Örömteli a gyülekezet?

A kereszténység örömteli létforma, a keresztény közösségek pedig örömteli közösségek. Legalábbis a Biblia szerint. Az öröm lehet pillanatnyi érzés, de lehet egy folyamatos állapot is, amely nem feltétlenül fedi le a pillanatnyi érzéseinket. Én inkább ez utóbbit tartom jobb, és főleg biblikusabb definíciónak. Amikor Pál apostol azt írja: “mindenkor örüljetek”, ez nyilván nem azt jelenti, hogy a hívő emberek nem lehetnek szomorúak, bosszúsak, elkeseredettek, hanem állandóan egyfajta mámoros boldogságban kell élniük az életüket.

De nem szeretnék se miniprédikációt írni, sem az egyéni kegyesség felől elmélázni a dolgon – ezt megtették és teszik hetente rajtam kívül számtalan szószéken és blogon. Én most egyetlen területre fókuszálnék: az örömteli gyülekezetre – mint örömteli közösségre. És ahelyett, hogy hosszas elméleti fejtegetésbe kezdenék, szeretném néhány egyszerű ellentétpárral önvizsgálatra hívni mindazokat, akik egy-egy helyi gyülekezet tagjaiként vagy vezetőiként (is) olvassák az apcsel29-et. A “teszt” sem öntörvényű, Lövey Imre szervezetkutató- és fejlesztő “tankönyve” alapján állítottam össze. A kiértékelés pedig pofonegyszerű: nézzük meg, melyik oszlopban lesz több ránk jellemző állítás – és nagy eséllyel azok leszünk mi. És ha le lehet vonni belőlük bizonyos tanulságokat, tegyük meg, és változtassunk. Mert meggyőződésem, hogy az örömteli légkör, kapcsolati háló, közösség, istentisztelet a misszió egyik legfontosabb összetevője!

 


[table id=1 /]

És egy utolsó megjegyzés: azok a jellemzők, amelyek az örömteli közösségekre jellemzők, valóban jellemzők sok közösségre. Úgy értem, ez nem valamiféle ideál vagy fikció, mert igenis vannak közösségek, munkahelyek, tantestületek, cserkészcsapatok,  társasjáték klubok – és remélhetőleg gyülekezetek is, amelyek valóban ilyenek: örömteli közösségek. Ezt meg lehet csinálni. Ha viszont meg lehet – akkor talán érdemes is lenne!

3 válaszok
  1. Lévayné Kántor Erzsébet Anna
    Lévayné Kántor Erzsébet Anna says:

    Áldás békesség!
    Elolvastam a két oszlopot. Úgy gondolom, hogy ez a két oszlop a két vége a dolognak.

    Amikor én belekerültem a saját gyülekezetembe, akkor mondjuk úgy, hogy az örömtelen gyülekezet jellemzői az egész gyülekezetre jellemzőek voltak. Akkor is volt ugyan egy mag, akik rendszeresen, minden alkalomra eljártak, de őrájuk is csak kevés pont volt jellemző, az örömteli gyülekezetből.

    Aztán később, mint például jómagam, újjászületett tagok is eljártunk továbbra is a gyülekezetbe, vagy máshonnan került be egy-egy újjászületett keresztyén, és eleinte nem nagyon éreztük jól magunkat a helyi közösségben. Én például rendszeresen vissza-vissza tértem a misszióba évente legalább egyszer, oda, ahol megtértem. Ezek az alkalmak adtak erőt, feltöltődést, hogy megmaradjak Krisztust követő keresztyénnek, és közben a helyi gyülekezetem tagjai el kezdtek változni, szinte észrevétlenül.
    Ahogy más újjászületett társra is találtam a gyülekezeten belül, ez a folyamat kicsit felpezsdült.
    Aztán évek múltán eljött egy olyan esztendő, amikor 13 felnőtt jelentkezett konfirmációs képzésre. A konfirmáció után, nem akartak szétszéledni, továbbra is folytatták a találkozást, előbb házaknál, aztán a gyülekeztet imaházában. A gyülekezeti mag egyre erősödött. Akik korábban is a gyülekezet magját alkották, egyrészről, kiöregedtek, másrészről hatott rájuk a mi kisugárzásunk, hozzáállásunk, stb. Ez nem jelenti azt, hogy most már egy örömteli közösség lenne az egész gyülekezet, de azt sem, hogy ott maradtunk volna, olyannak, amilyenek korábban voltunk.
    Messze vagyunk még az örömteli gyülekezetre jellemző állapothoz,de elindultunk egy úton, ami, ha az Úr is úgy akarja, egyszer csak célhoz ér.
    Egyenlőre még sok a visszahúzó erő. Sokszor azaz érzésünk, hogy a gyülekezet nagyobb léptekkel szeretne előre haladni, mint a vezetőség, de ők is hozzánk tartoznak, és őket sem szabad leszakadni hagyni.
    Csak abban az ütemben haladhatunk, amelyet a leglassúbb is tud tartani. Szerintem ez Jézus akarata. Mi így együtt vagyunk egészek. Együtt alkotjuk Jézus testét. Türelem, kitartás és állhatatosság nélkül nem érünk célt.
    Az Úr áldja meg munkájukat! Az Úr adjon kitartó, állhatatos testvéreket minden gyülekezetbe!

    Válasz

Trackbacks & Pingbacks

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük