ALAPIGÉK:

“Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, nem pedig a törvénynek cselekedeteiből.” Róm 3:28

“Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, s nem csupán hitből.” Jak 2:24

Kedves testvéreim, furcsa egymás mellett ez a két igehely, ugye? Olyan, mintha az egyik pontosan az ellenkezőjét állítaná a másiknak. Vajon vannak-e ellentmondások a Bibliában? – erre keressük a választ ezeken az alkalmakon, s most egy olyan kérdéskörhöz, talán sokak számára problémához érkeztünk, amely sok félreértésre adott már okot a keresztyén egyház történelmében, elég ha a szélsőségesen fanatikus törvényeskedésre, vagy a másik oldalon a katolikus egyház érdemszerző üdvösségtanára gondolunk. Hitből vagy cselekedetekből? S lám, amikor felnyitjuk Bibliánkat, hogy megtaláljuk a helyes választ, két egymásnak ellentmondó igeverset találunk. Hát már a Szentírás sem képes egyértelmű választ adni?

Testvérem, barátom, hadd legyen mindenekelőtt az első üzenete ma Isten Szent Lelkének számodra: a Bibliában nincsenek ellentmondások! Ha valamit nem értünk, nem biztos, hogy abban van a hiba. Mert bizony ha őszintén megvizsgáljuk a lelkünket, be kell ismernünk, hogy a szent és tökéletes Istenben semmi jogunk ellentmondásokat keresni, amikor mi magunk tele vagyunk ellentmondásokkal! Nincsen a világon még egy olyan ellentmondásos hely, mint az emberi szív! Hiszen egyszerre dobban benne szeretet és gyűlölet, öröm és szomorúság, a szent utáni vágyakozás és a bűn élvezete! Kavarognak a gondolataink, az érzelmeink, s talán ma már azt is másként látjuk, amiről tegnap ítéletet mondtunk. Nagyon nagy önteltségre utalna, ha ez a nyomorult, bűnös, még önmagát sem ismerő ember azt mondaná a világ teremtőjének: “Isten, nem értelek téged, mert csupa ellentmondás vagy!” Ó ember, szállj magadba, és lásd meg, kivel perelsz íly értelmetlenül!

De akkor hogyan szól a válasz? Hit által vagy cselekedetek által juthat el a lélek az üdvösséghez? Keressük meg a választ.

“Nincsen egy igaz ember sem, ezért az ember hit által igazul meg” – írja Pál apostol. Cselekedeteink alapján semmiképpen nem állhatunk meg Isten ítélőszéke előtt. Nem vagyunk képesek semmi olyat sem produkálni, akármennyire is igyekszünk, ami összhangban állna az Isten igazságával. Miért? Hány ember adott enni koldusoknak, hány ember segített a másikon önzetlenül, hány ember halt meg a hazájáért, másokért, hány ember tett olyat, amit semmi más nem motivált, csak a másik iránt érzett szeretet? Mindez semmit nem ér? – Kijózanító és megdöbbentő a felelet: semmit. Isten nélkül semmit nem ér a humanizmus, az együttérzés, még a szeretet sem. Mert abból az emberi szívből fakad, ami romlott és hitetlen, ami az Istent nem ismeri és elveti. Nagyon profán példa jut eszembe: egy ember elmegy bankot rabolni, közben meg is öl néhány embert, azután pedig bemegy egy templomba, és beteszi a perselybe a felét. Jót tett? Hiszen adott egy halom pénzt az egyháznak, teljesen önzetlenül! Na de honnan? Milyen áron? S ugyanígy ebből az ellentmondásos emberi szívből hiába fakad fel a legtisztább emberi szeretet, ha néhány perc vagy óra múlva már haragszik, gyűlöl vagy sír! Barátom, ha a cselekedeteid által akarsz a mennybe jutni, halld hát: “az ember hit által igazul meg!” A hit az, ami üdvözít. Mégpedig a megfeszített és feltámadott Krisztusban való hit. Csak ez! Jézus Krisztusban válhatunk egyedül Isten gyermekeivé, bűnbocsánatot nyert, megtisztított életű, örök életet nyert emberekké! És ez egyedül az Ő kegyelmének műve! Ő műveli ezt velünk és bennünk. Nem az ment meg, amit teszel, akár jót, akár rosszat, egyedül az ment meg, amit az Úr Jézus tett érted a Golgotán és tesz azóta folyamatosan Szent Lelke által!

Ha ezt nem fogadod el, ha azt gondolod, hogy az én érdemeimért, másságomért, jóságomért választott ki az Isten, ha azt gondolod, hogy nincsen bűnöd, hogy nem vagy bűnös és ítéletre méltó ember, ha nincs mit megvallanod mert nincs mit megbocsátania az Istennek – akkor nem ismered még az Istent. Nem tértél meg, és amíg ezt nem vallod, nem is fogsz!

Jézus Krisztus az, aki kifizette adósságaidat, aki letöltötte büntetésed, Ő szerezte meg számodra az Atya irgalmát és kegyelmét, és azon túl az örök életet. Ő volt az, aki meghalt helyetted és éretted! Az Ő érdemére és cselekedetére nézve mondja neked is az Isten: “Megváltottalak téged, ne félj, immár az enyém vagy!” Ez a kegyelem. S ezt a kegyelmet nem lehet kiérdemelni, nem lehet megszerezni valamiféle megfeszített jócselekedettel. Ezt a kegyelmet csak elfogadni lehet. És ez a hit.

Kedves barátom, hadd folytassam! Ha azt hiszed, hogy megbocsátattak bűneid, de nem Jézus kereszthaláláért, hanem mert Isten valamiféleképpen mégiscsak jóságos Isten, ha a Krisztus megváltó áldozata nélkül hiszel, akkor nem tértél meg! Akkor még mindig nem ismerted meg az igaz, élő Istent. Ez nem keresztyén hit! Mert a mi hitünk abban fordul meg, hogy el tudjuk-e fogadni azt, amit Isten Krisztus Jézusban cselekedett értünk.

Remélem sikerült megvilágítania Isten Szentlelkének “ellent-mondásunk” első felét. Az ember hit által igazul meg, és nem a cselekedetei által. A hit pedig azt jelenti, hogy elfogadom azt, amit az Isten cselekedett meg helyettem – hogy nekem életet adhasson.

És most lássuk, milyen a hitünk. Igaz hit vagy hamis hit? Hogy rá ne szedjen bennünket a Sátán olyan hittel, ami csak látszata, pótléka, silány utánzata a valódi, élő hitnek.

De honnan tudjuk, hogy hitünk valódi hit vagy hamis hit? Éppen erről ír Jakab apostol, amikor azt mondja: az a hit, amelynek cselekedetei nincsenek, meghalt önmagában. Ez a cselekedetek nélküli hit már nem is hamis hit, hanem egyenesen halott hit! És ugye mindannyian ismerjük ezt a halott hitet? Olyan hit ez, ami hallható ugyan, de nem látható! Ismerjük és teljes meggyőződéssel valljuk a tízparancsolat vagy a hegyi beszéd parancsolatait, mégis úgy élünk, mintha nem is hallottunk volna róla, sőt mintha egyenesen tagadnánk és az ellenkezőjét tennénk! Sajnos nem gúnyból vagy tréfából alakult ki az a régi közmondás, hogy vizet iszik és bort prédikál. Tapasztalat ez, annak a számtalan kereső léleknek a keserű tapasztalata, aki hallgatta azokat, akik hirdették, hogy másképpen kell élni, miközben ők ugyanúgy éltek, mint akikhez szóltak. Így élsz te is, testvérem? Mert akkor halott a hited! A megterített asztalnál teljes meggyőződéssel mondjuk: hiszem és vallom, ígérem és fogadom – aztán még az úrvacsorai bornak ízével a szánkban összeveszünk valakivel vagy elkeseredetten panaszkodunk. Így élsz te is, testvérem? Mert akkor halott a hited!

Hadd kérdezzem meg: láttál-e már fényképet? Mennyire hasonlít az élő valóságra. Szinte megszólalásig hasonlít, csak éppen nem szólal meg, de hogyan is szólalhatna meg, hiszen nem él, halott, csak egy utánzat! Ilyen a cselekedetek nélküli holt hit is! Az ilyen hit senkit nem tart meg az üdvösségre, senkit nem igazít meg Isten előtt! Mert az igaz, élő hit több annál, hogy elhiszek valamit. Ez a csupán “fej-hit” éppúgy nem ér semmit, mint amikor az éhező embernek azt mondom: “nem jó dolog az éhezés, az üres gyomor, menj el és egyél!” Ettől még nem fog szerencsétlen jóllakni, akármilyen szeretettel vagy részvéttel mondom is. Egy szelet kenyér többet ér ennél a hitnél!

Az ilyen hittől még nem fog megtisztulni az életünk, nem leszünk mássá, nem lesznek krisztusibb az életünk. Így az ördögök is hisznek! És épp ezért rettegnek az Istentől!

Az igazi hit tehát azt jelenti, hogy Jézus halálának és feltámadásának ereje megragad, áthat, működik bennem, éltet. A Krisztusban való hit teremtő erő, olyan valamit hoz létre az emberben, ami előtte nem volt benne. Az Isten dicsőségének keresését és munkálását.

Azt mondja az apostol: “Mutasd meg a te hitedet a te cselekedeteidből!” Mert azt meg lehet mutatni! És amelyik hitet nem lehet megmutatni, amelyiket nem lehet látni, az nem igazi hit, az hamis hit, az halott hit! És hidd el, a hitünkről nagyon hamar kiderül, hogy igaz-e vagy sem? Egyszerűen megmutatják a cselekedeteink, elárulja a viselkedésünk, mint ahogyan a hőmérő megmutatja, hogy milyen meleg van, vagy milyen hideg. Nem a cselekedeteink szerzik számunkra az üdvösséget, mint ahogyan nem a hőmérő csinálja a meleget vagy a hideget, de a cselekedeteink mutatják meg hitünk tartalmát! Ne áltassuk magunkat, olvassuk le egyszerűen a hőmérőt: az igaz hit rögtön nyilvánvalóvá válik a tettekben, mégpedig az Istennek tetsző, az Ő akarata szerinti tettekben.

Nos, ez az evangélium: hogy bár semmit nem érnek a cselekedeteink, az üdvösséget megadja az Isten hit által, ingyen kegyelméből, de ez a hit élő és éltető hit lesz, olyan, amely számára Isten parancsolatainak megtartása sem lesz kényszer többé, hanem szívből jövő óhaja és jellemzője a krisztusi életnek. És feloldódott az, ami előszörre ellentmondásnak tűnt, hogy megmutassa Isten szeretetét és nagyságát, és az ember lehetőségét egy tisztább, boldogabb földi létre és az örök életre a mennyben.