Nagyon fiatalon, 22 éves koromban, a megtérésem után mindössze három évvel kezdtem el rendszeresen igét hirdetni, s voltak olyan évek, amikor több százszor is szószékre álltam. A vácegresi körzetben, budapesti gyülekezetekben, legációs kiküldetésekben, majd közel tíz éven át Miskolcon hirdettem Isten igéjét, s közben számtalan hitmélyítő vagy evangélizációs meghívást kaptam. Azt hiszem, a szószék az igazi életelemem, s ebből a szolgálatból nőtt ki a bibliaiskolai, illetve a későbbi oktatói szolgálatom is. Szólhattam Isten igéjét imaházakban és templomokban, konferenciákon és táborokban, kocsmákban és utcasarkokon, kicsiny falucska egyetlen idős hívő asszonya előtt és sportcsarnokokban összegyűlt, ezer fős hallgatóságok előtt, cigány putriban és milliárdos üzletember budai luxusvillájának a nappalijában – s jó volt látni, hogy Isten mindenütt jelen volt, szelíden, nagy szeretettel, mégis valóságos hatalommal és kikerülhetetlenül mutatkozott be, még a sokszor gyarló és erőtlen szavaimon keresztül is. Mindig elámultan azon, hogy a Szentírás üzeneteiben mennyivel több van bármilyen emberi okoskodásnál, és a Szentlélek által „kibélelt” egyszerű gondolatok milyen hatással vannak az életünkre. Ez Isten titka, kegyelme, áldása – nem az igehirdető érdeme. Mivel sokat készültem ezekre a szolgálatokra, sok imádság és bibliakutatás áll minden prédikációm mögött, megosztom ezeket is, elsősorban igehirdető kollégáim és szolgatársaim számára, talán az évek múltával is meríthetnek belőle inspirációt, útmutatást, segítséget a saját felkészülésükhöz. Azoknak pedig, akik nem prédikálnak, csak táplálkoznak Isten Igéjével, remélem szintén hasznos és áldásos lehet ez a gyűjtemény.

Az igehirdetéseket folyamatosan töltjük fel.

[child-pages depth="1"]