Múzeum vagy kórház?!
Már régen láttam ezt a videót, de csak nemrég találtam meg magyar felirattal, amikor épp azon gondolkodtam, hogy le kellene fordítani. Örülök, hogy más megtette már!
Egyetlen mondatot szeretnék kiemelni belőle:
Mi a gyülekezet? Múzeum a jó embereknek – vagy kórház a betegeknek?!
És egy elgondolkodtató kérdés, ami a videóban így hangzik: “Vajon Jézust beengednék ma a gyülekezetbe?” – Én inkább azt kérdezem: őszintén, örülnénk annak, ha eljönne, és “rendet rakna” nálunk is?!
A vallás(osság) újonnan születés nélkül a legnagyobb ostobaság és a legfeleslegesebb teher az ember életében! Soha nem értettem igazán a vallásos embereket: magukra vesznek egy rakás törvényt, viselkedési szabályt, és nyögnek közben, mert valahogy nem szívből jön. A lényeg hiányzik.
Az egyháznak óriási a felelőssége – miközben a pénteki tréningünkre készülök, amit hittanoktatóknak tartunk, folyamatosan ez jár a fejemben: ha a megtérés és újonnan születés üzenetét, a Jézussal való személyes kapcsolatot kihagyjuk a prédikációinkból, a gyülekezeti és a személyes életünkből vagy épp a hittanóráinkról, és csak kereszténység-tant, egyházi kultúrát és etikát tanítunk és terjesztünk, éppen az egyház ad egy olyan hamis biztonságtudatot a vallásos embereknek, ami nem csak e földi életüket nyomorítja meg, de a halál utánit is veszélybe sodorja! Így lesz az eredeti jó szándékból a pokol felé kikövezett széles út.
Ha még nem láttad, mindenképpen nézd meg ezt a videót:
Bevallom, meghatott a videó… és az egyik kedvenc igém a végén ehh :)
Rengeteg ideig amíg vezettem közösséget úgy gondoltam, hogy életszabályokat kell az emberek fejébe vernem, hogy jobb legyen a világ. Már rájöttem, hogy óriásit tévedtem, mert én akartam uralkodni a környezetemen és magamon is pedig erre képtelen vagyok. Erre egyedül Jézus képes. Néha még ma is kilépek a “medremből”, de aztán rájövök, hogy honnan indultam és arra, hogy én úgy is kellettem Istennek.
s.d.g.
annyira igaza van a fickonak,hogy biztos vagyok benne,kritikussaganak a gyakorlati kozossegi probajan meg az elejen van,vagy el se kezdte.Mert ha neki vagna,hogy a vallasossag helyett az igazan megelt Krisztust lattassa eleteben es kozossegeben,ugyanazok a kritikai beallhatnak az o eredmenyeire is.Azonban azt a fajta igazat nem tartom ertekesnekamelyik csak beszel,mert nemcsak a stilusa,se a hangneme,se a szeretetlenseget sugarzo tanitasa nem jezusi.Hol vannak a konnyei?Szuleinek s minden elodjenek nemzedekeirol hidegen kiallitani a jegyzokonyvet:elkarhoztok templomszamarak menthetetlenul,,,hat ez aztan engem nem visz be az erdobe,meg a bokorig se.
Nem jézusi?
Olvasd el az evangéliumokban (Biblia) azokat a részeket, amikor Jézus a képmutatókkal/képmutatókról beszél. Az jézusi. És sokkal keményebb, mint a videó.
Talán a templom-vallásosság-Jézus paradigmába illik Gyökössy Endre egy kis története:
“Az orvos két óvodás kisfiúval sétál. Amikor egy templomhoz érnek, a kisebbik megkérdezi:
– Ez mi?
– Ez egy templom – világosítja fel bátyja.
– Mi az a templom?
– A jó Isten háza.
Öcsi elcsodálkozik:
– Hát a jó Isten nem az égben lakik?
Bátyja hamar megtalálja a választ:
– Ott lakik, de itt rendel.” (Gyökössy Endre: Ablak az égen, Kézfogás a magasból 37. füzet, 33.-34.o)
A kérdés nem az, hogy beengedik-e Jézust a templomba, hanem az, hogy elmegy-e valaki a “rendelőbe”, mert Ő ott van.
Nagyon kedves történet, lévén, hogy többször megfordulok abban a templomban, ahonnan a szerző származik, ezért is megérinti a szívem.
Fel kell ismerni , hogy valóban fontos hely a templom, és sok szükséges teológiai tanítás innen származik. Mivel a jelenlegi liturgiák egyoldalú kommunikációt valósítanak meg, ezért nagyon nehéz a közösség gyógyító erejét megtapasztalni.
Vannak olyan közösségek ahol másképp működik Isten szabadító ereje,
őszintén lehet és tudok beszélni a problémáimról anélkül, hogy valaki összehúzná a szemöldökét és azt mondaná, hogy mennyire bűnös vagy menj ki innét,ami tulajdonképpen a képmutatás és egymás bírálata.
Tehát mindkettőnek igaza van, és úgy gondolom, hogy a videóban szereplő srác pont erre a képmutatásra utal ami meggátolja a szabadulást. Nagyon nehéz megtörni a csöndet és leküzdeni a szégyen érzését, a vasárnapi alkalmakkor szinte lehetetlen talán a bibliaórák nagy része is másról szól, bár csak ifjúkoromban vettem részt rajtuk. Volt viszont egy alkalommal egy interaktív beszélgetős Istentisztelet is amikor felkértek, hogy szóljak hozzá egy témához és sok minden mellett elmondtam, hogy válófélben vagyok. Ekkor láttam, hogy a padban ülők között némely arcon könnyek gördülnek le. Mivel engem személyesen nem ismertek (kivéve a lelkészt) tudtam hogy nem az együttérzés könnyei voltak, hanem azé, hogy hasonló problémával küzd az illető.
Mivel a párkapcsolatban a legfőbb problémán túl vagyok – megjegyzem még rengeteg van – azóta már választ kaptam sok kérdésre többek között a “hogyan?” -okra is. Ezért tudom, hogy én a saját erőmből semmire nem vagyok képes és nagyon hálás vagyok a társaimnak, akik nem agyonvertek azért, mert párkapcsolati krízisbe estem és nem vagdosták a fejemhez, hogy nem lehet elválni, meg hogy bűnös vagy, hanem segítettek felépülni. Ehhez igen az kellett, hogy hetente 3-4 szer menjek a rendelőbe :) találóan, volt, hogy 7-szer. A heti egy vasárnap nekem arra elég, hogy elfelejtsem a heti rossz érzéseimet, megint betakarjam valamivel, hogy tessék voltam templomban ti is látjátok. Ma már nincs lelkiismeret furdalásom, ha egy vasárnap nem megyek el templomba (gyerek koromban szüleim ezt nevelték belém, mintha azzal el tudnám érni az üdvösséget), Isten nem egy könyvelő aki írogatja, hogy hányszor voltam ott.
Még egy fontos dolog; a bibliában legtöbbször azért épített valaki templomot, vagy kőoszlopot, hogy megemlékezzen Isten szabadításáról.
s.d.g.
áldjon az Úr “GAMBLER”,-és egy nagyon szép ÁMMEN!!
..más válaszom mi lehetne ezekre?!
Nem tudom, észrevettétek-e, de a srác tulajdonképpen rappel, vagyis a mondanivalója rímekbe van foglalva, és ha egy kicsit több energiát fektetne bele, akkor ritmust is tudna tartani – persze jobb így, hogy nem annyira hangsúlyos a forma. A rap azonban nem csak zenei stílus, hanem életérzés, generációs közlési nyelv is; és ebben is rap-szerű az üzenet. Vagyis hétköznapi nyelven beszél, sőt szlenget is használ, sarkítottan, élesen fogalmaz (és ezért van egy két kifejezés, amit talán jogosan tart túlzónak valaki – de nem ez a lényeg), nem finomkodik. Közben pedig nagyon komoly mondanivalót közöl, ha valaki venné a fáradságot, melléírhatná az igehelyeket, amelyeket idéz, vagy csak erőteljesen utal rájuk.
Rap-prédikáció. Hm, ez tényleg a saját korosztályának nyelvén beszél. Egy olyan korosztály nyelvén, ami egészen pontosan így gondolkozik – gyűlöli a képmutatást, a vallásos öntetszelgést, a szószékről hirdetett pártpropagandát, a kegyes közhelyeket, a kiüresedett formákat és az öncélú, hiteltelenné vált egyházi életet. Tudomásul kell vennünk – pedagógus ismerőseim határozottan állítják – hogy ma Magyarországon a legtöbb fiatal számára az egyház hitelét vesztett intézmény (egyébként a valóságosnál is sötétebbnek látják), de a hitet önmagában nem utasítják el, és mély szomjúság van bennük valami hiteles életminta iránt.
De ha más nem is, engem mindenképp elgondolkoztat a cím. Múzeum vagy kórház? Minden gyülekezet lehet a tegnapi megtapasztalások múzeuma, felekezettől függetlenül. A kereszténység vagy válasz a folyamatos jelen kihívásaira, vagy elveszti létezése értelmét.