Thesszalonikai első levél

Magyarázó bibliafordítás
Fordította: Szűcs Sándor © 2006-2011.
Letöltés PDF-ben

ELSŐ FEJEZET

Pál, Szilvánusz és Timóteus, üdvözletünket küldjük a Thesszalonikai gyülekezetnek, mindazoknak, akik az Atyában és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban hisznek. Isten kegyelme és békessége legyen veletek!
Sokszor gondolunk rátok, és nagy hála van a szívünkben miattatok. Rendszeresen imádkozunk értetek,
és példaként emlegetjük azt a missziómunkát, amit ti hitből Isten nevében tesztek, és azt a szeretetet, amely átitatja minden fáradozásotokat. Nagyon motiváló a számunkra is az a megingathatatlan bizakodásotok, amellyel a mi Urunkat, Jézus Krisztust követitek és szolgáljátok.
Teljesen egyértelmű az, testvéreink, hogy Isten nagyon szeret benneteket, és hatalmas dolgokra hívott el titeket!
Amikor az evangéliumot átadtuk nektek, ti nem csak a szavait értettétek meg és fogadtátok be teljesen valóságosan, hanem annak az erejét is, és a Szent Szellemet is.
Láttátok, hogyan éltünk közöttetek, és követtetek bennünket egészen Jézusig, és bár sokan zaklattak titeket emiatt, a Szent Szellem örömében fogadtátok be Isten Igéjét.
Tudjátok meg, hogy Macedónia és Akhája gyülekezetei mind felnéznek rátok és példaképüknek tartanak benneteket,
azt, ahogyan megélitek és továbbadjátok az evangéliumot. A hitetek bizonyságtétele már nem csak ezekben a tartományokba jutott el, hanem már szinte mindenütt beszélnek arról, hogy miket tett Isten közöttetek és általatok. Dicsőség Istennek azért, hogy Ti magatok lettetek üzenetté!
Az emberek már arról is beszélnek, amit mi éltünk át nálatok Isten szeretetéből. Híre van annak is, hogyan tértetek meg a bálványimádásból és élő Istenhez, és hogy mekkora munkát végeztetek azóta Jézus Krisztus nevében.
És híre ment annak a kitartó és nagyon is valóságos reménységeteknek is, amellyel várjátok Jézus második eljövetelét a mennyből, akit az Atya feltámasztott a halálból, és aki megszabadít majd bennünket a világot sújtó végső ítéletből is.

MÁSODIK FEJEZET

Barátaim, nem volt tehát hiábavaló a mi korábbi látogatásunk nálatok.
Talán emlékeztek arra is, hogy azután jutottunk el hozzátok, miután Filippiben nagyon sok támadás és üldöztetés ért bennünket az evangélium hirdetése miatt. De ez csak felbátorított bennünket arra, hogy felétek is szolgáljunk.
Láthattátok, hogy a mi igehirdetésünk nem emberi számításból, haszonlesésből vagy ezekhez hasonló hamis szándékból fakadt.
Maga az élő Isten bízott meg bennünket ezzel a feladattal, és hogy hogyan végezzük el, arról nem embereknek kell számot adnunk, hanem annak az Istennek, aki nem csak a szavainkat vagy a tetteinket látja, hanem a mögöttük húzódó motivációinkat is.
Isten előtt valljuk, hogy soha semmit nem tettünk érdekből vagy képmutatásból,
és még csak elismerést sem vártunk ezért soha emberektől, sem tőletek, sem másoktól.
Jézus Krisztus apostoli tekintélyt ruházott ránk, de mi ezzel soha nem éltünk vissza, sőt, inkább mindig alázatosan és szelíden forgolódtunk közöttetek, és úgy dajkáltunk benneteket, mint édesanya az újszülöttjét.
És reméljük éreztétek, hogy nem csak az evangélium üzenetét osztottuk meg veletek, hanem a szívünket is, annyira szeretünk benneteket.
Emlékezzetek, hogy mennyire ügyeltünk még arra is, hogy senkit közületek meg ne terheljünk azzal, hogy rólunk is gondot viseljen, és munka mellett végeztük nálatok a missziót.
Istennel együtt ti is tanúsíthatjátok, hogy Urunkhoz méltó módon munkálkodtunk köztetek.
Mint gondos és felelős édesapa,
úgy álltunk mellettetek, bátorítva és ha kellett, fegyelmezve, hogy elérjétek ti is azt a lelki-szellemi érettséget, amely illeszkedik Isten akaratához, uralmához és dicsőségéhez.
Visszatekintve kifejezhetetlenül hálásak vagyunk Istennek, hogy amikor hallgattátok az evangéliumról szóló bizonyságtételünket, azt nem üres emberi okoskodásként fogtátok fel, hanem az élő Isten életmentő üzeneteként – mert az is. És ennek az üzenetnek az ereje ragadott meg benneteket, akik hisztek.
Mindezek által Krisztus gyülekezetévé váltatok, hasonlóan a Júdeában lévőkhöz, nem csak a hitetekben, hanem abban is, amit a hitetek miatt el kellett már eddig is szenvednetek.
A fanatikus izraeliták, akik régen a saját prófétáikat is üldözték, megölték Jézus Krisztust is, és bennünket sem kímélnek.
Minden ember ellenségévé lesznek azáltal, hogy gátolják az evangélium terjedését, amely az üdvösség egyetlen útja minden ember számára. Isten nagyon keményen fogja megbüntetni őket ezért.
Bár már jó ideje nem találkoztunk személyesen, régóta vágytunk hozzátok is eljutni,
és már több alkalommal is elindultunk volna, de a Sátán eddig mindig keresztül húzta a terveinket.
Mert mit gondoltok, kivel dicsekedhetnénk mi Urunk, Jézus Krisztus előtt az Ő eljövetelekor, ha nem veletek, ami hitünk gyümölcseivel?!
Bizony, ti vagytok a mi szemünk fénye és örömünk!

HARMADIK FEJEZET

Amikor már nagyon hiányoztatok, elhatároztuk, hogy elengedjük Timóteust hozzátok, még azon az áron is, hogy lemondunk róla az athéni szolgálatunkban,
hogy hírt hozzon felőletek, erősítsen és bátorítson titeket az evangélium prédikálása által,
nehogy megfáradjatok és feladjátok ezekben a nehéz küzdelmekkel járó időkben. Remélem nem felejtettétek el, hogy ez mindannyiunk sorsa.
Amikor közöttetek szolgáltunk, előre felkészítettünk benneteket arra, hogy nem lesztek népszerűek az evangélium miatt, és üldözni fognak benneteket Jézusért. Tapasztalhattátok, hogy igazunk lett.
Én azonban már nagyon aggódtam miattatok, hogy vajon meg tudtok-e állni a harcokban és a kísértésekben, nehogy elhaljon az a mag, amit belevetettünk a szívetekbe az evangélium hirdetése által.
Most azonban, hogy Timóteus visszatért hozzánk tőletek, teljesen megnyugodtam, mert csak jó híreket hozott felőletek, hitetekről, szeretetetekről és munkátokról.
Ez nagy bátorítást jelentett nekünk a saját nyomorúságaink elhordozása közben is,
mert hitetek és kitartásotok hírét hallva mi is új erőre kaptunk.
Ugyan hogyan is köszönhetnénk meg Istennek, hogy ilyen nagy bátorítást adott nekünk általatok,
mikor mi azt hittük, hogy nektek van ránk szükségetek, és hogy majd mi fogunk benneteket bátorítani.
Ennek is eljön a maga ideje, ahogy a mi Urunk, Jézus majd ezt előkészíti,
de addig is folytassa ezt a munkát közöttetek, tegye áldottá és bővölködővé életeteket, hogy egymást is tudjátok gazdagítani és erősíteni.
Tegyen benneteket erősekké és hitelesekké jellemetekben és tetteitekben egyaránt, és készítsen fel benneteket a mi Urunk második eljövetelére minden tekintetben.

NEGYEDIK FEJEZET

Mindezek után szeretnénk néhány dolgot elmondani nektek féltő és szeretetteljes figyelmeztetésként. Maradjon előttetek minta az, amit tőlünk láttatok és hallottatok, hogy hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek, és ebben napról-napra növekednetek.
Tudom, hogy tudjátok, milyen rendelkezéseket hagytunk rátok az Úr Jézus nevében.
Az Istennek tetsző életszentségmagában foglalja a szexuális bűnöktől való távolmaradást,
és a házasság tisztaságának és becsületének megőrzését,
a testi vágyak okozta szenvedélyek megfékezését és legyőzését, amelyet az istentelen emberek megengedhetnek maguknak, de mi már nem,
és magában foglalja a becsületességet és a hitelességet is. Isten nem fogja következmények nélkül hagyni ezeket a bűnöket!
Mert ezek a dolgok már nem tartoznak hozzánk, nem része az Isten által megszentelt életünknek!
Aki tehát ezeket a rendelkezéseket lebecsüli és áthágja, az nem csupán emberek ellen vétkezik, hanem Isten ellen is, akinek a Szelleme él bennetek!
Az egymás iránt való szeretetről nem kell túl sokat beszélnem, mert erre maga Isten tanít benneteket,
és az egész tartományban erről vagytok híresek. De éppen ezért hadd óvjalak benneteket attól, hogy elbízzátok magatokat, és megelégedjetek azzal, ahol épp tartotok, a krisztusi élet ugyanis mindig növekedéssel jár együtt – kár lenne erről lemondani!
Legyen mindnyájatokra jellemző, hogy a magatok dolgaival törődve szerényen és alázatosan éltek, és a saját életeteket, családjaitokat és megélhetéseteket példaadóan tartjátok kézben.
Különösen a kívülállók felé maradjatok mindig hitelesek és feddhetetlenek, és soha ne élősködjetek másokon, mert ez sem méltó Isten választottjaihoz.
Van egy teológiai jellegű kérdés is, amelyről írnom kell nektek, mert nem szeretném, ha ezzel kapcsolatban mindenféle ostobaságot vagy tévtanítást hinnétek el vagy találnátok ki. Ez pedig a meghalt hittestvéreinkkel kapcsolatos probléma – mert úgy értesültünk, nagy zavar van bennetek ezzel kapcsolatosan.
Kezdjük tehát az elején: a hitünk Jézus Krisztus halálára és feltámadására épül. Márpedig ha ez megtörtént, akkor ez azt is jelenti, hogy Isten nem csak Jézust, hanem minden halottat feltámaszt egyszer.
Azt pedig Isten kijelentése által tanítottuk nektek, hogy akik Jézus második eljövetelekor éppen élnek, azoknak ugyanaz lesz a sorsuk, mint a Krisztusban meghaltaknak.
Amikor majd mennyei jelek kíséretében az Úr ismét alászáll a mennyből, feltámadnak a krisztusi hitben meghalt testvéreink,
és akik élni fognak, elragadtatnak, és így mindannyian együtt az Úr jelenlétébe kerülünk.
Ebben a témában legyen ez vigasztaló és iránymutató kijelentés számotokra.

ÖTÖDIK FEJEZET

Hogy mindez mikor fog megtörténni, azt viszont kár találgatni,
hiszen emlékezhettek Jézus tanítására, hogy elmondta: mint éjjel a tolvaj, úgy jön el az Úr második eljövetelének napja, senki előre meg nem jósolhatja az érkezését.
Sokak számára talán éppen a legbékésebb és legnyugodtabb időszak lesz az, amikor rájuk tör a hamis biztonság mögött megbújó veszedelem, és úgy keríti hatalmába őket a hirtelen jött félelem és a fájdalom, mint a várandós anyát a szülési fájdalom.
Benneteket azonban testvéreim nem kell, hogy felkészületlenül érjen mindez, hiszen ti már nem a sötétség hamis békességében alszotok,
hanem Isten világosságában éltek!
Akkor tehát nehogy belealudjunk mi is a felkészülés idejébe, hanem legyünk nagyon éberek és józanok.
Az emberek éjjel alszanak, éjjel dorbézolnak – mi azonban éjjel is ébren várunk és készülünk – ezt természetesen képletesen értem.
Mi Isten világosságában járunk, mint Isten fiai, ehhez méltóan éljünk tehát! Legyen jellemzőnk a józanság, és álljunk mindig harcra készen a hit és a szeretet páncéljában, az üdvösség sisakjával a fejünkön!
Isten ugyanis győzelemre és dicsőségre hívott el bennünket, nem arra, hogy útközben belevesszünk a sötétségbe, és legyőzöttek maradjunk!
Jézus Krisztus meghalt értünk, ezért akár nappal van, akár éjjel, akár világos, akár sötét, mi éberen és józanul állunk a mi Urunk rendelkezésére, és felkészülve várjuk az Ő megjelenését.
Bátorítsátok és építsétek tehát tovább egymást a várakozás és a felkészülés ideje alatt is, ahogy eddig is tettétek!
Nyomatékosan kérünk benneteket, hogy becsüljétek meg vezetőitek személyét és munkáját, mint akiket az Úr rendelt közétek,
és fejezzétek is ki feléjük nagyrabecsüléseteket szóban, tettekben és anyagiakban egyaránt. Minden körülmények között őrizzétek egymás között a békességet és az egységet.
Kérünk benneteket, ne engedjétek, hogy egyesek kivonják magukat a munka alól arra hivatkozva, hogy ők az Urat várják, mert ez nagyon hamis elgondolás és nagyon rossz bizonyságtétel. A bátortalanokat motiváljátok, a gyengéket karoljátok fel, amíg meg nem erősödnek annyira, hogy boldoguljanak már egyedül is, és legyetek nagyon türelmesek és nagyvonalúak egymással minden téren.
Soha ne engedjetek a bosszúvágynak, és soha ne viszonozzátok a rosszat rosszal, hanem törekedjetek mindig, mindenkivel szemben a jóra, akkor is, ha nem érdemli vagy nem értékeli.
Fejezzétek ki örömötöket,
mindenkor legyetek készek az imádkozásra,
és mindenre tekintsetek hálás szívvel, mert Isten egy ilyen élettel akar megajándékozni benneteket Jézus Krisztusban.
Vigyázzatok nagyon arra, hogy a Szent Szellemmunkáját soha ne gátoljátok,
a prófétai üzenetet soha ne hagyjátok figyelmen kívül,
de mindent vizsgáljatok meg nyitott és becsületes szívvel, és amit helyesnek ítéltek, azt tartsátok meg,
amit pedig bűnnek, attól határolódjatok el.
Végezetül kívánjuk, hogy a Békesség Istene szenteljen meg benneteket, és őrizzen meg a mi Urunk, Jézus Krisztus megjelenéséig!
Hűséges Isten Ő, aki nem csak elhív, hanem meg is tart mindvégig!
Kérlek, ne feledkezzetek el értünk is imádkozni!
Adjátok át minden thesszalonikai testvérünknek a köszöntésünket.
És nyomatékosan kérlek benneteket, minden gyülekezetben olvassátok fel ezt a levelet!
A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme őrizzen meg benneteket!