Az időről, az időbeosztásról szeretnék ma délelőtt beszélni. Arról, hogy mivel töltjük, és mivel kellene töltenünk az időnket, valamint hogy amink van, azzal hogyan töltjük el az időnket.
Hadd kezdjem azzal, hogy talán éppen az időnk az, amit a legkevésbé becsülünk meg. Pedig nagyon sokat – talán a legtöbbet ér!
Csak egy felsorolás erejéig:
- Hogy megértsd 10 év jelentőségét – kérdezz meg egy most elvált házaspárt.
- Hogy megértsd 4 év jelentőségét – kérdezz meg egy frissen diplomázottat.
- Hogy megértsd 1 év jelentőségét – kérdezz meg egy hallgatót, aki megbukott az év végi vizsgán.
- Hogy felfogd 9 hónap értékét – kérdezz meg egy anyukát, aki életet adott a kisbabájának.
- Hogy felfogd 1 hónap értékét – kérdezz meg egy édesanyát, aki életet adott egy koraszülöttnek.
- Hogy felfogd 1 hét értékét – kérdezd meg a szerkesztőjét egy hetilapnak.
- Hogy felfogd 1 óra étékét – kérdezd meg a szerelmeseket, akik arra várnak, hogy találkozzanak egymással.
- Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 perc – kérdezz meg egy embert, aki épp lekéste a vonatot vagy a buszt.
- Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 másodperc – kérdezz meg egy embert, aki túlélt egy balesetet.
- Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 ezredmásodperc – kérdezd meg azt, aki az ezüstérmet kapta az Olimpián.
Az idő nem vár senkire!
Hadd folytassam egy rövid statisztikával, amit egy tanulmányban olvastam:
- egy átlagember az életéből 6 hónapig ücsörög az autójában, a piros lámpánál várakozva,
- 8 hónapot tölt leveleinek nyitogatásával és elolvasásával,
- 1 évig nézi azokat a tárgyait, amelyek nincsenek a helyükön (és ha összeadnánk, ki tudja, még hányat bosszankodik miattuk)
- 2 évet telefonál – bár vannak, akik erre jócskán ráhúznak :–)
- ha az összes várakozási időt összeszámoljuk (közlekedés, sorbanállás), az kb. 5 évet tenne ki,
- 6 évet töltünk folyamatosan evéssel
- és 21 évet néz egy átlagember televíziót.
Hadd mondjam el ugyanezt egy kicsit másképp: egy 35 éves embernek a következő 35 évére mindössze 500 napja marad, hogy ÉLJEN! 500 napnyi idő, amit nem alvással, evéssel, munkával, kötelező dolgokkal vagy emberi szükségletekkel kell eltöltenie, hanem amit magára, a barátaira fordíthat, amelyben megvalósíthatja álmait és kiteljesítheti a személyiségét.
Képzeljük el, hogy mondjuk a CIB Bank (nekem az a kedvencem :–) kitalálná karácsonyi ajándékként az ügyfeleinek, hogy határozatlan ideig minden reggel a bankszámlájukra rátesz 86.400 Ft-ot. Viszont minden este lenullázza az egyenleget. Ennyi, amit naponta elkölthet az ügyfél a Bank számlájára. Ma elkezdjük, de nem mondják meg, hogy meddig tart ez az akció!
Mit csinálna ebben az esetben minden épeszű CIB-számla tulajdonos? Mind a 86.400 Ft-ot levenné, hogy elköltse. És mivel nem tudja, hogy meddig tart ez az ésszerűtlen jótékonykodás, mindig a legértékesebbet venné meg belőle. Felállítana egy sorrendet, hogy az első napi összeget mire is költené. Amire a legnagyobb szükség van. Aztán ha lesz, a második napi összeget meg valami más, de nagyon fontos dologra költené – és így tovább.
Az ember nagyon meggondolná, mi fontos és mi nem, hiszen itt pénzre megy a játék, súlyos tíz meg százezrekre!
Nos ilyen az életünk is!
Minden nap kapunk Istentől 86.400 másodpercet, ami a nap végével elmúlik. Ez az, amivel gazdálkodhatunk, amit befektethetünk. Nem tudjuk, meddig tart ez az „akció”. Persze az embernek van egy elvárása, de bármi bekövetkezhet. Én éppen a csütörtöki vonatszerencsétlenségek között gondoltam át, mennyire ki vagyunk szolgáltatva a technikának, az időjárásnak, a szerencsének – mert ugye Isten nélkül ezek maradnak.
Egy karácsonyi üdvözlőlapon olvastam ezt a szöveget: Kedves Krisztust ünneplő testvéreink, áldott karácsonyi ünnepeket kívánunk! Kedves zsidó ismerőseinknek kellemes hanukkát kívánunk. Ateista barátainknak pedig sok szerencsét! – Mert ugye mi maradhatna?
Nos, a nagy kérdés, hogy mit is kezdünk ezzel a napi 86.400 másodperccel? Hogyan osztjuk be, mire használjuk fel, mibe fektetjük be?
Nézzük meg az alapigénket, mit tanulhatunk meg belőle, ami segít eligazodni?
„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”
Először a szavak szintjén:
JÓL VIGYÁZZATOK – az a görög szó, ami itt áll, a blepó azt jelenti, hogy tudatosan és feszülten rajta tartani valamin a szemünket. Nem bámészkodás – hanem folyamatos figyelem!
HOGYAN ÉLTEK – az életre használt szó itt nem a megszokott görög kifejezés, hanem az úton járás szava. Ebben a „hogyan éltek”-ben sokkal inkább az élet célja van benne, nem a hogyanja – a CÉL, ami meghatározza a tartalmat. Hogyan éltek – azaz hova tartotok. Mi az életetek célja? És a mindennapjaitokban ez a cél hogyan jelenik meg? Mennyiben befolyásolja a döntéseiteket, a véleményeteket, az emberi kapcsolataitokat?
ESZTELENSÉG – BÖLCSESSÉG – az első a második hiánya. Mit jelent a bölcsesség? Nos, a Példabeszédek könyve jó eligazítást ad (3:5-7): Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat!
KIHASZNÁLVA AZ ALKALMAS IDŐT – nagyon érdekes azt megtanulni, hogy mit jelent itt az a szó, hogy „kihasználva”. A görög exagóradzó szó jelentése pontosan: VISSZAVÁSÁROLNI VALAMIT! És ezen kívül csak három helyen fordul elő a Bibliánkban, és mindhárom helyen Jézus Krisztus váltságművével kapcsolatosan!
Visszavásárolni – mert (ahogy folytatja is) az idők gonoszak! Jézus Krisztus nélkül az időnk kárba vész – a kárhozatba vész! – És most gondoljuk meg, mire költjük a napi 86.400 másodpercünket! A Sátán azt akarja: vegyél rajta szórakozást, önző vágyak kielégítését, kényelmet, lustaságot! Herdáld el! – Van egy kedves rokonom, aki huszonévesen 300.000 Ft-ot keres havonta. Amióta munkába állt, mindig ilyen jól keresett – és mégsincs semmije! Nincs lakása, az autóját is kölcsönből vette, nincsenek bútorai, nincs egy tévéje, hifije. És nincs állandó kiadása sem, hiszen nincsen családja, és még csak albérletet, rezsit sem kell fizetnie. – És nem tudja megmondani, hogy mire költötte el ezt a rengeteg pénzt! – Ez az, ami a Sátán célja! Éld le a napi 86.400 másodpercedet, az évi 365 napodat úgy, hogy amikor el kell majd számolnod, semmit ne tudj értékként felmutatni!
Ezért kell a Sátántól visszavásárolni, kihasználni az időt! Mert naponta lenullázzák a számlánkat, és minden napért el kell majd számolnunk: mi maradt meg belőle értéknek? Mit tudunk felmutatni? Egy rendezett kapcsolatot, egy jól elvégzett munkát, egy meglátogatott barátot vagy rokont, egy elvégzett szolgálatot, egy emlékezetes beszélgetést, egy ölelést – vagy nem maradt semmi emlékezetes?!?!?!?!
Tessék azt elképzelni, hogy adunk a gyereknek, unokának húszezer forintot, hogy vegyen belőle karácsonyi ajándékot a családnak. Jön a karácsony este, és nincs ajándék. Senki nem kapott semmit. Megkérdezzük a gyereket: Drága kölköm, mit csináltál a pénzzel? Mire költötted? És képzeljük el, hogy őszinte csodálkozással azt válaszolná: Nem tudom … – Nem csodálkoznék, ha még egy pofon is elcsattanna! De hogy boldog ünneplés nem lenne a dologból, az biztos! – És de sokaknak ilyen az élete! Nem tudják, mit vásároltak a napi kvótából! Vagy tudják, de eszükben sincs dicsekedni vele! Mert a gyerek se mondaná meg, hogy vettem két doboz cigit, egy pezsgőt, amit a haverokkal elszopogattunk két játékgép között a plázában… Nincs meg a pénz, nincs meg az idő, mert elment ugyan, elköltöttük valamire, de az nem értékes, hiszen magunk sem emlékezünk rá. Nincs ott a polcunkon, nincs benne a szívünkben, nem lettünk gazdagabbak és mások sem nyertek belőle semmit.
NE LEGYETEK MEGGONDOLATLANOK – szeretném ezt a kifejezést is megmagyarázni. A görög afrón szó meggondolatlanságot jelent, de a pontos jelentése: a cél, illetve az ahhoz való igazodás, a célszerű törekvés és igyekezet teljes hiánya, amely önzéshez vezet! – Nagyon jól illeszkedik ez abba, amit eddig megállapítottunk: ne legyünk sem olyanok, akiknek nincs életcélja, vagy nem helyes célja van, sem olyanok, akiknek ugyan van céljuk, csak épp nem érdekli őket, nem rendelik alá magukat a cél elérésének.
Ráadásul, erre még vissza fogunk térni, de a helytelen időbeosztás, az ilyen fajta meggondolatlanság oka valóban az önzés: azért nincs időnk egy csomó dologra, mert a legtöbb időt, sokszor indokolatlanul is, önmagunkra fordítjuk!
És még egy üzenete az igeversnek: ÉRTSÉTEK MEG, MI AZ ISTEN AKARATA!
Hogy mi az Isten akarata, arról sokat beszél a Szentírás, csak néhány példa a sokból:
János 6:39
Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
János 6,40
Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.
Róm 15:5
Kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint.
Efézus 1:5-6
Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.
1Thesszalonika 4:3-5
Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent.
1Thesszalonika 5:16-18
Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.
1Péter 2:15-16
Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.
Azt is olvastuk, az idők gonoszak. Pedig nem biztos, hogy az idő gonosz – sokkal inkább velünk, emberekkel van a baj, akik a nekünk adatott időt gonoszul, rosszul használjuk ki.
Nézzünk meg a legnagyobb hazugságot, amit a Sátán a szánkba szokott adni az időnkkel kapcsolatosan: NINCS IDŐM!
Nézzünk bele egy elképzelt hivatalnok napi munkarendjébe.
Nevezzük ezt az embert mondjuk Villám Gézának.
7.00 Munkakezdés: Géza ül az íróasztala előtt, és mereven bámulja az előtte lévő aktakupacot. „Gyorsan bedobok egy kávét, mielőtt hozzákezdenék” Végigballag a folyosón, egészen a büféig: lám, a kollega is épp kávézik. „Na mi volt tegnap …” és beszédbe elegyednek.
7.40 – Géza visszaért a tízperces kávészünetről. Már épp leemelné a legfelső mappát, amikor megakad a szeme egy üzeneten: „Hívd fel Istvánt! Megbeszélni a hétvégét!” Már két napja fel kellett volna hívnia. Na jó, elő a telefont …
8.50 – A hétvégi programhoz persze meg kellett nézni a menetrendet, fel kellett hívni az asszonyt, megbeszélni vele, visszahívni Istvánt, na mindegy …
9.20 – Leemeli az első mappát, kinyitja, mire megjelenik az ajtóban a titkárnő, és behozza a postát.
10.10 – Géza végigolvasta az összes levelét, egyet meg is válaszolt, a többit félrerakta. Már épp hozzákezdene, amikor megjelenik az ajtóban Józsi, a szomszéd irodából. Géza ránéz az órájára, jó lesz lazítani egy kicsit, elvégre már hajnal óta benn van.
11.00 – Ebéd előtt már úgy sincs értelme belefogni a komoly munkába …
Folytathatnám, de nem teszem, a lényeg talán érthető volt ennyiből is. Van egy nagy tapasztalaton alapuló megfigyelés: az ember a munkájának 80%-t a rá fordított idő 20%-a alatt végzi el. Vagyis nagyon rossz hatékonysággal él.
Például: esténként együtt eltöltünk két-három órát is a családdal, de abból az az idő, ami hasznos, értékes, információt vagy érzéseket közvetít, jó, ha negyed órára korlátozódik. A többi csak úgy eltelik.
Egy másik példa: egy családapákról végzett felmérés azt vizsgálta, hogy saját megítélésük szerint naponta mennyi időt töltenek el a kisgyermekeikkel való beszélgetéssel. A legtöbb férfi ennek az idejét napi 15-30 percre saccolta. A kutatók azonban, hogy objektív képet kapjanak, mikrofonokkal látták el az apákat és a gyermekeket, és kiderült, hogy átlagosan kevesebb, mint 40 másodpercet (!!!!!) töltöttek el a gyermekeikkel való beszélgetéssel, azt is általában három 10-15 másodperces blokkban.
És így van ez az Istennel eltöltött idővel is: gondoljunk abba bele, hogy mennyi időt töltünk el úgymond „Istennel” – és ebből mennyi a megértett és életre váltott ige (ez az egyik oldal mérhető eredménye) és mennyi az imádság (ez lenne a másik oldal). Egy ilyen kísérlet talán ugyanezt a szomorú eredményt mutatná ki a hívőknél is, hogy mi legalább napi 15-50 percre gondolunk, közben 60 másodpercnyi imádság sincs benne?!
NINCS IDŐM!
Ez hazugság, mert az idő VAN. Ráadásul akárki akármit mond, igenis MI DÖNTÜNK, hogy ami van, azt mibe fektetjük bele! Csak tanuljunk meg bánni vele, „jól vigyázzunk tehát, hogyan élünk; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyünk meggondolatlanok, hanem értsük meg, mi az Úr akarata.”
Mit tegyünk tehát?
Nos egy egyszerű példán hadd mutassam meg (ILLUSZTRÁLNI!):
Vegyünk egy nagy üveget, amit meg kell töltenünk homokkal, kavicsokkal meg nagyobb kövekkel. Nos, legalább kétféle módon állhatunk hozzá:
– az egyik, hogy beleöntjük a homokot, azután a kavicsokat, végül a nagy köveket.
– a másik, ennek a fordítottja: először a kövek, azután a kavics, végül a homok.
Nézzük meg, mikor dolgoztunk hatékonyabban! Mikor fér el több anyag az üvegben? Mikor tölti ki a legjobban a rendelkezésre álló teret a benne lévő tartalom? – Nyílván a második esetben!
Egy másik, sokkal gyakorlatibb tanács az, ami minden „time managment” tanfolyamon elhangzik, és amiből mi is tanulhatunk a következő:
Ebből pedig kiderül valami, ami sokkal fontosabb a helyes időbeosztásnál – vagy még inkább, ami annak egyenesen az ALAPJA: még pedig a helyes értékrend! Az a képesség, hogy megállapítsuk, mi az, ami igazán fontos az életünkben! Mert ha vennénk magunknak a fáradtságot, és osztályoznánk azt, hogy a rá fordított idő tekintetében mi hova kerülne, félek, hogy akár az Istennel, akár a szeretteinkkel való tényleges kapcsolat, ami időben is kifejezhető, valahol a sor végén kuksolna, és a „nem fontos, nem sürgős” kategóriába férne csak bele. Még egyszer mondom, nem a véleményünk, hanem a tények, a rá fordított mérhető idő alapján!
Mi az, ami ebben az életben igazán fontos?
Itt is lehet idézni a jól ismert igeverseket:
Máté 6,33
De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.
Máté 22:36-39
„Mester, melyik a nagy (a legnagyobb, legelső) parancsolat a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
Ezek az igazán fontos dolgok. Ezeket kellene legelőre írnunk! Akkor egészen biztos, hogy más lenne a táblázat többi rovatában is!
Befejezés
Most már be kell fejezni, hadd foglaljam össze a Szentírás megoldási javaslatát a rossz időbeosztással küszködők számára:
1.) KELL EGY HELYES ÉRTÉKREND! Ez egyedül a helyes istentiszteletben lehet a miénk! Ehhez Jézus Krisztus uralma kell az életünkben!
2.) KELL A HELYES ÉRTÉKRENDBŐL FAKADÓ HELYES ÉLETCÉL!
3.) ODA KELL FIGYELNÜNK NAGYON KOMOLYAN A NAPI EGYENLEGÜNKRE!
Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy pazarlunk! A meggondolatlanság ellentéte a TERVSZERŰSÉG és a CÉLTUDATOSSÁG!
Buzdítás: BEJÁTSZÁS A MINDEN HÉTEN HÁBORÚ című filmből!
Tessék mondani, lehetetlen mindez? Elérheti az ember, hogy kiszabaduljon az idő rabságából, és a szolgálatába állítsa az időt?
Hadd fejezzem be egy humoros anekdotával:
Pistike megy haza a hittanóráról és újságolja az anyjának:
– Képzeld, mama, ma azt mesélte a tanító bácsi, hogy annak idején Mózes kivezette a zsidókat Egyiptomból. Aztán, amikor odaértek a Vörös-tengerhez, Mózes mérnökei gyorsan csináltak egy pontonhidat. Ezen a hídon mindenki átment, utána Mózes rádión beszólt a központba, azok kiküldtek két vadászbombázót, amik lebombázták a hidat. Mivel már nem volt híd, így a zsidók biztonságban el tudtak menekülni, az egyiptomi szárazföldi hadsereg pedig megsemmisült.
Az anyja csodálkozva:
– Tényleg ezt mesélte?
– Hát, igazából nem, de ha elmondanám amit tényleg mesélt, biztos nem hinnéd el.
Jézus Krisztus golgotai keresztje megváltott bennünket az idő rabságából is. És akik Isten Fiai, azok valóságosan szabadok, és a szabadságukkal élni tudnak! Ragadjuk meg hát azt a napi 86.400 másodpercet, és dicsőítsük meg benne a mi Urunkat és Mennyei Atyánkat! Ámen!
