Social media manager: közösségi média felelős, vagy mi

A közösségi portálok egyre nagyobb szeletet harapnak ki az internetes életünkből. Manapság egy magára adó vállalat már nem működhet social media manager nélkül – így hívják ennek a kommunikációs területnek a felelősét. Ez alapvetően PR- és reklámtevékenységet jelent, de egészen másképpen, mint amit a 2005-2007-es időszak előtt jelentett.

Elolvastam néhány meghatározó amerikai szakember véleményét arról, milyennek kell lennie annak, aki ezt a munkát jól akarja végezni – megpróbálom ezt összegezni, és alkalmazni a saját missziós kontextusunkra.

1. INTELLEKTUÁLIS KÍVÁNCSISÁG – AUTODIDAKTA BEÁLLÍTOTTSÁG

Az internet iszonyú gyorsasággal fejlődik. Csak az tud lépést tartani vele, akit ez őszintén érdekel. Pusztán kötelességből nem lehet negyedévente az újabb és újabb technológiákat bemutató tanfolyamokra elküldeni a munkatársakat, enélkül viszont egy év múlva talán már olyan csatornákon vagy olyan módon fog kommunikálni, ami már kiment a divatból. Márpedig a divat hullámát meglovagolni – technológiai értelemben – egy olyan hihetetlenül gyorsan fejlődő és változó környezetben, mint az internet, egyszerűen kikerülhetetlen „kötelesség”. Egyszerűen azért, mert az embereket is ott találjuk meg! Vagyis nem papír kell a „hozzáértésről” – hanem belülről fakadó szakmai elkötelezettség, kíváncsiság, szenvedély. A szakmán pedig konkrétan az online kommunikációt értem.

Egyes szakemberek ezt az autodidaktikus beállítottságot és készséget a legfontosabb munkaköri követelményként állítják be egy online munkatárs alkalmazásának elbírálásánál.

MISSZIÓS KONTEXTUS: meg kell találni azokat az embereket a gyülekezetben, akik az interneten élnek, és a „közösségi missziót” rájuk kell bízni! A tartalmi szerzők lehetnek mások, de a kommunikátorok legyenek ők!

A legfontosabb alapelv: ismerd és használd a technológiát – és szeresd az embereket!

2. SZENVEDÉLY A „TERMÉK” ÉS A „VÁLLALAT” IRÁNT

A közösségi média felelős a szervezet arca, hangja, avatarja, csiripelője – egyszóval képviselője. És ez nem valamiféle száraz, hivatalos, uniformizált képviseletet jelent, azzal a közösségi portálokon semmire nem megyünk. Egyszerre kell bennfentesnek, trendinek, lazának és szakmainak lenni. A közösségi portálokon vagy megnyerjük, kiérdemeljük, hogy kövessenek, vagy magunk maradunk, a kutya se lesz kíváncsi ránk. Az internet – és főképpen a közösségi média nem automatikus közönség. Az emberek csak azt követik, akiket érdemes. Akik érdeklik őket. Ezért a legfontosabb, hogy érdekesnek kell lenni. Ez pedig nem megy hivatalból, bérért-fizetésért, ez nem egy leadandó projekt. Ha csak ennyi, bukásra van ítélve. Szenvedélyes hangra van szükség az online pörgésben, lelkes és lelkesítő, motivált és motiváló, hozzáértő és folyamatosan változó-fejlődő „képviseletre”. és a legfontosabb: a közösségi portálokon nincs olyan, hogy vállalat – az egy elvont fogalom, aminek nincsenek érzései, sziporkázó ötletei, beszólásai vagy vicces kommentjei. Egy vállalat nem rak szmájlit valaki bejegyzése mögé. Ott emberek vannak. Egyre inkább valós személyekkel, nevekkel és arcokkal azonosítják a vállalatokat, a szervezeteket. Mert a közösségi portálokon kell egy valóságos személy, mert mi is azok vagyunk – csak így tudunk kapcsolódni egymáshoz. Ez már egy új PR – elő kell bújni a „vállalat” mögül.

MISSZIÓS KONTEXTUS: a gyülekezet a kívülállók számára csak egy intézmény, egy ideológia és egy tradíció. Márpedig ezek elvont fogalmak. Holott a gyülekezet mindig az embereket közösségét jelentette. Vagyis meg kell maradnunk személyesnek, egyéniségnek, lelkes és szenvedélyes, motiváló embereknek, akik számára a világ legjobb helye, a legjobb közössége, a szemük fénye, a büszkeségük a gyülekezetük, a testvéreik Krisztusban. Ha ez az odaadás őszinte és valóságos, nem valamiféle álszent, giccses nyomulás, az fel fogja kelteni az emberek érdeklődését! Tehát az internetre nem a gyülekezeteknek kell „kimennie” – hanem a hívő embereknek, névvel, fényképpel, elérhetőségekkel. Hiszen azért megyünk, hogy kapcsolatokat építsünk.

3. NEM LEGYŐZNI KELL AZ EMBEREKET, HANEM EL- ÉS BEFOGADNI!

A hagyományos marketing és PR célja a pozitív üzenetek „reklámozása” és a negatívak leszerelése és kivédése, rosszabb esetben lefelejtetése. Így vagy úgy, de a klasszikus kommunikátorok győztesen akarnak kikerülni a média verbális csatáiból. A fókusz az üzeneten van: muszáj elmondani, megértetni, elfogadtatni. A közösségi média azonban teljesen másképpen működik. A kiindulási pont a folyamatos és aktív jelenlét a közösség életében. Ráadásul ennek a jelenlétnek teljes mértékben interaktívnak kell lennie. vagyis nem egyirányú a kommunikáció, nem arról van szó, hogy ontjuk a reklámjainkat – hanem hogy elolvassuk a többiek bejegyzéseit is, kommentelünk, lájkolunk, szmájlizunk, szavazunk, fényképeket jelölgetünk – vagyis részt veszünk a közösség tagjainak életében. A marketing- és PR-üzenetünk pedig így közvetetten fog működni: mert ők is részt vesznek a mi életünkben. Vagyis a facebookon nem csatázunk az emberekkel, hanem közösséget vállalunk és építünk velük.

MISSZIÓS KONTEXTUS: A (magyar) keresztények nagy része az interneten folyamatosan vitatkozik. Vagy az ateistákkal, vagy a más felekezetű testvéreivel. A többség állandóan le akar győzni valakit, érvekkel, igeversekkel, erővel vagy erőszakkal. Úgy tapasztalom, a magyar hívők kifejezetten reakciósak. Meg kellene tanulnunk végre elfogadni, sőt, nagyra értékelni a másik embert. Hálásnak lenni azért, hogy egyáltalán találkozhattunk. És mielőtt nekiállnánk gőzerővel téríteni, fel kellene ismernünk, hogy az interneten legfeljebb belekezdhetünk a valóságos kapcsolatépítésbe – ehhez azonban érdemesnek, méltónak és vonzónak kell lennünk. Ennek pedig nem a másik ledöngölése az útja.

4. STRATÉGIA KELL HOZZÁ!

Túl sok helyen kellene ott lennünk. Iwiw, facebook, twitter, google friends, HI5, myVip, mySpace, stb. stb. A megannyi közösségi portálon lévő ismerőseink és követőink között van egy jelentős átfedés, és ott vannak a különbözőségek is. Ha egyszerre postolunk mindenütt, van, aki az üzeneteinket tíz-tizenöt példányban kapja meg. Ha nem postolunk mindenhol, van, aki egyet sem kap tőlünk. Én is voltam már ebben a helyzetben, és át kellett gondolnom, mit és hogyan csinálok. Stratégiát kellett építenem, mert több közösségi portálon is aktív vagyok. A stratégia tudatos felkészülést jelent, eszközöket igényel, munkatervet feltételez, és bizonyos fokú precizitást, tervszerűséget ott, ahol kifejezetten spontánnak és személyesnek kell mutatkoznunk. Nem egyszerű feladat – de nem megoldhatatlan.

MISSZIÓS KONTEXTUS: Az lenne a legjobb, ha a gyülekezetekben online missziós szolgálócsoportok állnának fel, olyan emberekből, akik idejük jó részét amúgy is az „interneten lógva” töltik. És talán az lenne a legjobb, ha felosztanák egymás között a portálokat: lenne egy iwiwes, egy facebookos, egy twitteres, myvipes munkatárs. Időnként egyeztetnének, stratégiát építenének fel, és mindenki megvalósítja azt egy általa menedzselt gyülekezeti profilon. Azt hiszem így nem lenne senki túlságosan leterhelve azzal, hogy akár több ezer ismerőst és követőt menedzseljen öt-tíz különböző portálon. Ebbe bele lehet vinni a változatosságot és az egyéniséget is. A stratégia-alkotás első lépésének talán megteszi ez.

Oké, megint hosszú a cikk. Remélem megérte megírni, és impulzusokat adhattam a gyülekezet online média felelőseinek a munkaköri leírásuk felvázolásához.

5 válaszok
  1. Zsotza
    Zsotza says:

    Úttörő jellegű post! Sajnos,még nagyon gyerek-cipőben jár ez nálunk. (tapasztalatom szerint.) Már az is nagy dolog,ha valamilyen honlapja van egy gyülekezetnek….mintha nyűg lenne a NET,-nem pedig lehetőség. (Ingyenes missziós lehetőségek!) Gyökeres szemlélet-váltásra van szükség-remélhetően már ebben az évtizedben!

    Válasz
  2. Huszár Zsolt
    Huszár Zsolt says:

    Nagyon örülök a témafelvetésnek, erről a témáról nagyon sokat lehet beszélni. Személyes tapasztalatom, hogy hazánkban még mindig nem eléggé elterjedt a közösségi média használata. Folyamatosan növekszik a felhasználók száma, de a mindennapi használat még csak szűk réteget érint. A többség csak regisztrált és gyér érdeklődéssel keresi fel ezeket az oldalakat. Én bizakodó vagyok, mert ha lassan is, de egyre népszerűbbek ezek az oldalak.
    A fiatalok számára már természetes a használatuk, hiszen az iskolába kilóg az a diák, akinek nincs facebook, myspace, iwiw hozzáférése.
    Én a középkorúak generációjában látom a lehetőséget. Ha a közép és idősebb generációk tömegesen használják majd, bekövetkezik amire nagyon várunk. Amíg erre várunk, nincs okunk nyugodtan ülni a babérjainkon. Nagyon jó, hogy ilyen impulzusokat, kapunk Sándortól és rajta keresztül az Úrtól!

    Válasz
  3. boresit
    boresit says:

    Köszönöm a pozitív visszajelzésesek!

    Az én véleményem az, hogy a legnagyobb különbség a nyugati és a magyar socialmedia használatban az, hogy elsősorban az amerikaiknál a facebook, twitter már elszakadt a számítógéptől, és a postolás nagy része már okostelefonokon történik. Nálunk még ez hiányzik. Egyszerűen még nem tartunk ott, hogy olyan mobilunk legyen (iphone, andromeda), amivel élvezet is a netezés. Szerintem ez lesz az áttörési pont nálunk is.

    Válasz
  4. Bucsuhazy Istvan
    Bucsuhazy Istvan says:

    Való igaz, hogy meg kell jelenni ezeken a felületeken is, sőt. Viszont óvatosnak is kell lenni két okból a közösségi oldalakkal: nagyon sok veszélyt rejt maga a facebook, különösen felénk, ahol sokaknak fogalma sincs arról, mit szabad és mit nem nyilvánosságra hozni, feltenni a felületre, lásd képek, információk, stb. Vannak, akik szinte percenként osztják meg másokkal, éppen mit és hol csinálnak, ott élik az életüket … kialakul egy virtuális világ, ami növeli a már így is elég jelentős individualizmust, nem beszélünk egymással, hanem feltesszük a facebookra és jelezzük tetszik vagy nem, esetleg kommentáljuk. Szükséges lesz ennek a negatív következményeivel is foglalkozni, a lelkigondozókat erre is fel kell majd készíteni.
    A másik pedig éppen ebből fakad: okosan úgy kell használni az oldalakat, hogy ne virtuális gyülekezetek jöjjenek létre, hanem emberi kapcsolatok, valós találkozások. A mi gyülekezetünk által kiküldött hírlevél végére én mindíg azt írom: “örülünk annak, hogy Isten ígéjét a weblapunkon keresztül is hirdethetjük, de a személyes találkozást, gyülekezeti részvételt semmi sem pótolhatja.”

    Válasz
  5. Janosh
    Janosh says:

    Az okostelefonokkal kapcsolatban egyre inkább javulnak a tendenciák Magyarországon is. A szolgáltatók kínálatában megtalálható készülékeknek már közel 30%-a PDA (egyébként már most is élvezet rajtuk a netezés; tapasztalat, most is ilyenről írok ;)

    Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük