A gyülekezet ébredésének kezdete 1.

ELSŐ RÉSZ: IMÁDSÁG ÉS IMÁDÓ ÉLET

2Krónikák 7:1-16

MI TÖRTÉNIK?

Salamon imádkozik
Isten válaszol: dicsősége leszáll
Salamon áldozatot mutat be (nem semmi áldozatot!)
Isten ígéretet ad + feltételek!
Salamon cselekszik

MIT TANULHATUNK MINDEBBŐL?

Honnan tudjuk, hogy eljön az ébredés?

Avagy: hogyan fog eljönni az ébredés?

a.) Itt azt olvastuk: tűz szállt le az égből, és elemésztette az állatáldozatokat.

Abban a szóban, hogy elemészt, a táplálkozás van benne: a tűz abból táplálkozott, amit ráraktak.

Az áldozati rendtartás is kifejezi ezt: Isten az áldozatokból táplálkozik – vagyis ilyen módon tölti be a törvény és a szövetség szükségét! Ez volt az Ószövetségi rendtartás, a kép és a tartalom.

A Róma 12:1-2-ben azt írja Pál apostol: a ti testeteket adjátok oda okos istentiszteletként az Isten oltárára.

[Megjegyzés: a testre két szó van a görögben, az egyik a “szarx”, ami a testet jelenti a maga fizikai valóságában, ezt használja a „testi ember” kifejezésben a Biblia, a másik a “szóma”, ami az egész lényt, testet, mint „testületet” jelent: tehát az egész személyiséget! – Itt ez utóbbi értelemben szerepel!]

Amit az oltárra teszünk, azt Isten tüze megemészti!

Isten leszálló tüze az Újszövetségben a Szentlelket jelképezi.

Ha a testünket (vagyis az egész személyünket) megemészti Isten Lelke, azaz abból „táplálkozik”, akkor jön el az ébredés! E nélkül a mi életünkből az ördög „táplálkozik”, mert a belőlünk nyerhető erőt, időt, munkát nem Isten országa építésére, hanem annak rombolására és gyengítésére használja!

b.) Amikor jön az ébredés, Isten dicsősége kiáradásának szemtanúi leszünk.

Mit jelent ez?

Egyfelől azt, hogy nem győzünk betelni Jézus személyének csodálásával!

Zsidó 1:3 mondja Jézusról: „Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása”

Isten arcának a keresése, ahogy írja a 14. vers, és nem csupán a tetteinek keresése!

Mindennél fontosabb lesz Jézus dicsőségének szemlélése! – És ezt LÁTNI IS fogjuk! Felfedezzük Jézust a mindennapjainkban, gyönyörködünk Ő benne, a lényében, róla beszélünk, Ővele dicsekedünk!

De látni fogjuk azért Isten kezét is: Isten dicsőségének kiáradását a TETTEIBEN.

Ez a másik: a szemünk előtt fog Isten cselekedni! Megmutatja dicsőségét abban, ahogyan megváltoztatja azokat, akikről lemondtunk, behoz olyan embereket, akikre nem is számítottunk, üdvözülőket fog adni, előttünk jár, és kapukat, szíveket nyit, és egymást érik az Ő csodáiról, cselekedeteiről szóló bizonyságtételek!

c.) Életünk legfontosabb tevékenységévé válik Isten dicsőítése

Nem túlzás ez?

Persze nem az éneklésre gondolok, a dicsőítés ennél sokkal több, az éneklés ennek csupán egy részlete.

De akkor mit is jelent dicsőíteni Istent?

– elismerem Isten uralmát és hatalmát a világon és az életem felett

– és ezt nemcsak elismerem, de hirdetem és képviselem is

– Neki köszönök meg mindent, ami ért, amit kaptam vagy amitől megóvott

– Isten oltárára teszem az életem egészen égő áldozatként, hogy megemészthessen!

Szóval, nem túlzás ez az első hely?

Itt megint hadd tegyek egy kitérőt, az időbeosztásunkkal és az értékrendünkkel kapcsolatban, ebből talán világos lesz, mit is jelent, hogy a legfontosabbá válik Isten dicsőítése:

SZIKLA

KÖVEK

HOMOK

A kérdés az, hogy mit tekintünk SZIKLÁNAK, „Biztos Sziklának” az éltünkben?

Az ébredés akkor és úgy fog elkezdődni, ha Isten dicsőítése lesz az a szikla, amely mindannyiunk életének ALAPKÖVE lesz!

d.) Mindaz, ami történik, nagyságrendben átlagon felüli lesz!

Nézzük csak, áldozatot mindig mutattak be a zsidók is: de itt 22.000 marhát és 120.000 juhot áldoztak.

Az ébredés akkor és úgy kezdődik, amikor ilyen fenomenális dolgok történnek velünk:

– imádkozunk, de órákat

– elhallgatnánk három igehirdetést is, mert nem tudnánk betelni Isten igéjével

– jönnek az érdeklődők, de meg is térnek, ráadásul nem egy-egy évente, hanem sokan

– áldozunk, de nem a tizedet, hanem az 50-70%-át a javainknak (na nem a lelkésznek, hanem az Úrnak:–)

– szólnak a bizonyságtételek – de akár órákon át, és nem lesznek unalmasak

– énekelünk – azt is, akár órákig, lelkesen és szívből

– ha munkálkodni kell, lesznek önkéntesek, de nem egy-kettő, hanem húsz vagy ötven, mert mindenki szolgálni szeretne!

Lehetne folytatni a sort … csak ezzel két nagy baj van:

– az egyik, hogy a legtöbben nem hisznek abban, hogy ilyen lehetséges! Pedig máskor, másokkal megtörtént már ezen a világon. Mi meg olvassuk a róluk szóló könyveket, néha felolvassuk a gyülekezetben, mint valami szép és megható történetet – csak MI soha nem éljük át!

– a másik, hogy sokan nem kívánják ezt. Ez az igazság. Sokaknak nem hiányoznak a megtérők, az ébredés, mert csak felborítják a jól kialakult szokásaikat. És félnek a változástól – pedig az az igazság, hogy magukat féltik attól, hogy nem fogják érteni, a többiek minek örülnek ennyire, a többiek életében mi történik, miért nem unják az imádságot, az éneklést – mert félnek attól, hogy velük nem történik meg az, ami a többiekkel megtörténhet!

NOS ISTEN AZT ÜZENI az ilyeneknek: Ne félj, csak higgy! Mert ha eljön a gyülekezet felébredésének ideje, akkor Isten Lelke átformál. És ha engeded, hogy Isten Lelke már most elkezdje ezt az átformáló munkáját, akkor hamarosan eljön az ébredés ideje!

És ezzel szeretnék rátérni a másik nagy tanulságra és üzenetre: az ébredést nem lehet olcsón megfizetni. Abból nem árulnak kettőt egy százasért!

Nos, hogyan tudjuk megvásárolni áron is az ébredés alkalmait, hogyan tudjuk siettetni annak eljövetelét?

a.) Isten gyermekeinek egyesülniük kell Isten dicsőítésében és az imádságban

Salamon egész Izráellel együtt ünnepelt, nem a kiválasztottakat hívta valamiféle vallásos házibulira.

A keresztyénség tele van klikkekkel: sokszor klikkesednek az egyházak, és a januári imaheteken kívül levegőnek tekintik a többieket, de klikkesednek az egyházakon belül a gyülekezetek is, vannak konzervatívabbak és karizmatikusabbak, és mindenki a saját fajtájához húz, és klikkesednek a hívők egy gyülekezeten belül is. A pásztor ellen vagy mellett, a kegyességi irányzatok szerint, klikkesednek a munkások és a munkásokat kritizálók is.

Az ébredés viszont egységet hoz!

És az egység ébredést hoz!

EZT KELLENE VÉGRE KOMOLYAN VENNI!

Olyan sokszor lehet olvasni az első keresztyénekről, hogy a szívük-lelkük egy volt!

És tegnap, amikor leírtam a vázlatomba ezt a mondatot, akkor nem tudtam könnyek között megállni, hogy ezt én baptista gyülekezetben még nem éltem át!!!! (Pedig nem vagyok érzelgős típus!) De hol van ez az egység????? Ki az, akinek a véleménye, kegyességébe vetett igaza, a testvérekkel szemben felállított követelményrendszere többet ér ennél az egységnél????????

Az ébredés egységet hoz!

És az egység ébredést hoz!

b.) Az imádság, az imádó élet alázattal párosul!

Sok karizmatikus közösség itt veszíti el az erejét és a vonzóságát: a karizmatikusságukat, a missziójukat, a gyülekezetük dinamizmusát erénynek tekintik, és már ezekben bíznak, és nem Istenben! És elbízzák magukat, gőgössé válnak, akik lenéznek mindenkit, aki nem olyan, mint ők. És ezzel megfojtják a jó földbe hullott magot!

Jakab 4:10 – „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és Ő felmagasztal titeket!”

Az ébredést nem lehet csinálni! Azt lehet kérni, arra lehet felkészülni, azt lehet siettetni, éppen ezeken a módokon, amikről most szó van – de ez mégiscsak Isten munkája és ajándéka!

Soha ne az eredményeinkre, az átéléseinkre, a gyülekezetünkre legyünk büszkék, ne azokban bízzunk, hanem Istenünkben bízzunk!

c.) Az imádság, az imádó élet bűnbánattal és a bűn elhagyásával párosul

Isten azt mondja Salamonnak (14. vers): „ha megtérnek gonosz útjaikról … megbocsátom vétkeiket, és meggyógyítom országukat.”

Isten dicsőségének kiárasztása olyan, mint amikor a poharunkba bele szeretnénk tölteni a legjobb ízű bort – csak van még a pohárban egy kis savanyú vagy keserű lötty.

Épeszű ember nem tölt az ilyen pohárba értékes italt – előbb mindazt, ami kár és szemét, ki kell önteni, a poharat ki kell pucolni, meg kell tisztítani, aztán beletölthetjük a jó bort.

Persze van, aki megpróbálja vegyíteni a kettőt – csak annak nagyon vegyes lesz az íze is. Arra lehet, hogy alkalmas, hogy az ember egyszer belekóstoljon, de nem lesz számára kívánatos. – És hiába a jó ige, igehirdetés, hiába néhány „szuperjófej” keresztyén, ha ott van még a régi, a savanyú, a keserű. (Volt erre példa sok: egy jó evangélizáció után egy rossz emberrel találkozott valaki, és többet nem jött az imaházba.)

És újra kérdezem: kinek ér annyit a saját keserűsége és savanyúsága, hogy megrontsa vele a pohár, az istentisztelet, a gyülekezet egész tartalmát????

Olyan sok helyen hiányzik az igazi bűnbánat!

Vagy lehet, hogy a bánatig el-eljutunk, de hiányzik a bűn megtagadása, a bűn elhagyása!

Az ébredés bűnbánatot hoz – és a bűnbánat ébredést hoz!

Mi tehát az ébredés?

Itt is hármat szeretnék megemlíteni, összefoglalásul, egy-egy gondolatban:

a.) Isten meghallja kiáltásunkat

15. vers: „Szemem nyitva van, fülemmel figyelek az imádságra ezen a helyen!”

Wesley János mondta: „Isten nem tesz semmit ezen a földön, csak a hitből fakadó imádságra adott válaszként!”

Valaki más azt mondta: „Sok mindent tudsz tenni az imádságnál, miután imádkoztál – de az imádságon kívül semmi egyebet nem tehetsz azelőtt, mielőtt imádkoztál volna! A szolgálat (és minden cselekedet) nem több, mint az imádság eredményeinek összegyűjtése!”

És ezt csak kiegészítem az Úr Jézus szavaival:

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” – Máté 7:7-8

„Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” – János 16:24

Legalább az Isten Fiának higgyünk!!!!

b.) Isten megbocsát nekünk és magához fogad minket

Egy dolgot tudok egészen biztosan: Isten jobban szereti az embert, mint a törvényeit! Ha ez nem így lenne, nem adta volna Fiát a kereszthalálra!

A sok szabályt és feltételt gyártó keresztyének egy dolgot szoktak kifelejteni a „törvényeik” közül: hogy Isten nem távol tartani, hanem magához fogadni akarja az elveszett embereket. Hogy Isten inkább szeret, mint méricskél, és inkább magához fogad, mint feltételeket szab. Ezt a tulajdonságát, ezt a mindent megbocsátó, mindenkit magához fogadó szeretetet kellene legelőször eltanulni a mi Istenünktől. Azután lehet szabályokat állítgatni, de addig, amíg ebben a megbocsátásban és szeretetben hiány van, addig senki meg ne próbálja, mert igazsága nem lesz több a farizeusok igazságánál!

És ez a szeretet nem a szőnyeg alá söprést és az elhallgatást jelenti, hanem a bűnök, problémák, nézeteltérések lerendezését, de térden állva, imádkozva! Az, hogy vannak fájó, kényes pontjai az életünknek vagy a közösségünknek, csak azt jelzik, hogy a sebek még nem gyógyultak be! Pedig Isten nem azért jött, hogy nyalogassa a sebeinket, hanem hogy egyszer s mindenkorra eltüntesse!

c.) És ez a harmadik: Isten meg akar gyógyítani bennünket!

Az ébredés gyógyulást hoz: az egyén lelkének gyógyulását és a közösség gyógyulását.

VÉGEZETÜL: hogyan kezdődhet el?

Gipsy King evangélista mondta egyszer: ha ébredést akarsz, húzz magad köré egy kört, és először imádkozz, azután tégy meg mindent azért, hogy a körön belül ébredés lehessen!

Ha ezt mindenki megteszi, és nem a másikra várunk, hogy kezdje el ő, vagy nem a másiktól várjuk el – akkor eljön az ébredés. Mert Isten gazdag, bővölködő élettel, gyülekezeti élettel szeretne megajándékozni bennünket!

Ámen.