Nyolc trend, amely meghatározza a világmissziót
Ez a post Eric Swanson Leadership Network-ben közzétett cikke alapján született. Eric 50 olyan vezetővel készített interjút erről a kérdésről, akik meghatározzák a világmissziót, nagy gyülekezeteket és missziós szolgálatokat építettek fel. A válaszok összegzését próbálom meg bemutatni egy-egy gondolatban.
1. KÖLCSÖNÖSSÉG
Már most egyre inkább meghatározó, hogy a kereszténység, a nyugati és keleti, a tradicionálisan keresztény Európa és Észak-Amerika valamint az újonnan „megevangélizált” Ázsia és Afrika kölcsönösen hatnak egymásra. Már nem csak a keresztény nyugat fejt ki hatást az alapvetően nem keresztény világra, hanem az ottani misszionáriusok és gyülekezetek visszahatnak ránk is, megújítva és inspirálva a kétezer éves, intézményesedett és felszínessé vált nyugati kereszténységet. A gyülekezetek, a keresztény vezetők egyre inkább tanulnak egymástól, és elkezdik kiaknázni a különbözőségükben rejlő erőforrásokat.
2. PARTNERKAPCSOLATOK
Bár hasonlít az előzőre, mégis más. A partnerség valós munkakapcsolatot és életközösséget jelent a benne résztvevők között. Egyre inkább trend a vezető missziós szolgálatok között az együttműködés, az egymás kiegészítése, és különböző, érdekek, célok, módszerek körül összejött önkéntes kapcsolódások.
3. A VEZETŐKBE VALÓ INVESZTÁLÁS
A vezetők határozzák meg a jövőt. Megfigyelhető, hogy bárhol látunk komoly eredményeket, felépülő szolgálatokat és gyülekezeteket, annak élén mindig találunk egy-egy karizmatikus, erőteljes, szenvedélyes vezető egyéniséget. Nincs ebben semmi különös, Isten a Bibliában is mindig vezetőkön keresztül vezette a népét. A jövő misszióját is azok a gyülekezetek fogják előre vinni, amelyekben előtérbe kerül a vezetőkbe való koncentrált invesztíció! Ahol kiemelten fontosnak tartják a vezetők képzését, felkészítését, ahol időt, pénzt, alkalmakat nem sajnálva befektetnek a következő generációk kulcsembereibe. (Épp ma lektoráltam egy vezetésről szóló másik cikket, amelynek lényege, hogy az igazi vezetők idejüknek legalább a felét önmaguk fejlesztésébe invesztálják, míg a másik felét az utódaik és munkatársaik fejlesztésébe! Enélkül a szemlélet nélkül nem lesznek jó vezetőink – jó vezetők nélkül pedig nem lesznek jó gyülekezeteink!)
4. A JÓ HÍR ÉS A JÓ TETTEK KOMBINÁLÁSA
Ez olyan dolog, aminek nem lenne szabad újdonságértékűnek lenni a kereszténység számára, hiszen a Biblia, és különösen Jézus el sem tudja képzelni a jó hírt az annak megfelelő és azt demonstráló jó tettek, cselekedetek nélkül. Mégis valami új plusz jelentése van most ennek a szókapcsolatnak. Jó tetteken kifejezetten a globális problémák, a szociális, egészségügyi, politikai, ökológiai, társadalmi, kulturális problémák és szükségek felé odaforduló, és azok megoldásában tevékenyen részt vállaló kereszténységet értem. A jövő misszióját nem a világgal szembenálló, hanem az azzal életközösséget, sorsközösséget vállaló egyház fogja vezetni.
5. NAGYOBB SZABÁSÚ ANYAGI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS
A globális és társadalmi problémák felé való nyitás, a világ életében való részvétel és aktív segítségnyújtás sokkal nagyobb pénzügyi kihívás elé állítja az egyházat is. De szerencsére nem az anyagiaktól kell függenie a hitünknek és az elkötelezettségünknek – hanem épp fordítva van! Döbbenetesen jó dolgot találtam a napokban a neten, ami kifejezi ezt a „trendet”: egy gyülekezet öt millió dolláros (ez kb. 1 milliárd forint!) gyűjtést kezdett egy olyan híd megépítésének finanszírozására, amelyre az egész városnak nagy szüksége lenne – és már az ötöde össze is gyűlt!
Ha nem csak beszélni akarunk arról, hogy jobbá tehetjük a világot, hanem tenni is akarunk érte – ehhez pénz kell, ráadásul sok pénz! Gyógyszerre, kórházra, haiti segélyekre és még számtalan más projektre. Jézus azt mondja: „Ahol a szívetek, ott van a kincsetek (pénzetek) is.”
6. ÜZLET ÉS MISSZIÓ
Az előző két pont magával hozza ezt is: egyre inkább összeolvad az üzlet és a misszió. Pontosabban az üzlet egyre inkább a misszió eszközévé válik – különben nehezen lehetne megvalósítani az előbbieket. Vagyis üzletemberek a vagyonukat, kapcsolataikat, vállalkozásaikat Isten országának építésére szánják, és egyre több gyülekezet kezd bele munkahelyek teremtésébe, üzleti vállalkozásokba, hogy pénzt „termeljen”, amit majd visszaforgathat a missziómunkába. Ez alapvetően protestáns vonás, amelynek a reformációban gyökerezik. A gyülekezetek célirányosan szolgálnak üzletemberek felé, s azok a megtérésükkel óriási potenciált hoznak be a missziómunkába.
7. FÓKUSZÁLÁS
A rengeteg szétszórt, koncepció nélküli, mindenbe bele-belekapó missziói rendszertelenség helyett a jövőt meghatározó gyülekezetek és szolgálatok lézerpontosságú fókusszal működnek. Látásuk és jövőképük van, amelyhez hosszú-, közép- és rövidtávú célokat rendelnek, azoknak megfelelő stratégiákat dolgoznak ki, és céltudatosan dolgoznak. Azok a gyülekezetek, amelyeknek nincsen identitásuk, nincsenek pontosan körülírható célkitűzéseik, egy egyre jobban terjedő szakkifejezés szerint DNS-ük, amely meghatározza és egyben leírja a szolgálatukat és az önazonosságukat – egyre jobban fognak veszíteni a jelentőségükből. A jövő gyülekezetei koncentrálják az erejüket, fókuszálják a figyelmüket, és törekednek a hatékonyságra.
8. TECHNOLÓGIA
Az evangéliumnak szárnyalnia kell – minden lehetséges kommunikációs eszközön és formában! Ott kell lennie minden újításnál, és az elsők között kell minden rendelkezésünkre álló eszközt a legfontosabb üzenet továbbítására használnunk. Így volt ez a nyomtatásnál, a rádió vagy a televízió terjedésénél. Ma pedig így kell lennie az internet, a web2 és a web3 forradalmában is! A jövőt meghatározó gyülekezetek ízig-vérig benne élnek a korukban: otthonosan használják mindazokat a technológiákat, amelyeket a hétköznapi életben is mindannyian használunk. Ez egy külön szakma és szemlélet, amelyet ha nem tanul meg az egyház, óhatatlanul lemarad a kortársaitól, és nem lesz kinek evangéliumot hirdetnie.
Nos, végiggondolva mindezeket, bennünket az APCSEL29-nél Isten csak még jobban megerősített a küldetésünkben és az identitásunkban, a szolgálatunkban és a jövőnk tervezésében. Szeretnénk ebben segíteni, élen járni hazánkban – szolgálni mindazzal, amit Urunk ajándékként, tálentumként, lehetőségként, értékként nálunk helyezett el, az Ő dicsőségére, és egyházának, népének szolgálatára.
Kicsit zavarban vagyok, nem is tudom mikent fogalmazzak ugy, hogy ne bantsak meg senkit, de azert a kritikamat is megosszam…
Kezdjuk a cimmel es az az alatt talalhato hivoszavakkal: ‘8 trend, amely meghatarozza a vilagmissziot — posztkereszteny’
Javitsatok ki ha tevedek, de szerintem a posztkereszteny misszios torekvesek nem gondolkodnak vilagmeretu misszioban, sokkal inkabb a lokalis missziora osszpontositanak.
A modernista gondolkodas es a vele parhuzamba allithato Christendom jellemzoje a vilaghodito torekves es a vilagmeretu kereszteny szabvanyokban valo gondolkodas.
Amator teologia-kedvelokent sok irast olvastam mar, de bevallom Eric Swanson neve nem mondott nekem semmit, igy a Google segitsegevel bukkantam ra a blogjara: http://ericswanson.blogspot.com/ – mit mondjak, nem voltam lenyugozve sem Swanson, sem az irasai altal. :-(
A Leadership Network megint csak valami nagyon uj dolog volt szamomra: http://www.leadnet.org/
Valahogy ugy vagyok vele, hogy ha mar kozzeteszunk egy cikket es azzal szeretnenk a szolgalo testvereket okitani, akkor erdemes lenne megadni valami kis hatterinfot is a cikkhez, mert a lenyeg sokszor a reszletekben rejlik… miert eppen Swanson kitatasi eredmenyei kerultek a fokuszba? a magyar kontextushoz mikent kapcsolodik a mondanivaloja?, etc.
Meg mindig a bevezotonel maradva: „Eric 50 olyan vezetővel készített interjút erről a kérdésről, akik meghatározzák a világmissziót, nagy gyülekezeteket és missziós szolgálatokat építettek fel.” Ki volt az az 50 vezeto? Ki mondja/gondolja roluk, hogy ok hatarozzak meg a vilagmissziot?, Mi alapjan lettek kivalasztva az interjura? Mely orszagokbol szarmaznak ezen vezetok? etc. megint csak zavarban vagyok az ilyen nagyon sulyosnak tuno, de tenyeket nem kozlo mondatoktol! :-(
1. Kolcsonosseg: Mindenki tanul mindenkitol… mindig erdekes elmenyben van reszem, mikor masik foldreszrol erkezo, vagy ott elo es dolgozo tanitok kivanjak megmondani, hogy nekunk, itt es most mit kellene csinalnunk… bocsanat, ha kicsit tul szkeptikus vagyok!
3. Vezetokbe valo invesztalas: a mai fiatalok nem hisznek a vezetoi tekintelyben, en magam sem hiszek (bar mar nem annyira vagyok fiatal). A csapatmunkaban inkabb hiszek es ha valakire fel tudok nezni az eletvitele es magatartasa miatt, akkor azt megteszem akkor is, ha nem vezetom. Folottem ne kepezgessenek senkit, csak azert mert o a vezetom, vagy mert ot talaljak szamomra megfelelo vezetonek! ;-)
4: „A jövő misszióját nem a világgal szembenálló, hanem az azzal életközösséget, sorsközösséget vállaló egyház fogja vezetni.” – legjobb mondat eddig! Ez tetszik! Talan annyi, hogy nem irnek egyhazat, hanem kereszteny kozossegeket!
5: Az adakozas bar nem ujkeletu dolog, ismet elokerul a tema es ismet amerikai peldaval… epitsunk hidat nalunk is! :)
Erdemes kicsit tanulmanyozni a kapitalizmus es a protestans teologia kapcsolatat, meglatogatni nehany amerikai ‘meno’ gyulekezetet es hamar rajovunk, hogy az USA-ban az uzlet es a keresztenyseg kozott mas a kapcsolat, mint jo a jo oreg Europaban. Azt a hiddepiteses sztorit erdemes lenne velejeig boncolgatni es lehet, hogy nem is lenne olyan nagy resze a kegyessegnek benne, mint azt az iro itt sejtetni engedi…?!
6: Mit is irtam gyorsan az 5-ik ponthoz… :)))) Eskuszom, hogy nem olvastam a hatodik pontot a bejegyzesem elott! :)))
Magyar vonatkozas: ha nincs penzunk, misszionk sem lesz? Huhh, eleg sotet a jovo akkor! :o)
7: Nekem az a szereny velemenyem, hogy a missziohoz nem koncepciora, hanem Isten-felo eletre van szukseg, ami mennyek orszaganak epitesen es eljovtelen munkalkodik tettekkel es szavakkal is. Ez belulrol fakad es nem strategiai terveket szovoget.
8: Haaat,ez azert sok mindentol fugg. Vannak, akik mar menekulnenek e technologiatol es valodi, szemelyes, kozvetlen es emberi kapcsolatokra vagynak, azoktol remelik a gyogyulast.
Ahol meg fejletlen a technologia, ott lehet amitani a nepet a vivmanyokkal, ahol mar fejlett, ott inkabb csokkenteni kene.
Istentisztelet, ami megakad amiatt, mert a leader laptop-ja nem kompatibilis a projectorral… ha valaki tapasztalta mar, az valoszunleg tudja miert irom ezt. :)
A kereszteny kozossegeknek nem kell versenyt futnia a technologiai vivmanyok-kal/ert. Orokos vesztesek maradnank. Az a versenyfutas upgrade-ekrol es foleg anyagiakrol szol.
Szerintem masban tudnank mi elen jarni, de ezt foglamazza meg mindenki maganak, vagy ossza meg velunk itt!
Ciao!
Remelem nincs harag amiatt, hogy leirtam a velmenyem.
Csak bekukkantottam ismet, erdekel engem is, hogy masok mit gondolnak a fenti cikkrol!
Számomra nagyon érdekes, hogy hogyan próbálunk lépést tartani a világgal. Ez egy nagyon pozitív folyamat, amennyiben megvalósul, csak egy dolog marad meg kérdésként bennem:
Hova tart ez a világ? Mert ha a vég felé, és az a vég közel van, akkor nem elég lépést tartanunk a világgal, hanem egy lépéssel előtte kell járnunk. Különben meglepetésként ér bennünket is az a nap… „Dehát Atyám most kezdett igazán jó lenni, miért lett hirtelen vége???” :)
Arra gondolok, hogy a kereszténység gyakran későn ébredő, olyanok vagyunk, mint a balga szüzek, és aztán próbálkozunk, de már későn.
Volt már a kereszténység államvallás, mégsem lett minden szép és jó, de inkább rossz. :) Hanem legyen a lámpásunkban olaj! Ez a legfontosabb, hogy a fejlődési irányt a Lélek szabja meg, és ne a világ! Lehet pont arra lesz szükség, hogy a nagy, látványos gyülekezeti tevékenységek helyett a házankénti összejöveteleket erősítsük, ami azután akár egy keresztényüldözést is túlél… Elképzelhető, hogy nem nagy konferenciákat kell szerveznünk, hanem tanítványi csoportokat, hogy a kiiktatott vezetők után még legyen aki ígét hirdet…
Még annyi jutott eszembe, hogy én is megfigyeltem egy trendet:
Kezdünk mi is olyan felületesek lenni a dolgainkban, mint a világ. Nagyon rossz trend. Felületesség, a 21.sz bűne. Valszeg rohanunk mi is, felvettük a tempót, átvesszük a „hatékony” struktúrákat…
Csak köszönni tudom a Reiner Gábornak,hogy alapos nyilatkozatával felhivta a figyelmemet e cikkre.Nekem a 7. és 8. pontokhoz van annyi hozzáfűzni valom,ha a fókusz fontosabb,mint egy lélek éveken át tartó bizonytalan kimenetelü téritő evangelizálása,akkor sajnálom,-nem leszek partnere ennek a sikerorientációs majdnemevangeliumnak,-b,:egy dogmatikai szempontból kifogásolható hallgatóság szomjas figyelme a tiszta Igére a legjobb kihangositó,s a leginspirativ számitógép.Sok igazsága van annak is,aki esküszik a több napos előkészületre,s még egy félmondata se nincs soha a helyi adottságra figyelésből nyert rögtönzés.Én azonban,bár sok tanulás is van a hátam mögött,csatlakozom azon igehirdetők népéhez,akiket meghatároz a hely,az idő,a figyelem,még a rendetlenkedő fiatalok léte is.