgot ismét leírni nektek. Óvakodjatok azoktól a zsidó vallási fanatikusoktól, akik szentségtelennek mondják mindazt, amit Isten megszentelt.
Nekik még mindig a testük körülmetéltsége számít, és nem esett le nekik, hogy Isten már rég tovább lépett, és már a szív körülmetésltségét nézi, ami azt jelenti, hogy nem egy néppel kötött szövetséget Isten, ahova bele kell születni, hanem az újonnan született emberekkel köt új szövetséget, amelynek a feltétele a megtérés és a Jézus Krisztusban való hit.
Tudjátok nagyon jól, ha valaki, hát én hivatkozhatnék a származásomra meg a múltamra.
Zsidó származású vagyok, Benjámin törzséből, akit annak rendje szerint a nyolcadik napon körülmetéltek. A farizeusok pártjába tartoztam,
és megtérésem előtt mindent megtettem, hogy üldözzem a keresztényeket, kevesen múltak felül ebben. A törvényben megkövetelt előírásoknak mindenben megfeleltem.
És mit gondoltok, mire volt ez elég Isten szemében? Semmire! Mindezt a szemétbe vetettem Jézus Krisztusért!
Sőt, rajta kívül én mindent szemétnek tartok most is!
Krisztusban teljesen egyértelműen látszik: nincs saját igazságom, jóságom, semmim, ami alapján Isten elfogadhatna vagy igaznak tarthatna. Egyedül Krisztusom van hit által – de Ő mindenre elég!
Megismertem és átéltem Jézus feltámadásának hatalmát, és vállaltam a vele együtt való szenvedést is,
és egyedül emiatt lesz osztályrészem nekem is a feltámadás és az örök élet.
Korántsem vagyok tökéletes, nehogy ezt gondoljátok! De megragadom Krisztust minden pillanatban, ahogyan Ő is megragadott engem.
Van célom, van pályám, van küldetésem,
és az egyetlen dolog, ami érdekel és ami motivál, hogy mindent magam mögött hagyva ezt a célt elérjem, a küldetésemet betöltsem, és amit az Úr Jézus Krisztus rám bízott, azt az Ő dicsőségére megtegyem.
Akik Krisztusban élünk, így gondolkozunk. Ha pedig még valamit nem értetek, akkor azt úgyis kijelenti nektek Isten.
Amit viszont már megértettünk, azt tegyük is, éljük is!
Vegyetek példát rólam testvéreim, hogy rólatok is példát vehessenek mások! Azok legyenek szemeitek előtt, akik így élnek, mint mi.
Mert nagyon sokan egyáltalán nem így élnek. Nagyon nehéz ezt kimondani, a szívem szakad meg, de az az igazság, hogy ők Krisztus váltságművének ellenségei.
Ha nem térnek meg, a kárhozat vár rájuk. Elvesznek azok által, amikkel dicsekszenek és amikbe a bizalmukat vetik.
Ők világi, anyagi dolgokat hajszolnak, mi azonban már Isten fennhatósága alá tartozunk Jézus Krisztus által,
aki testünket is megváltja a romlandóságból, és megdicsőíti a saját testéhez hasonlóvá a feltámadás ereje által.

NEGYEDIK FEJEZET

Testvéreim, ti vagytok az én örömöm és szolgálatom koronája. Nagyon szeretlek benneteket.
Apostoli tekintélyemmel üzenem Evódiának és Szüntükhének, hogy béküljenek ki egymással,
és kérlek téged is, hűséges munkatársam, segíts nekik a helyreállásban. Értékes szolgatársaim ők, akik együtt küzdöttek velem az evangélium hirdetésében Kelemennel és a többiekkel, akiknek a neve mind fel van jegyezve az Élet Könyvében.
Legyen Krisztus öröme mindig jellemző rátok! Ebben gyakoroljátok magatokat, és ne csak a szívetekben örüljetek, hanem fejezzétek is ezt ki mindig.
Legyen szelídségetek hírértékű a környezetetekben!
Vessétek el magatoktól az aggodalmaskodást, inkább mindig imádkozzatok és kérjetek, mondjátok el Istennek nyugodtan minden bajotokat és szükségeteket, és bárhogy is alakulnak a dolgaitok, legyetek mindig hálás szívűek és bizakodók.
Isten békessége soha nem a körülményeinktől függ, és ez az egyetlen dolog, ami megőrizhet benneteket a nehézségek közepette is.
Beszédetekre legyen jellemző az igazság és a tisztaság, a rossz hírek helyett a jó dolgokról beszéljetek, a szeretetet építsétek és fejezzétek ki, és azzal törődjetek, ami Isten számára is fontos és értékes.
Amit tanultatok, hallottatok és láttatok tőlem, aszerint éljetek, és akkor Isten veletek lesz és megáld benneteket.
Nagyon megörültem annak, amikor szereteteteket kifejeztétek irántam. Tudom, hogy korábban is megtettétek volna, csak nem volt rá alkalmatok.
Nem szenvedek hiányt semmiben, mert már megtanultam, hogy minden körülmények között elégedett és boldog tudjak lenni.
Megtanította már nekem Isten a szükölködésben való örömöt és a bővölködésben való mértékletességet egyaránt, amiért nagyon hálás vagyok Neki.
Higgyétek el testvéreim, Krisztusban nekem mindenem megvan és mindenre van erőm!
Mégis köszönöm nagyon mindazt, amit küldtetek nekem fogságomba.
Semelyik gyülekezet nem törődött velem annyit, mint ti,
emlékszem, még Thesszalonikába is küldtetek nekem csomagokat.
Köszönöm szépen, és kívánom, hogy Isten sokszorosan adja vissza nektek áldásul mindazt, amivel engem megörvendeztettetek.
Megkaptam mindent és nektek köszönhetően most igazán bővölködhetek.
Hiszem, hogy a mi Istenünk a ti szükségeiteket is betölti csodálatos módon, és kiárasztja rátok mérhetetlen gazdagságát a Krisztus Jézusban.
A dicsőség pedig mindezért a mi Urunké, Jézus Krisztusé.
Köszöntsetek minden testvért a nevemben.
És a velem lévők is üdvözölnek benneteket.
A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!