BIBLIAVASÁRNAPI IGEHIRDETÉS

ALAPIGE: ApCsel 8:26-39

Kedves Testvéreim!

Néhány héttel ezelőtt ünnepeltük a reformációt, és akkor azt láthattuk meg Isten Igéjéből, hogy a Tőle való reformáció örök: nem csupán egy történelmi emlék, hanem ma is élő és ható cselekedete a mi Urunknak bennünk és velünk. Ma ezt a reformációt folytassuk tovább, életünk megreformálását, és így Bibliavasárnap egészen konkrétan a Szentírással való közösségünket tegyük az Ige mérlegére, és engedjük, hogy Isten Szentlelke hozzáalakítsa az életünket ahhoz, amit abban elénk tár.

Három kérdés körül csendesedjünk el, és erre a három kérdésre hadd válaszoljon az Írás a saját szavaival:

1. Mi a Biblia célja és rendeltetése az életünkben?
2. Mik azok az akadályok, amik ezt a célt gátolják?
3. Hogyan újulhat meg az Igével való közösségünk?

Mi a Biblia célja és rendeltetése az ember életében?

1.) Nézzük meg ezt az igeszakaszt, amit az előbb felolvastunk: ez az etióp főember, akiről ez a történet szól, időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve Jeruzsálembe utazott. Hogy milyen forrásból, azt nem tudjuk, de valahogy meghallotta Izráel Istenének a hírét, és semmi nem volt neki drága, hogy a színe elé járuljon. A Templomba, a pogányok udvarába őt is beengedték, és ott meglátta a bűnökért való áldozatokat és ennek az Istennek a nagyon is valóságos bűnbocsátó hatalmát és szeretetét. De neki nem volt ennyi elég, még többet akart tudni erről az Istenről, vásárolt tehát egy Ézsaiás-tekercset. Pedig akkor az nagyon nagy érték volt, hiszen kézzel másolták, talán alig néhány darab volt belőle – de ő felkutatta és talán egész vagyonát rááldozta arra, hogy legyen egy darabka Szentírása. Mert ennyire fontos volt neki az Isten Igéje.

Olyan sokatmondóak egy-egy Bibliai történet apró részletei. Már ebből a néhány mozzanatból mennyi kérdés szólhat hozzánk is? Nekünk mennyit ér a Bibliánk? Mennyit áldozunk rá? Mekkora utakat teszünk meg, mit hagyunk el, mit áldozunk fel, csak hogy olvashassuk az Isten szavát? – Ez a pogány főember, már itt a történet elején megítélhet bennünket. Lám, még csak nem is érti, hogy mit olvas, de nagyobb buzgósággal keresi Isten Igéjét, mint sokszor mi, imaházba járó baptista keresztyének!

De folytassuk a történetünket: ül a szekér bakján ez a főember, olvassa az ő Bibliáját, de egyelőre még nem érti. Isten azonban gondoskodik arról, hogy aki ilyen buzgalommal keresi Őt, az meg is találja, és küld hozzá magyarázót. Egyszerre meglát egy egyszerű, talán poros ruhás zsidót. És megint a részletek: ez a komornyik nem találja sértőnek egy ilyen egyszerű embertől segítséget kérni. Ő nem az emberre néz, amikor az Igét hallgatja! És Fülöp elkezdi kibontani az Ige üzenetét, közben a Szentlélek élővé és hatóvá teszi a leírt és elhangzott szavakat, és egyszerre felkiált ez a főember: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia!” – Nos, testvéreim: ez a Bibliaolvasás mindenkori és elsődleges célja: hogy az embert Jézus Krisztushoz vezesse! Nekünk nem Róla kell megtudnunk ezt vagy azt, hanem Vele magával kell találkoznunk. Mert a Biblia csak akkor tölti be Istentől való rendeltetését, ha rajta keresztül az élő Istennel lesz találkozásunk, és rajta keresztül az élő Isten szól mihozzánk. Sőt, nemcsak szól, de formálja, alakítja, tisztogatja az életünket, egészen valóságos vezetést, vigasztalást, válaszokat ad a mi mindennapos élethelyzeteinkben. A magasságban lakozó Isten általa lesz részese a mi életünknek.

2.) Ugyanezt foglalja össze a Jn 20:31 is a Bibliaolvasás céljáról: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia; és e hitben életetek legyen.” – Tehát azért adatott a Biblia, hogy azt olvasva higgyük, hogy Jézus a Megváltó, méghozzá egészen személyesen a mi életünk Megváltója; és hogy ebből a hitből élet fakadjon, azaz ez a hit tegyen bennünket élővé és az élet forrásává. Testvérek, ez egyszerűen nem megy másként, csak az Ige által. Ma nagy divat az, hogy Istent „megtapasztaljuk” mindenféle csatornákon, és „nyomatjuk” a zenét, pantomim jeleneteket adunk elő, filmeket készítünk – és ez nem baj, csak akkor válik veszélyessé, ha háttérbe szorítják a Bibliát! Ha több a zene és nagyobb a hangerő, mint az Ige és az igehirdetés. Ezek azért írattak meg, hogy higgyetek … és e hitben életetek legyen” – a mi hitünk forrása is, a mi engedelmességünk forrása is: „meg van írva”! Jézus „csak” ennyit mondott a Sátánnak, és az elfutott. Mert az Igének hatalma van, ereje van arra, hogy életet adjon, mert azon keresztül – és testvéreim, keresztyén hitünk szerint csak azon keresztül – szól hozzánk a mi Urunk. És ezt más nem tudja pótolni.

3.) Még egy igeszakaszt hadd olvassak a Timótheusnak írt második levélből (3:16-17): „A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” – Íme, néhány nagyon is konkrét és gyakorlati haszna a Bibliaolvasásnak!

4.) És még valamit hadd mondjak el a Bibliaolvasással kapcsolatban, ami az én életemben nagyon döntő jelentőségű volt. János evangéliuma úgy kezdődik: „Isten volt az Ige…” Isten és az Ige egy. Ha nagyon eretnek módon próbálnám kifejezni magamat, akkor azt kellene mondanom, hogy itt az Isteni szentháromság mintha kibővülne „szentnégyességgé”. Mert Isten az Atya, a Fiú, a Szentlélek és az Ige. És ha ez igaz – márpedig János szerint, ha nem is szentnégyességként, de igaz – akkor szembesít bennünket egy roppant nehéz kérdéssel. Mégpedig azzal, hogy hol a helye az én életemben Istennek? Nem a Bibliának! Mert amennyi időt adok a Bibliának a napjaimból, annyit adok Istennek belőle. Amekkora tekintélye van a Bibliának az én tetteimre, viselkedésemre, erkölcsömre nézve, akkora tekintélye van Istennek. Amennyire fontos nekem a biblia, annyira fontos Isten maga. Amennyire engedelmeskedek a Bibliának, annyira vagyok engedelmes Isten felé. Mert Isten és az Ige egy. – És tudom, most sokan arra gondolnak: „és az imádság, az semmi?” Nem semmi, de az imádság mindig válasz, válasz arra, amit Isten nekem önmagáról, rólam vagy erről a világról mondott. és amit mond, azt az Igén keresztül mondja. És én, amikor imádkozom, azt köszönöm meg, aszerint könyörgök, aszerint kérek. Nincsen imádság Ige és Biblia nélkül!

Mik azok az akadályok, amelyek gátolnak bennünket a Biblia olvasásában?

1.) Azt kérdezi Fülöp ettől a „Bibliát” olvasó komornyiktól: „Érted-e, amit olvasol?” – Az első akadály, ami miatt nem tudja betölteni a Biblia a küldetését a mi életünkben az, hogy nem értjük azt, amit olvasunk. Nem értjük, mert nincs, aki magyarázza. Ha fel is áll egy-egy Fülöp, a szószékre, egy személyes beszélgetésben, otthon a családi asztal mellett, sokszor nem érdekel, amit mond, sokszor nem jut el a szívünkig, amit mond, sokszor nem fogadjuk el, mert éppen ez vagy az a Fülöp mondja. És hiányzik az igazi Magyarázó, a Szentlélek is az életünkből, mert ahhoz el kellene csendesedni, ahhoz imádkozni kellene, megalázkodni kellene, áldozatot hozni kellene.

De az az igazság, hogy sokszor nemcsak hogy nem értjük, de nem is akarjuk érteni az Igét. Mert talán éppen a bűneinket leplezné le, éppen valami szolgálatot bízna ránk, amihez nincsen erőnk vagy kedvünk. És ez úgy lepleződik le a mi mindennapjainkban, hogy ha az értelemnek, a szívnek nehéz igeszakaszhoz érünk, gyorsan továbblapozunk, hogy soha nem kérdezzük a tőlünk bölcsebbeket, akár a lelkipásztorunkat, nem szánunk időt, komoly odafigyelést a Szentírás elmélyült tanulmányozására. És így alacsonyodik le a Krisztushoz vezető Ige kellemes, akár vallásos olvasmánnyá, amely maximum az érzelmeinket kavarja föl, de az életünkben semmilyen változást nem eredményez. Mert nem értettük meg sem azt, hogy most maga az Isten beszélt hozzánk, sem azt, amit mondott – pedig nem véletlenül mondta!

2.) Az Úr Jézus beszél egy helyen a szőlőtőbe oltott vesszőről. És azt mondja: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak bennetek, akkor bármit is akartok, kérjetek, és megadatik néktek”(Jn 15:7). A második akadály az, hogy nem marad bennünk az Úr Jézus beszéde. Lehet, hogy ez abban nyilvánul meg, hogy délben már nem emlékszünk a reggeli, vagy az istentiszteleten elhangzott Igére sem. De jelentheti azt is, hogy azért nem marad bennünk, mert bár meghallottuk, de nem formálta át a gondolkodásunkat, az életünket: semmit nem tudott munkálni rajtunk. És úgy megyünk el az istentiszteletről, ahogyan odamentünk, úgy kelünk fel a Bibliánk mellől, ahogy odaültünk – ugyanazokkal a terhekkel, nyomorúságokkal, bűnökkel, mintha Istennel nem is találkoztunk volna. Nézzünk magunkba Bibliaolvasó testvéreim: mennyit változott az életünk, amióta Bibliát olvasunk? Mást mondanak-e rólunk a családban, a kollégák vagy a szomszédok? Mi növekszik a mi életünkben: a kegyelem és a szeretet – vagy csak a meg nem tartott Igék száma?

3.) Egy harmadik akadályt hadd említsek még, szintén János evangéliumából: „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem. És az én Atyám is szereti azt”(14:21). – Olyan világos a sorrend: 1.- megismerni, 2.- megtartani, 3.- ez lesz az Isten szeretetének bizonysága.

Az ismeretig talán eljutunk, de olyan gyakran nem tarjuk meg azt, amit megismertünk az Igéből. Olyan gyakran meg sem látszik rajtunk, hogy Bibliát olvasunk. Aki meghallja, csak csodálkozik. És erőtlen az életünk, hiányoznak a hitünk gyümölcsei, nem szól a bizonyságtételünk, keserűek és panaszkodóak vagyunk: mint a világ fiai. Nem tudunk szeretni és nem érezzük az Isten szeretetét sem – mert nem tartjuk meg az Ő parancsolatait. Az Úr Jézus itt azt mondja, hogy az szeret engem, aki szereti a Bibliát is, olvasni. És aki szereti a Bibliát olvasni, azt tudja formálni az Ige. De ehhez még ragasztani kell – ahogy Péternél a hithez jó cselekedetet – itt a Bibliaolvasáshoz engedelmességet.

Isten országa nem beszédben áll, nem abban, hogy bizonygatom úton-útfélen, hogy igen, én szeretem az Urat, járok a Baptista imaházba is – az Isten országa erőben áll. És ez az erő az Istennek való engedelmességből fakadó és a tettekben, a hétköznapokban hitelesen megnyilvánuló bizonyságtétel ereje!

Hogyan újulhat meg az Igével való kapcsolatunk?

Hadd válaszolja meg ezt az Írás a saját szavaival.

1.) Azt mondja az Úr Jézus (Mt 4:4): „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.” – De azzal éljen úgy, mint a kenyérrel! Éljen vele minden nap! Ahogyan kenyeret sem csak ünnepnapokon eszik az ember, hanem életének pótolhatatlan része: legyen ilyen kenyérré az Ige is! Ami soha nem hiányozhat a mi asztalunkról!

Éljen vele felszeletelve: azaz tanulmányozva. Kenyérből sem egy kétkilós veknit eszik az ember egyszerre, hanem csak szeleteket. Mert egyszerre csak keveset tud igazán megemészteni. De az Igét is meg kell emészteni! És lehet, hogy ez néha bizony nagyon nehéz, de csak így táplál, csak így lesz erőforrássá!

2.) Sámuel azt mondja az Úrnak (1Sám 3:9): „Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád …” – elcsendesedve élni az Igével: imádkozva olvasni a Bibliát. Mert testvéreim, a Bibliaolvasásra is készülni kell. Nemcsak egy igehirdetésre, egy imaórára – de a Biblia olvasására is fel kell készülni. Ez a készülés pedig abban áll, hogy elcsendesedünk és megalázzuk önmagunkat Istenünk színe előtt. Kapkodva, rohanva, zajos szívvel, feldúlt lélekkel nem hallhatjuk meg a Szentlélek magyarázatát.

3.) És még egy tanács: ne szégyelljünk segítséget kérni másoktól. Ez az etióp főember sem szégyellt megalázkodni egy ismeretlen, poros ruhás zsidó előtt, amikor elismerte, hogy magyarázat nélkül bizony nem érti meg az Írást. Szabad nekünk is segítséget kérnünk: hiszen erre való a testvérei közösség, a gyülekezet is. Hogy egymást építsük, gazdagítsuk, hogy eszközzé válhassunk abban, hogy a Biblia megelevenedhessen közöttünk és bennünk.

4.) Az utolsó igevers, amit ma idézni szeretnék még, az Ezsdrás könyvéből való (7:10): „Ezsdrás pedig erős szívvel törekedett keresni a parancsolatokat, és cselekedni azokat, és tanítani Izráelben a rendeléseket és a törvényt.” – Íme az útja és a gyümölcse a mi Bibliaolvasásunknak: 1.- ő maga keresi – és ha keresi, meg is találja, mert erről is biztosít az Ige (Mt 7:7), 2.- megcselekszi, 3.- tanítja és bizonyságtevője lesz.

Vajon mi hol vagyunk? A keresők közt, az Igének engedők közt vagy már az evangélium továbbadói közt?

Ebben a történetben végignézhettük azt, hogy lám a Biblia haszna az, hogy miként ezt a komornyikot, bennünket is Jézus Krisztushoz vezessen; láttuk az akadályokat, de azt is, hogy miként lehet győzni ezeken az akadályokon. És a lírás azzal fejeződik be, hogy ez az etióp főember „továbbment az ő útján örömmel.” – És ha mi is ilyen lelkülettel tudjuk minden nap kezünkbe venni a Bibliánkat, akkor megtelhet a mi életünk is ilyen mennyei, kiáradó, másokat gazdagító örömmel, békességgel, szeretettel. Adja meg ezt az Úr nekünk az Ő nagy kegyelméből, az Ő Igéjén keresztül ezután minden napon. Ámen.