Öt jó ok, ami miatt önkéntessé fog válni valaki a gyülekezetedben

„Az aratnivaló sok, a keresztény is, csak a munkás kevés…”

Ugyan miért is akarna valaki önként, anyagi (vagy más jellegű) ellenszolgáltatás nélkül elkötelezettséget hozni arra, hogy dolgozzon, időt, munkát fektessen bele valamibe, amiből neki magának közvetlenül talán nem is lesz semmiféle haszna?!

Jó kérdés. Legalábbis a magyaroknak, a magyar keresztényeknek, ezt a kérdést illő alapos és motiváló érvekkel megválaszolni, mert nem magától értetődő.

Ha az lenne, valószínűleg sokkal dinamikusabb, tevékenyebb és hatékonyabb gyülekezeteink lennének.

A válasz „ideológiai”, elméleti vagy biblikus része: HÁLÁBÓL. Mert Jézus Krisztus is ezt tette értünk: önként, ingyenesen, érdek és fizetség nélkül „dolgozott értünk” – egészen a kereszthalálig! Az Atya nem kötelezte, nem ígért érte fizetést – Jézus végsőkig elkötelezett „Isten önkéntese” volt, aki mindenét beleadta abba a szolgálatba, amit vállalt. Ez a kegyelem lényege. És ebben az értelemben a szolgálat a kegyelem következménye és „terméke”. Gyümölcse – ez talán szebben hangzik. Az önkéntes szolgálatunk oka az Isten iránti szeretetünk.

önkéntesek

Oké, nézzük a kérdést gyakorlatiasabban. Most jön öt bevállalható, akár elprédikálható és kihirdethető jó ok arra, hogy miért is csatlakoznék a gyülekezet önkénteseinek sorába:

1. Mindenki szeretne valami jelentőségteljes, nagyszerű, nemes dolognak az aktív részesévé válni. A szívünk mélyén mindannyian vágyunk erre. És ha adódik erre lehetőség – és valóban számít az, amit hozzátehetünk, amit beleadhatunk a projektbe, és nem csak tölteléknek vagy a létszám miatt kellünk – akkor lehet számítani az emberekre!

2. Ha látok valakit, többeket, sikereket elérni egy olyan dologban, ami engem is érdekel és vonz, és ez a kör elérhető, nyitott számomra is, akkor szeretnék én is részese lenni annak a sikernek és győzelemnek! Igazából senki nem szeret unatkozni, és tétlen , haszontalan tagja lenni egy csapatnak! És mindenki vágyik arra is, hogy kézzelfogható eredményeket érjen el, és hogy sikeres legyen valamiben. És ez fontos: nem csak a részvétel a fontos, hanem a siker (az eredményesség, az értékesség, a hatékonyság, a kitűzött célok elérése) is!

3. Meg kell hívni az embereket! Mert néma gyereknek az anyja sem érti a szavát! Mondjuk ki, hirdessük ki a szószékről és mondjuk ki a személyes beszélgetésekben: szükségünk van rád, számítok rád, alkalmasnak tartalak erre vagy arra, az időd, az erőd, a hozzáértésed, a tapasztalatod érték! Ez jól esik. Mindenkinek. Meg fogunk lepődni, hogy ha megszólítjuk az embereket, ha valóságos célokat, csapatot, hasznosságot, értékesség-tudatot, eredményeket kínálunk fel, és nem csak feladatokat akarunk a nyakukba varrni, akkor milyen sokan fognak örömmel igent mondani! Az a baj, hogy nálunk az a „módi”, hogy ha van valami, amit meg kellene csinálni, akkor mindenféle konkrétum, iránymutatás, támogatás, felhatalmazás és forrásbiztosítás nélkül szeretnénk valakire lepasszolni az egészet. És ezért nem is működik a rendszer!

4. Ez a következő: ne csak várd az elkötelezettséget, hanem add is meg! Mert elkötelezett önkéntes munkatársak MINDIG elkötelezett vezetők mögé sorakoznak be! Az emberek szívesen lesznek követők és támogatók – ha van kit követni és támogatni! Az önkénteseket képezni kell, bátorítani, felkészíteni, felhatalmazni, a kudarcaikon átsegíteni – ez már mentorlás, igazi vezetői elkötelezettség. Jómagam is szívesen dolgozok együtt nálam jobbakkal, akik törődnek velem, befektetnek belém, tanítanak – ha ezek „benne vannak a csomagban”, könnyű lesz önkénteseket találni. Ezek nélkül ne is keressünk, mert tisztességtelen velük szemben!

5. Az emberi tényező – azokkal szeretünk együtt dolgozni, akikkel szeretünk együtt lenni! A népszerű emberekhez szívesen csatlakoznak mások is. Együtt dolgozni egy általam becsült, csodált, nagyra tartott, bölcs, hozzáértő emberrel – ajándék. Még akár fizetnék is érte! Legyenek ilyen emberek az önkéntesek élén – mert különösen gyülekezeti kontextusban, az önkéntes munka a barátság- és kapcsolatépítés egy nagyszerű lehetősége is!

UI: nyugodtan prédikáld el ezta cikket, ha hasznosnak látod, beszélj róla, használd fel gyülekezeted mobilizálásában és barátaid motiválásában!

1 hozzászólás
  1. saab
    saab says:

    Ha a gyülekezet egy klub, azaz önmagáért létezik, akkor ez a szolgálat dolog mindig is macera marad… azzal együtt, hogy az újak lelkesedését nagyszerűen ki lehet használni.
    Ha azonban egy gyülekezet megtalálja a feladatát, küldetését egy település, régió életében, akkor bőven van tér a kibontakozásra.
    Ha egy gyülekezet nem létszámaximalizáló, hanem minőségi kapcsolatra törekszik Istennel és egymással, akkor van esély rá, hogy mindenki megtalálja a helyét.
    Ha kézbe vesszük a bibliát, és helyesen értelmezzük a gyülekezeti szolgálatokról szóló részeket, akkor nem egy meghívott pásztortól várjuk a jószerencsénket, gyülekezetünk fejlődését, hanem imádkozunk, hogy a lélek közülünk jelöljön ki különféle szolgálatokra embereket…
    De szívesen folytatnám, de olyan sok a ha, hogy előbb utóbb rá kell ébrednünk, egy rossz struktúrában hiába próbálunk lelkiismeretesek lenni, az energiáink csak elfolynak, és a szekér nem halad előre…

    Válasz

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük