Galata levél
Magyarázó bibliafordítás
Fordította: Szűcs Sándor © 2006-2011.
Letöltés PDF-ben
ELSŐ FEJEZET
1-2. Pál és munkatársai köszöntenek benneteket! A mi tekintélyünk nem emberektől való, hanem maga Isten hívott el bennünket erre az apostoli szolgálatra Jézus Krisztus által. Neki semmi sem lehetetlen, hiszen Krisztust is feltámasztotta a halottak közül.
- Kegyelem és békesség nektek Istentől, aki úgy szeret bennünket, mint édesapánk, és a mi Urunktól, Jézus Krisztustól,
- aki önmagát adta váltságáldozatul a mi bűneinkért, hogy minket kiszabadítson a Sátán uralma alól Isten terve alapján.
- Egyedül őt illeti ezért minden dicsőség!
- Meg kell hogy mondjam, testvéreim, nagyon csodálkozom azon, hogy ilyen rövid időn belül elpártoltatok a Krisztus tiszta evangéliumától, és hamis tanításoknak adtatok teret.
- Mert vannak, akik csak összezavarnak benneteket, és az eddig megértett igazságokat is kicsavarják, hogy csapdába csaljanak titeket. Tudjátok, hogy e mögött mindig sátáni erők és célok állnak!
- Jegyezzétek meg végre, hogy bárki, ismétlem, bárki, akár egy földre szállt angyal hirdetne is már evangéliumot, mint amit általunk Krisztustól átvettetek, az legyen átkozott!
- Tehát még egyszer: ha az evangélium igazságától eltérő dolgokat hirdetne valaki közöttetek, Isten büntetése sújtsa, s velük együtt mindazokat, akik hagyták magukat eltéríteni az igazságtól!
- Döntsétek el végre, kit követtek: mindenféle emberi tanításokat és elméleteket, vagy Isten kijelentését! Kinek akartok megfelelni? Kinek az elismerésére vágytok? Emberekére? Tanítókéra? Vezetőkére? Szellemi szuperszentekére? Ugyan már! Az Istennel való közösségeteket kockáztatjátok ezzel!
- Amit én is hirdetek, a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot nem én találtam ki!
- Sőt, még csak nem is másoktól hallottam, hanem maga Jézus Krisztus jelentette ki számomra!
- Bizonyára hallottátok, megtérésem előtt hogyan üldöztem és gyilkoltam a keresztényeket vallásos elvakultságomban.
- Higgyétek el, nem sok fanatikusabb zsidót találtatok volna nálam!
- De Isten már a megszületésem előtt kiválasztott engem arra, hogy az evangélium szolgája legyek, bár amikor a keresztényeket gyilkoltam, még mit sem tudtam erről én.
- Kiválasztott, hogy az evangélium hírnöke legyek minden nem zsidó ember felé – el tudjátok ezt képzelni? – engem, aki a legfanatikusabb zsidó voltam kortársaim közül! De megtalált és megszólított, összetört és újjáépített, és engem többé nem érdekelt semmiféle hagyomány vagy elvárás, csak a rám bízott küldetés.
- Nem is mentem vissza Jeruzsálembe, nem is érdekelt a zsidó-misszió, hanem mentem egyenesen Arábiába, Damaszkuszba, a pogányok közé.
- Csak három évvel később látogattam meg Pétert Jeruzsálemben, de akkor is csak tizenöt napot töltöttem ott.
- Nem is találkoztam mással az apostolok közül, csak Jakabbal, az Úr Jézus testvérével.
- Isten előtt számolok el minden szavammal, elhihetitek tehát, hogy mindez így történt, ahogy leírom nektek.
- Azután elmentem Szíriába, ott hirdettem az evangéliumot.
- Ne csodálkozzatok tehát, ha a júdeai gyülekezetek nem sokat tudnak rólam, hiszen nem feléjük szól az elhívásom és a szolgálatom.
- Talán a legtöbb helyen semmi mást nem is tudnak rólam, csak azt, hogy aki egykor legnagyobb ellenségünk volt, megtért, és már az evangéliumot hirdeti.
- Dicsőítik is ezért Istent.
MÁSODIK FEJEZET
- Tizennégy évvel később jártam legközelebb Jeruzsálemben, akkor már Barnabással és Titusszal együtt, akik munkatársaim voltak.
- Elmondtam nekik mindent, amit Isten a pogány nemzetek között végzett általunk, előbb a vezetők előtt, azután pedig az egész gyülekezet előtt, ahogy ezt a gyülekezet rendtartása meg is követeli.
- De még Titusznak sem mondta senki ott, hogy körül kéne metélkednie a régi zsidó szokásoknak megfelelően, csak mert ő görög származású volt.
- Azért írok erről, mert felütötte fejét egy eltorzult tanítás a gyülekezeteinkben, amely a Krisztusban megnyert szabadságunkat újra törvények közé akarja korlátozni,
- de mi nem hagytuk befolyásolni magunkat ettől a hamis kegyességtől, és nem engedtünk abból az igazságból, amelyet Krisztusban átvettünk.
- A gyülekezet vezető tekintélyei pedig egyetértettek velem, és semmire nem köteleztek bennünket ezen a téren.
- Sőt, végre felismerték, hogy Isten hogyan rendezte el munkásainak elhívását és osztotta ki a feladatokat a munkamezőn: rám bízatott a pogány nemzetek felé végzett misszió vezetése, míg Péterre a zsidók felé végzett misszió irányítása.
- És mindketten ugyanolyan karizmatikus vezetői voltunk a saját szolgálati területünknek.
- És amikor Péter után Jakab és János is elismerte munkánkat, akik a Jeruzsálemi misszió legmeghatározóbb vezetői voltak, végre az egész gyülekezet előtt elismert lett szolgálatunk a pogányok között.
- Nem köteleztek bennünket a zsidó szokások megtartására, csak arra, hogy a szegények szükségeire mi is mindig fordítsunk nagy gondot. Ezt természetesen e nélkül is tettük.
- De ez nem jelenti azt, hogy semmilyen probléma nem volt ezen a téren a későbbiekben. Mert egyszer konfliktusba kerültem éppen ezen a ponton Péterrel, amikor ő látogatott meg bennünket Antiókhiában.
- Az történt ugyanis, hogy amíg ott volt nálunk Jeruzsálemből, teljesen otthonosan érezte magát a nem zsidó hívők között is, együtt evett velük, és nem csinált problémát abból, hogy neki a zsidó származására való tekintettel be kellene tartania néhány étkezéssel kapcsolatos törvényt. Amikor azonban megérkezett Jakab is, Péter félelemből, hogy Jakab mit szól hozzá, elkülönült azoktól, akikkel addig vállalta a közösséget.
- Ez szánalmas és veszélyes képmutatás volt a részéről! Persze így tett a többi zsidó származású keresztény is, akik Jakab megérkezése előtt ugyanazt tették, mint Péter. Sőt, még Barnabást is megfertőzték ezzel a képmutató mentalitással.
- Ezért a viselkedéséért nyilvánosan meg kellett intenem Péter, és elmondtam neki, hogy a Jézus Krisztus evangéliuma nem holmi étkezési szokások meg tradíciók megtartásáról szól, amit ráadásul képmutató módon csak akkor kell csinálni, amikor mások is látják.
- Éppen nekünk kellene tisztában lennünk azzal az igazsággal,
- hogy Isten nem a vallásos cselekedeteinkért fogad magához bennünket, hanem a Jézus Krisztusba vetett hitünkért. Ezért tehát nem a törvényeinkkel vagy a szabályainkkal kell kiérdemelnünk Isten kegyelmét, mivel az nem alkalmas arra, hogy elfogadhatóvá tegyen bennünket Isten számára.
- Ha pedig ennyi mégsem lenne elegendő az üdvösséghez, akkor ez azt jelentené, hogy Krisztus nem győzött a bűn felett. Ugyan már! Ezt ti sem gondolhatjátok komolyan!
- Hiszen ha minden kizárólag a saját tetteimen múlik, akkor én magam zárom le a kegyelem megmentő lehetőségét az életemben.
- Én éppen a törvény alól kerültem ki azáltal, hogy Krisztus halálával azonosultam, amikor neki a törvény jogos ítélete szerint meg kellett halnia.
- Krisztussal együtt engem is „megölt” a törvény, ezáltal végrehajtotta rajtam jogos ítéletét – attól függetlenül, hogy valóságosan ezért Jézusnak kellett meghalnia a kereszten. Ez a hitünk lényege. De ettől kezdve már a feltámadt Jézus Krisztus Lelke él bennem, aki felett már nem uralkodik a törvény, mivel egyszer s mindenkorra megfelelt neki. Értitek ezt a titkot? Én már Krisztusé vagyok, aki a törvény rám sújtó jogos ítéletét helyettem elszenvedte, és ezáltal engem kiszabadított annak hatálya alól.
- A kegyelem így nem eltörli az egyébként Istentől származó törvény értelmét, hanem beteljesíti azt. Rám azonban ebből már nem a törvény, hanem a kegyelem vonatkozik. Ha nem így lenne, és még ezek után is a törvényeknek kellene megfelelnem, bizony Krisztus hiába halt volna meg.
HARMADIK FEJEZET
- Drága testvéreim, néha csodálkozom, hova tettétek a józan eszeteket! Hogy tudtatok ilyen könnyen eltévelyedni attól az igazságtól, amit egyszer már teljes szívetekkel elfogadtatok?!
- Csak arra kérlek benneteket, emlékezzetek vissza: a Szentlélek ajándékát azért kaptátok, mert minden törvényt sikerült végre megtartanotok? Vagy ingyen kegyelemből kaptátok, amit csak elfogadnotok kellett hit által?
- Saját magatoknak rúgtok öngólt, ha visszatértek abba a meddő, emberi teljesítményektől függő hamis vallásoskodásba, amelyből Krisztus éppen csak kiszabadított benneteket! Ne legyetek ennyire ostobák!
- Hát hiábavaló volt mindaz, amit átéltetek a Krisztusba vetett hitetek által?
- Gondoljátok végig becsületesen: amikor Isten nektek ajándékozta a Szentlelket, vagy amikor isten hatalmasan és kegyelmesen cselekedett köztetek, akkor azt kiérdemeltétek a törvények betartásával? Hát nem hit által kaptátok Isten ajándékaként?
- Emlékezzetek Ábrahámra: az tette őt elfogadhatóvá isten számára, hogy hitt neki, s nem az, mennyire tartotta meg kora vallásos törvényeit!
- Értsétek meg végre, hogy Isten szemében azok Ábrahám fiai, akik ugyanezzel a hittel viszonyulnak Istenhez – nem azok, akiknek csak annyi közük van Ábrahámhoz, hogy ük-ük-nagyapjuk volt!
- Isten a hite miatt áldotta meg Ábrahámot, és tette minden nép áldásának megalapozójává.
- Éppen ezért az Ábrahám áldását azok öröklik, akikre az Ábrahám hite jellemző.
- Akik a törvénynek alárendelve akarnak Istennek megfelelni, és az üdvösséget a saját jóságukkal akarják kiérdemelni, mindig a törvény ítélete alatt lesznek, mivel úgysem tudják teljesíteni minden pontját.
- Ebből az egyszerű tényből fakadóan a törvény senkit nem tesz elfogadhatóvá isten számára. Aki viszont hit által kapcsolódik Istennel, az megtalálja őt!
- Azt pedig ne próbáljátok meg megmagyarázni magatoknak, hogy a törvény ugyanúgy működik, mint a hit. Ez nem igaz. A törvénynek meg kell felelni, a hitet el kell fogadni. Óriási a különbség a kettő között!
- Természetesen minden ember a törvény hatálya alá születik. De Krisztus minden embert megváltott a törvény ítélete alól az ő értünk és helyettünk vállalt kereszthalála által. A törvény őt ítélte el helyettünk,
- hogy az Ábrahám áldása (Isten azt ígérte neki, hogy megszámlálhatatlan utódja lesz és megkapja az Ígéret földjét) hit által minden ember számára elérhetővé váljon.
- Hadd magyarázzam el nektek ezt egy példán szemléltetve: ha valaki végrendeletet készít, senkinek nincs joga változtatni rajta kívül.
- Isten az ígéretet Ábrahámnak és leszármazottjának adta – „leszármazottjának”, egyes számban, és nem „leszármazottainak”. Nem a zsidókról van itt szó, hanem Jézus Krisztusról!
- Isten tehát szövetséget kötött Ábrahámmal, és ezt a szövetséget a négyszázharminc évvel később megkötött sínai szövetség nem váltotta fel és nem semmisítette meg, hanem azzal párhuzamosan létezett.
- A mózesi szövetség ugyanis a törvényt tette a szövetség alapjává, de ha ez lett volna a végérvényes akarata Istennek, akkor beláthatjátok, hogy hazudott Ábrahámnak, aki hit által kapta az ígéretet. Vagy csak megfeledkezett róla, vagy tévedett… ki tudja. Persze Isten nem ilyen!
- Akkor hogyan értsük mindezt? Úgy, hogy Ábrahám kapott egy ígéretet Krisztusról, akiben beteljesedik a neki adott ígéret, de addig is, amíg ő eljön, a törvény szövetsége érvényes. A mózesi törvények közbenjárók által jutott el az emberekhez,
- de Krisztusban maga Isten jött el közénk, így nincs szükség közbenjárókra.
- A törvény tehát a hit ellensége? Semmiképpen! A törvényre szükség volt a hitből való megigazulás lehetőségének megérkezéséig Krisztusban, és azóta is szükség van rá, hogy felismerjük, nincs is más lehetőségünk Isten számára elfogadhatóvá válni, mint a Krisztusba vetett hit által.
- Isten világosan kijelentette az igazságot, hogy egyrészt minden ember bűnös, másrészt minden ember számára Krisztusban teljesednek be Isten ígéretei hit által.
- Mielőtt eljött a hitből való megigazulás Jézus Krisztusban, a törvény volt az, ami óvott bennünket a tévelygéstől és a bűntől.
- Ezért ha valaki komolyan veszi a törvény kijelentéseit, az biztosan el fog jutni Krisztusig, aki a törvényt tökéletesen betöltötte. Így lesz a törvény eszköz abban, hogy hitre jussunk.
- De miután a törvény célba juttatott bennünket, már nincs szükségünk arra, hogy abban bizakodjunk – hiszen célba érkeztünk. A törvény betöltötte a rendeltetését.
- Így válunk mindannyian Isten fiaivá a Jézus Krisztusba vetett hit által.
- Akik pedig Krisztussal hit által azonosulnak (ezt fejezi ki a keresztség), azokban Krisztus jelleme fog kiábrázolódni a Krisztus Lelke által.
- És itt már nem számít, hogy ki milyen származású, hogy férfi vagy nő, szegény vagy gazdag – Krisztusban végre összetartozunk.
- Ha pedig Krisztusban vagytok, akkor valóban Ábrahám hit általi leszármazottai vagytok, akik Isten ígérete szerint a mennyei világ örökösei.
NEGYEDIK FEJEZET
- De ameddig az örökös kiskorú, addig az örökségét pontosan ugyanakkora mértékben veheti birtokba, mint teszem azt egy rabszolgája. Vagyis semekkora mértékben.
- Amíg kiskorú, addig gyámok felügyelete alatt él, és az örökségéhez nem férhet hozzá, míg el nem jön annak a megszabott ideje.
- Ez csak egy példa, hogy megértsétek: mi is ugyanilyen gyermekek vagyunk, akik megörökölték Isten mennyei gazdagságát, de egyelőre a gyámok által felállított korlátok között kell élnünk az életünket, míg fel nem növünk és át nem vehetjük az örökségünket. Ezek a „gyámok” voltak a mózesi törvények.
- De amikor betelt az örökösödési szerződésben rögzített idő, Isten elküldte Fiát, aki emberré lett értünk,
- hogy a ránk vonatkozó törvényeknek alávetve váltsa meg a törvény alatt élőket, hogy mi általa Isten fiaivá legyünk.
- Aki pedig Isten fiává lett, annak a szívét Isten megtölti Szentlelkével, és általa lesz a Mindenható Isten valóságosan is „drága apucikánk”.
- Az ilyen ember már nem él a törvény gyámsága alatt, hanem átvette az örökségét.
- Régen, mielőtt megismertétek volna az igaz Istent, a Törvényt istenítettétek.
- De végre megismerhettétek Istent olyannak, amilyen ő valójában, mert Krisztus félreérthetetlenül bemutatta nektek. Hogy lehet akkor, hogy mégis visszatértek a törvény bálványozásához, amely azelőtt sem tudott megtartani benneteket?
- Állandóan a törvényben előírt ünnepek és rendeletek betartásán jár az eszetek.
- Attól félek, hogy hiábavalóvá lesz mindenmunkám közöttetek.
- Testvéreim! Én leráztam magamról a törvény hatalmát, és olyanná lettem, mint ti, pogányok, akiket nem kötnek a mózesi törvények. Ne akarjatok tehát olyanok lenni, mint amilyen én voltam régen!
- Emlékezzetek, hogy amikor először nálatok jártam, hogy az evangéliumot hirdessem köztetek, testben nagyon összetört és erőtlen voltam,
- de ti nem néztetek le emiatt, sőt, úgy néztetek rám, mintha Isten egy angyala lennék, aki megjelent köztetek, vagy mintha maga az Úr Jézus lennék.
- Hová lett ez a kezdeti lelkesedés? Azt mondom nektek, ha akkor azt kértem volna, hogy ugorjatok a kútba, oda is beugrottatok volna, annyira bíztatok bennem.
- Most pedig ellenségnek tartotok, csak azért, mert megmondom nektek azt, ha tévedtek valamiben?
- Azok az emberek, akik megszédítettek titeket a törvényeskedéssel, csak arra törekszenek, hogy elszakítsanak benneteket a krisztusi evangélium igazságától, és lehetőleg szembefordítsanak bennünket is. Higgyétek el, nem azért teszik, mert nektek jót akarnak, hanem csak a maguk céljait akarják elérni általatok is.
- Örülök annak, ha azt hallom rólatok, hogy engedelmeskedtek Krisztusnak. Annak már kevésbé, ha kiderülni, hogy csak akkor teszitek ezt, amikor köztetek vagyok.
- Olyanok vagytok számomra, mintha a gyermekeim lennétek, és úgy is szenvedek miattatok, mint szerető szüleitek, ha a saját ostobaságotok miatt kár ér benneteket.
- Olyan jó lenne, ha most veletek lehetnék személyesen is, egészen másképp tudnánk beszélgetni, és legalább megnyugodna a szívem felőletek.
- Hadd kérdezzem meg tőletek nagyon őszintén: mi a jó abban, hogy a tövény uralma alá vágytok? Talán mazohisták vagytok?
- Hadd mondjak el valamit: Ábrahámnak volt két fia. Az egyik egy rabszolganőtől, a másik a feleségétől.
- A rabszolganőtől származó gyermek csak azért született, mert ők akarták azt a gyereket. Lett is belőle mind a mai napig tartó átok Izráelen. A feleségétől született fiút viszont Isten adta.
- Mit jelenthet ez átvitt értelemben? A két asszony a két szövetséget jelképezi. Az első az, amelyet Isten a Sínai-hegyen kötött meg Izráellel, és amelynek a kerete a Törvény megtartása volt. Ez rabszolgává teszi a benne élőket.
- Mert Hágár, aki maga is rabszolga volt, a mostani zsidóságot jelképezi, akik a törvény szolgaságában élnek.
- Sára azonban a kereszténységet szimbolizálja.
- …
- Ti is, testvéreim, Isten ígéretének gyermekei vagytok, mint Izsák.
- De ahogyan Izmáel és leszármazottjai a régi idők óta állandóan csak üldözik Izsákot és leszármazottjait, ugyanaz történik ma is, csak más síkon: a törvény rabszolgaságában élők üldözik a Szentlélek által szabaddá lett fiakat.
- És mit mondott Isten Ábrahámnak, hogy olvassuk ezt a Bibliában? „Űzd el a rabszolganőt a fiával együtt, mert nem örökölhetnek az ígéret gyermekével együtt!”
- Mi tehát az ígéret gyermekei vagyunk, és nem a rabszolgaságé.
ÖTÖDIK FEJEZET
- Krisztus nem azért szabadított meg, hogy mi továbbra is a törvény rabságában éljünk! Ne engedjétek tehát magatokat ismét ebbe a zsákutcába!
- Figyelmeztetlek benneteket: ha körülmetélkedtek, annak az ég adta egy világon semmi értelme és haszna nem lesz számotokra! Ráadásul csak azt bizonyítjátok, hogy Krisztus fölöslegesen halt meg számotokra.
- Ha tehát megteszitek, akkor vegyétek tudomásul, hogy elkötelezitek magatokat arra, hogy a törvényt az utolsó betűjéig betartsátok! Valóban ezt akarjátok?!
- Mert ha a törvény megtartása alapján akarjátok Isten elfogadását kiérdemelni, azt kell, hogy mondjam, elszakadtatok Krisztustól, és sárba tapossátok Isten kegyelmét!
- Mi ugyanis hit által üdvözülünk, Krisztus váltsághalála révén, és nem a magunk cselekedetei alapján.
- Krisztusban pedig semmi értelme a körülmetélkedésnek, mert az egy leváltott, régi szövetség jele volt, ami már nincs érvényben.
- Olyan jól indult nálatok minden! Ki volt az, aki ilyen eredményesen átmosta az agyatokat, hogy Krisztust megtagadva ilyen ostobaságokat kövessetek?!
- Higgyétek el, hogy ehhez aztán Istennek semmi köze nincsen!
- Úgy látszik, elég volt egy kicsi élesztő a tévtanításokból, és máris mindannyian „megkeltetek” tőle.
- De bízom abban, hogy megjön az eszetek, és visszatértek az evangéliumi hit egészséges tanításához. Aki pedig ilyen kárt okozott közöttetek, ne féljetek, Isten úgyis megítéli.
- És még valami: ha igazuk lenne azoknak, akik azt terjesztik, hogy én magam is a törvény általi megigazulást hirdetem, akkor mondjátok, miért üldöznének mindenütt a zsidók? Ha így lenne, senkit nem zavarna Krisztus váltsághalálának igazsága.
- Komolyan mondom, az kéne, hogy akik a körülmetélkedésre kényszerítenének benneteket, azok kasztrálnák is magukat! Rögtön elgondolkodnának magukon!
- Testvéreim, Isten benneteket szabadságra hívott el! Ez persze nem azt jelenti, hogy a szabadság ürügyén akármit megtehettek! A bűn soha nem fér bele a krisztusi szabadságba!
- Emlékezzetek, az egész törvény összefoglalható ebben az egy parancsolatban: „Szeresd embertársadat, mint önmagadat!”
- De ha ezek a tévtanítók tovább taníthatnak köztetek, és csak további megosztottságot és veszekedéseket generálnak köztetek, akkor teljesen szét fog hullani a gyülekezetetek!
- Ezért parancsolom nektek: a Szentléleknek engedelmeskedjetek, és ne a saját emberi indulataitokra hallgassatok!
- Mert ezek az emberi indulatok, a testi kívánságok mind a Szentlélek munkáját rombolják – és ez persze fordítva is igaz, a Szentlélek munkája mindig visszaszorítja a bűnöket köztetek.
- De ez azt is jelenti, hogy ha a Szentlélek uralma alatt élitek az életeteket, akkor a törvény nem uralkodhat felettetek – vagyis nem érvényes rátok!
- Nyilvánvaló, hogy a bűnös emberi természetünk milyen tetteket szül: szexuális kicsapongást, házasságtörést, erkölcstelenséget, nem beszélve ezeknek a szélsőséges változatairól,
- okkultizmust és bálványimádást, viszálykodást és féltékenységet, haragot és önzést, klikkesedést és széthúzást,
- irigységet, gyilkosságot, alkoholizmust és féktelenséget. Akikre ezek jellemzők, azok nem örökölhetik Isten országát!
- A Szentlélek munkájának következménye egészen más, össze sem lehet téveszteni ezekkel! Olyan, mint egy érett szőlő, amelynek a fürtjén ott van a teljesen önzetlen szeretet, a belső derű, az a békesség, amely független a körülményeinktől, a türelmesség másokkal szemben, a jószívűség és az önzetlenség, a hűség,
- a szelídség és az önuralom. Ezek többet érnek bármilyen törvény megtartásánál!
- Akik tehát Krisztusban vannak, azok keresztre feszítették a saját bűnös természetüket, amely Krisztussal együtt meghalt a golgotai kereszten,
- és egy teljesen új életet élnek a Szentlélek uralma alatt! Ehhez tartsátok magatokat ti is! Vagyis ha hivatkoztok a Szentlélekre, akkor engedelmeskedjetek is neki!
- És ez meg fog óvni attól, hogy bárki is elbízza magát.
HATODIK FEJEZET
- Testvéreim! Ha valakinek a bűne nyilvánosságra kerül, intsétek őt nagy szeretettel! Tanuljatok meg különbséget tenni a bűnös és a bűne között! És vigyázzatok, hogy ti magatok el ne essetek, míg mások életét próbáljátok rendbehozni, mert az hitelteleníti a szolgálatotokat.
- Ha valakinek segítségre van szüksége, legyetek mellette, mert vannak olyan terhek az életben, amelyet egyedül úgysem bír el senki. De pont ezért tartozunk össze: hogy támogassuk egymást, amikor szükségben szenved valamelyikünk. Ez a szeretet a Krisztus törvényének a betöltése.
- Soha ne bízzátok el magatokat, mert abból általában mindig megszégyenülés lesz.
- És soha ne a másik ember dolgaival legyetek elfoglalva, hanem a sajátotokéval! Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki állandóan a másikat ítélgeti ahelyett, hogy önvizsgálatot tartana, és ugyanazt az energiát arra használná, hogy a saját életszentségén munkálkodjon.
- Ha pedig olyan dologgal terhel meg benneteket Isten, amelyet egyedül kell megharcolnotok, akkor azt ne passzoljátok át másra, mert az a ti terhetek!
- Viseljetek gondot tanítóitokra! Ők főállásban szolgálnak benneteket, ezért megérdemlik, hogy gondoskodjatok róluk!
- Ne áltassátok magatokat, Istent úgysem tudjátok becsapni! Mert minden ember pontosan azt fogja learatni, amit elvetett!
- Ha valaki emberi indulatokat és bűnöket vet, abból átkokat fog aratni. Míg ha valaki engedelmességet vet a Szentlélek vezetése alapján, áldásokat arat.
- Ezért ne fáradjatok bele az engedelmesség vetésébe, mert az mindig megtermi a maga sokszoros aratását.
- Ezért tehát használjunk ki minden lehetőséget arra, hogy jót tegyünk másokkal, különösen a saját testvéreinkkel Krisztusban!
- Lassan befejezem a levelem. Látjátok, ezeket a reszkető nagy betűket a magam kezével írom, az eddigieket diktáltam.
- Még egyszer megismétlem: ne hallgassatok azokra, akik a mózesi törvényeket akarják rátok erőltetni, csak azért, mert akkor nem fognak majd üldözni benneteket Krisztus nevéért.
- Akik ezt hirdetik, azok sem tartják meg a törvényt! Csak azért akarnak benneteket is körülmetélni, hogy elmondhassák, milyen eredményesen „misszióztak” a régi szövetség számára.
- És nehogy azt higgyétek, hogy engem is ilyen motivációk hajtanak! Én csak egyetlen dologgal büszkélkedek mindenhol: a mi Urunk, Krisztus keresztjével! Mert ott azon a kereszten minden érdek és bűnös indulat keresztre lett feszítve számomra, és többé azok sem uralkodhatnak rajtam.
- Többé tehát abszolút nem számít sem a mózesi törvények megtartása, sem azok megszegése. Mert az Istennel való közösségnek a törvény többé nem feltétele! Ha feltételt akartok, az csak egy van: az újonnan születés! Ez viszont ingyen van, Isten kegyelmének ajándéka mindannyiunk számára, amit csak elfogadni lehet.
- Kegyelem és békesség legyen tehát veletek, testvéreim, és éljetek Isten igazsága szerint az Ő dicsőségére!
- Kérlek, ne okozzatok nekem több csalódást, mert van nekem elég bajom ezen kívül is Krisztus szolgálatában!
- Testvéreim! A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Ámen!