ALAPIGÉK: Jeremiás 30:12-22 és Ézsaiás 61:1-11

Ma délelőtt a fizikai és a lelki egészségről szeretnék beszélni, mert ahol egészséges emberek vannak, ott kibontakozik Isten áldása is.

Ha idősebb embereket megkérdezünk arról, hogy mi a legfontosabb az életben, az egészség mindig szerepel a felsorolásban. Ők már tudják, hogy az egészség nagyon nagy érték. Ezt az ember addig nem tudja, amíg nem találkozik a betegséggel, a szenvedéssel, nyomorúsággal, problémákkal, de amikor találkozik velük, amikor rátelepszik az életére, az egészség nagy érték lesz az életében.

Azért, hogy egészségesek legyünk, mi magunk is felelősek vagyunk. Az orvostudomány szerint a mai kor lelki-testi betegségeiért még inkább felelősek vagyunk mi magunk, mert az úgynevezett népbetegségek kialakulásához éppen a saját életünk elhanyagolásával járulunk hozzá. Pedig Istentől kapott felelősségünk az is, hogy megőrizzük az egészségünket fizikai és szellemi szinten egyaránt – mert ahogyan Pál apostol írja: „Nem tudjátok, hogy a ti testetek a Szentlélek temploma?!” (1Kor 3:16). Ezt a templomot pedig ápolni, gondozni kell, kívül is, belül is, hogy alkalmas legyen és minél hosszabb ideig alkalmas is maradjon az Isten imádatára és az Isten szolgálatára.

A Sátán azonban szeretne minden jót elrontani, és manapság talán a leghatékonyabb gonoszsága, amit az emberek ellen elkövet, hogy megsebzi őket, sérültekké teszi őket, ráadásul elhiteti velük, hogy ez az állapot a természetes, élhetnek így is tovább, nincs szükség gyógyulásra. Nos, mai bibliatanulmányozásunk során ezekről a lelki sérülésekről szeretnék beszélni.

Miért alakulnak ki sérülések az ember életében?

Mindennapi tapasztalatunkból tudjuk, ha az ember sérül, akkor legyengül, kisebb lesz az ellenálló-képessége, és a sérülésen át különböző fertőzések, baktériumok jönnek be a szervezetébe, amik megfertőzhetik az embert különféle vírusokkal – és a testi bajokon keresztül keserűséggel, depresszióval, pesszimizmussal. Így történhet meg az, hogy akár egy aprócska sérülésbe is, ha nem látja el a hozzáértő orvos, bele lehet halni, fizikailag és lelkileg egyaránt. A sérülések nagy része olyan, amelyekkel szemben mi magunk is tudunk védekezni, ha egészséges az immunrendszerünk, ami lelki értelemben azt jelenti, hogy ellenállóak vagyunk a bűnnel szemben, és erős, egészséges igei látásunk van, amihez ráadásul még igyekszünk ragaszkodni is. De bármi történjék is, Jézus sebeiben meggyógyulhatunk, még ha meg is sérültünk, – mert azt nem mindig tudjuk kivédeni, – de Ő benne és Ő általa újra egészséges emberekké lehetünk. Nos, ennek az okait és a megoldásait próbáljuk most felderíteni közösen.

Az orvosok szerint a mai betegségek legalább 50%-át mi okozzuk önmagunknak. Tehát ha csak 50%-ban máshogy viselkednénk, már a fizikai betegségek száma is a felére csökkenne, a halálozások ideje is kitolódna. A helytelen életmóddal, mozgáshiánnyal, dohányzással, helytelen táplálkozással mi magunk okozzuk a betegségeink jelentős részét. De az emberekhez való helytelen hozzáállásunkkal, az állandó gyanakvásunkkal, a rosszindulattal, az előítéleteinkkel, a megjegyzéseinkkel mi okozzuk lelki sérüléseink nagy részét is, magunknak is, meg másoknak is. És sajnos el kell ismernünk, a Sátán még a családi, de a testvéri közösséget is ki tudja használni arra, hogy sebeket osszon, sőt, akár halált – például válást, vagy gyülekezet esetében szakadást – is okozzon.

De miért alakulnak ki a sérült állapotok az ember életében és közösségében?

A Biblia szerint a betegségek azért alakulnak ki, mert az ember eltért Istentől, a lelki és testi életben is ezért vannak nyomorúságok, sérülések, problémák. A Róm 5:12 mondja: „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.” És ahogy az ember egyre jobban eltér Istentől, Isten törvényeitől, egyre több depressziós, pánikbeteg, üres és lelki problémával küszködő lesz közöttük, ahogy a gonoszság és a bűn növekszik, úgy növekszik a pszichológusok munkája is. De ők nem tudnak megoldást adni, csak néhány dologban segíteni, azt is inkább csak átmenetileg, a lélek sebeire egyedül Isten tud megoldást adni, aki teremtett bennünket. A nagy műszaki cégek is általában csak a saját gyártmányaikat tudják megjavítani – a mi lelki és fizikai betegségeinkre is a mi gyártónk, a mennyei Atya tud teljes és tökéletes gyógyulást adni. Mindezt pedig Jézus Krisztusban teszi meg, ahogyan Ézsaiás elhirdeti: „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig ő a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” Nos, a mi lelki sebeinkre a gyógyulást egyedül a Megváltó Jézus Krisztusban találhatjuk meg!

De térjünk vissza a sérülések kialakulásához! Tehát az ember életében elsősorban a bűn miatt alakulnak ki sérülések, amiben közrejátszik az ember, méghozzá egyrészt én magam, másrészt mindenki más rajtam kívül, aki a környezetemben él, de hozzá tartozik az ördög és a körülmények is. Az igazság az, testvérek, hogy Isten uralma nélkül nagyon hamar sérültté válhat az ember, hiszen bűnös a szíve, és bűn veszi körül. Ha egyetlen szóban kell megnevezni minden sérülésünk okát, akkor ez a három betűs szó foglalja össze legtömörebben: BŰN.

A sérülések látható jelei

A bűn sérültté teszi az embert, és ez szinte minden esetben látható is. Gondoljunk bele, ha valakinek megsérül a lába, akkor biceg. De ha csak valamilyen belső sérülése van is, ami kívülről nem látható, az arcára biztosan kiül a jele annak, hogy valami nincsen rendben. Így van ez a sérült emberekkel is. – És itt hadd mondjak valamit nagyon komolyan és nagy szeretettel: sokan vannak, akik nem akarják beismerni, hogy nem a világgal van baj, hanem velük magukkal. Akik szemében mindenki sérült, beteg és nyomorult – pedig valójában ők azok, akik megsérültek. Nos, ahogy mondtam, a beteg, sérült emberen hamar meglátszik az, hogy megsérült – és most szeretnék felsorolni néhány olyan tünetet, ami félreérthetetlenül megmutatja azt, hogy az ember sérült-e vagy sem. Jó lenne, ha mernénk közben magunkat – és nem a másikat! – őszintén megvizsgálni, hogy vajon ránk jellemzőek-e ezek a tünetek. Mert amíg nem vesszük észre, hogy baj van, és amíg nem vagyunk hajlandóak elmenni az orvoshoz, és megmutatni neki a fájó részt, addig nem tud meggyógyítani bennünket – akkor sem, ha a szakmájában ő a legjobb!

Nos, nézzük ezeket a sérülésekre utaló tüneteket, csak hármat szeretnék megemlíteni:

Az első, amit szeretnék megemlíteni, hogy a sérült ember természetellenes módon érzékennyé válik. Ha a kezünket elvágjuk, az a terület az átlagosnál sokkal érzékenyebb lesz. Sőt, már a seb körüli terület, talán az egész végtag sokkal érzékenyebbé válik. A lelki sebekkel is így van, ahol megsérült az ember, – az emberi kapcsolataiban, családjában, házasságában, szolgálatában – arra a területre nagyon érzékenyen reagál. Ha azt veszi észre valamelyikünk magán, hogy „túlérzékennyé” válik, ha ez vagy az a téma felmerül, ott biztos, hogy sérülés történt. Sokszor, ha nem történik gyógyulás a lelki sebekből, az emberek begubóznak, magányossá válhatnak, mert már annyira érzékeny a lelkük, hogy nem képesek normális emberi kapcsolatokra, hanem a sérülés bezárja őket egy ketrecbe, egy külön világba, megfosztva a szabadságuktól, a saját egyéniségüktől. Nekünk nem szabad idáig eljutnunk, hanem a lelki sebeket azonnal kezeltetnünk kell. Mert Istennél egy pillanat alatt van gyógyulás a legnagyobb sebekből is, de azért, hogy a gyógyulás bekövetkezzen, nekünk is meg kell tenni bizonyos lépéseket. Elsőként azt, hogy ezekről a túlérzékeny pontokról levesszük a rakás kötést, szépítőszert, meg minden egyebet, amit azért tettünk rá, hogy meg ne lássák, hogy bizony sebeink vannak. Ezután pedig, még akkor is, ha tényleg nagyon érzékenyek és fájóak ezek a sebek, de megmutatjuk annak, aki meg tud bennünket gyógyítani. Ha ezt nem tesszük meg, vagy nem tesszük addig, amíg még lehet, akkor ugyanaz történik a lelkünk sérült darabjaival is, mint ami a sérült testrésszel szokott történni: egyre több sejt hal el körülötte, míg végül az egészet amputálni kell. Nos, ilyenkor jön, amit az előbb már említettem, a válás, a szakadás – mert a túlérzékennyé vált pontokat az életünkben nem engedtük gyógyítani, hát elhaltak.

A második, hogy a sérült ember nem látja reálisan a dolgokat, hanem mindent a sérülésén keresztül lát. A sérülés egy torz látásmódot hoz be az életébe, amiből torz döntések, majd torz cselekedetek születnek, és végül elferdítik az ember egész útját. Nézzünk egy egyszerű példát erre! Tegyük fel, hogy egy közösségben, legyen ez egy gyülekezet, valakiről elterjesztenek egy olyan dolgot, ami nem igaz. És ő ezt megtudja. Az első, úgy gondolom természetes érzései között egészen biztos ott lesz a csalódás a társaiban, ott lesz a keserűség, ott lesz a düh és valaki felé egészen biztosan ott lesz a vád is. Nos, a mi emberünk megsérült, mert megsértették. Ha ez nem gyógyul be (most kizárólag a sértett szempontját kövessük) például úgy, hogy ismeretlenül is megbocsát az ellene vétkezőnek, vagy az indulatai lenyugszanak a Nap nyugvásával együtt (hiszen a Biblia nem az indulatokat tiltja, azt nem is tehetné, mert az emberségünkhöz tartozik, hanem az indulatok betokozódását – olvassuk el az Ef 4:26-ot ezügyben!), tehát ha nem gyógyul ez a sérülés azonnal, akkor már néhány nap múlva mindenkire azzal a szemmel fog tekinteni, hogy vajon nem ő volt-e az, aki róla hazugságot állított. És lassan mindenkivel, még a hozzá legközelebb állókkal is bizalmatlanná válik, mert csak az árulót, a hazugot keresi közöttük is. Mindenkire a sérülésén keresztül tud csak már nézni. – Nagyon sokféle ehhez hasonló szemüveget készít nekünk a Sátán, testvéreim, hogy megmérgezze az életünket, és elvegye az egymás iránt érzett bizalmunkat és örömünket! Ezért kell nagyon vigyáznunk arra, hogy ne akarjunk mindenkit a saját bajainkon keresztül látni és megítélni – mert az nem vezet semmi jóra!

A harmadik jellemzője a sérült embernek, hogy ami bejutott az életébe, az fertőz, és a fertőzést a beszéd adja tovább. A sérülés mindig kijön a beszéden keresztül, a beszéd mindig elárulja a sérüléseket, mert a szív teljességéből szól a száj. A sérült ember mindig vádaskodik, mindig másban keresi a problémái okát, mindig negatív a beszéde, vádlás, kritika, pesszimizmus, depresszió, keserűség, a hitetlenség, a kicsinyesség és negatív beszéd jellemző rá. A sérült embert elárulja a beszéde, ezzel viszont soha nem jut előre, sem ő, sem az, aki kénytelen végighallgatni. – Az ilyen beszédeket nagyon hamar le kellene állítani, kedves testvérek, mert a sok ilyen beszédnek két nagy veszélye is van: az egyik, hogy a seb egyre csak mélyül, ráadásul hogy ez másokat is megfertőz és beteggé tesz. Ha egészséges emberek sokat vannak sérültek társaságában, vagy elhagyják a csoportot, vagy ők maguk is sérültté válnak. A harmadik az, hogy mindenki meggyógyul.

A lelki sérülések következményei

Miért veszélyesek ezek a lelki sérülések – főképp, ha rejtegetik, szépítgetik, magyarázzák – és nem gyógyulnak be minél hamarabb? Csak néhány nagyon komoly következményét hadd említsem meg ennek:

A sérülések ellopják az egészséges indítékokat, és negatív motivációk jönnek be a sérült ember életébe. Az ember minden tettét valamilyen indítékból teszi – de veszélyes az, amikor ezek az indítékok nem tiszták. Isten látja az indítékainkat, még ha emberek előtt el is tudjuk rejteni azokat. A sérülések egyik legjellemzőbb következménye az, hogy kicserélődnek a motivációk. De a tisztátalan motivációjú embereknek nincs túl sok jövője Isten országában – de Isten gyülekezetében sem! Hadd mondjak erre is egy nagyon banális példát. Normális esetben az ember, amikor imádkozik, még az imaközösségben is Istenhez beszél. De a sérült ember gyakran nem Istennek imádkozik, hanem annak, aki megsértette. Ha a prédikátor, akkor annak, ha valaki a gyülekezetből, akkor annak: jól odaimádkozik! És általában mindenki tudja, hogy ez az imádság kinek és miért szólt. De azt is tudja mindenki, bár ritkán gondol utána, hogy az ilyen imádság még a plafonig sem száll föl, nemhogy az égig! Mert rossz volt az imádság motivációja – mert beteges és bűnös volt az imádkozó szíve. És a sérülés megrontotta az egyik legszentebb ajándékát Istennek: azt, hogy szólhatunk Hozzá! Félek, ha csak ezt az egyszerű példát értenénk, nagyon sok ilyen hiábavaló, sérült imádságunkat kellene talán mindannyiunknak „visszaszívnunk”.

A sérülés másik fontos következménye az, hogy az ördög meglopja a szabadságunkat. A sérült ember sokszor bezárkózik önmagába, vagy bezárkózik szabályokba, törvényekbe, mint egy kalitkába, amiből nem tud aztán kiszabadulni. Bekerül egy börtönbe, amit maga eszkábált eredetileg arra, hogy megvédjék őt mindenféle káros dologtól, ellenségtől, veszedelemtől, pedig mindez nem kívül, hanem belül, a szívében van. És nem tud egészséges kapcsolatokat kiépíteni másokkal, mert mindenkire gyanakszik, mindenkiben a rosszat, a hibásat látja meg, a kapcsolatai megromlanak, és az ördög ellopja a lelki, testi szabadságát.

Harmadszor, a sérült ember nem tud a Szentlélekre ráhangolódni, megfojtja a Szentlélek munkáját, mert az őt csak zavarja és idegesíti. Megvan ennek is az oka. Az egészséges hívő ember életének a középpontja maga az élő Isten, aki a Szentlélek által magyarázott és aktualizált Ige alapján vezeti őt. A sérült ember életének középpontja azonban maga a sérülése, még a Bibliát is ezen keresztül olvassa. Az Úr Jézus azt mondja: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Ján 14:26) – de a sérült embernek mindenről és mindenkiről csak a sérülése jut eszébe, nem az, amit Isten mondani akar. És éppen így fojtja meg a Lélek munkáját, bocsánat a kicsit morbid hasonlatért, de szinte belefojtja a gennyes sebébe. És Isten nem tud sem benne, sem általa munkálkodni, mert az ilyen ember ahhoz a régimódi lemezjátszóhoz hasonlítható, amin beakad a tű, és mindig csak ugyanazt hajtogatja: hogy neki mi fáj, ki bántotta, mért nem neki van igaza, és így tovább.

Egy utolsót említek még a következmények közül: a sérült katona harcképtelen, a sérült katonát beviszik a kórházba, mert nem tud győzelemben járni, veszélyezteti saját testi épségét is, mert még magát sem tudja megvédeni, ráadásul a sérült katona rontja még a saját seregének az esélyeit is a győzelemre! Veszélyezteti a többieket is, akiknek a sorsa rajta is múlik. Mert a háborút – a filmekkel ellentétben – nem a magányos hősök nyerik meg, hanem a jól szervezett és ütőképes hadseregek! Ahol mindenki a helyén van, egészséges, sőt ereje teljében áll készen a harcra! És ugyanígy a lelki háború is, a gyülekezeti élet is csapatjáték, ahol egy testként kell helytállnunk, mert „ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, és ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi” (1Kor 12:26) Ami rajtunk áll, tegyük meg, mert Isten hadserege nem sérült katonák összessége! Ha sérült embereket küldenek ki a frontvonalba, akik nem tudnak harcolni, előbb-utóbb elesnek, és ha egyvalaki is elesik, akkor mindenki veszít! Arról már nem is beszélve, hogy csatákat is lehet veszíteni az ilyen sérült katonák miatt, embereket is el lehet veszíteni, akik miattuk távolodnak el az Úrtól, akik számára ők az akadályok abban, hogy megtérjenek, sőt, még gyülekezeteket is el lehet veszíteni, mert az ilyen sérült emberek szoktak szakadásokat okozni, vagy úgy lejáratni egy közösséget a falu vagy város előtt, hogy ott aztán évtizedekig vége a missziónak. És sajnos ez nem csupán elméleti lehetőség – Isten mentsen meg bennünket attól, hogy mi legyünk azok, akik miatt egyetlen lélek is elvész! Nos, testvéreim, ezért is nagyon-nagyon fontos a magunk lelki egészsége!

Még valamit meg kell említeni ezzel kapcsolatban: A sérülések nagyon veszélyesek, mert bár legtöbbször a felszínen keletkeznek, de behatolnak az ember lelkébe, egészen a szívig, és ott fejtik ki legrombolóbb hatásukat. Így van fizikailag is: előbb egy horzsolás, aztán ha nem fertőtlenítjük, még vérmérgezés is lehet belőle. A sebet fertőtleníteni, kezelni kell, mert vírusok, baktériumok hatolhatnak be, és az eredeti sebnél sokkal nagyobb bajt tudnak okozni. – Nos, a lelki sérüléseket is le kell kezelni Isten igéje szerint, hogy ne tokozódjanak be az ember lelkébe, ellenkező esetben a sérülések nyomán jön a keserűség, a depresszió, a nyugtalanság, a harag, a békétlenség, a rosszindulat, meg minden más, ami tönkretesz bennünket is, meg azokat is, akik kénytelen a közelünkben élni. Nagyon fontos, hogy a sebek minél előbb le legyenek kezelve! Minél hosszabb a sérült állapot, azt annál könnyebben érzékeli az ördög, s használja ki a megfelelő helyzeteket, ezért nem szabad benne maradni abban a sérült állapotban. És még egyszer hadd mondjam: néha megdöbbentő, hogy milyen – bocsánat a szóért – pitiáner, felszínes dolgokból lesznek évtizedes gyűlölködések vagy szakadások! Mert a felszínen lévő bűnök, a hanyagság, a kishitűség vagy a kicsinyesség miatt megmérgezik az egész szívet és életet. Kötelességünk a sebeket lekezelni Isten igéje szerint, és nem nyalogatni, mert nem az idő gyógyít, hanem Jézus gyógyít!

Hogyan tudunk védekezni a sérülésekkel szemben, hogyan lehet megelőzni a bajt?

Ez a legfontosabb kérdés. És erre Isten népének nagyszerű és biztos lehetősége van. A nem hívő embernek sokszor nincs reménysége sem a gyógyulásra, elmehet a pszichológushoz, vagy elindulhat okkult irányba, gyógyterápiás tanfolyamokra, ahol még több átkot szed fel, mint amennyi hasznot hajt belőle – de Isten számára nincsen gyógyíthatatlan betegség! Illetve egy van: aki nem akar meggyógyulni, azt Isten akaratán és beleegyezésén kívül nem fogja meggyógyítani.

Nekünk, Isten népének azonban ott van a gyógyulás lehetősége, minden kéznél van, de a védekezés nem Isten dolga, nem a pásztor, nem az elöljáró, és nem a helyi hithős dolga, hanem a védekezés mindenkinek a saját maga kötelessége és felelőssége! Mindenki felelős a saját életéért, lelki egészségéért – mindenki felelős a benne felépített templomért, amelyben a Szentlélek lakozik! A védekezésben lehet kérni segítséget, de azt nem teheti meg senki más helyettünk! Istennek sajnos nincsen egy olyan örzővédő kft-je, ahol helyettünk valaki mindig ellene áll a kísértőnek, és kezelteti a sérüléseit. Ezért kell megtanulnunk védekezni a sérülésekkel szemben. De hogyan? Nos, először a prevenció, a megelőzés módjait tanuljuk meg, azután szó lesz arról is, hogy mit tehetünk, ha már megtörtént a baj.

Tehát a megelőzés módjai:

Isten belénk teremtette a fizikai védekező mechanizmust, az immunrendszerünket, ami automatikusan elkezd dolgozni az idegen behatolókkal, a baktériumokkal és vírusokkal szemben. Ez a rendszer folyamatosan dolgozik, amiből mi nem érzékelünk semmit, csak akkor, ha már az immunrendszer sem győzi kilökni a baktériumokat, ilyenkor kezdődik a betegség. – Ez a lelki életben is így van. Isten adott nekünk egészséges immunrendszert, ami működik az egészséges keresztényeknél, hogy kilökje az elménket, szívünket, életünket megtámadó baktériumokat. Mert a vírusok folyamatosan érkeznek hozzánk, folyamatosan bombáznak bennünket elsősorban a fülünkön meg a szemünkön keresztül. A mi felelősségünk, hogy a védekezőmechanizmus jól működjön az életünkben, mert az érett keresztények különbséget tudnak tenni a jó és a rossz dolgok között, mert gyakorlottak erre az érzékeik, hogy felismerjék a vírusokat, amik fertőzni akarnak.

Tehát az első az a védekezésben, hogy az immunrendszerünket tápláljuk. Ez akkor működik, ha az Istennel való kapcsolatunk a helyén van. Ha egészséges a hívő ember, mert az Úrral való kapcsolata egészséges, akkor ez a lelki immunrendszer is dolgozni fog, és a legtöbb támadás szinte észrevétlen marad, mert észre sem veszi az ilyen ember, ha valami rosszat mondanak rá, vagy ferde szemmel nézik, mert a lelkileg egészséges ember mindig a jót feltételezi a másikról, és mindig megmarad egészségesnek. Nem jegyzi meg magának a gonosz és ártó beszédeket, hanem ha már hallja, akkor is csak átengedi a fülén, de nem fog megtelepedni a szívében. Nem ad hitelt automatikusan minden hazugságnak és vádnak, egyáltalán, általában nem a rossz, a negatív dolgokkal foglalkozik, hanem inkább a pozitívakkal. De ahhoz, hogy az immunrendszer jól működjön, kell, hogy fizikailag és szellemileg is egészséges életmódot éljen az ember. Az orvosok szerint az egészséges életmódnak három fontos része van: az egyik a helyes táplálkozás, a másik a mozgás, a harmadik a pihenés. Az egészséget Istentől kaptuk, ezért is ugyanolyan felelősséggel tartozunk, mint a pénzünkért, a gyermekeinkért, vagy bármiért, ami hozzánk tartozik. De ez a három nem csak a fizikai állóképességünkhöz, hanem a lelkihez is ugyanúgy szükséges:

A helyes táplálkozásról ma már egyre többet beszélnek, mert az emberek a jólétben mértéktelenek lettek, és folyamatosan megkísért bennünket, hogy többet együnk a kelleténél. A helyes táplálkozás az, hogy megfelelő összetételű és mennyiségű ételt veszünk magunkhoz. Ez fizikailag és szellemileg is ugyanúgy igaz. Aki nem táplálkozik helyesen, nem tud egészséges maradni! A helyes táplálkozás szellemileg az, hogy van élő imaközösségünk az Úrral, rendszeresen táplálkozunk Isten igéjéből, és jó tanításokat hallgatunk (például ilyet, mint ez a mostani :-). Olyan tanításokat, amik gazdagítanak bennünket is, és általunk mi is gazdaggá tudunk tenni másokat. Egyébként innen lehet felismerni a jó tanításokat: hogy nem megosztást eredményeznek, nem eltaszítanak a többi embertől, hanem építenek: a saját lelkünket is, de a testvérek közötti egységet is építik! Ha jó a táplálék, jók a beszédek, jók a cselekedetek, egészséges ember lesz belőlünk. Ha rossz, akkor rossz lesz a gyümölcse is. Figyeljünk arra, hogy mivel táplálkozunk szellemileg és fizikailag is!

A második az, hogy mozogjunk eleget! Ez fontos a mai korban, amikor az emberek sokasága egész nap a számítógép előtt ül és alig mozog, ami egy egészségtelen életmódot eredményez. Az amerikai társadalomra azért mondják, hogy alapvetően elhízott társadalom, mert rengeteget tudnak enni (sült krumplit pudinggal, például :-), viszont alig mozognak valamit. Szellemi értelemben a mozgás a szolgálatot jelenti! Azt, hogy mozgásban van az életünk, amit kaptunk Istentől, azzal szolgálunk mások üdvére és épülésére folyamatosan, az ajándékokat, amiket felismertünk, használjuk Isten dicsőségére, aktívak vagyunk, és higgyük el, ez védelmet jelent a számunkra és megőrzi a lelki egészségünket. Aki leáll ezzel, a szolgálattal, annak sokkal nagyobb esélye lesz arra, hogy megsérül. – Fizikailag is, ha valaki elkezd futni, annak a szervezetében az erek kitágulnak, a szív erőteljesebben dobog, pumpálja a vért, felfrissül az agy és az egész szervezet, sokkal kisebb az esélye, hogy eltömődnek az erek, aminek következtében sok betegség kialakulhat. Megfigyeltem azt, testvérek, hogy a gyülekezetekben sok ilyen „eltömődött” életű keresztyén él, akik valamikor ugyan sok gyümölcsöt teremtek, de mára kiégtek, mert csak ettek és ettek, csak a maguk lelki üdvével foglalkoztak, hizlalták magukat a tudománnyal, de ha választ kellene adniuk arra az egyszerű kérdésre, hogy mikor vezettek utoljára valakit Krisztushoz, mikor mondták el az evangéliumot olyannak, aki azt még nem ismerte, bizony talán évtizedeket kellene említeniük. Pedig mozgás, szolgálat nélkül az óriási tudomány nem sokat ér – és a szolgálat nem azt jelenti, hogy az idebent lévőket oktatom ki folyamatosan! Hanem azt, hogy az odakint lévőket próbálom meg Isten felé vezetgetni. Tehát a második feltétele az egészséges lelki életnek a szolgálat. És ezzel kapcsolatban a másik nagy tapasztalatom az, amit az előbb is említettem, hogy amíg valaki benne van aktívan a szolgálatban, addig sokkal ellenállóbb a lelki támadásokkal szemben, mint aki nem dolgozik az Isten országa építésén.

A harmadik pedig a pihenés, ami szintén egy bibliai alapelv. Isten is megpihent, és kialakított nekünk olyan ciklusokat, hogy bizonyos időnként a munka után pihenjünk. Nem célszerű ezt sem figyelmen kívül hagyni, mert Istennek nem az a célja, hogy az ő szolgái kiégjenek, hanem hogy minél tovább égjenek érte! – Szellemileg is így van, a szellemi pihenés, testvérek, az erőteljes imádat. Amikor az ember megpihen az Úrban, nem csinál „semmit”, csak ott van az Úr jelenlétében, és engedi, hogy Isten felfrissítse lelkileg és szellemileg. Attól félek, nem vagyunk mi ehhez hozzászokva, számunkra a „magasztalás”, az „imádat” sokszor csak szavakban merül ki. Pedig ez is nagyon szükséges a lelki egészséghez.

Szeretném folytatni a sérüléseknek való ellenállás módjait. Fontos a védekezés szempontjából, hogy vigyázzunk arra, mit fogadunk be, amikor emberekkel beszélünk. Ne fogadjunk be mindent, amikor negatív és hitetlen beszédeket hallunk, mert sérültté tehetnek bennünket is. Amikor visszajött a tizenkét kém Kánaán földjének a kikémleléséből, abból kettő a hit beszédét mondta, tíz pedig a negatív beszédeket, ami sokakat megfertőzött, és a vége az lett, hogy az egész nép beteggé, sérültté, hitetlenné vált, mert megfertőzte őket a negatív beszéd. És ennek a sérültté vált népnek el kellett vesznie a pusztában! A nyelvünk olyan, mint a kard, meg tud sebezni, de ha Isten kardja az, akkor gyógyít, és felépít másokat is. Tehát ne fogadjuk be a negatív beszédeket! Ez pedig azt jelenti, kedves testvérek, hogy a hívő ember különbséget tud tenni jó és rossz között, mert tudja, hogy Isten hol húzta meg a határvonalat, és megtanulta a Bibliából, hogy mi az, ami sérülést okoz, és mi az, ami sérüléseket gyógyít. És ha valakiből csak a negatív beszéd árad, és mi nem akarunk ugyanolyanná válni, mint ő, akkor kérjük meg, hogy beszéljen másról, és ha nem tud, akkor hagyjuk ott, mert ha tovább hallgatjuk, akkor csak kárt fog tenni bennünk is.

A következő dolog, hogy vigyáznunk kell arra, hogy tiszta legyen a szívünk, mert a tisztátalanság könnyen okoz komoly fertőzéseket, és fordítva, a sérültté vált ember leghamarabb a szívének tisztaságát veszíti el. Ezért ha megtanulunk figyelni arra, hogy tiszta legyen a szívünk, akkor Isten meg tud védeni a legtöbb bűntől és lelki sérüléstől. Erre pedig talán a legjobb példa a kismalac és a farkas egyik ismert afférja, amikoris a farkas először csak az egyik kezét, majd a másikat dugta be a kismalac házába, de szívós és leleményes taktikával végül a kismalacot dugta le a saját torkán. Nos, ilyen a bűn is, meg a kicsi seb is, amit ha nem kezelünk le, hamar elfertőződik, és oda a lelki egészségünk!

És az utolsó, amit itt meg kell említeni, a szeretet hatalma, ami azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk elengedni, megbocsátani minden helyzetben, ha megsértenek, megbántanak bennünket. Ezzel is sok felszínes sérülés elmérgesedését akadályozhatjuk meg. Sokat segít a megbocsátásban, amikor egy-egy ember negatív reakciója mögé láthatunk, és megismerjük, hogy milyen sérülések miatt reagált ilyen negatívan bizonyos dolgokban. Ha csak a felszínt látjuk, akkor megharagszunk rá, de ha megismerjük a hátterét, hogy miért ilyen a reakciója, hogy mennyi probléma érte őt az életben, akkor megérthetjük és könnyebben megbocsáthatunk neki. – Fontos alapigazság a Bibliában, hogy legyen a hívő embernek szabad a szíve a másik felé, akkor is, ha a megbocsátás nem könnyű. Az egyik legfontosabb az, hogy soha ne engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy megsértődjünk – mert akkor a Sátán kisajátított egy helyet magának a szívünkben! Mindig rajtad áll, testvérem, hogy megsértődsz-e vagy nem. Ha a sértődés elindul, az ember elkezd ezen gondolkodni, elkezdi a saját igazságát hangsúlyozni, aztán ezek ki is jönnek a száján, mert nem tudja elhallgatni, mert nem tud már uralkodni az indulatain, hiszen az a sértődésének lettek alárendelve, és kitör belőle a keserűség, a harag – amit az emberek józanabbik fele azután azonnal megbán, de akkor már hiába. Ezt nem engedhetjük meg, mert a lelki egészségünk és szabadságunk sokkal fontosabb, mint a sértődés vagy a saját igazságunk. És testvérek, éppen az ilyen szituációkban derül az ki, hogy mi a fontosabb számunkra: az egészségünk vagy a sérülésünk? A másik iránti szeretetünk vagy a saját igazságunk?

Emlékeznek a testvérek a szeretet-himnuszra? Nos a szeretet az a hatalom, Istennek a legnagyobb kegyelmi ajándéka, a legkülönb út, ahogy Pál mondja, ami meg tudja őrizni a lelkünket a sérülésektől, az a szeretet, amely mindent elfedez és eltűr, mindent megbocsát. Ha tudunk ezzel a szeretettel tekinteni egymásra, ha az emberi kapcsolatainkat ez a szeretet határozza meg, egészen biztos, hogy a sérülések legtöbbjét el tudnánk kerülni! Nem sérülnénk meg és nem sebesítenénk mi sem másokat olyan könnyen és közömbösen, mint ahogy e nélkül a szeretet nélkül tesszük. És hadd mondjam azt is, bizony a sérülések elkerülésének, de a gyógyulásnak is „legkülönb útja” ez a krisztusi, feltétel nélküli, mindig a másikra tekintő önzetlen szeretet.

Gyakorlati tanácsok a gyógyulásra

Végezetül hadd említsek néhány Bibliából vett gyakorlati tanácsot a lelki sebek gyógyulására – ha már megtörtént a baj, a sérülés, és ezt felismertük, sőt, kívánjuk a gyógyulást is:

Az első, ami elősegíti a gyógyulást, az, ha törekszünk meggyógyulni. Aki nem akar meggyógyulni, azon nehezen tud még a jó orvos is segíteni. Már az orvostudomány is bizonyította, hogy azoknak az embereknek, akik nem adják fel, hanem meg akarnak gyógyulni, sokkal nagyobb az esélyük arra, hogy újra egészségesek legyenek, mint akik feladják. A törekvés szó jelentése arra hasonlít, amikor egy futó elindul, és törekszik a cél felé. Minden energiáját befekteti, hogy a győzelmet elérje. Ahogyan Pál apostol írja a Fil 3:14-ben: „de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve (ez ebben az összefüggésben a sérülés, meg az, aki okozta), ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé (ez pedig a gyógyulás), Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” Ha sérülésed van, testvérem, akkor fektesd be minden energiádat a gyógyulásba, mert ha sokáig vannak sebeid, az legyengít, elfáraszt, meglop, és fertőzések, negatív következmények lesznek – ráadásul még lehet, hogy tovább is adod azoknak, akik körülötted élnek a családban, a munkahelyen vagy a gyülekezetben. Ráadásul elveszítheted Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmát is!

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy Isten nem adja magát a „sebek nyalogatásához”! Ez azt jelenti, hogy a sérült ember azoknak a társaságát keresi, akik azonosulni tudnak a sérüléseivel, helyeslik az ő igazságait, egyetértenek a negatív beszédeivel, sőt ezt ők is megerősítik – és így fog kialakulni egy közösségben egy nagyon beteg és nagyon beteges kemény mag, ahonnan Isten biztos, hogy hiányozni fog, és akiknek a működéséből egyáltalán nem áldás, hanem csak további sérülések fognak születni. Nos, aki gyógyulni akar, azokat keresse, akik segítenének neki gyógyulni, akkor is, ha az sokszor fájdalommal, beismerésekkel, az életük vagy értékrendjük megváltoztatásával jár.

A második igei gondolat a 2Kor 10:3-5: „Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre”. Említettem már, hogy a sérült embernek sokszor állandóan a sérülései körül jár az esze, nem is tud semmi másra gondolni, csak arra, ami neki fáj. Nos, másodszor meg kell tanulni leállítani, foglyul ejteni az ilyen ártó, negatív szellemiségű, romboló gondolatainkat. A „foglyul ejteni” egy katonai szakszó, ami azt jelenti, hogy odamenni, megkötözni, és megsemmisíteni vagy börtönbe zárni. Az ellenséget szokták foglyul ejteni. Ezek a gondolatok mindig ellenségei az egészséges hívő embernek. A csatamező az elme, ott van a harc, ott kell küzdeni és ott kell győzelmet aratni. Az ilyen behatoló lelki vírusokat úgy lehet legyőzni, hogy foglyul ejtük őket. Mert – és ez egy nagyon fontos igazság – vagy mi ejtjük foglyul a gondolatainkat, vagy azok ejtenek foglyul bennünket! Nem igaz az, hogy az ember nem tud uralkodni a gondolatain, hiszen Pál is ezt mondja: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Fil 4:8)

A következő, a mindennapokból igazolható megállapítás, hogy bizony vaskos tévhit az, hogy az idő majd meggyógyítja a sebeket, meg hogy majd elfelejtjük valahogy. A friss seb fájdalma az idővel egy kicsit kopik ugyan, de ez nem a gyógyulást segíti elő, hanem a betokozódást. Voltak régen is, ma is, akik az emberiség egyik legnagyobb bálványistenét, a görög mitológiából ismert Kronoszt istenítették, és annak a gyógyító erejében bíztak – mi ne ezt tegyük, ne az időre és a felejtésre számítsunk, már csak azért se, mert a Sátánnak is rengeteg ideje van, és bizony ő sem felejt egykönnyen – sokkal inkább az Úr Jézus Krisztusra, mint gyógyítóra és szabadítóra számítsunk.

Sokszor a gyógyulásnál nagy segítség az, hogyha merjük megbeszélni dolgokat, ha merünk őszintén beszélni a sérüléseinkről. A harag, a sértődöttség, a félreértés és közben maga a sérülés is feloldódhat vagy megoldódhat, ha mindkét ember pozitívan reagál, meggyógyulnak a sérülések. A Biblia is erről beszél több helyen, a Péld. 14:25 szerint „az egyenes beszéd gyógyítja a lelket”. Ezzel szemben a világban divat úgy beszélni, hogy elrejtsd azt, ami a szívedben van. Az egyenes beszéd az, hogy ami a szívedben van, az van a szádon is. Ha panaszod van valakire, beszéld meg vele, de ne mással, mert mással megbeszélni ezt nem igei, nem Isten szerint való dolog. Ha megbeszéled vele, utána hamar jöhet a gyógyulás egy meleg kézfogásban vagy egy testvéri ölelésben.

Hadd mondjak erre is példát. Ha nem tetszik az igehirdetés, vagy éppen ez a tanítás, amit most hallgatnak a testvérek már vagy egy órája, miért másoknak vesszük el az örömét, az Istentől kapott igéjét azzal, hogy utána elkezdjük ócsárolni, és arról beszélünk, hogy nekünk mi a bajunk vele. Vagy ha valakiről hallottunk valamit, amit nem hiszünk el, vagy negatív rá nézve, milyen bibliai elv alapján merjük terjeszteni, mielőtt az illetőtől személyesen magyarázatot nem kértünk volna? – Higgyék el, testvérek, a legtöbb sérülést ilyen hétköznapi módon adjuk és kapjuk. De el lehet határozni Isten segítségét kérve, hogy mától ez másképp lesz! Ne felejtsük el: „az egyenes beszéd gyógyítja a lelket”.

Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsolt 34:19), A megtört szív sokszor segít a gyógyulásban, mert Isten segítsége készen áll arra, hogy gyógyulást hozzon a gyógyulást szívből kérőknek. Ezt az imádkozással lehet igénybe venni, mert az imádkozás azt jelenti, hogy Istent bevonjuk életünk folyamatába. És ha Ő benne van egy folyamatban, az számunkra csak jó kimenetelű lehet. Ezért imádkozzuk át azokat a sebeket, amiket kaptunk, és ne engedjük, hogy kibontakozzanak, és komolyabb betegségeket okozzanak. Jó ezeket minél hamarabb Isten előtt letenni, és bízni abban, hogy azokat a háta mögé veti, ahogyan erről Ézsaiás írt a 38:17-ben.

Rögtön ide kívánkozik egy másik igevers is a Jakab leveléből: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”(5:14-16) – bizony ez egy olyan rész, amit mi baptisták általában nem merünk gyakorolni, félünk, hogy ez amolyan karizmatikus hókuszpókusz. Pedig Isten tanácsa ez, és egészen biztosan munkálkodni is tudna Isten általa. Mert nem arról van szó, hogy ha imádkozunk egy beteg felett, ezer százalék, hogy meg is gyógyul. Nem a gyógyító imának van varázsereje – hanem a gyógyító Istennek van kegyelme gyógyulást adni. De azt hiszem, Istennek egy nagy szolgálati adományát hagyjuk a parlagon heverni, amikor a reménységünket kizárólag a gyógyszerekbe vetjük, és nem hisszük, hogy a mi szabadító Urunknak van hatalma még a nyavalyáink felett is. – Mennyivel inkább igaz ez, ha a lelki sérüléseinkről van szó!

Az előző igevers – mármint a Zsolt 34:19 – jelenti azt is, kedves testvérek, hogy sokszor nem tudunk anélkül meggyógyulni, hogy ne legyen megtöretés, mert a kemény embert nem lehet gyógyítani, a kemény szívű embernél Isten előbb összetöri a keménységét. De Isten a megtört szívűekhez közel van, a megtört szív egy megalázkodott állapotot jelez, egy önmagát és saját igazságát feladó állapotot jelez. A Bibliában csak ilyeneknek ígértetik gyógyulás. A kemény, nyakas, büszke, meghajolni nem képes, a saját igazságait hangsúlyozó embereknek nincs ígéret a gyógyulásra. Ezért ne keményedjen meg senki közülünk, testvérek, bármilyen sérülést is kapjon, mert a nagy keménykedésnek mindig mi isszuk meg a levét. Meg esetleg miattunk mások.

Ki az, tehát, aki meg tud gyógyítani bennünket minden sérülésünkből? A Zsolt. 147:3 szerint Isten „meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi sebeiket”; az Ézsaiás 61:1-ben Isten szolgája mondja magáról: „felkent engem, hogy bekötözzem a megtört szíveket”, és hogy még véletlenül se legyen félreérthető, a názáreti zsinagógában Jézus még egyszer elismétli: „Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Jézusnak, a mi Urunk, akit Isten felkent arra, hogy gyógyítónk legyen. Ő a megtörteket gyógyítja meg, az összetörteket, akik megalázzák magukat, meghajolnak Isten akarata előtt.

És egy utolsó, a közösségi életünket érintő fontos gondolattal hadd fejezzem be. Krisztus teste, a gyülekezet nem sérültek társasága! Jézus eredeti terve a gyülekezetről az, hogy a meggyógyult és egészséges emberek társasága legyen, olyan hely, ahol a világból bejött, sérült emberek meg tudnak gyógyulni, és nem további sérüléseknek kell, hogy kitegyék magukat. Ez, testvérek, csak egészséges emberek társaságában lehetséges, akiknél ép testben ép lélek van, akiknek a teste a Szentlélek ép temploma, amelyben maga az élő Isten lakozik. Ezért nagyon fontos, hogy vigyázzunk a magunk, és egymás lelki egészségére is, mert egy lelkileg meggyötört, beteg gyülekezet nem alkalmas arra, hogy embereket mentsen meg a kárhozattól. A mi feladatunk ugyanis ez. És egy legutolsó mondattal hadd zárjam le ezt az egész tanítást, ami összefoglalja mind a gyülekezet, mind saját magunk felelősségét és egyben nagy ígéretét is: egy gyülekezet annyira egészséges, amennyire a gyülekezetet felépítő hívő emberek élete egészséges! Tehát ha szép, gazdag és egészséges gyülekezetet szeretnénk mind a magunk, mind a gyermekeink számára, akkor az a legfontosabb, hogy gondosan ügyeljük a lelki egészségünkre. Ámen.