Ökumenikus imahét

ALAPIGE: Márk 10:28-30

Előzmény: a gazdag ifjú története:

Valamit nem hagyott el Jézusért – bár sok mindent igen – és emiatt alkalmatlanná vált az Isten országára, el kellett kullognia. Valami fontosabb maradt Jézusnál.

Ekkor szólal meg Péter: „mi bezzeg…!”

Nos, szeretnék felírni egy képzeletbeli képletet Jézus válaszáról:

– elhagyta én érettem

+ százannyit kap vissza

+ szenvedésekkel együtt

= örök élet

Mit hagyunk el Jézusért?

Itt nem a bűnről van szó! Azt is el kell hagyni, csak az nem ebben a kontextusban szerepel!

Ebben a kontextusban az szerepel, hogy elhagyjuk – azaz odaadjuk Jézusnak

  • A pénzünket (gazdag ifjú)
  • Az időnket
  • A munkánkat
  • A tehetségünket
  • A lelkesedésünket

Vagy odaadjuk, és most más értelemben, feláldozzuk Jézusért

  • A hírnevünket
  • A népszerűségünket
  • A baráti körünket (ha olyan)
  • A sértődésünket, csalódásunkat

Sokan jönnek Jézushoz, és sorolják, mint a gazdag ifjú, hogy mit tettek, mit nem tettek, milyen törvényeket tartottak be – de Jézus tudja, hogy mi van a szívünkben, amit a legkevésbé szeretnénk elengedni vagy épp megtenni, amit jobban szeretünk még nála is. (És ezt nem az dönti el, hogy mit mondunk róla, hanem a tények: aki pl. napi 4 órát tölt a tévé előtt, és csak tíz percet olvassa a Bibliát, az jobban szereti a filmeket Jézusnál!)

Amit odaadunk, azt Isten megáldja és úgy adja vissza: ezt hívják ÁLDÁSNAK

Jó lenne megtanulni végre, hogy ne keverjük össze az áldást és a kegyelmet. A kegyelem ingyenes, azt mi nem tudjuk megfizetni, azt csak elfogadni lehet. Az áldás viszont nem ingyenes, annak ára van: a mi engedelmességünk! FELOLVASNI: ÁLDÁS: 5Móz 28:1-14

Ezt maga Jézus így mondja: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek!”

Jézus nem szűkölködésre hívott el minket – ha mi nem sajnáljuk tőle az életünket, ő sokkal gazdagabban fog megajándékozni bennünket!

Hogyan működik ez? Egy személyes példát hadd mondjak el: FESTÉKPATRONOS BIZONYSÁGTÉTEL! De mondhatom a tegnapi héber vizsgámat is :–)

És van még valami a képletben: adni fog szenvedéseket is! De nem akármilyen szenvedéseket, hanem a Jézus nevéért vállalt szenvedéseket!

Az Úr Jézus mond olyat: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és gyűlölnek titeket…” – de bennünket ritkán gyaláznak, viszont boldogok is csak ritkán vagyunk.

Nem arról van szó, hogy azért jön ránk a szenvedés, mert bénák, hazugok, csalók voltunk, és megérdemeltük – hanem Jézus nevéért! Ehhez viszont FELTŰNŐ életet kell élni, szent életet!

Az ilyen életnek lesz jutalma az örök élet!

És egy utolsó figyelmeztetés a végére: elsőkből lesznek utolsók, és fordítva.

Ugye a Forma 1-ben senki nem látott még olyat, hogy amint Michael Schummaher tűzpiros Ferrarija az élre került, lefújták volna a menetet, ő meg kiszáll a kocsijából, és megy a büfébe! Mert a verseny nem addig tart, amíg épp jó pozíciót érek el – hanem a CÉLIG! Jó lenne ezt sem elfelejteni, hogy ne hagyjuk abba a harcot menet közben, a csatamezőn nem szoktak a katonák piknikezni, ott harcolni kell, mert nagy a tét! És ebben a szellemi harcban is nagy a tét: emberek üdvösségéről van szó. És most ne a kecsua bennszülöttekre gondoljunk, hanem a gyermekeinkre, szüleinkre, barátainkra! Értük harcolunk! – Tehát jó dolog az első hely, a győzelem – de ott is kell maradni! Állhatatosan, ahogy Joó Sándor egyik prédikációs kötetében egy nyomdahiba miatt megjelent: „mindvégigerősen”!