ALAPIGE: Jelenések 1:3

„Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.”

Kedves testvérek!

Íme, nem csak a Hegyi beszédben olvashatunk boldog-mondásokat, hanem másutt is, még a Jelenések könyvében is. És nem is csak ezt az egyet, mert fogok még néhány ilyen boldog-mondást idézni éppen ebből a prófétai könyvből.

Ha megkérdezhetném, mi a legfontosabb ebben az életben, a legtöbb ember azt válaszolná: a boldogság. De mi is a boldogság? Hát kinek mi – hangzik a válasz. Van, akinek a gazdagság, van, akinek a szépség, a hatalom, a tudomány, a család, a szex, sőt van olyan is, akinek a vallás. Ilyen volt például Saul, aki halálra üldözte a keresztyéneket „atyái hagyománya” nevében. Ez a világ ezeket az értékeket tudja felmutatni, és próbálja elhitetni, hogy aki ezeket keresi, sőt, hajszolja, annak az élete fog beteljesedni. És mi van e mögött a boldogsághajszolás mögött? Az, hogy az ember önmagát akarja megisteníteni. Hiszen az ilyen embernek minden gondolata önmaga körül forog, mert az a fontos, akkor érzi magát jól, ha neki van pénze, hatalma, sikere, okossága – több, mint a másiknak. E világ szerint az a boldogság, ha minden és mindenki énértem létezik, tőlem függ és engem szolgál. És ebben a szentesített önzésben csak másodrendű a másik ember, a család, a házastárs, az Isten – mert a boldogság célja az én kiteljesedése és uralma. És amikor ez az ember életében teljességre jut, amikor az ember úgy érzi, neki már minden sikerült, ő már mindent megkapott – akkor lett teljessé a Sátán győzelme az ő életében. Mert a Sátán éppen ezt akarja: legyél a legfontosabb önmagad számára, mert akkor nem lehet a legfontosabb számodra Isten. És akinél ezt sikerül elérnie, az már itt a földön elkárhozott.

De mit mond Isten igéje a boldogságról? Mit, vagy inkább kit nevez Ő boldognak? – Nos, nagyon tömören összefoglalja ennek a görög és héber szónak a másik jelentése és nagyon szépen kibontja, részletezi a felolvasott ige, és még az a néhány másik ige, amit ezután fogok felolvasni.

Először tehát egyszóval megfogalmazva: boldog az, ami vagy aki áldott. Istentől megáldott. Mert ez a másik jelentése annak a görög és héber szónak, amelyet általában csak boldogságként fordítunk. De mi jellemzi azt, amit Isten meg tud áldani? Először is az, hogy kapcsolatba került Vele. Az áldás, a boldogság mindig az életet, a szellemi és sokszor az anyagi gazdagságot, a szentséget hordozza és ragyogtatja fel ebben a világban. És ez az áldás nem fakadhat máshonnan, csak az élet, a szentség, a gazdagság egyetlen forrásából: magából Istenből. Isten csak azt tudja megáldani, amit eléje hoznak. Amire kérik az Ő áldását, mert bíznak Benne és tudják, hogy egyedül Ő sokasíthatja vagy gazdagíthatja meg minden földi javunkat. Vagy ha emberről van szó, akkor azt nevezi a Biblia áldottnak, tehát boldognak, aki kapcsolatba került Istennel, aki a boldogulását Tőle várja, bizalmát Őbelé veti, aki a gazdagságot és az életet egyedül Tőle kéri és fogadja el. Tehát a Biblia szerint áldott, vagyis boldog az, aki Istennel kapcsolatba került.

De van egy másik jellemzője is ennek az állapotnak, ez még kevés, ez csak az egyik feltétele a boldogságnak, ugyanis még valami kiderül a Szentírásból azzal kapcsolatosan, hogy ki vagy mi lehet Isten áldásának hordozója. Nos, az, hogy az áldottra nemcsak az Istennel való közösség jellemző, hanem Istennek benne, rajta és általa nyilvánvalóan megmutatkozó akarata és uralma. Vagyis Isten azt nem tudja megáldani, aki csak úgy futólag találkozik Vele, aki elméletben ugyan sokat tud róla, de személyesen még nem találkozott Vele, aki az Isten parancsolatairól ugyan hallott már, sőt, lehet hogy éppen most is azt hallgatja, de nem engedelmeskedik neki. Áldottnak azt nevezi az ige, aki nemcsak kapcsolatba került a Mindenható Istennel, hanem naponkénti közösségben él Vele, mert fontos neki ez a közösség, sőt, nincs is ennél semmi fontosabb, és akinek az életében Jézus Krisztus az Ő Lelkén keresztül egészen valóságosan és látható módon uralkodik. Az ilyen emberre az lesz jellemző, hogy őszintén keresi Isten akaratát, mert azt szeretné cselekedni, azok az értékek lesznek számára fontosak, amik Isten igéje szerint fontos és maradandó értékek: a szeretet, a békesség, a megbocsátás, a szolgálat. Egyedül az boldog, mert egyedül az áldott, akinek az életében ilyen valóságosan uralkodik a Krisztus Jézus.

Miután kielemeztük ezt az egyetlen fogalmat, most nézzük meg, hogy részletezi, hogyan magyarázza a Biblia sok ígérete, figyelmeztetése ugyanezt. És rá fogunk csodálkozni, mennyire ugyanarról beszél Isten egyetlen szóban és megannyi igeversben.

Azt olvashattuk alapigénkben, hogy boldog aki felolvassa, boldogok akik hallgatják és boldogok, akik megtartják azt, ami meg van írva.

Először is boldog, aki felolvassa: egyáltalán olvassa a Bibliát. Miért? Mert az magának a Mindenható Istennek a beszéde, az Ő vallomása önmagáról. Ez nem egyszerű, vallásos könyv, hanem lélek és élet, amelyen keresztül Isten szól ahhoz, aki olvassa. És vajon van-e nagyobb boldogság, mint az Isten beszédét olvasni, annak az Istennek a beszédét, aki minden kérdésünkre tudja a feleletet, minden bajunkra és problémánkra tudja a megoldást, minden zsákutcánkból tudja a kivezető utat, minden szegénységünkre tudja a beteljesedés forrását – és mindezt el akarja mondani, sőt elmondta és leíratta azoknak, akik őszintén keresik ezeket a válaszokat. Ezért lett nekünk Bibliánk. Hogy belőle megismerhessük a szerető, kegyelmes Istent, de megismerhessük saját magunkat is, úgy, amilyennek Ő ismer bennünket, bűnösnek és Nélküle nyomorultnak, és hogy általa megismerhessük az egyetlen utat, amely a mennybe, Őhozzá elvezet: a Jézus Krisztust. Boldog az, aki erről olvashat.

De boldog az is, aki ezeket az igéket hallgathatja. És mireánk vonatkoztatva ez egészen konkrétan a hirdetett igét, vagyis az igehirdetést jelenti. Boldog az, aki most ezt az igehirdetést is hallgathatja. És nem azért mert éppen én prédikálok, mert prédikálhat itt helyettem akár Lovas András, Cseri Kálmán vagy ha élne, prédikálhatna akár Spurgeon is – nem az igehirdető személye az, ami számít, hanem Isten Szentlelke, aki a szavakat, a gondolatokat megszenteli és megáldja. Tehát boldog az, aki hallgathatja az Isten üzenetét, amely az igehirdetésben mindig konkrétan, személyhez szólóan és válaszra várva hangzik. Ha a Bibliát olvasó ember azért boldog, mert az igével találkozhat, akkor az igehirdetést hallgató ember azért boldog, mert az igét megelevenítő Szentlélekkel lehet közössége.

És végül boldog az, aki nemcsak olvassa, nemcsak hallgatja, de meg is tartja azt, amit olvasott vagy hallott. Nagyon komoly figyelmeztetés az, hogy az „igének megtartói legyetek!”, és hogy „Isten igéje nem tér vissza hozzá dolgavégezetlenül”, mert aki csak olvassa vagy hallgatja, és eszébe sincsen megtartani, megcselekedni, az már egyáltalán nem lesz boldog, mert az ige, amin keresztül Istennel találkozott, ellene fordul és ítélőjévé lesz! Ezt vegyük nagyon komolyan, testvérek! Az a bibliavers, amit akármilyen rövid csöndességünkben olvasunk, vagy az az igehirdetés, amelyet akármilyen szerintünk rossz prédikációban hallunk, ha válasz nélkül marad, ha engedelmesség, követés nélkül marad, bíránkká lesz az utolsó ítéletkor. Mert boldognak csak azt nevezi a Szentírás, aki megcselekszi a hallott igét. Aki enged az Isten Lelkének és aki aláveti magát az Ő akaratának. Az engedetlen hallgatót soha nem fogja boldoggá tenni a legszebb bibliai tanítás sem! És az engedetlen hallgató nem örökölheti azt a mennyei boldogságot sem, amelyet Isten az Őt szeretőknek és a Neki engedelmeseknek elkészített.

Tehát boldog, aki olvassa és boldog, aki hallgatja Isten beszédét, mert közössége lehet Vele, és boldog, aki meg is tartja, amit hall, mert annak az életében Isten uralkodhat Jézus Krisztus által. – Íme, ugyanoda jutottunk el, ahová az előbb.

De folytassuk tovább ezt a sort, és nézzük, még kiket mond Isten igéje boldognak. A 16:15-ben ezt mondja János által az Úr: „Boldog, aki vigyáz és őrzi a ruháját …” – és melyik ruháról van szó? – Arról, amelyiket megmosták és megfehérítették a Bárány vérében. Tehát először is boldog az, akinek van fehér ruhája, amit a Bárány vére fehérített meg. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy boldog az, aki bűnbocsánatot kapott Jézus Krisztus váltsághalála által. Aki belátta azt, hogy mindenestől bűnös és a bűnei miatt Isten ítélete vár reá, de hit által elfogadta azt az igazságot, hogy Jézus Krisztus, az Isten Egyszülött Fia a golgotai kereszten kifizette az ő bűneinek árát is, és az Ő szentségét, tisztaságát odaajándékozta neki. Boldog az, aki meghalt a bűnnek, a világnak, a régi természetének, a Sátánnak, és feltámadt Krisztusban az Istennek. Boldog az újjászületett ember. És csak az boldog, mert ugyan tud-e örömmel, reménységgel a jövőbe nézni az ember, akinek a lelkiismerete nagyon nyomorult, akinek a szíve békétlen, akinek az élete rendezetlen … nem tud. Ne is áltassa magát, mert valódi örömöt, szeretetet, békességet csak Istentől kaphat az ember, és boldoggá is csak azáltal válhat. Boldog tehát az, akinek az életében ez az újjászületés egyszer egészen valóságosan, kimutathatóan végbement. Az ilyen embernek a gondolatai, indulatai, szavai, tettei akkor megváltoztak, önmaga felől az ellenkező irányba, a másik felé, Isten felé fordultak, és az ilyen ember éppen azért, mert immár nem magával kell foglalkoznia, hanem abból él, amit másoknak adhat, egyre boldogabbá lesz, és egyre boldogabbá teszi a környezetét.

De nemcsak azt nevezi a Szentírás boldognak, aki megkapta ezt a fehér ruhát, hanem aki meg is őrzi mindvégig. Aki – Pál szép szavaival megfogalmazva – megharcolja a hit nemes harcát, aki ebben a harcban győz, és mindvégig megáll, annak adja Krisztus az életnek koronáját. Ezt már a Jelenések könyvének elején olvashatjuk. Tehát boldog, aki a harcban megáll. Mert ennek a földi életnek minden pillanata harc, és boldog az, akit nem tud eltaposni az ellenség, mert ereje az Isten ereje, mert vezére Jézus Krisztus és mert győzelme az Isten végső győzelme. És mi kell ahhoz, hogy valaki a harcban megállhasson? Megint csak az a két dolog, amiről ma már sokszor szó esett: a közösség és az engedelmesség. Az, hogy én Istenhez tartozom, és azokhoz, akik Őhozzá tartoznak; és az, hogy én Neki mindenben és azonnal alárendelem magam. Akire ez jellemző, azon a kísértő nem tud erőt venni, mert az ellene tud állni, mert azt nem lehet az Isten közeléből kiszakítani és az Isten akaratától eltántorítani. És az ilyen ember boldog. Mert biztonságban van. Mert Isten győzelme teszi győztessé az élet minden területén.

És egy harmadik helyről hadd olvassak még, a Jel 19:9-ben van ez megírva: „Boldogok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak …” – igen, az Isten benyújtotta mindannyiunknak az Ő meghívóját. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” „Aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül.” „Az én parancsolataimat tartsd meg, és élni fogsz …”. De a Sátán is benyújtotta a maga meghívóját a pokolba! És nagyon vonzó az a meghívó is: légy önmagad, törődj önmagaddal, élvezd ki ennek az életnek minden pillanatát, húzz hasznot mindenből és mindenkiből! Ne törődj a korlátokkal, ne törődj az erkölccsel, a mértékletességgel, és főleg ne törődj a lelkeddel és az üdvösségeddel! És mennyit fizetnek az emberek már most azért, hogy elkárhozhassanak! Tönkreteszik az egészségüket, a családjukat, a jövőjüket, a lelküket …! – A Biblia azokat nevezi boldognak, akik a Bárány menyegzőjére hivatalosak. És hogy kik azok, azt már elmondtuk ma számtalanszor: akik Istennel közösségbe kerültek és Neki mindvégig engedelmeskedtek. Íme, azzal fejeződik be ez a prédikáció, amivel elkezdődött: mert bárhol is nyitjuk fel a Bibliát, a boldogságnak mindenütt ez a receptje: közösség és engedelmesség. Ennek a boldogságát kínálja nekünk a mi Urunk már itt a földön, ragadjuk meg még ma, hogy a beteljesedését örökségül nyerjük a mennyben! Ámen.

Valljuk meg a mi boldogságunk forrását a 366. ének mind az öt versével eképpen:

Boldog, kinek a béke minden vágya,
aki nyugalmát csak Tőled várja
Boldog, kit tiszta szeretet vezérel
Ki minden sértést, bántalmat feled,
s ellenségnek is nyújt segítő kezet

Boldog, kit nem gyötörnek földi vágyak
Boldog, aki él szent tetszésed szerint
Boldog, ki tűrni tud minden fájdalmat,
akinek szíve tiszta, mint a harmat …

Ó, add Atyám, míg itt a földön élek,
teljes szívemből szolgáljak tenéked!
Verőfényben és nehéz kereszt alatt
Nálad keressem boldogságomat!