Lekcio: János 14:12-17 és ApCsel 4:(23-)29-31

ALAPIGE: Galata 5:25

„Ha Lélek szerint járunk, Lélek szerint éljünk is!”

Nem tudom, ki olvasta a testvérek közül Lövgren „És lámpásaik kialusznak” című kis kötetét. Nagyon komoly a mondanivalója. Úgy kezdődik az Isten Gyülekezetének története ebben a könyvecskében, hogy egy istentiszteleti alkalmon, amikor bárki bizonyságot tehet, egy egyszerű csónaképítő munkás kiballag Bibliával a kezében, és mintha csak magától kérdezné, olvassa: „Az ajtó előtt állok és zörgetek!” – vajon a gyülekezet nem ül itt benn, míg az Úr Jézus odakinn áll és zörget? – Ezt kérdezi ma tőlünk is Urunk: amikor egybegyűlik a gyülekezet, vajon köztünk van-e a Szentlélek Isten is? Meghívjuk-e Őt is az alkalmainkra? Vagy másképpen kérdezem: magunkkal visszük-e Őt is az istentiszteletre – a szívünkben?

Beszéljenek a tények – beszéljen Isten Igéje, és állítson tükröt mind-annyiunk elé! Lássuk, mit mond rólunk – újszövetségi gyülekezetről a Gyülekezet Ura!

A Szentlélek jelenlétének ígérete a gyülekezetben

Az Úr Jézus, mielőtt visszatért volna örökkévaló dicsőségébe, csodálatos ígéretekkel erősítette meg választottait. „Nem hagylak magatokra benneteket …” – azaz nem kell attól félnetek, hogy magatokra maradtok! Hogy magányosan elszáradtok vagy kettesben kell maradnotok a mindenütt jelenlévő gonosszal. Mert két ember soha nem lehet „négyszemközt”. Mert harmadiknak – hívatlanul is – ott a Sátán. Ezt soha ne tessék elfelejteni. De ezentúl – csak hívjatok – és ott leszek én is! És akkor a Sátánnak távoznia kell! De két ember soha nem lehet négyszemközt: mert vagy a Sátán, vagy Krisztus csatlakozik hozzánk.

De ígérte ezt is: „Veletek maradok minden napon …” – Veletek: a tanítványokkal. Akik keresnek, hívnak, várnak. Akik Krisztussal akarnak lenni minden napon. És minden napon: nemcsak alkalmanként, nemcsak amikor prédikáltok Jeruzsálem főterén. És nemcsak akkor, amikor több százan vagytok: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük”

És ígért még valamit: „… erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek …” Mennyei erőt: hogy tanúim lehessetek! Hogy tanúskodjon Rólam a szavatok, a szeretetetek, a reménységetek, az együttlétetek! Íme az ígéret: a Szentlélek „jelen akar lenni” közöttünk!

De mit jelent az Ő jelenléte a gyülekezetben?

1.) Először is Isten áldását. És itt tisztázni kell két nagyon fontos fogalmat, amit mi szeretünk összekeverni vagy összemosni: áldás és kegyelem. A kegyelem: ingyenes. Nincs feltétele. De az áldás nem ingyenes, annak nagyon komoly előfeltétele van: az engedelmesség! Mi a kegyelmet szeretnénk kiérdemelni, vagy kiérdemeltetni másokkal, az áldást pedig várjuk, sőt elvárjuk Istentől.

Akkor a Szentlélek jelenléte áldás lenne a gyülekezetben? Igen: mert feltétele van! Feltétele az őszinte és kitárt szív. Feltétele a bűnök megvallása: a Szent Isten nem lehet közösségben azzal, aki melengeti, rejtegeti, magyarázza a bűnét. Aki ragaszkodik a bűnhöz, arra nem erőlteti rá magát Isten! Feltétele a szomjúság: csak az elégíttetik meg, aki éhezi és szomjazza az Igazságot. Akinek tele a hasa és a szíve minden mással, nem tudja befogadni azt, amit a Lélek adna. És feltétele az engedelmesség: úgy nem érdemes Igét hallgatni, hogy eszembe sem jut azt komolyan venni. Ézsaiás írja: Isten Igéje nem tér vissza dolgavégezetlenül! Aki befogadja, annak áldására lesz – aki elutasítja, annak ítéletére! Ezért áldás a gyülekezet életében a Szentlélek jelenléte. Méltónak kell lenni erre a találkozásra – de a méltóságunk egyedül abban áll, hogy elismerjük méltatlanságunk. És aki ezt vállalja alázattal, azt megajándékozza a Szentlélek Isten önmagával.

2.) Nagy nyereség a Szentlélek: mert a Vele való közösségben a gyülekezet elnyerte megígért tanítóját. Megváltónk mondja: „… a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” Ha a Szentlélek jelen van a gyülekezetben, innen a szószékről nem egy erőtlen emberi okoskodás hangzik, hanem Isten életet formáló Igéje – és nem hiába szól ez az Ige, mert az életünk valóban formálódik! A Szentlélek jelenlétében nem maradhatunk olyanok, mint amilyenek évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt voltunk! Nem küzdhetünk ugyanazokkal a nehézségekkel, nem harcolhatunk ugyanazokkal a bűnökkel, mert a Szentlélek megtanít arra, hogyan győzhetünk. Az Ő tanítása és az emberi tanítás közt ez az egyetlen megtapasztalható különbség: hogy változást hoz. A Szentlélek tanításában erő van, élet van, öröm van. A Szentlélek tanítása valóban formáló, választ adó és életet gazdagító tanítás! És miben áll a Szentlélek tanítóhivatala? Az Úr Jézus mondja: „… eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” Eszetekbe juttatja, hol találkoztatok és hol találkozhattok Velem! Eszetekbe juttatja azt a szeretetet, amellyel egymást kell szeretnetek, úgy, ahogyan Én szerettelek titeket! Eszetekbe juttatja azt az indulatot, amellyel Én éltem és ti is élhettek, sőt élnetek kell ebben a világban! Eszetekbe juttatja az „örök életre buzgó forrás kútfejét”, ahol feltöltődhettek, megerősödhettek és ahonnan inni adhattok a kiszáradt földnek! A Szentlélek tanítása: Jézus Krisztus! És ahol a Szentlélek jelen van, ott Jézus Krisztus tanítása szól és ennek a tanításnak engedelmeskedve él a közösség!

3.) De folytassuk: nagy nyereség a Szentlélek, mert közösségében a gyülekezet elnyerte megígért Vigasztalóját. „Elküldöm hozzátok a Paraklétoszt, a vigasztalót …” Mit jelent a vigasztalás? Sokkal többet, mint egy-egy temetés alkalmával a gyászolók szeméről a könnyeket letörölni! Idáig talán mi is eljutunk. A vigasztalás végtelenül több – de hiszen tudjuk mi is: olyan sokszor vágyunk egy kedves, biztató szóra, egy kis figyelmességre, amikor letörtek vagyunk, mert letör bennünket a hétköznapok megannyi terhe, a saját kicsinyhitűségünk, a csalódás, a szeretetlenség, a bűn: és vigaszra, megerősítésre volna szükségünk. Elmegyünk a gyülekezetbe, és várjuk ezt a vigasztalást az igehirdetésből, a lelkipásztortól, a testvérektől: és gyakran hazamegyünk, és visszük magunkkal azt, amivel az Úr elé jöttünk. Nem találtunk segítséget, nem találtunk vigasztalást, nem találtuk a helyet, ahol terheinktől szabadulhattunk volna. Mert a vigasztaláshoz a Szentlélekre van szükség: és vigasztalni csak az tud, akit áthat ez a Lélek. Hiszen magunktól még csak meg sem látjuk egymás bajait, inkább próbáljuk elrejteni terheinket és nem észrevenni a másokéit – élünk, együtt és mégis egyedül, mert hiányzik az, Aki összekötne, Aki megnyitna bennünket egymás felé: hiányzik a megértő, szerető, segítő de erőt sugárzó vigasztaló szó a szánkból, és ugyanez az indulat a szívünkből. Pedig a Szentlélek jelenlétével ezt a nagy ajándékát is elnyerte a gyülekezet! Ahol jelen van a Szentlélek, ott nem lehet elrejteni azt, ami nehéz, mert Isten megtanítja az embernek, hogy szeretettel elhordozza a másikat. Ahol jelen van a Szentlélek, talál alkalmas eszközt arra, hogy abból a mennyei vigasztalásból kiáraszthasson annyit, amennyire annak a szomorú, keserű testvérnek vagy gyülekezetnek szüksége van. És szólni fog a Hatalmas Isten gyöngéd, de megelevenítő vigasza az énekekből, a bizonyságtételekből, az igehirdetésből: hogy megnyugvást és békességet adjon a kavargó, békétlen léleknek. Ez a Lélek vigasztalása, amelynek következménye mindig a megújuló Isten-szeretet, és az ebből fakadó, megújuló ember-szeretet!

4.) Végül pedig, amiről még e helyen szólni kell, a Szentlélekkel közösségben a gyülekezet elnyerte a legmegbízhatóbb és egyben csalhatatlan vezetőjét. És itt hadd kezdjem azzal: vezetőre csak annak van szüksége, aki menni akar valahova! Annak, aki jól érzi magát ott, ahol van, aki elégedett azzal, ameddig eljutott, és már semmi további célja nincs: annak a vezető sem hiányzik. De a haladáshoz irányra van szükség, és arra, aki a helyes irányt megmutatja. Ez tehát a vezető nélküli élet kétfajta betegsége: az egyik nem akar mozdulni, a másik megy, de a maga feje után. Annak a gyülekezetnek azonban, amely a Szentlélek kormányzása alatt él, van célja, méghozzá Istentől imádságban elkért, és minden kétséget kizáróan Tőle származó célja; és ezentúl nem elégszik meg valamiféle elméleti ismerettel, hanem a célhoz elvezető úton el is indul! És halad! Az életet arról lehet felismerni, hogy mozgásban van: változik, mégpedig előrefelé változik, azaz növekedik és fejlődik. És ennek a növekedésnek, az Istenhez való közeledésnek egyetlen, de csodálatosan bő forrása a Szentlélek!

Íme, mielőtt rátértünk volna arra, hogy tulajdonképpen milyen jelei vannak a Szentlélek jelenlétének a gyülekezetben, máris nyertünk egy sor ilyen megvilágosító szikrát: a Szentlélek jelenlétének feltétele van: az őszinte, bűnt nem takargató és engedelmes lélek illetve ezeknek a lelkeknek a közössége. Mert a Szentlélek jelenléte Isten áldása! Ahol hiányoznak a feltételek, onnan hiányzik az áldás is! Másodszor a Szentlélek tanítása életet formáló tanítás, erő van benne, amely megtisztít, eligazít, felfedi a szív mélységeit és megmutatja a szabadulást. És nemcsak általánosságokban beszél, hanem személyes és konkrét üzenete van. Ha ez jellemzi az istentiszteleteinket, akkor a Szentlélek tanításával élünk. Harmadszor, a Szentlélek vígasztal: ez is erőt jelent, de nem formáló, tanító erőt, hanem terheket megoldó, örömöt és békességet visszaadó, vigasztaló erejét a szavaknak és imádságoknak. Végül pedig a Szentlélek jelenléte világos és személyre szabott célokat jelent, munkatervet, valamint menetelést: rendületlenül a cél felé! Ahol semmi sem történik, akár éveken keresztül, ahol semmi nem változik, onnan hiányzik az életre elvezető isteni Lélek!

Most pedig lássuk – kicsit más szempontból – milyen konkrét jeleit tapasztalhatjuk még a Szentlélek jelenlétének a gyülekezetünkben:

1.) Erő és győzelem mutatkozik a hívők életében a bűn felett. – Keresztyén életet kétféleképpen lehet élni: a magam erejéből és Krisztus erejével! Mi jellemzi azt, aki a maga erejéből akar élni és győzni? A kísértésekben előbb-utóbb elbukik, az ellenséggel összebékül, a bizonyságtételben megfárad, szeretete elhalványul és már nem lesz elég másokra, csak önmagára, és a hitélete hullámzó lesz. Ha egy csatát megnyer, a felhők közé emelkedik, ha elveszít, a föld alá roskad. Az ilyen embert a fáradt közömbösség, a számtalan újrakezdés és a valódi, krisztusi gyümölcsök hiánya jellemez. – Vajon hányan ülnek közöttünk ma ilyenek, akik életében ugyanezek a tünetek jelentkeznek? És hányszor vagyunk mi magunk is ilyen erőtlen gyermekei Istennek?

Pedig nem kellene ennek így lennie! Mert nem olyan Urunk van, aki megmutat egy nehéz és keskeny utat, és azután magunkra hagy, hogy végignézhesse, mire jutunk a nagy elhatározásainkkal! Jézus Krisztus nem azért halt meg a kereszten, hogy csupán egy állomása legyen az életünknek! Ő akar lenni az életünk! És amikor elmegy, vissza az Atyához, a Szentlélek Isten jön el, hogy az emberrel lakozzon, amíg ezen a földön él. Hogy ne egyedül kelljen megharcolnia a hit nemes harcát, hanem Ő maga legyen az erő, a reménység, a szeretet az emberben és az ember által. Eljön a Szentlélek, hogy Krisztus örökkévaló győzelmét már most valóssá tegye a mi életünkben, a mi harcainkban! Aki Isten közösségében él, az egy olyan kiapadhatatlan erőforrás birtokában van, ami táplálja őt napról napra, ami megacélozza szívét a gonosszal szemben és ami legyőzi benne és általa ezt a világot. És ha a gyülekezet közösségéről van szó, akkor ez abban mutatkozik meg, hogy a Szentlélek a testvéreket is fel tudja használni abban, hogy egymás támaszai, harcostársai, ha szükséges, egymás megintői és féltőn szerető gondozói legyenek. És erősek lesznek arra, hogy bűneiket egymás előtt is megvallják, hogy egymásnak megbocsássanak és mindent a hátuk mögé vetve együtt induljanak tovább. Mert a Szentlélek jelenléte a gyülekezetben azt a győzelmet is jelenti, amellyel a testvérek önmagukat tagadják meg a másikért. És ez a legszebb, és leginkább gyümölcsözőbb győzelem!

2.) Egy másik jele a Lélek jelenlétének az, hogy hangzik az evangélium, és nemcsak hangzik, de célba is ér, és vannak megtérések és megújulások. Mielőtt az Úr Jézus magukra hagyja tanítványait, utolsó nagy beszédében, amit János evangéliuma örökített meg, többek közt azt mondja Szentlélekről: „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” A Lélek tehát arról fog bizonyságot tenni, amiről maga az Úr Jézus is egész életében beszélt. Ez pedig az evangélium: az hogy az ember mindenestül bűnös, Isten mégis megkönyörült rajta, és új életet ajándékozott neki kegyelméből a Krisztus Jézus golgotai áldozata által. Ez az ajándék ingyenes, de ezt mindenkinek személyesen kell elfogadnia. Ez az evangélium. Erről beszélt maga Jézus, erről beszél a Szentlélek – és erről beszél az az ember és az a gyülekezet is, amelyben a Szentlélek él és uralkodik. Ez az egyetlen téma. És soha nem unalmas téma! De bárhonnan is induljon el a beszélgetés, az igehirdetés vagy a bizonyságtétel: ide fog megérkezni: Isten szeret téged! És ha ez az életet adó üzenet árad a gyülekezetből, a hívő emberek szívéből és életéből, akkor ez az üzenet valóban az Élet közvetítője lesz, és a szavakon, imádságokon keresztül az Úr fogja újjászülni a lelkeket. A Szentlélek olyan hatalmas lánggal és melegséggel lobogó tűz a gyülekezetben, amely messziről vonzza a sötétségben élő, didergő embereket.

3.) A Szentlélek jelenlétében nyilvánosságra jönnek a tisztátalanságok is. – Emlékezzünk Anániásra és Szafirára! A gyülekezet tagjai elhatározzák, hogy beszolgáltatják vagyonukat a közösségben. Ez nem kötelező, mindenki a maga akarata szerint cselekedheti. Anániásék is beállnak a sorba azzal, hogy ’nézd meg Isten, és nézzétek meg, ti többiek: mekkora áldozatot hozunk! Odaadjuk mindenünk!’ – és közben csak a felét adják oda. Vagy talán annyit sem. Jobbnak, többnek, hívőbbnek akarnak mutatkozni annál, amilyenek valójában voltak. Vajon mi nem vagyunk sokszor ugyanilynek?! – De Istennek nem lehet hazudni! Ezt vegyük nagyon komolyan testvérek, mert ennek a két embernek meg kellett halnia azért, mert játszottak a kegyelemmel! Azt kérdezi Pál apostol: „… mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között?” Semmi. És ha mi válunk gonosszá, sötétté, mert tisztátalanságot rejtegetünk vagy bűnt melengetünk, akkor velünk sem lesz közössége Krisztusnak! És ez már maga a kárhozat! Mert sem Istennel, sem a bűnnel nem lehet játszani! – De a Lélek jelenlétében nincs alakoskodás, mellébeszélés, eltussolás, megmagyarázás: ott őszinte bűnbánat van és azután valóságos szabadulás. Ez jellemzi a Szentlélek uralmát a lélekben és a közösségben egyaránt.

4.) Ahol a Szentlélek jelen van, ott nem ritkák a támadások és üldöztetések sem. Hogy ez miből következik, arra hadd mondjak el egy rövid anekdotát.

Egy angyal leszáll a mennyből a földre, és végiglátogatja a gyülekezeteket. Ahogy sorra jár egyik helyről a másikig, az egyik templom ajtajában meglátja a Sátánt, ahogy a küszöbön jóízűen alszik. Nagyon elcsodálkozik a dolgon, odamegy hozzá és elkezdi ébresztgetni. „Hát te, hogyhogy alszol? Hiszen még közmondás is született rólad: az ördög sohasem alszik!?” A Sátán unottan csak ennyit válaszolt: „Odabenn is alszanak. Minek strapáljam magam?!”

Talán megértettük a tanulságát. Megváltónknak sok olyan szava van, amiről mi a hétköznapjainkban teljesen megfeledkezünk. Például: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket … örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy lesz a mennyekben.” – Minket nem üldöznek – de sokszor boldogok sem vagyunk. Spurgeon mondja: „annak a hívőnek az életével, akit mindenki szeret és akiről mindenki csak jót mond, komoly bajok vannak.” – Mert aki Krisztust gyalázza, az a krisztusi embert is gyalázni fogja, erre is érvényes, hogy a tanítványnak követnie kell Mesterét. És nem a viselkedése miatt, nem azért, mert megérdemli, hanem mert radikálisan és kompromisszumok nélkül követi Urát, azért üldözik. Mert aki így él, azt bizony üldözni fogja a Sátán. De a Szentlélek Isten erőt ad ezekben az üldöztetésekben, és a megalázottat felmagasztalja.

5.) És egy ötödik jelét hadd mutassam fel a Szentlélek jelenlétének: ez pedig az, hogy az ilyen gyülekezet, az ilyen hívő ember a gondozott kerthez hasonlatos, amely meghozza a maga gyümölcseit. Emlékezzünk a Gal 5:22-re – az pontosan a Lélek gyümölcsének bemutatása. És ez a gyümölcs, mert ott nem kilencről van szó, hanem egyről – megterem ott, ahol a Szentlélek jelenlétében élnek. Ott az önszeretet, meg az érdekszeretet helyett megterem az önzetlen krisztusi szeretet; a mámor vagy a jó hangulat helyett, ami mindig a körülményektől függ, az a belső öröm, ami még a körülményeket is formálni tudja; a fegyverszünetek helyett valódi békesség; a közöny helyett türelem; a kétszínűség helyett hűség; a jópofaság helyett jóság. És megterem a hívő élet, a hívő gyülekezet legnagyobb gyümölcse is: a másik hívő élet. És lesz megtérés, lesz megújulás. Mert testvéreim, a gyümölcsöt nem önmagáért hozz a fa sem! Hanem hogy másoknak táplálék legyen, és az életet továbbvigye. A mi életünk gyümölcsei is pontosan erre valók: hogy másoknak adjuk, hogy másoknak szolgáljunk velük. Akinek van, annak azért van, hogy továbbadja. És minél többet adunk tovább, annál többet kapunk – ez az Isten országának törvénye.

Hadd soroljam el újra, hogy milyen jelei vannak a Szentlélek jelenlétének a gyülekezetben: (1.) erő és győzelem mutatkozik a hívők életében a bűn felett; (2.) szól az evangélium, és lesznek megtérések, megújulások; (3.) nyilvánosságra jönnek a tisztátalanságok, és a gyülekezet folyamatosan tisztul; (4.) lesznek üldöztetések is, de az Úr megerősíti azokat, akik őt megalkuvás nélkül követik; (5.) és végül a Szentlélek jelenlétében gyümölcsök teremnek, amelyek arra valók, hogy másokat tápláljanak.

Mondanivalóm végéhez közeledve azt hadd foglaljam össze egy-egy mondatban, hogy

Mire kényszerít bennünket a Szentlélek jelenléte a gyülekezetben?

1.) A Szentháromság-Isten buzgó és őszinte imádására és dicsőítésére. Hiszen az Atya odaadta egyszülött Fiát, a Fiú önként vállalta a Golgotát, és a Szentlélek elhozta mindannyiunknak, hogy megismerhessük Urunkat, és hogy életünk minden napja az Ő közelségében telhessen el.

2.) De kényszerít ez bennünket az alázatos és engedelmes életre, amely nem szerez botránkozást a világ előtt, hanem inkább dicsőséget Isten nevében, ahogyan írva van: „És dicsőítette miattuk Istent az egész nép”.

3.) Kényszerít hiteles életre, amely nem képmutató, sem Isten, sem emberek előtt. Amely nem állít többet magáról, mint ami, de azt viszont, amit állít, amit mond a szájával, azt hűségesen meg is cselekszi a kezével, lábával, egész életével.

4.) És végül kényszerít az evangélium továbbadására, hiszen a gyülekezetben jelenlévő Szentlélek is csak Arról tesz bizonyságot, aki őt elküldte, a Krisztus Jézusról.

Két igeverset hadd idézzek befejezésül: „A Lelket meg ne oltsátok … – és ha Lélek szerint éltek, Lélek szerint is járjatok.” Ámen.