ALAPIGE: Jelenések 2:1-7
Bevezetés
Efézus a jeruzsálemi Templom lerombolása után a keresztyén misszió középpontja lett. Itt élt János, Fülöp és Timótheus is.
A gyülekezet vezetője János apostol – aki a Jelenések könyvét is írta – és aki ekkor Pátmosz szigetén van száműzetésben.
Pál a római fogságból írta az Efézushoz írt levelet (Kr.u. 63 körül), ez a levél kb. 30 évvel később érkezik a gyülekezethez.
Mivel kereskedelmi csomópont, keverednek a görög, római és pogány vallások – de ezen a területen a gyülekezet hűséges tudott maradni
1.vers: „Aki kezében tartja a hét csillagot” – v.ö. Jel 1:20,
csillag = szimbólum, a gyülekezet angyala, vezetője = János!
János tehát nem igazságtalanul szenved száműzetésben Pátmosz szigetén, nem esett ki Krisztus szeretetéből, ahogy talán gondolták a gyülekezet tagjai, őt most is Isten kezében tarja = teljesen Istené, Jn 10:29; Róm 8:38-39! Nagy vigasztalás ez a szenvedésben, azoknak is, akiknek más valaki nyomorúságát látva rendül meg az Úrba vetett bizalmuk.
Már ebben a sorban vigasztalja és bátorítja Krisztus a gyülekezetet, nem kell aggódnia szeretett vezetőéért, mert minden körülmények között az Úr kezében tartja!
„Aki a hét gyertyatartó között jár” – Jel 1:13-ban Krisztus a hét gyertyatartó között áll – itt közöttük jár.
A hét gyertyatartó a hét gyülekezetet jelenti, amelyeknek Krisztus az ura.
Hogy itt közöttük jár, annak jelentései és jelentőségei:
a.) ez életközösséget jelent
b.) ez felügyeletet jelent fölöttük
c.) a gyertyatartóba olajat kell önteni, hogy világíthasson, valamint tisztogatni kell – ezt teszi Krisztus a gyülekezettel: tisztogatja és megtölti a Szentlélek olajával
Ne felejtsük el, Krisztus közöttünk jár, és gondot visel rólunk, mert az egyház, a gyülekezet az Övé!
2.vers: „Tudok cselekedeteidről …” – nemcsak a tettekről, amelyek láthatók, hanem azok mozgatórugóiról is, arról, ami ezeket a tetteket mozgatják, az indulatokról, gondolatokról:
fáradozásodról – sz.sz.: izzadság, verejték
jelentése: tudok arról, hogy „megizzadtál” az Úr munkájában, (nem azért, mert nem készültél). Ez a valóban megtett erőfeszítés fáradsága, amely nagy érték Krisztus szemében
állhatatosságodról – sz.sz.: alatta maradni a terheknek. Az állhatatosság hangsúlya éppen abban áll, hogy amikor megnövekednek a terhek, megsokasodnak az akadályok, akkor is rendületlenül megállunk a ránk bízott feladatokban, és bízunk a mi Urunkban, aki a megnövekedett igénybevételhez és feladathoz megnöveli hitünket is, és hatalmasan megdicsőíti magát abban, ahogy a mi emberi gyengeségünk kitartásával viszi véghez nagy dolgait.
nem viselted el a gonoszakat – „elvisel” = magával hord, megtart magának és ragaszkodik is hozzá. Spurgeon mondta egyik példázatában: „azt nem tudod megakadályozni, hogy egy madár átrepüljön a fejed felett – de azt igen, hogy fészket rakjon rajta!”. A rossz érintését, kísértését nem tudjuk mi sem kikerülni, még csak arra sem vagyunk képesek, hogy egyszer s mindenkorra bűntelenekké váljunk itt e földi testben – de arra igenis elegendő Krisztus kiontott vére, hogy ne legyen jellemző ránk a bűn, hogy ne „ragadjon” ránk a bűn! A megszentelődés lényege éppen abban áll, hogy Isten gyermeke egyre tisztább és szentebb életet él, amelyben már nem a gonoszokhoz ragaszkodik, hanem Krisztushoz!
próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondták magukat (Károli: megkísértetted) – megvizsgálni valaminek az értékét (angolban: „letesztelted”). A mai emberek többsége válogatás és kritika nélkül vesz be mindent, éppen ezt használja ki a média – és ritkán vesszük a fáradtságot arra, hogy megvizsgáljuk egy-egy hír vagy vélemény igazságtartalmát. Az efézusiak becsületesek voltak, és megvizsgálták azt, amit hallottak – viszont Krisztusnak ebben a pozitív tartalmú dicséretében közvetlenül az is benne van, hogy ami viszont igaznak és építőnek bizonyult, azt meg is tartották. Azaz a megvizsgált ige azután őket vizsgáló igévé vált – ugyanis az apostoli igehirdetés tétje az Isten igéjének való engedelmesség.
Krisztus nem csak az alapján ítéli meg az embereket, ami látható, ami mindenki számára egyértelmű – sokkal inkább a szív rejtett dolgai alapján! Jól vigyázzunk tehát a szívünkre, mert onnan indul ki minden cselekedetünk, és Krisztus annak is az Ura és Királya!
3.vers: megismétli az előző gondolatot az állhatatossággal kapcsolatosan, nem fáradtál meg = nem hagytad abba a munkát az Isten szolgálatában. Nagy dolog ez különösen Efézusban, ahol a különböző vallások és kultuszok élték virágkorukat. Az egyháztörténet is feljegyzi, hogy ennek ellenére az efézusi gyülekezet meg tudta őrizni magát az idegen bálványok befolyásától – mert nem fáradt meg a Krisztus nevéért végzett szolgálatában.
4.vers: Viszont az a panaszom ellened: elhagytad az első szereteted – mondja Krisztus.
Az általános közhiedelemmel szemben azonban ez NEM az Isten-szeretetre vonatkozik, hiszen akkor nem lehetne igaz az eddig elhangzott dicsérete Krisztusnak!
Az Ef 5:2.25 segít megoldani a problémát: az „első szeretet” a gyülekezet 30 évvel azelőtti testvérszeretete, amelyről Pál is ír a levelében. Most azonban (az efézusi levél után 30 évvel) a gyülekezet vendég- és testvérszeretete megszokássá vált, Istent ugyan szeretik és szolgálják – egymást azonban már kevésbé. A törvény és Krisztus nagy parancsolatának csak az első fele igaz, a felebarát szeretésére vonatkozó második már nem!
Vajon hány gyülekezetre és ifjúságra lenne igaz ez az ítélete ma is Krisztusnak: akik megtartják az istentiszteleteiket, bibliaóráikat, de hiányzik az élet, a közösség, a közösséget összetartó bizalom, törődés és szeretet!
Itt érdemes idézni János apostol figyelmeztető és leleplező üzenetét: „aki azt mondja, világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van…” (1János 2:7-11). Istent nem lehet szeretni anélkül, hogy az embereket ne szeretnénk, mert anélkül elméletté korcsosul a hitünk. Valószínűleg ez volt a bűne az efézusi gyülekezetnek, amelyet Krisztus panaszként említ meg.
5.vers: Krisztus kegyelme és szeretete azonban, hogy nem csak a diagnózist állítja fel, hanem a terápiát is közli. A megoldás három felszólítás: Emlékezzél … térj meg … tedd az előbbiekhez hasonlító cselekedeteidet
- Emlékezzél: arra, milyen testvérszeretet jellemezte a gyülekezetet korábban. Emlékezz, hogy téged hogyan szerettek azok, akik Krisztushoz vezettek.
- Térj meg: azaz fordulj meg 180o-ban, és …
- Tedd: amit korábban tettél: szeresd a testvéredet! Kezdd el szolgálni embertársaidat, mert közöttük kell építeni az Isten országát!
Különben elmegyek hozzád – eddig is ott jár közöttük (1.v.), de ezután MÁSKÉNT jön el: ítélettel:
… kimozdítom gyertyatartódat a helyéről:
kikerülsz az uralmam alól és a színem elől = teljes pusztulás, a Krisztustól való elszakítottság
6.vers: gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit
Sokan próbálják magyarázni, kik is lehettek ezek a nikolaiták. A legvalószínűbb, hogy olyan Bálám-tanítók, akik elmosták a határokat a világ és az egyház között. Maga a „nikolaita” szó a görög niké + laosz összetétele, ami azt jelenti: „nép-legyőzők”.
Részletes magyarázatot lásd a Jel 2:14-15-nél (Pergamon)!
„… akik a Bálám tanítását tartják”
Konkrétan meg is van nevezve a gyülekezetben meggyökerezett és növekedésnek induló bűn, ami ellen Jézus még idejében figyelmeztet.
Sokan próbálták megfejteni, mi is lehet „Bálám tanítása”. Az Ószövetségben Bálám történetét a 4Móz 25:2-3; 31:16 alatt találjuk, és az vonható le tanulságul belőle, hogy Bálám tanításán a Jelenések valószínűleg a szünkretizmust értette. Ez a határok elmosását jelenti, egyrészt a vallások közötti határok, másrészt a szent és a profán világ közötti határok elmosását, hogy már ne lehessen különbséget tenni!
Ma is ez az egyik legpusztítóbb bűn a keresztyénségen belül! Elmosódnak a határok, elsősorban a hívő és a „világi” életmód között, de egyre több pogány elem is vegyül bele a keresztyének mindennapjaiba.
„tartják” – azaz követik. Lehet, hogy nem azt mondják, lehet, hogy nem derül ki látványosan, de azt cselekszik! Ez is jellemző erre a bűnre, a kétfelé sántikáló ember a másik útját általában mindig igyekszik titokban tartani.
nikolaiták = a görög szó pontos jelentése: „néplegyőző”.
Valószínűleg ez is Bálámra, illetve az előbb részletezett eltévelyedésre vonatkozik, ugyanis ezzel a taktikával kétféleképpen is tud népeket legyőzni a Sátán: legyőzi úgy, hogy elhiteti még a választottakkal is, hogy ezzel nincs is semmi probléma, hogy mennyi minden, és egyre több és egyre nagyobb bűnök és beleférnek a keresztyén életbe, elhiteti velük, hogy a határok rosszak, és a „szabadság” Krisztusban azt jelenti, hogy semmiféle törvényhez többé nem kell alkalmazkodnunk
másrészt legyőzi a pogányokat egy hamis vallás, egy hamis, világias keresztyénség nevében, amihez mindig szívesen csatlakoznak az emberek. Bonhoeffer, német mártír teológus beszél az „olcsó kegyelemről”, amelyre az jellemző, hogy hiányzik belőle a kereszt, az áldozat, a követés, hiányoznak a határok, hiányzik belőle maga Jézus.
7.vers: Aki győz, annak enni adok az élet fájáról
Érdemes itt a legelején leszögezni azt, hogy nem nekünk kell győznünk, Krisztus megszerezte számunkra a győzelmet! A mi feladatunk, hogy Krisztus győzelmét érvényre juttassuk és kihirdessük ebben a világban! Ehhez van szükség arra az állhatatosságra, amelyben az efézusi gyülekezet nem szűkölködött – de ezt a győzelmet az emberi kapcsolatainkon keresztül kell kihirdetnünk, amihez viszont az első szeretetnek – azaz az ember-, a testvér- vagy akár az ellenségszeretetnek kell felgyúlnia a szívünkben, amely aztán tettekre is sarkall.
enni adok = megelégítem, beteljesítem – Krisztus nem csak morzsákat akar adni az Ő eledeléből, dicsőségéből, hanem meg akar elégíteni, hogy többé ne éhezzünk meg!
élet fája = a görögben két szó van a fára, az egyik a „dendron” (ebből van a dendrológia szavunk, amely a fákkal foglalkozó tudományág neve), a másik pedig az élettelen épületfa, azaz a gerenda, amelyet az Újszövetség kizárólag a golgotai keresztre használ!
Így tehát az az ígéret, hogy enni adok az élet fájának gyümölcséből, valójában azt jelenti, hogy megelégít kegyelmével!
KÉRDÉSEK, TÉMÁK A BESZÉLGETÉSHEZ, CSOPORT-MUNKÁHOZ:
Mennyire hasonlíthat a korabeli Efézus vallási pluralizmusa a mai világunkhoz?
Próbáljátok bemutatni az akkori vallásokat és kultuszokat, illetve a belőlük fakadó erkölcsiséget, aztán húzzatok párhuzamot a mai világban tapasztalható kultuszokkal és erkölccsel.
Hogyan lehet megállni egy ilyen vallásilag kusza és áttekinthetetlennek tűnő világban – hiszen az efézusiaknak sikerült! Mit válaszolnátok a különböző vallások kihívásaira?
Krisztus kezében tartja a Pátmosz szigetén szenvedő szeretett tanítványát, Jánost is. – Átéltetek-e már olyan helyzetet, amikor nagy szenvedésben, nyomorúságban tapasztaltátok Isten megtartó kezét és kegyelmét? – EZ JÓ BIZONYSÁGTÉTELI TÉMA, AMELY ÁLTAL ÉPÍTHETITEK EGYMÁS HITÉT!
Szerintetek mit jelent az, hogy a gyülekezetnek nem a lelkipásztor, az elöljáróság, még csak nem is az egyháztagok a tulajdonosai, hanem maga Krisztus? Miben nyilvánul meg, hogy közöttünk jár, felügyel bennünket és utántölti a gyertyatartó tégelyeinket?
„Tudok cselekedeteidről…” – Ha van bátorságotok, beszélgessetek arról, hogy mi az az életetekben, amit mások nem láthatnak, csak Krisztus. Mik a titkaitok? – HA ERRŐL BESZÉLGETTEK, FEJEZZÉTEK BE KÖZÖS BŰNBÁNATTAL, ÉS IMÁDKOZZATOK EGYMÁS LELKI GYÓGYULÁSÁÉRT!
„Tudok … fáradozásaitokról” – Van-e szolgálatotok Isten aratásában és a gyülekezetben? Miben szoktatok elfáradni az Isten országa építése közben? – BESZÉLGESSETEK A GYÜLEKEZETI / IFJÚSÁGI SZOLGÁLATI LEHETŐSÉGEKRŐL!
Miért könnyebb az „Isten szolgálatába” (most nem túl pozitív értelemben) belehajszolni magunkat az emberek között végzett krisztusi szolgálat, a „lábmosás” helyett? Mikor szokott meghidegülni az „első szeretet”, azaz az emberek felé végzett konkrét szeretetszolgálat? Mit tudtok tenni azért, hogy ez az „első szeretet” legyen újra jellemző rátok?
A nikolaiták legvalószínűbb tévtanítása az volt, hogy elmosták a határokat a gyülekezet és a világ között. Mai is sok világias keresztyén és vallásos világi ember él közöttünk. Milyen területeken mossa el az ördög manapság a határokat, és hogyan tudjuk megőrizni az éberségünket?
