Marketinglecke a Coca-Colától gyülekezeteknek!
Megnéztem egy nagyszerű előadást Melinda French Gates-től (ő Bill Gates felesége) a TED-en arról, hogy mit tanulhatnak a nonprofit segélyszervezetek (mint például a Gates Alapítvány) a Coca-Colától. És továbbgondoltam, hogy mit tanulhatunk ebből a leckéből mi, keresztények, keresztény missziómunkások és vezetők.
Azt hiszem, tanulságos lesz.
De először is a Coca-Cola. Naponta másfél milliárd adag kólát mérnek ki a világon! És ahol nincs gyógyszer, nincs élelem, nincs elektromos áram (és nincs Biblia sem) – a távoli Afrikában vagy India eldugott falvaiban – Coca-Cola ott is van! Elképesztő.
Minek köszönhető ez az egyedülálló sikertörténet?
Melinda Gates szerint három nem túl bonyolult dolognak. És miközben felsorolom, azonnal alkalmazom is a gyülekezetre, a küldetésünk betöltésére! Mert sajnos több a kóla mint a Biblia, egy üdítőital, ami a szomjat oltja, mérhetetlenül sikeresebb és kelendőbb az örök élet vizénél, ami nem ugyanazt a szomjat oltja!
1. VALÓS ADATOK ÉS AZOK FOLYAMATOS KIÉRTÉKELÉSE
A Coca-Cola mindent tud a saját „világáról”. Azt is, hogy a távoli Afrika legeldugottabb falujába a talicskás kóla-futár melyik nap hány palackkal adott el! A Coca-Cola folyamatosan gyűjti az információkat és az adatokat, folyamatosan elemez, és azonnal reagál.
Valljuk meg, ez iszonyúan távol áll tőlünk.
Valljuk meg, sokszor fogalmunk sincs, melyik vasárnap hányan voltak a gyülekezetben, milyen az életkori eloszlás, ki mennyit utazik, mennyit foglalkozik egy héten a lelki életével, stb. stb. Ha meghirdetünk valamit a szószékről, fogalmunk sincs, hányan veszik komolyan, és konkrétan mit is tesznek azután. Nem tudjuk, hány meghívónk ért célba – és amelyek nem, azopk hol akadtak el. Nem tudjuk, ki hány értékes kapcsolattal rendelkezik, és azokból hányat tart karban evangélizációs szempontból is.
Szerintem nagyon-nagyon kevés konkrétumot tudunk bármiről is, ami a gyülekezeti életünkkel és a missziónkkal, a saját embereinkkel és a környezetünkkel kapcsolatos! Mert mérni, elemezni, értékelni „túl világias”. És leszervezünk egy-egy missziós programot anélkül, hogy bármilyen konkrét „adatot” is tudnánk, akarnánk egyáltalán tudni, elemeznénk, használnánk és értékelnénk.
Ahogy Melinda mondta az előadásában: sok civil szervezet úgy dolgozik, mintha egy koromsötét teremben bowlingozna. Elgurítja a golyót, hallja, hogy gurul, hogy valamit ledönt – de hogy mi lesz a végeredmény, az csak akkor derül ki, ha felkapcsolják a villanyt. De akkor már késő!
2. AZOKRA AZ EMBEREKRE ÉPÍTENEK, AKIK VANNAK
Afrika más, mint Európa vagy az USA. Nincsenek autópályák, ahol a kólás kamionok tonnaszámra nyomhatják a cuccot a hipermarketeknek. Mit lehet tenni? Használni azokat a lehetőségeket, azokat az embereket, akik vannak. És ha talicskával, szamárháton, puttonyban viszi a „vállalkozó” a kólát egyik afrikai falucskából a másikba, akkor úgy viszi. Ezt ismerte fel a Coca. És ma 30.000 regionális elosztóközpontjuk van Afrika területén, ahonnan a talicskás üzetkötők a világ végére is elviszik a kólát.
Az Etióp kormány egészségügyi reformot vezetett be. Mert annyira kevés a kórház, hogy az átlagember egynapi járóföldnyire lakik a legközelebbi kórházhoz – és nincs pénz több kórházra. Pár éve egy ápolóra 30.000 veteg jutott. Azóta létrehoztak egy gyorstalpaló ápoló-iskolát, kiképeztek 30.000 ápolót, és ma már 1:2500 az arány. 15-szörös javulás! EZ eredmény!
Nem ugyanezt kellene csinálnunk nekünk is?! Kiképezni és kiküldeni minden embert, aki van! Sok gyülekezet vár egy jobb lelkészre, több ifjútitánra, dicsőítőcsoportra, ki tudja miféle aranyszájú szentjánosra – és aki van, az voltaképpen nincs. Mert a gyülekezet nagy része nem csinál semmit, csak ül a fenekén, és nézi a műsort.
Jön egy multi, és a nincstelen, tanulatlan, mezítlábas afrikaiakat kólaügynökké képezi. És Afrikában, ahol szinte semmi nincs – kóla az van! Mi miért nem tudjuk ugyanezt megcsinálni?!
3. MARKETING
Ez a „szakmai” elem. A Coca-Colának NEVE van. Nem minden név fölött való – bár globálisan sajnos valószínűleg jobban ismert! A Coca-Cola üzenete nagyon egyszerű: ÉLVEZD! Légy nyitott a boldogságra. Valami ilyesmi. A marketingje egy életérzésről, egy vágyról szól – és minden kultúrában ugyanarról, mégis másképp. Dél-Amerikában a boldogság a családdal fonódik össze. És ezt hangsúlyozza a kólareklám is. Afrikában a közösségről. Ott meg azt hangsúlyozza a reklám. Az üzenet ugyanaz – csak alkalmazzák a fogyasztóra.
Nekünk is van egy nagy nevünk! Nekünk is van egy „termékünk”, Bibliánk, Megváltónk, ami és aki minden szükséget betölt! Mégsem tudjuk alkalmazni, sokszor még a közvetlen szomszédainkra vagy munkatársainkra sem. Pocsék a marketingünk. Vagy csak szimplán nincs.
Tessék, itt a videó, alig több, mint negyed óra. Ajánlanék hozzá egy jegyzetfüzetet, és miközben nézzük (van magyar felirat!), azonnal írjuk le mindazt, ami eszünkbe jut minderről a gyülekezetünkkel, a missziómunkánkkal, a küldetésünkkel kapcsolatban.
Szerintem lehet tanulni Gates asszonytól. A Coca-Colától.
És érdemes is lenne!
Befejezésül álljon itt az előadás utolsó mondata:
Ha képesek lennénk tanulni az újítóktól az élet minden területéről, és ha képesek lennénk végre összefogni – az lenne a boldogság!
UI: Esetleg beírnátok a hozzászólásokba is, mire jutottak a videó után?
igaza van.
Szerintem ez mind szép és jó lenne, ha a gyülekezetekben csupa olyan ember ülne, aki alkalmas a feladatokra. És nem fizikailag, hanem, abban a tekintetben, hogy erősen áll az Úrban, mindennél jobban szereti Jézus Krisztust.
Tudod, én jártam többféle kurzusra, jártam gyermekevangélista kurzusra is, de ha bemegyek a gyülekezetem gyerekei közé, addig, amíg a gyerekszolgáló Úrvacsorát vesz, azonnal szétesik a csapat, rohangálnak a fojósón, csapkodják az ajtókat, pedig csak annyit kellene megtenniük, hogy termen belül maradjanak, amíg tart az Úrvacsora. És mondhatok én bármit… ha szeretet nincs bennem, azt azonnal megérzik.
Így van ez szerintem az evangélium hirdetéssel is. Hiába mondanám, tenném, mert tudom, hogy azoknak az embereknek ott a buszon, sarkon Jézusra van szüksége, ha nincs szeretet a szívemben sem az emberek, sem Jézus iránt igazán, ha nem vagyok hiteles keresztény, mondahtok bármit. Inkább otthagynak, és beugranak a sarki boltba egy Coláért, vagy a Mekibe. Az jobban ízlik.
Szóval, ha én, vagy a hozzám hasonlóak (remélem, nincsenek túl sokan) beszélnek az Igéről, az nem elég. Hogy adták el az első Colát? Gondolom megkóstoltatták az emberekkel. Ha az, aki viszi az evangéliumot nem tudja „megkóstoltatni” Istent az emberekkel, inkább csak eltávolítja az Úrtól az embereket.
Még jó, hogy a gyülekezetemben csupa élő hitű, és tettrekész tesó van. Én jobbhíjján ülök a sarokban, és nézem a műsort, néha úgy csinálok, mintha… És nem azrét, mert nem érdekel, hanem azért, mert… Vajon én miért nem tudok eljutni Jézus szerelmére, Isten imádatára, mint a többiek? Miért vagyok évek óta szinte üres? Miért halott minden jó, vagy jónak érzett cselekedetem?
Bocsánat az elmélkedésért. Amit írtál, az jó, csak nem mindenki alkalmas rá.
Nagyon sok igazság van ebben az előadásban. Különösen az a gondolat ragadott meg, hogy ha az embereknek szükségük van valamire, még meg is kell győznünk őket, hogy akarják is azt.
Tegnap karbantartás miatt nem lehetett megnézni. Sajnos ma, jan. 3-án pedig már csak a hűlt helyét találom a videónak.
Nálam bejön a videó. Lehet, hogy lassú az internetkapcsolat, és várni kell kicsit…?
Oké, de ez a kokakóla akkor is VACAK ÉS EGÉSZSÉGTELEN! Utálom, mint jelenséget, van benne valami félelmetes agresszivitás, pont a profizmusában. Elvégre a hitleri hadsereg is szuperprofi volt! Lemarketingezi a sokkal jobb italokat. Sajnos… Jó, csak dühöngök egyet, úgysem tehetek ellene. És jó, tanuljunk pragmatikus, céltudatos, újító gondolkodást, de a kokakóla reklámok tömény hazugság és népbutítás, gyakorlatilag üdvösséget hirdetnek a hétszer szent kokakóla által. Ez utóbbit valószínűleg nem kell lemásolni. Néha elgondolkoztat, hogy ha nem jól hangzó átverést közölnek, és nem manipulatív felturbózással (piramisjáték, politika, hállivud, reklám-, média- és popszakma), az kell-e a jónépnek . A jónépnek valószínűleg nem is, talán az egyes embereknek, akikkel sikerül kapcsolatot teremteni (ld. Bill Hybels: Pár lépés).
Volt idő, amikor én is azt gondoltam, hogy pocsék a marketingünk. De ma másképp látom: a Coca-Cola eladható, mert egy alapvetően élvezhető termékről van szó, ami mostanra kultúrát teremtett.
Jézus üzenete más. Az botránkoztat: bűnös vagy, kárhozatra ítélt, akinek szabadítóra van szüksége. Na, ezt az európai ember nem szívleli – és ha egy evangélista ezt úgy „eladja”, hogy tisztán Enjoy, akkor ott a marketing ugyan eladta a terméket, de nem lesz mögötte igaz megtérés. Emberi statisztika, talán. Tele van az egyház ilyen emberekkel: úgy gondolják, Isten Szelleme újjá szülte őket, épp csak Isten nem tud erről. (Jézus említi, hogy ez valós probléma – sokan mondják majd, Uram, Uram…)
Szerintem nem a marketingünk gyenge. Inkább, Pál apostol gondolatával élve, folyamatosan vizsgálnunk kell magunkat: meg van bennünk a megtérés gyümölcse? Ha igen, akkor nyilván az evangélizációnk is helyén van.
Ámen!
Az emberekre sokféleképpen lehet hatni! Lehet hatni rájuk érzelmileg, értelmi szinten és marketing által is. A fő kérdés az, hogy mi a célunk. Egy kézfelemelést, előrejövetelt, imaelmondást el lehet érni marketingfogásokkal is. Ezekkel a fogásokkal akár még egy vallási csoporthoz való csatlakozásra is rábírhatunk embereket … de ez még közelről sem jelent igaz megtérést.
Ha igazi megtéréseket szeretnénk, ahol az emberek valóban megtérnek és Istennek odaszánt életet élnek, akkor azt csak az evangélium tiszta hírdetésével lehet elérni, mert ez az eszköz, amit Isten rendelt a bűnösök megtartására. Ahogy az igében is láthatjuk, sokaknak ez bolondság, de Isten Lelke ezt az eszközt fogja megáldani! Nem csak a modern európai ember nem akar hallani arról, hogy ő bűnös és meg kell béküljön Istennel. Erről az emberek soha, sehol nem akartak hallani. Ezért aztán az evangélium tiszta üzenete sokakat megkeményít, feldühít (akik elvesznek, azoknak botránkozás) de másoknak Isten erejévé vállik!
az első és a második felvetést biza jó lenne alkalmazhatni,de a marketinghez vagy nem értek,vagy ha müködnének az előbbiek,a marketing is meglenne.Hanem:a l7-l8 századi ébredési mozgalmak vezetői a tömegeket tudták ellenőrizni akár személyenként is,s egy rettenetes besugó-rendszer alakult ki köztük.A Coca-Cola még csak tán 7o éves,az evangelium-hirdetésnek már a forma-kisérletei is többszázra rugna,ha valaki meg akarná számolni.Sajnos azonban ott áll a bál számunkra,hogy már mindenféle tánc ki van próbálva,ami csak az eszedbe júthat még,s mindegyiket kisérte egyfajta extraszimpátia az elején,s a végére elérkezett a keserű sikertelenség hányadosa is e feladványnak.4o évvel ezelőtt mindenki azt hitte,hogy Billy Graham igehirdetései országokat fog megváltoztatni,aztán az egyes személyek is pár hét múlva elfelejtették,hogy lementek egy-egy népstadion zoldjére.Most pedig az őt elemzők is esküsznek a személyes életbizonyságtevésre.Ezt aztán egyáltalán nem lehet statisztikailag követni.
Nekem tetszik a poszt! És az ötlet is! Egy-két éve komolyabban foglalkozom a marketinggel a cégem miatt. Attila kifogásaira válaszolva: Igen, a valódi megtérést soha nem fogod elérni marketinggel, de ha nem éred el az embereket, nem továbbítasz nekik üzeneteket, akkor nem lesz senki, aki megtérjen!
Nézzük, hogy hogyan van ez az üzletben: Valaki érdeklődik a terméked/szolgáltatásod iránt. A mai korszerű marketing azt mondja, hogy valamilyen „csalival” (ez nem átverést jelent!!!!!) szerezd meg az elérhetőségét. Ha sikerült, akkor fojtasd és kommunikálj vele, és olyan előnyöket kínálj neki, amik egybeesnek az érdeklődésével. Előbb utóbb várásló lesz (egy részük)! De itt nem állunk meg, tovább kommunikálunk, hogy vegyen még valamit, és újra és újra… egészen addig, amíg kliens nem lesz! A kliens annyit jelent, hogy szereti a cégedet, magától vásárol és ajánl az ismerőseinek, és semmi pénzért nem menne el konkurenciához!
Nem is olyan bonyolult! Könnyen behelyettesíthető a „keresztény bizniszbe”! Elkezdtem gondolkodni rajta :-)