ALAPIGE: Máté 7:7

„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.”

Kedves Testvéreim!

Ma azért imádkozhatunk együtt, hogy megújulhasson imaéletünk. Olyan ez, amikor valakinek meg kell tanulnia tanulni, először vagy immáron sokadszor, hogy amikor eljön a számonkérés ideje, helyt tudjon állni és a tudásával gazdagíthassa az embertársait. A hívő embernek ugyanígy kell imádkoznia, hogy imádkozhasson és élhessen úgy, ahogyan imádkozik.

Sokat szeretnék kérdezni ebben a néhány percben. A válaszaink fognak imádságra buzdítani bennünket. És az Úr is hallja a mi válaszainkat.

Arra hív bennünket a mi Urunk: Kérjünk! – de vajon vannak-e kéréseink? Mert ez azt jelenti, közösségben vagyunk az Úrral. Aki kér: megbízik a másikban. És hogy kér valamit, azzal bizonyítja, azzal fejezi ki a bizalmát. Aki kér, hiszi, reméli, hogy kap is valamit. Aki kér, azért kér, hogy elfogadhassa azt, amit kapni fog. – Vannak-e kéréseink? Van-e bizalmunk, legalább mustármagnyi, kicsiny de élő hitünk Abban, aki egyedül méltó a bizalmunkra. Hisszük-e, hogy megkapjuk azt, amit kérünk? És elfogadjuk-e, úgy is, ha nem éppen azt, akkor vagy olyan módon kapjuk, ahogyan azt mi elgondoltuk és kértük?

Mit kérünk? Mindig csak ugyanazt: hogy ami rossz, az múljon el, és ami jó, az történjen meg? Vagy mindig csak azt, ami nekünk fontos? Mert közben elfeledkezünk az embertársainkról, a testvéreinkről? Mit kérünk? A saját akaratunk teljesülését – vagy az Úrét?

Hogyan kérünk? – Valaki azt mondta: az a baj, hogy egyes keresztyének egyes alkalmakkor imádkoznak egyes dolgokért. Pedig minden keresztyénnek minden időben – Pál apostol úgy mondja: szüntelenül – és mindenekért imádkozniuk kellene. Másvalaki pedig azt mondta: az a baj, hogy a hívő embereken nem látszik, hogy komolyan kérik azt, amiért imádkoznak. – Hogyan kérünk?

Pszichológusok azt mondják, a testünk sokszor hűebben beszéli el azt, ami a szívünkben van, mint a szavaink. Ez a testbeszéd: mert beszél a tekintet, az arc, a kézmozdulatok, még a testtartás is. – De beszél az imádság is, a kérés is: a hitünkről, az Istennel való kapcsolatunkról.

Kérjetek és adatik néktek! – Kérjetek: mert maga az Úr Jézus biztat: odaállhatunk a Mindenható Isten elé, elmondhatjuk neki a mi legföldhözragadtabb gondjainkat is, mert Ő szeret bennünket annyira, hogy meghallgasson és segítsen. Kérjetek – mert lehet kérni, bocsánatot a bűneinkre! Ezt mindig lehet kérni! És mindig lehet kérni azt, hogy terelgessen vissza minket arra az útra, amelyen Ő jár, lehet kérni, hogy erősítsen meg a próbákban, vígasztaljon a nehézségek között, adjon útmutatást a mában és a holnapban. Csak kérjetek.

Arra hív bennünket a mi Urunk: Keressünk! – De vajon keresgélünk-e egyáltalán? Azért, mert fontos, hogy találjunk valamit. Hozunk-e áldozatot – időben, odaszánásban, akár anyagiakban – azért, hogy megtaláljunk azt, amit keresünk?

De egyáltalán, mi az, amit keresünk? Az engedelmesség útját vagy a kibúvókat és a mentségeket? A magunk hasznát vagy mások hasznát vagy az Isten dicsőségét? Csábít-e még annyira a világ, hogy időnk nagy részében azt keressük? És vonz-e annyira Isten országa, hogy életünk minden pillanatában azt keressük?

És mit teszünk azzal, amit találtunk? Hogyan élünk vele? Hálásan, vagy megfeledkezve Arról, akitől azt kaptuk? A magunk javára vagy mások üdvösségére? Megtartva önmagunknak vagy szétosztva testvéreink között?

Azt mondja az Úr Jézus: Keressetek és találtok! – Keressetek: mert Isten megtalálható! Az Ő szeretete, kegyelme, hűsége megtalálható: a golgotai kereszten! És megtalálható ma is Szentlelke által. Keressetek: mert aki itt rátalál a Megváltóra, az a legnagyobb ajándékot nyerte meg. És aki Krisztust odaadta nékünk, hogyne adna oda Vele együtt mindeneket?! A megbocsátást, a békességet, a szelídséget, az örömöt, a reménységet! Keressetek, mert mindez megtalálható és reánk vár!

Arra hív bennünket a mi Urunk: Zörgessünk! – De vajon zörgetünk-e? Zörgetünk-e kitartóan, hangosan, egészen addig, míg meg nem nyittatik? Zörgetünk-e olyan állhatatosan, mint az özvegyasszony a hamis bíró ajtaján?

Egyáltalán, kinek az ajtaján zörgetünk? Hova akarunk bejutni, hol akarunk otthonra lelni? Ezen a földön és ebben az életben – vagy abban, amit örökkévalóságnak nevezünk? Kinek az ajtaján zörgetünk: emberén, ördögén vagy az Istenén? – Testvéreim, ahogyan az ember öltözetéről lehet következtetni arra, hogy hová indul, úgy a mi lelki öltözetünk is elárulja, hogy hová jutunk, hogy melyik ajtón akarunk bejutni.

Azt mondja az Úr Jézus: Zörgessetek és megnyittatik néktek! – Zörgessetek: de az Isten ajtaján. A mennyek országának ajtaján. És ha nem adjátok föl, ha kitartotok, ha hisztek, ha mindennél fontosabbá lesz, hogy oda bejuthassatok – megnyittatik néktek! Mert az Úr soha ki nem veti azt, aki Hozzá tér. – És szabad zörgetni, mert még tart a kegyelmi idő, még nincs késő! És szabad zörgetni akkor is, ha elfogy az állhatatosság, az erő a gonosszal szemben, a türelem a másikkal szemben, ha elfogy a szeretet – lehet zörgetni, mert az a Jézus Krisztus áll az ajtó másik oldalán, aki már mindent odaadott nékünk!

Megteríttetett előttünk az Úr asztala. És ilyenkor elhangzik a páli figyelmeztetés: vizsgálja meg az ember önmagát, hogy méltó módon vegye az Úr testét és vérét. De hogyan lehetünk méltóvá? – hiszen olyan méltatlanok vagyunk. Ugyan kitől kaphatjuk meg ezt a méltóságot? – ha nem Attól, akitől kérhetjük, hogy tegyen méltóvá bennünket és fogadjon magához minket. Csak kérjük! Mert aki őszinte szívvel keresi az Urat, az meg fogja találni: nem a kenyérben vagy a borban – hanem a golgotai kereszten, amire ez a kenyér és bor mutat. Csak keresse! Csak zörgessen! Csak tegye le életét oda a kereszt tövébe, és felnyílik előtte az Isten országának kapuja. És kiárad a megújító, erőt adó, szolgálatra hívó isteni kegyelem.

Kedves testvéreim! Az imádság soha nem ér véget az ámennel. Mert aki szívvel imádkozik, annak az imádsága folytatódik az életében is, sőt, maga az élete lesz ámenné. Mert aki ahogy él, úgy imádkozik – és ahogy imádkozik, úgy él. Ha meg akarunk újulni az imádságainkban – meg kell újulnunk az életünkben; és ha meg akarunk újulni az életünkben, meg kell újulnunk imádságainkban is. Akkor kérnünk kell, keresnünk kell és zörgetnünk kell. És akkor kapni fogunk, találni fogunk és megnyittatik előttünk az Istennel való közösség csodája. Ez a mi Urunk biztatása, buzdítása és ígérete ma reggel.

Válaszoljunk Neki – imádkozzunk.