ALAPIGE: Máté 15:21-28

“Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tirusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: Uram, Dávidnak Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.”

Kedves testvéreim, amint az elmúlt két csütörtökön, ma este is a hitről szeretnék beszélni. Remélem emlékszünk még, két héttel ezelőtt a vérfolyásos asszony történetéről gondolkodtunk el, és láthattuk, hogyan ébred hit egy olyan ember szívében, aki először csak titokban, hátulról közelítve lopja meg Jézust, még így is meggyógyul, de Jézustól már nem tud ugyanúgy elmenni, ahogyan odament. Valami megváltozott az életében. Az elmúlt alkalommal pedig a samáriai asszony viselkedéséből és beszédéből próbáltuk megérteni azt, hogy milyen NE legyen a mi hitünk, láthattuk a csak formálisan vallásos ember jellemzőit, de láthattuk azt is, hogy Jézus szava még ebből a nagyon veszélyes betegségből is ki tud gyógyítani, hogy mi is bizonyságtevő, szolgáló gyermekeivé válhassunk Istennek, mint ez az asszony is vált. Ma pedig egy harmadik asszonyról hallhattunk az Igéből, és az ő történetén keresztül azt akarja megmutatni nekünk Isten Szent Lelke, hogy milyen legyen a mi hitünk. Sok érdekes de nehezen érthető mozzanata van ennek a történetnek, először az asszonyról szeretnék elmondani néhány dolgot, közben pedig az Úr Jézus magatartását is próbáljuk meg értelmezni.

Hadd kezdjem most Jézus utolsó mondatával, amit ennek az asszonynak mond: “Nagy a te hited…” De miből derült ez ki? Milyen jelekből látta meg Jézus ennek az asszonynak a nagy hitét? Erre a kérdésre keresünk ma választ, hogy milyen ismérvei vannak a hitnek.

Úgy kezdődik ez a történet, hogy Jézus tanítványaival elvonult Tírusz és Szidón vidékére – ami pogány vidék volt, ahová zsidók nem mentek. Elvonult, hogy egyedül lehessenek, hogy megpihenjenek, hogy senki ne zavarja őket. És itt találkoznak ezzel az asszonnyal.

Ahol zsidók nem laktak. Akkor vajon kitől hallott ez az asszony a zsidók Messiásáról? Nem tudjuk. Csak arra következtethetünk, hogy nem sokat tudott ő Jézusról, valamit ugyan hallhatott róla, de azt a kicsit, azt a keveset IGAZNAK FOGADTA EL. Lehet, hogy nagyon kicsi volt a hite – de MŰKÖDÖTT! Nekünk, testvéreim, akik hétről hétre itt vagyunk Isten házában, és halljuk az Ige hirdetését, akiknek van Bibliánk – nekünk működik a hitünk? Ez az asszony úgy szólítja meg Jézust: Dávidnak Fia! Ez Messiási cím volt az Ószövetségben. Amikor még a tanítványok is csak egy rabbit láttak Jézusban, ez az asszony már felismeri benne az Isten Fiát! Emlékszünk a samáriai asszonyra? Hosszú ideig beszélget Jézussal, és akkor sem ismeri fel. Ez az asszony meg, bár alig hallott róla valamit, amint meglátja, rohan hozzá, leborul és azt mondja: Dávidnak Fia! Én Uram, Megváltóm! A hit mindig felismeri Jézust!

Leborul hát ez az asszony, és elmondja a kérését: Uram, a leányomat gonosz lélek gyötri! Ugye milyen érdekes: nem azt mondja, hogy a leányom beteg. A gonosz lélek gyötri. Ez az asszony felismeri a baj forrását is. Tehát nem csak azt látja tisztán, hogy ki az, aki segíthet – ideáig mi is sokszor eljutunk -, de azt is látja, sőt ki is mondja, hogy mi romlott el, hogy min kell segíteni. És most újra csak megítélhet ennek az asszonynak a viselkedése: mi, amikor Jézushoz jövünk, tisztában vagyunk önmagunkkal? Látjuk a bajt? A baj forrását, a bűn gyökerét? És ki is merjük mondani? Ez az asszony nem elégedett meg azzal, hogy felismerte Jézust – neki a gyógyulás kellett! Nekünk kell a gyógyulás, vagy inkább ragaszkodunk a betegségeinkhez? Ez tehát a második jellemzője a hitnek: tisztán látja a bűnt és annak a gyökerét.

Uram, könyörülj rajtam! – de Jézus nem felel semmit. Pedig nem volt ez szokása Jézusnak, nem is olvashatjuk másutt sehol, hogy ne válaszolt volna annak, aki őt megszólította.Ő soha nem nézett le senkit, nem vetett meg egyetlen embert sem – most mégis hallgat. De az asszony nem hallgat. Ő nem tágít, nem megy el csalódva, hogy lám az Isten Fia még csak nem is válaszol neki – ő nem adja fel, nem hagyja abba, nem háborodik fel olyan könnyen, mint ahogy mi szoktunk, amikor beszélünk az Istenhez, de ő nem válaszol. MÉG nem válaszol. Még VÁRAT. Ez az asszony ott marad Jézus előtt leborulva, és addig föl sem áll, amíg feleletet nem kap kérésére. Úgy nevezi ezt az elszántságot a Biblia, hogy ÁLLHATATOSSÁG. A hit állhatatos: soha nem adja föl. A hit szája akkor sem záródik be, ha egyelőre nem kap választ – a hit kitartó! És Jézus csak azoknak adja ajándékait, áldásait, azokra bíz feladatot, akik ilyen kitartóak, akik ilyen komolyan kérik azt, amit kérnek. Mert tudják, hogy mit kérnek és tudják, hogy kitől kérik – mert azokra rá lehet bízni! Azok nem fogják elherdálni, az ő kezükön ez nem megy tönkre és nem vész kárba. És itt megint nem az a fontos, hogy mekkora hittel kérje – de ilyen állhatatosan kérje. A sodródó, kétszívű ember nem is kap semmit az Úrtól és nem is való semmire Isten országában.

Ez az asszony tehát tovább könyörög, mire Jézus azt mondja: Nem küldettem, csak Izráel fiaihoz … És az asszony hite ezt is kibírta. ‘Nem baj, ha csak Izráel fiaihoz küldettél, én ugyan nem vagyok Izráelita, én csak egy szegény, bűnös pogány asszony vagyok, de könyörülj rajtam, Uram, tudom, hogy érdemlem, kiváltságos sem vagyok …’ Hadd magyarázzam meg most Jézus viselkedését. Ő nem volt soviniszta, mint honfitársai. Nem bélyegezte meg a pogányokat, mint a farizeusok. Ő az emberek Megváltója. Mégis, ragaszkodott a küldetéséhez. Ahhoz, hogy elsőrendűen Isten kiválasztott népének megígért Messiása ő. És hogy itt úgy tűnik legalábbis – kissé keményen viselkedett egy pogány asszonnyal szemben, csak annak a bizonyítéka, hogy mennyire komolyan vette a küldetését. Csak azt akarta cselekedni, amit az Atya rábízott. És a pogányok evangéliumának még nem jött el az ideje. Jézus még a szívének sem engedte, hogy befolyásolja a küldetését. Ezért válaszol másodszor még élesebben: “Nem jó a fiak kenyerét a kutyáknak adni…” A kutyáknak … És mit válaszol az asszony? Úgy van, Uram! ‘Igazad van, én csak kutya vagyok, nem is akarom a fiak kenyerét elvenni, csak a morzsákból kérek, amik lehullanak…’ – kutya vagyok… Mennyire alázatos ez az asszony. Nem sértődik meg. A hit sohasem mond ellene Jézusnak! Most a fiak ideje van, Izráelé, ő csak kutya, pogány – de nem is kéri, hogy számláltassék a fiak közé! Ő csak annyit kér, hogy bánjék úgy vele, mint egy kutyával: nem akar ő az asztalhoz ülni, az ebek csak a morzsákból esznek, ami elhullik. Ő csak annyit kér. Álljunk meg, és nézzünk most újra önmagunkra: Mi hányszor mondtunk már ellene az Úrnak?! Hányszor nem voltunk megelégedve azzal, amit ő adott? Hányszor lázadoztunk a sorsunk ellen? Hányszor lázadtunk Isten ellen, és az Ő akarata ellen? – Pedig a hit sohasem mond ellene Jézusnak!

Ez az asszony igazán alázatos. A hite kibírja, hogy Jézus nem válaszol neki, de tudja, hogy válasz mindig van, csak várni kell reá; kibírja azt is, amikor Jézus azt mondja, még nem a te időd jött el, én a fiakért jöttem, sőt akkor sem háborodik fel, amikor őt egy kutyához hasonlítja. Ez az asszony marad hűségesen, rendületlen hittel és bizalommal Jézus lába előtt leborulva. Milyen nagy dolog ez! Honnan fakadt ez a hallatlan önfegyelem és bizalom? Onnan, hogy az asszony világosan tudta, kihez könyörög, és tisztán látta önmagát is. Az ember – csak kutya. Tisztátalan. Keleten a kutya ma is tisztátalan állat. És ez igaz. Ezért sem mond ellene Jézusnak. És ennek az asszonynak a hite legyőzte Istent, ahogyan Jákób legyőzte Őt. Jézus elismeri: Asszony, nagy a te hited! Legyen a te akaratod szerint – és a leánya abban az órában meggyógyult. A hit elnyeri, amit kért! Aki ekkora bizalommal ajándékozza meg Jézust, azt még hatalmasabb kegyelemmel ajándékozza meg Isten.

Mit is mondtunk tehát: a hit mindig felismeri Jézust. A hit tisztán látja a bűnt és annak gyökerét. A hit állhatatos: soha nem adja föl. A hit alázatos és soha nem mond ellene Jézusnak. És végül a hit elnyeri, amit kért. Elnyeri Isten kegyelmét és szabadítását. Ezt tanulhattuk meg ettől a kánaánita asszonytól ma este.

Imádkozzunk.