Ökumenikus imahét
ALAPIGE: Márk 10:28-30
Előzmény: a gazdag ifjú története:
Valamit nem hagyott el Jézusért – bár sok mindent igen – és emiatt alkalmatlanná vált az Isten országára, el kellett kullognia. Valami fontosabb maradt Jézusnál.
Ekkor szólal meg Péter: „mi bezzeg…!”
Nos, szeretnék felírni egy képzeletbeli képletet Jézus válaszáról:
– elhagyta én érettem
+ százannyit kap vissza
+ szenvedésekkel együtt
= örök élet
Mit hagyunk el Jézusért?
Itt nem a bűnről van szó! Azt is el kell hagyni, csak az nem ebben a kontextusban szerepel!
Ebben a kontextusban az szerepel, hogy elhagyjuk – azaz odaadjuk Jézusnak
- A pénzünket (gazdag ifjú)
- Az időnket
- A munkánkat
- A tehetségünket
- A lelkesedésünket
Vagy odaadjuk, és most más értelemben, feláldozzuk Jézusért
- A hírnevünket
- A népszerűségünket
- A baráti körünket (ha olyan)
- A sértődésünket, csalódásunkat
Sokan jönnek Jézushoz, és sorolják, mint a gazdag ifjú, hogy mit tettek, mit nem tettek, milyen törvényeket tartottak be – de Jézus tudja, hogy mi van a szívünkben, amit a legkevésbé szeretnénk elengedni vagy épp megtenni, amit jobban szeretünk még nála is. (És ezt nem az dönti el, hogy mit mondunk róla, hanem a tények: aki pl. napi 4 órát tölt a tévé előtt, és csak tíz percet olvassa a Bibliát, az jobban szereti a filmeket Jézusnál!)
Amit odaadunk, azt Isten megáldja és úgy adja vissza: ezt hívják ÁLDÁSNAK
Jó lenne megtanulni végre, hogy ne keverjük össze az áldást és a kegyelmet. A kegyelem ingyenes, azt mi nem tudjuk megfizetni, azt csak elfogadni lehet. Az áldás viszont nem ingyenes, annak ára van: a mi engedelmességünk! FELOLVASNI: ÁLDÁS: 5Móz 28:1-14
Ezt maga Jézus így mondja: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek!”
Jézus nem szűkölködésre hívott el minket – ha mi nem sajnáljuk tőle az életünket, ő sokkal gazdagabban fog megajándékozni bennünket!
Hogyan működik ez? Egy személyes példát hadd mondjak el: FESTÉKPATRONOS BIZONYSÁGTÉTEL! De mondhatom a tegnapi héber vizsgámat is :–)
És van még valami a képletben: adni fog szenvedéseket is! De nem akármilyen szenvedéseket, hanem a Jézus nevéért vállalt szenvedéseket!
Az Úr Jézus mond olyat: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és gyűlölnek titeket…” – de bennünket ritkán gyaláznak, viszont boldogok is csak ritkán vagyunk.
Nem arról van szó, hogy azért jön ránk a szenvedés, mert bénák, hazugok, csalók voltunk, és megérdemeltük – hanem Jézus nevéért! Ehhez viszont FELTŰNŐ életet kell élni, szent életet!
Az ilyen életnek lesz jutalma az örök élet!
És egy utolsó figyelmeztetés a végére: elsőkből lesznek utolsók, és fordítva.
Ugye a Forma 1-ben senki nem látott még olyat, hogy amint Michael Schummaher tűzpiros Ferrarija az élre került, lefújták volna a menetet, ő meg kiszáll a kocsijából, és megy a büfébe! Mert a verseny nem addig tart, amíg épp jó pozíciót érek el – hanem a CÉLIG! Jó lenne ezt sem elfelejteni, hogy ne hagyjuk abba a harcot menet közben, a csatamezőn nem szoktak a katonák piknikezni, ott harcolni kell, mert nagy a tét! És ebben a szellemi harcban is nagy a tét: emberek üdvösségéről van szó. És most ne a kecsua bennszülöttekre gondoljunk, hanem a gyermekeinkre, szüleinkre, barátainkra! Értük harcolunk! – Tehát jó dolog az első hely, a győzelem – de ott is kell maradni! Állhatatosan, ahogy Joó Sándor egyik prédikációs kötetében egy nyomdahiba miatt megjelent: „mindvégigerősen”!
