Szeressétek az ellenségeiteket!
Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Lukács 6:32-36
És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes. Máté 5:47-48
Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Róma 5:10
Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. Sőt, „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére.” Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. Róma 12:17-21
Kik a mi „ellenségeink”?!
- a bűnös világiak úgy cuzámen
- de különösen a melegek
- a komcsik
- a Gyurcsány
- meg az Orbán
- a muszlimok
- a cigányok
- a büdös hajléktalanok
- a büdös cigány hajléktalanok
- a konkurens felekezet
- a máriaimádó katolikusok
- a karizmatikusok (főleg a hitesek!)
- a jehovisták
- a bukott keresztények
- az apehosok (tudom, NAV, de már csak így hívjuk őket)
- a BKV ellenőrök
- a rendőrök
- a főnökünk
- a szomszédunk
- az anyósunk
Volt egy web2-es oldal (már nem érhető el), amelyen lehetett szavazni, kiket utálunk a legjobban. Egy-két kivételtől leszámítva ők voltak a befutók – a kifejezetten keresztény „ellenségeket” én írtam be a listába – „tapasztalatból”.
Tudom, milyen ellenségnek lenni: amikor évekkel ezelőtt elváltam, voltak, akik csak azért hívtak fel telefonon, hogy elmondják, soha többé ne keressem őket, mert most törlik a nevem a telefonkönyvükből, és számukra én már nem is létezek. A „testvéreim” és „barátaim” 99%-át azonnal elvesztettem, anélkül, hogy megkérdezték volna, mi is történt valójában. Vannak homoszexuális barátaink, még olyan is van köztük, aki hívő, de egyetlen gyülekezetbe sem látják szívesen, és szinte mi vagyunk az egyetlen keresztények a feleségemmel, akik szóba állunk velük. Rengeteg „bizonyságtételt” hallok lelkészektől lelkészekről vagy gyülekezeti tagokról, és fordítva, amelyek finoman szólva „nem túl építőek”. És mivel kicsit benne vagyok a politikában is, látom-hallom-olvasom, mekkora gyűlölettel nyilatkoznak emberek egymásról csak az alapján, hogy ki melyik oldallal szimpatizál.
Nálunk nem dúl háború – mégis tele vagyunk gyűlölettel és ellenségekkel. Az, amiben különbözünk valakitől, mindig fontosabb annál, amiben egyetértünk. A másik emberben egyetlen rossz tulajdonság elég ahhoz, hogy a sok jót már meg se lássuk. Egyetlen hiba, tévedés vagy bukás bőven elegendő arra, hogy lenullázzuk a teljes életét. Ha nem tudja teljesíteni az ígéretét, ha elkésik – már nem lehet számítani rá, nem megbízható. Ráadásul figyeljük meg: a beszédünkkel is csak az ellenségeinket és az ellenségeskedést „dicsőítjük”, arról beszélünk, ami rossz hírű, ahelyett, hogy csak a jót hirdetnénk, s a többiről, ami senkinek nem használ, ami senkit nem épít és nem gazdagít, arról hallgatnánk, és azért inkább imádkoznánk vagy a megjavításukért cselekednénk!
Mi lenne, ha szó szerint vennénk azt, ami a Bibliában van? Ha kipróbálnánk azt, hogy áldjuk az ilyen „ellenségeinket”, ha elkezdenénk szolgálni, szeretni őket, nem csak akkor, amikor imádkozunk a „megtérésükért”, hanem valóságos szavakkal és tettekkel? Ha a barátságunkat, a bizalmunkat, a megbocsátásunkat adnánk az ellenségeinknek. Nem csak annyit, hogy „Isten mindenkit szeret és mindenkinek megbocsát” – hanem hogy MI IS megtesszük ugyanezt velük! Hogy nem csak Isten szereti őket – hanem mi is szeretjük őket, mert bennünk Isten Lelke van! Ez nagyon-nagyon nehéz – de itt kezdődik a krisztusi bizonyságtétel, nem a kegyes szólamoknál a gyülekezet védett és megdicsőült légkörében!
Talán változna kicsit a világ. Talán az nem – de mi magunk egészen biztosan változnánk! Én két dolgot tanultam meg az évek során, ami alapjaiban meghatározza azt, ahogyan az emberekre tekintek: a bűnös soha nem egyenlő a bűnével, és minden egyes ember Isten csodálatos és értékes teremtménye, akiért Jézus kész volt helyet cserélni a kereszten! Akkor hogyan is lehetne nekem az ellenségem?!
FAKULTATÍV ALKALMAZÁS: válassz ki a listából – vagy a saját „ellenségeid” közül – hármat, és a héten tegyél értük valamit önzetlenül! Fejezd ki feléjük, hogy nem csak Isten szereti őket, de még te is képes vagy erre!
Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene! – Filippi 4:8-9
Jó cikk, örülök hogy újra aktivizálódik az oldal:) A fakultatív alkalmazás inspiráló :)
Gratulálok a cikkhez. Sajnos van lehetőségem bőven megtapasztalni mindazt, amiről írtál. Egy dolgot hiányoltam az írásodból: a keresztény testvérek sztereotíp válaszát azokra a felvetésekre, amiket Te is említettél, mégpedig azt, hogy „igen, a bűnöst szeretni kell, de a bűnét utálni kell és ezt ki is kell fejezni.” Ezzel aztán minden gyűlölködő ítélkezés „meg van magyarázva”, a „kemény szeretet” jegyében minden harag, megvetés és megalázás „elfogadottá” válik. Neked mi ezzel kapcsolatban a tapasztalatod?
Kedves Kal (és Robi), köszönöm a pozitív visszajelzést!
A múlt héten nálunk nyaraló barátainkkal éppen a feltett kérdésedről beszélgettünk sokat, úgyhogy mindenképpen írok egy cikket erről a témáról is, ennek az írásnak a folytatásaként. Nem ígérem, hogy ezen a héten, inkább a következőn.
Sokat gondolkodtam, hogy irjam-e vagy sem … mert nem vagyok sem lelkesz, sem valalmi nagy bolcsesseggel megaldott emberke …
De nem tobbek kozott erre is mondja Jezus a kovetkezot? :
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? 23És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” 24″Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.” stb, stb.
Cselekszi az en mennyei Atyam akaratat: szeretet, megbocsatas, stb, stb, stb
hát igazán fogalmam sincs soha,hogy akár a szerző se,vagy is,úgy van a jézusi szavakkal,mint sok mindenki,ak simán minden Miatyánk,ki vagy stb-be beleásit.Normális,hogy az ellenségeimet nagy örömmel utálom.Akiket pedig megszeretek közüllük valami csoda folytán,már az első csuklásnál reáébredek,hogy testvért,barátot kaptam benne.A „szersd ellenségedet” egyenlő Jézussal.Azaz,csak az ő szájából természetes,esetleg még az A Tamás báttya kunyhója cimü regény irójának.Nekem,bár hivővé tett épp Ő engem is a bűnbocsánatával,ezek a krisztusi kijelentések az előre bejelenthető kudarc-vallomás-sajáthasfalból-t hozzák:Uram,eszem ágában sincs produkció keresztyén lenni,pláne még fércmunkára se telik.Vállalj be továbbra is Uram,mert Nélküled nem megy,de a segitsmagadonstbközhely is a kukába került már.
Számomra a szeresd ellenségedet, nagyon is gyakorlatias téma, ugyanis van egy pár. Ők a másik oldalon vannak még. Tiszta x-akták :) Az egyébként, hogy szeretem őket, azt jelenti, elfogadom ugyan őket, de az igazságot nem takargatom el, csak azért, hogy ne keveredjek konfliktusba velük. Vállalom azt hétköznapi értelembe véve és a végsőt is aki maga Jézus.
Ez az Isten szerinti szeretet. Hiszem, hogy itt a földön is vannak következményei a tetteinknek, és csak azért, mert szeretek valakit nem leszek elnéző azzal, amit tesz abban az esetben, amikor engem érint, és az adott országom törvényei szerint járok el. Megbocsátok igen, ami a legfontosabb, hogy magam miatt nem őmiatta, mert nekem fontos, hogy békességem legyen, de ettől az ő bűnének/tettének még vannak következményei.
Fontosnak tartom, hogy Isten fiai nem naiv kisgyerekek.
Az, hogy mi az én mennyei Atyám akarata, jóval több számomra, mint egy lista. Két helyről tudom meg, az egyik a biblia, azaz Isten igéje a másik az ő lelke által, amikor egy-egy élethelyzetben szorongat és figyelek rá. Mert ő ott van az egész életemben és vezet és ha figyelek észreveszem a hangját, és ez a legcsodálatosabb dolog az életemben. Isten konkrét és mai, van, hogy azt mondja tedd ezt vagy azt, vagy épp arra kér maradj ott és ne mozdulj.
„Az én juhaim hallják az én hangomat, és én ismerem őket, és követnek engem.” Jn 10,27
Egy évvel ezelőtt történt, amikor három ellenségemmel kerültem komoly konfliktusba egy ügy miatt, akkor ezt mondta nekem: „Harcolnak ellened, de nem győzhetnek, mert én veled leszek, és megmentelek – így szól az Úr!”
Jer 1,19
Kell ennél több? :)
s.d.g.
erről beszéltem a reggel talán,hogy amit a tisztelt köztem-szóló mond az teljességgel igaz,csak azt ne mondja senki,hogy az ilyenfajta megoldások a krisztusi lekoppintása.NEM:ez az egyszemélyes magyarázkodó megvalósitásoknak sohase lehetne az”X-aktásokért”való kereszthalál,mielőtt még egyáltalán bemázolva lennének,mint bűnösök,-az eredménye se,se a következménye.Jézus annyira szerette Pilátust,hogy még a letartóztatás előtt gondoskodik arról,hogy legyen oka akár,mint zelóta-gyilkost elitélni:vegyetek kardot,de kiderül,hogy tizokban már van három:annyi pont elég arra,hogy pilátusra ne a rettenetes önvád hulljon az ártatlanért:akinek van fegyvere mégse abszolut ártatlan.Hát ezt a fajta szeretetet nem lehet bepréselni semmilyen kegyes-…ségbe
Lehet, hogy félre érthető voltam, az hogy a másik oldalon vannak, nem azt jelentette számomra, hogy bűnösök, hanem nem fogadták el Jézust, akkor ugyanis hitem szerint meg tudtunk volna egyezni.
Én magamat bűnösnek vallom, ugyanis ha nem tenném elutasítanám Jézust és nem lenne szükségem rá, arra pláne nem, hogy meghaljon.
Ami pedig nagyon fontos nem nekem kell meghalnom, mert ő már megtette, éppen ezért amit én teszek az az én felelősségem és amit valaki más az pedig az övé. Nem veszem magamra, sőt a bűneit sem, mert nem én vagyok Jézus.
A fiak pedig szabadok. Tudom nehéz sok minden és én nem teológiáról beszélek, hanem hitről és a valóságról. Nem a múltban élek, mert Isten szava ma is szól, élő és ható.
Bevallom én a végét nem értem, és ebben nincs semmilyen felhang csak őszintén mondom, hogy eddig terjed a tudásom.
s.d.g.