ALAPIGE: János 16:4b-15

„Szomorúság tölti el a szíveteket…” – mert most elmegyek, és magatokra hagylak benneteket – mondja Jézus. Attól tartok, vannak, akiket ennek az árnyéka sem nyugtalanítana egyáltalán, olyan mindegy nekik, hogy Jézus velük van, vagy elmegy tőlük, ha velük van Jézus, akkor sem éreznek örömet, ha elhagyja őket, akkor sem éreznek szomorúságot. Mert már nem érzik a kettő közötti különbséget!

Szomorú, hogy élnek így Jézus mellett tanítványok!

Mit mond Jézus a Szentlélekről?

Jobb nektek, ha én elmegyek – mert elküldöm magam helyett a Pártfogót!

Nos, mi a különbség a Jézussal és a Szentlélekkel való közösség között – ezt az akkori tanítványok akkor még nem tudták.

Ha végigolvassuk az evangéliumokat, aztán az ApCselt, kitűnik valami: a tanítványok nem Jézus közelségében, hanem a Szentlélekkel betöltekezve tették azt, amit igazából tenniük kellett. Nagy dolog Jézussal személyesen találkozni – de Jézus mond olyat is a tanítványoknak, hogy „nagyobbakat fogtok cselekedni nálamnál is” – persze itt nem a megváltásra gondol, hanem a misszióra.

Péter az evangéliumokban heveskedik, indulatoskodik, ígérget aztán tagad – az ApCselben pedig indulatoskodás nélkül odaáll a főtanács elé, meg Jeruzsálem elé, és beolvas nekik. Vagyis elmondja az evangéliumot, bocsánat :-)

Tamás az evangéliumokban mást se csinál, csak mindenben kételkedik – aztán a hagyomány szerint bejárja Tolnát-Baranyát, ahogy mondják, meg Indiát, és a végén mártírhalált hal Jézusért.

Mi a különbség?

Jézus egy kívülről jövő tekintély – a Szentlélek egy belülről jövő tekintély. Jézus beszél hozzánk és cselekszik értünk – a Szentlélek pedig lakozást vesz bennünk, és betölti az életünk. Talán így lehetne megfogalmazni a kettő különbségét – persze így is csak óvatosan.

Jézus azt mondja, hogy ha majd eljön a Szentlélek, történni fog egy s más, amiről idáig csak hallomásból tudtak a tanítványok – már ha figyeltek egyáltalán Jézusra, amikor beszélt, mert egyeseknél már ez is problémát jelentett. Ha jön a Szentlélek, nem hallomásból, hanem átélésből, tapasztalatból fogják tudni a tudnivalókat! Ez lesz pünkösd ígérete!

Azt hiszem, ma is sokan vannak úgy itt közöttünk is, hogy hallomásból ismerik az Isten dolgait. Most arról ne is beszéljünk, hogy vannak, akik hallomásból se! Legalábbis vannak részek, amik kimaradtak, ahogyan a tanítványok az út egy-egy szakaszán inkább egymással vitatkoztak, mintsem arra figyeltek, amit Jézus éppen magyarázott volna nekik.

Szóval azt hiszem, hallomásból mi már elég sok mindent tudunk az Isten csodálatos dolgairól. Hallottunk arról, hogy a Sátán és a bűn legyőzettetett, hallottunk arról, hogy Jézus előtt minden térd meghajol, hallottuk, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, és nem szégyenül meg, aki hitét beléje veti, hallottuk csodáit, amiket tett, hallottuk ébredések hírét, hogy emberek meggyógyultak és megvallották bűneiket – de azt a kérdést nem lehet kikerülni, hogy ezek közül mi mennyit éltünk-élünk át?

Jézus azt mondja, amikor eljön a Szentlélek, akkor át fogjátok élni ezeket!

Amikor jön a Szentlélek, legalább ötféle dolog meg fog történni:

a.) leleplezi a világ előtt, hogy az embernek egyetlen bűne van: Jézus Krisztus elutasítása. Ugyanis akkor megmarad az összes többi, a sok hazugság, harag, önzés, kinek mi. Másképpen szólva: felfedi, hogy a bűnre csak egyetlen orvosság van: ez a Krisztus evangéliuma

b.) leleplezi a világ előtt az igazságot: „hogy én az Atyámhoz megyek” – mondja Jézus. Vagyis az igazság az, hogy aki Jézust látja, az az Atyát látja, mert az Atyához senki más nem mehet, csak a Fiú, ahogy ezt néhány verssel feljebb el is magyarázza Jézus Fülöpnek. Azaz Jézus Isten. Ez az igazság. Nem egy a sok közül, nem egy elv vagy egy ideológia – hanem nagyon is valós, személyes, megszólítható és megszólító Isten. Amit Ő mondott, amit tett, amit ránk hagyott, amilyen küldetést adott – annak isteni tekintélye van: azt maga Isten mondta, tette, parancsolta. Tudom, hogy ez nagyon iskolás – mégis így gondolunk-e mi a Biblia igeverseire, az istentiszteletben megszólaló prédikációra, a küldetésünkre, a missziónkra: hogy azokat maga Isten mondta és parancsolja nekünk ma is!

c.) a harmadik: a Szentlélek megmutatja a világnak, hogy e világ fejedelme, a Sátán legyőzettetett.

d.) negyedszer: elvezet a teljes igazságra, sőt még a jövőről is beszél nekünk, kijelentéseket fog adni.

e.) És végül: „engem, fog dicsőíteni”.

MI FAKAD MINDEBBŐL?

Hogy akiben lakozást vett a Szentlélek, akit betölt a Szentlélek – és nem csak alkalmilag, néhány hetes albérletbe költözik be az életébe, arra ugyanezek lesznek jellemzőek:

a.) Először is: annak az élete Jézus Krisztusról fog bizonyságot tenni.

Pünkösd előtt a tanítványok még nem tudják, hogy mit jelent ez. Nem sejtik, hogy üldözések közepette bátran fogják megvallani: „itt állok, mert másképp nem tehetek!” Hogy majd, ha valaki szükségben lesz, akkor azt fogják mondani: „Másom nincs, csak a Jézusom!” Aztán jönnek a csodák, a gyógyulások. Hát ez a mennybemenetel napján a tanítványoknak még csak vágyálom. De ha jön a Szentlélek, megváltozik minden! Beteljesednek az álmok, sőt, olyan dolgok fognak történni, amire nem is gondoltak volna!

b.) Másodszor: az ilyen ember közelében meg lehet győződni arról is, hogy Jézus valóban az élő Isten! Hogy nem csak egy legenda vagy egy hobbi! Mert akibe beleköltözött a Szentlélek, az beszél Jézussal, az találkozik Vele, arról az élő Jézus gondot visel, annak a közelében felüdül a lélek, annak az élete gyümölcsöket fog teremni, többek között megterem benne a Lélek gyümölcse is.

c.) Harmadszor: a Szentlélek uralma alatt élő ember nem él a bűn uralma alatt. Elbukhat, de többé nincs kiszolgáltatva a bűnnek! Nagy dolog ez: megmutatni a világnak, hogy lehet tisztán, becsületesen, őszintén élni, dolgozni, szeretni. Hiteles emberek nélkül ezek csak nagy szavak – de a Szentlélek megmutatja a világnak, hogy igenis vannak ilyen emberek!

d.) Negyedszer: a Szentlélek vezetni fog. Kijelentéseket ad – nem új Bibliát, hanem kijelentést! Azaz a Biblián keresztül egészen személyesen megszólít. Utat mutat, küldetést ad, ajándékokat osztogat. Egy csomó olyan dolgot mond és tesz, ami nem általánosságban igaz, hanem aminek egészen konkrétan én vagyok az alanya. És számot tudok adni arról, hogy mit mondott, mit adott, mit tett az életemben.

Sőt, a jövő felől sem hagy bizonytalanságban. És ez nem horoszkópot jelent, hanem megint csak: vezetést! Nem kell nekünk a jövőnk felől aggodalmaskodnunk, amíg lépést tudunk tartani az élő Istennel!

e.) Végül: akiben a Szentlélek lakozást vesz, könnyen felismerhető arról, hogy Jézust dicsőíti. A legtöbb ember önmagát dicsőíti, aztán vannak, akik embereket, nagy tanítókat dicsőítenek, vannak, akik a vallásukat, a tudományukat dicsőítik – egészen más azonban a Jézust dicsőítő ember. Talán mindannyian találkoztunk már ilyennel – esetleg néha mi is tudunk ilyenek lenni. Jó volna kicsit gyakrabban!

BEFEJEZÉS

Szóval, majd ha eljön a Szentlélek – mondja Jézus a tanítványoknak – fogtok ámulni, meg fogtok cselekedni is, olyan dolgokat, amikről legjobb esetben is csak a lelki híradóban hallhattatok! Csakhogy mi már kétezer évvel vagyunk túl a pünkösdön, és néha az az érzésem, hogy mi is csak hallomásból tudunk sok dolgot az Isten országáról, mi is csak állunk, mint a tanítványok, és miközben indulatoskodunk, ígérgetünk meg tagadunk, a lényeg marad el, mert igazából nem hozzuk meg azokat az igazi döntéseket, amelyek a bátor bizonyságtételhez, a hitünk vállalásához, a bűnös, a nyomorult emberek megmentéséhez és Jézus Krisztus dicsőítéséhez kellenének.

Nos, kedves testvéreim, mennybemenetel napját ünnepeljük – de nekünk azt nem átélni kéne, hanem emlékezni rá, hogy ilyen is volt. De már rég nem ennek kellene lennie! Már rég elküldte Jézus a Szentlelkét! És ma is, most is, keresi azokat, akik megengednék Neki, hogy az életükbe lakozást vegyen a Szentlélek Isten!

Lehet jelentkezni: csak fel kell tárcsázni Jézus otthoni számát, elvégre ő már rég hazament az Atyához, és kérni, küldjön nekünk is, küldje hozzánk is el a Szentlelket!

Ámen.