Veszélyes gyülekezet 4. – Nemi szereposztás a gyülekezetben
Ez a téma mindig hordozott némi ellentmondást, és egyre komolyabb kihívást jelent elsősorban a nyugati egyház számára, amely tagságában jelentős mértékben elnőiesedett. Ráadásul egy olyan kulturális közegben élünk, amelyben a nők egyenjogúsága – elsősorban a szerepeiket tekintve – egyre inkább társadalmi elvárás is, nem csupán egy „rossz szükséghelyzet”. Sok olyan gyülekezetben jártam, ahol presbitériumban akár többségben is voltak a nők – egyszerűen azért, mert nem akadt épkézláb férfi a gyülekezetben. A népegyházakban a női lelkészség egyik fő oka szintén ez.
Két általános nézet van ezzel kapcsolatban a keresztények között. Az egyik angol szakkifejezése a „complimentarianism”, ami valamiféle „kiegészítést” jelenthetne. Eszerint a férfiak és nők „értéke” ugyanakkora, ám a szerepük teljesen más, és nem összekeverhető, otthon és a gyülekezetben is. Ez az általános evangélikál nézet. A másik szerint a szerepek is egyenlőek lehetnek.
Megint egy felmérési eredmény.
A gyülekezetbe nem járó huszonéveseket kérdezték, hogy szívesen csatlakoznának-e olyan gyülekezetbe/egyházhoz, amelyben nők nem lehetnek lelkészek vagy vezetők, illetve ez mennyiben befolyásolná a döntésüket egy adott gyülekezet mellett. A válaszadók 65%-ának ez kifejezetten negatívan befolyásolná a döntését, és csak 6%-uk tartja ezt elfogadhatónak, illetve pozitív attitüdnek az egyház részéről. (A maradék 29% számára ez a kérdés semleges a gyülekezet/egyházválasztás szempontjából.)
Nos, úgy tűnik, ez a kérdés is problémát okoz a ma élő emberek szemében.
A magam részéről alapvetően azt gondolom, hogy a feminizmus reakció és következmény a férfiak „férfiatlanságára”. Ha a férfiak nincsenek a helyükön, sem csodálkozni nem kell, sem tiltani nem érdemes, hogy a nők a helyükbe lépjenek – különben megáll az élet. Azonban kérdés, hogy egyrészt a nők lehetnek-e minden téren illetve minden szerepben „férfipótlékok”, másrészt ez nem méltatlan-e hozzájuk már önmagában?
Örvendetes, hogy elkezdődött egyfajta missziós munka, amely kifejezetten a férfiakat próbálja megnyerni Krisztusnak, és a gyülekezetet a férfiasság irányába próbálja meg visszalendíteni a jellegében történt elnőiesedésből. David Murrow és a Church of Man munkássága ebben a tekintetben megkerülhetetlen (magyarul is kiadás előtt áll a „Miért utálnak a férfiak gyülekezetbe járni?” c. könyve). Azonban egyrészt meg kell oldani a férfiak hiányából fakadó problémákat az egyházban. Mert az általános képlet szerint egy evangéliumi gyülekezetben a férfiak hozzák a döntéseket, a nők pedig megcsinálják. Ez a szereposztás hosszú távon nem biztos, hogy fenntartható. Másrészt pedig meg kell tudnunk mutatni a környezetünknek (a nem hívő társadalomnak), hogy nem vagyunk sem férfisoviniszták, sem uniszexek.
„…szívesen csatlakoznának-e olyan gyülekezetbe/egyházhoz, amelyben nők nem lehetnek lelkészek vagy vezetők?”
Szerintem butaság egy ilyen kérdést hitetleneknek feltenni. Nyilvánvaló, hogy miért gondolom így, ha ugyanezt a kérdést kicsit átfogalmazzuk: Te, mint hitetlen, akinek nem számít, hogy a női vezetés kérdésében mi az apostoli, újszövetségi utasítás, járnál-e olyan gyülekezetbe, ami ragaszkodik a Biblia tanításához ebben a kérdésben, és nem alkalmaz női vezetőket?
Érdemes megismerni a nem keresztények alapvető hozzáállását az egyházhoz, de nem szabad a mércénket az újszövetségi minta alá adni, csak azért, hogy megfeleljünk az ő (olykor bibliaellenes) elvárásaiknak. Ezzel ugyanis az egyház tisztaságát veszélyeztetnénk. (Már ha van mit veszélyeztetni még.)
Szerintem pedig nagyon fontos ismerni a gondolkodásukat. Természetesen nem nekik kell meghatározniuk a mi értékeinket. De lehet, hogy kritikusabbak a saját értékeinkkel kapcsolatban, mert nem homályosítja el a látásukat a tradíciók, a keresztény közhelyek, a megalkuvás, meg egy csomó dolog. Tehát egyáltalán igazunk van-e egyáltalán abban, amit képviselünk? Ez az egyik kérdés.
És van egy másik oldala is a dolognak: azt akarjuk, hogy ők csatlakozzanak hozzánk! Márpedig ők eldöntik, hogy akarnak-e csatlakozni – például ilyen kérdések alapján is. Ez olyan, hogy enni kell – de megválogatom, hova megyek be enni. A lényeg, hogy ne egyek mérgező dolgot, de hogy milyen a környezet, hogy viselkednek velem a pincérek – az alapján döntök. És lesznek üres éttermek, és lesznek teliek. És itt a felelősségünk már óriási: ha nem tudunk vonzónak látszani a számukra, akkor tulajdonképpen Krisztust „takarjuk el” előlük. Nem engedhetjük meg, hogy üresen maradjanak a gyülekezeteink, mert a saját elgondolásaink fontosabbak nekünk egyrészt a bibliai igazságoknál, másrészt pedig az emberek szükségeinél. És a nők „elismerése”, megbecsülése ilyen dolog. És teljesen megértem, ha egy fiatal lány, aki tele van életerővel, kreativitással, nem akar olyan gyülekezethez csatlakozni, ahol AZÉRT, MERT NŐ, nem teljesedhet ki.
A felvetésem erről szól. Hogy át kell gondolni, miben teljesedhet ki, és esetleg miben biztosan nem, és a „csak azért, mert nő” indok mire elég, és mire nem.
A férfiatlanság és a firfi-hiány pedig egy másik égető probléma ezen a téren.
Abban egyetértek veled, hogy van sok dolog, amiben adnunk kell az emberek véleményére. Az, hogy milyen a zene, milyen az elvált öltözködés stb. lényeges lehet, mert meghatározza, hogy kényelmesen érzik-e magukat, és élvezik-e az alkalmat. De más kérdés az, hogy megalkuszunk-e olyan kérdésekben, amiben nincs választásunk.
Szerintem ilyen kérdés a női vezetés. Egy egészségesen működő gyülekezetben, ahol vannak lelkileg érett férfiak, az ő feladatuk a gyülekezet vezetése. A tanítói, lelkészi, pásztori hivatalt férfiak töltik be. A nő pedig nem azzal „teljesedik ki”, hogy gyülekezeti vezető lesz, ellentétben az Újszövetséggel. Oly sok más terület van, ahol kiteljesedhetnek, anélkül, hogy bibliai alapelvek csorbulnának.
Vagy szerinted megengedhető, hogy egy egészségesen működő gyülekezetben, lelkileg erős férfiak között nő töltse be a gyülekezetvezető szerepét?
Az utolsó mondatodhoz:ilyen eset van-e,vagy mert csak férfiakat választanátok,azért egészségesen muködő?!Vagy:egy férfi rétegében teljesen kiégett,tévé-függő,kiskerti partykra sörszakosodott,farmernadrág farzsebében kis Újszövetséggel,hegyibeszédről böfögés közben rüsztöt rugni az áhitatnélküli néhánypercevangelium kibírása után a közgazdász-főkönyvelő lelkész utolsó hitsóhajába:s ugyanakkor mindezekért bőjtölve esengő asszonytestvérek emelnek fel tiszta kezeket az Urhoz: igy is inkább a nemileg a Lelket-is-megölő Írásnak lennétek a fanatikus „engedelmesei”???
1. A szolgálat nem pozíció kérdése. Attól, hogy valaki nem avatott lelkész egy gyülekezetben, még vezethet gyülekezetet. Ott a családja, a szomszédai,barátai. Taníthatja nekik az igét, és kiállhat bármelyik utcasarokra prédikálni. Senki sem tiltja.
Ha jönnek utánam az emberek, és én képes vagyok befolyásolni őket jó irányban, akkor vezető vagyok. Még akkor is, ha sosem avattak fel erre.
Fordítva sajnos nem működik: attól, hogy felavatnak, és pozíciót adnak, nem lesz senkiből sem vezető. Ráadásul a saját bukását készítik elő vele.
2.Egy nő nem szolgálhat az ajándékai szerint, mert nem avatják fel? Ugyan már… Aki azért nem járna gyülekezetbe, mert nőként nem kapna pozíciót, annak nem is kell szolgálni. Egyáltalán. Sem avatással, sem nélküle. Egyébként ez meg is valósul. Hiszen ezeknek csak a pozícióig terjed a szolgálat határa.
Másrészt, infaustus véleményét osztom. Vannak igei alapok. Pl. egy nő ne legyen tanító.
3.Sok lány annak idején azt mondta ezek miatt rám, h el vok szállva, meg hasonlóan kedveseket. Nem is ezek közül vettem feleséget:) És ha bárkinek kétségei vannak, kérdezze csak meg bátran az oldalbordámat, mennyire érzi magát elnyomva!
4.A szabályok nem önmagában valóak. Hozzájuk el kell mondani, hogy MIÉRT.
A nő természete és adottságai miatt nem alkalmas vezetőnek.
Egy pofon alatt, amit én még kiállok a családomért, és közösségemért, ő már összetörne. A felelősség, amit egy érett férfi hordani képes, összeroppantana egy „feminista boszorkát” is.
Én viszont sohasem leszek olyan empatikus és gyengéd, mint egy érett nő.
A tuba ne akarjon fuvola lenni, se fordítva. Mind csak a maga helyén érvényesül és teljesedhet ki.
Nem ez a kérdés, szerintem. Hanem hogy
1.) mi van, ha nincs lelkileg erős / alkalmas férfi? mert sajnos sok helyen nincs vagy nem alkalmas vezetői szerepre, aki van – ez tény.
2.) csak attól, mert valaki nő, semmilyen vezetői szerepre nem alkalmas-e, és a férfi csak azért, mert férfi, alkalmassá válik-e?
Ha nincs alkalmas férfi, aki vezetne, de van nő, akkor neki kell intézkednie. Azonban ez nem azt jelenti, hogy magához kell ragadnia a gyülekezetben a vezetést, és soha többé ki nem adni. A felelőssége, hogy kineveljen olyan férfit, aki át tudja tőle venni. És amint erre alkalmassá válik egy férfi, a hölgyemény visszalép a vezetéstől. Ha lelkileg elég érett, ezt neki is fel kellene ismernie. Főleg gyülekezetalapítás idejéből hallottam ilyen példákat.
Azon gondolkodtam, hogy vajon a női vezetés ellen tiltakozó férfiak vajon dolgoznának-e olyan munkahelyen, ahol a felettesük nő?
Én női mivoltom ellenére (????) teológiát végeztem, ref. lelkipásztor vagyok(leszek). Önszántamból mondtam, hogy nem szeretnék SOHA gyülekezet vezető lelkésze lenni, max. beosztott. Az Úr Isten pedig úgy rendelte, hogy most egy intézményben vagyok mentálos lelkész. De az egészben azt élvezem a legjobban (mégha ez is a legnehezebb feladat), amikor prédikálhatok és ilyen módon is szolgálhatok a testvéreim felé.
Én nem mondanám, hogy Isten rendezte így, ha egyszer ellentétes a kijelentésével a női tanítás.
Ha attól fogok elkárhozni, hogy az Isten Igéjét hirdetem – ám legyen. Vállalom ;-)
Nem elkárhozásról beszélek. És ne érts félre, abszolút nem kötekedni akarok. Csak akinek ilyen fontos a Biblia, mint neked, miért nem _engedelmeskedik_ egy egyértelmű parancsnak, ami benne van?!
Namost.
Nekilátok az eb karóra csomózásának.
Melyik, a női tanítók létezését tiltó igehelyekről is beszélünk? *.*
Óvatosan kéne bánni az „egyértelmű parancs” kifejezéssel. Azazelnek sem zavarunk már ki bakot a pusztába engesztelésül, nemdebár? Pedig az is meglehetősen egyértelmű, és még parancs is…
Vagy akár Debóra esetéről is társaloghatunk, esetleg az özvegy Annáról, aki a templomban, az idős Simeonnal együtt várta a Megváltót.
Nagyon-nagyon szeretném, ha pontosítanátok.
A nők pofonállóságáról nekem csak jó tapasztalataim vannak. Kapásból mondok három olyan gyülekezetet, ahol félfizetésért, nagy örömmel szolgál vagy szolgált női lelkész, mert a férfi nem akadt a szolgálatra. Annyiért.
Ha meg vezetés:
I. Móz 1,27 „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
Hiszem, hogy nem véletlen a „férfivá ÉS nővé”. A kettő együtt tükrözi Gazdánk képét, így ha gyülekezetvezetés, akkor közös: férfi ÉS női vezető együtt-szolgálata, az ami számomra igazán vonzó. Ahol megbeszélik – amint egy igazi családban is – a gondokat, és összedolgoznak.
@botilla:
Én meg sok olyan férfit ismerek, akik ingyen, polgári munka mellett végzik a pásztorlást. Ez most jelent valamit? :)
jó olvasni,a különböző látásokat,ebben a kérdésben. BIBLIA tekintélye mennyire fontos nekem,amikor a világban abszolút ellentéte van és már a gyülekezetben is jelen van,az elvilágiasodás.MEGOLDÁS: ISTEN IGÉJÉNEK való ENGEDELMESSÉG!!!azt kell követni, nem amit én helyesnek tartok,vagy más helyen már igy gyakorolják.A szükség sok mindent hozhat,de nem lehet példa!!!!ha egy nő vezet férfiak közt, szégyen,a férfiakra,szégyen a gyülekezetre.EBBŐL nem sok jó származik.imádkozni kell férfi oszlopokért vezetőkért ezt kedvesen veszi ISTEN hisz az ő akaratával megegyezik.
„…szívesen csatlakoznának-e olyan gyülekezetbe/egyházhoz, amelyben nők nem lehetnek lelkészek vagy vezetők?”
UFF hülye kérdés: 0 pont. A kérdés ez kellett volna legyen:
ad 1. „szívesen csatlakoznának-e olyan gyülekezetbe/egyházhoz, amelyben csak nők a lelkészek vagy vezetők?”
ad 2. „szívesen csatlakoznának-e olyan gyülekezetbe/egyházhoz, amelyben több a női lelkész vagy vezető mint a férfi?”
ad 3. „szívesen csatlakoznának-e olyan gyülekezetbe/egyházhoz, amelyben vannak női lelkészek vagy vezetők is?”
Miért nem ezeket a kérdéseket tették fel?
Sok az emberi okoskodás srácok…Én csak annyit mondanék, meg van írva: 1.Kor 14:33-tól nézzük meg, már ha a Bibliát elfogadjuk fokmérőnek. Ha meg nem, akkor meddő kútból való merítés ez.
És mielőtt értetlenül csúnyákat gondolunk a fel nem fogott és torzan észlelt Teremtő Istenről, értsük meg, hogy ez nem hátrányos helyzetben való részesítés, hanem ajándék,privilégium a nőknek, hogy nem kell ennyire belesüllyedniük az anyagba. Isten ezt óvó szándékkal rendelte így, ugyanis a nő jobban fogékony az anyag általi korrupcióra,kevésbé tud ellenállni az anyag állandó romboló hatásának.(az alkoholfogyasztástól egészen az öregedésig)
Kedves Férgecske, azt gondolom a nők általános helyzete az akkori társadalomban kicsit más volt mint most. Nehezen tudom megérteni, hogy miért privilégium egy nőnek, hogy nem szólalhat meg, csak otthon. Nem akkor lenne privilégium, ha nem lenne kötelező megszólalnia?
Az anyag általi korrupcióra meg azt hiszem a férfiak között sem kell nagyítóval keresni a példát, mert ahogy a nőket, úgy a férfiakat is érinti a bűn. Persze tudjuk, hogy Éva… de Ádám is.
E téma újra megszólaltat:A kolozsvári teológián abban az időben jártam,amikor egy hölgy volt az Ószövetségi karnak a vezetője.Különlegesen diktátori talentumokkal rendelkezett.Osztályfőnöke is volt az évfolyamunknak.Ha láttuk,utáltuk a szemünket.Az akkori egyházfelügyelő állami hivatal előtt sajnos ő volt a legbiztonságosabban a megnemtérést propagáló héberedést-tanitó bizalmi.Ha csak érzelmi kérdés lenne a fenti,s nem pedig az Isten még a Bibliájától is független Lelke cselekszi azt a Gyülekezettel,amit jónak lát,akkor zelótai elvakultsággal készülnék én is skalpját venni a fentemlitett dédmama koru D.Dr.-né,Dr.X.Ypszilonnának. Megtérésem estéjén egy nő-igehirdető-lelkigondozóval is találkoztam,aki keményen kimondta:egy református pap nem tér meg soha.S mert igaz mondása nem bántott meg,tudtam,hogy most nem szinészkedés az,hogy beleszólt az Isten Lelke az életembe.Ami azonban Korinthusban történt,-hát arról mélyen hallgatunk,csak a szabályoknak tetsző szövegeket szopogatjuk „evangelikálos engedelmeskedéssel”.De vajon a feleségünket találjuk,kapjuk,érjük tetten itt a netten,kacsintgatva a másik nemmel,aztán a jól megérdemelt első helyen revelálunk az ujabb nemmel:az egykorintustizennéggyel?!